Somogyi Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-07 / 5. szám
6 A kitüntetettek A MEGYE ÜNNEPE SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JANUAR 7., PENTEK Az együttműködés megyei minimuma megyegyűlés Díjak, remények, ígéretek Gyurcsány Ferenc (középen) és Gyenesei István az összefogás szükségességéről beszélt az ünnepi megyenapon Régió és megye somogy Közös célunk, hogy házainkból otthon és az országból haza legyen Somogyért díjat és megyecímerrel díszített aranygyűrűt kapott; Király Béla nyugalmazott vezérezredes, hadtörténész, egyetemi tanár. Somogy Polgáraiért Díjban részesült Ander Istvánné, a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesülete barcsi csoportjának elnöke; Balaton M.&K. Amatőr Művészeti Egyesület, Bánáti Henrik, a Somogy Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás nyugalmazott igazgatója; Bárdos Lajos Vegyeskar, Barcs; Helmut Beck, a németországi Sinsheim nyugdíjas alpolgármestere, a Rhein-Neckar járás közgyűlési tagja; Berényi Sándor, So- mogyszentpál polgármestere, a Hunor Vadásztársaság elnöke; Boros Vilmos- né és Csehlán Sándor, nemzetközi segélyszervezet képviselői; Dégi Endre, ezredes, a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója; EHer János, So- mogyszob polgármestere; Endrődi Jánosné. a nagyszakácsi óvoda, általános iskola és gyermekotthon igazgatója; Hemer Endre, a Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetségének nyugalmazott megyei titkára; Horváth Endre, Öreglak polgármestere; Horváth Gábor, a barcsi önkormányzat sportreferense, a megyei labdarúgó-szövetség elnökségi tagja; Horváth László Árpád, a Somogy Megyei Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat igazgatója; IharosiIstván, a nagyatádi strandfürdő vezetője, a Dél-dunántúli Gyógy- és Termálfürdők Egyesületének elnöke; Kapus János, a Ránki György Ifjúsági Fúvószenekar kar- nagya és Kapusné Dojcsák Edit, a Ránki György Zeneiskola igazgatója, a Bajor Gizi Közösségi Ház Vegyeskarának karnagya; Kisnemes János, Nagyatád helyettes esperesplébánosa és Szabó Imre, Andocs címzetes esperesplébánosa; Kiss László alkotmánybíró, egyetemi tanár; Kurucz Ferenc, a Somogyi Hírlap újságíró-szerkesztője; Nádas József, az Állami Erdészeti Szolgálat igazgatója; Nagyatádi Női Kézilabda Klub, Olsvai Imre, népzenetudós; Péntek István, a megyei önkormányzat nemzetközi és turisztikai főosztályának vezetője; Somogy megye és a Dél-dunántúli régió Polgárőrszövetsége. Spiegj József, a megyei közgyűlés tanácsnoka, a Somogyért Egyesület frakcióvezetője; Széles Gyula, a Kaposvári Egyetem egyetemi tanára; Takács János, Kadarkút címzetes főjegyzője; Tali- án Attila, a segesdi Ferrokov Kft ügyvezető igazgatója; Tóth László lábodi háziorvos, a területi orvoskamara elnöke; Znamenák István, a kaposvári Csiky Gergely Színház Jászai-díjas színművésze, a színház vezető rendezője. (Folytatás az 1. oldalról) A hivatalos megyenapi ünnepségre ezúttal a városi rangra pályázó Kadarkúton került sor: a megye potentátjai mellett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a somogyi kormánytagok: Lamperth Mónika belügy- és Kolber István a területfejlesztésért felelős miniszter, valamint Pásztohy András és Suchman Tamás államtitkárok is megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt.- Gesztusértékű, hogy éppen a mi községünk adhat otthont a megyenapnak - köszöntötte a vendégeket Verkman József, Kadarkút polgármestere, miután némi kavarodás után, ha nehezen is, de mindenki megtalálta a helyét, s az egybegyűltek tisztelegtek a megyezászló előtt -, hiszen éppen az idén pályázunk a városi címre. Gyenesei István ünnepi beszédében az együttműködés fontosságáról beszélt, s kiemelte: jó lenne legalább a nemzeti minimumot megteremteni, ám amíg erre nincs lehetőség, legalább az együttműködés megyei minimumát kellene létrehozni.- Január hatodika vízkereszt napja - mondta Gyurcsány Ferenc -, a gyerekek szomorúak, hiszen lebontják a karácsonyfát, az ünnepből már csak a hangulat marad és az ajándékok édes íze. A somogyiak ügyesek, nem engedik múlni ezt az ízt, hiszen itt ez a hatalmas tradíció, melyet méltón megünnepelnek. A királytól kapott címer és pecsét arról tanúskodott, hogy a vár: megyében annyi a szőlő és a bor, hogy az ország leggazdagabb vármegyéje lehet. Valóban így van, ám nem ezért, hanem az itt élők miatt, az ő munkájuk, tenni akarásuk miatt. Akik jobban akarnak élni, jobbat akarnak a gyerekeiknek, és ezért áldozatokra is képesek. Szerencsések a somogyiak, hiszen homogén, kultúrájára büszke nép, egy igazi közösség él itt a megyében. A miniszterelnök beszédében kitért vidéki voltára is, sőt - a közönség nagy megelégedésére - az is kiderült róla, hogy apai ágon somogyi, egészen pontosan igali.- Eddig két somogyi támogatóját ismertem Kadarkút várossá nyilvánításának a belügyminiszter asszony és a közgyűlés elnöke személyében - tette hozzá Gyurcsány Ferenc -, mostantól viszont már hárman vagyunk... A beszédek után került sor a kitüntetések átadására. A megye legmagasabb elismerését, a Somogyért díjat és a megyecímerrel díszített aranygyűrűt Király Béla nyugalmazott vezérezredes, hadtörténész, egyetemi tanár vehette át, míg harmincán Somogy Polgáraiért díjban részesültek. A díjátadás és a műsor után a megyenapi ünnepség a művelődési házban állófogadással folytatódott, méghozzá a rendezvény mottójának szellemében: Együtt Somogybán, együtt Európában. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke ünnepi köszöntőjében azt mondta: - A megyenapunknak többszörös üzenete van. A legfontosabb, hogy Somogy, ez az országnyi megye 1498 óta - amikor is II. Ulászló király a megyék közül elsőként Somogynak címerhasználati jogot adományozott - stabilan ott van Magyarország térképén. Somogy nekünk nem csupán a lakóhelyet jelenti, hanem: az otthont, a családot, a munkát, a küzdelmeket, a sikereket, a barátokat, a szerelmet, a szeretetet és a hűséget is. Hűséget egymáshoz, hűséget a somogyi földhöz, amelynek - mint ezt oly gyakran érezzük - kisugárzása van. Vallom, hogy a régió-megye vitában a megoldás nem a régió vagy megye, hanem a régió és megye. Az előbbi elválaszt, az utóbbi összeköt. Fejlesztési régió és önkormányzati megye. A régió amúgy sem méret, hanem funkció és hatáskör kérdése. Tesszük a dolgunkat, hogy tovább gyarapodjon intézményhálózatunk, hogy a taszári repülőtérrel ne szálljanak el a reményeink, hogy hasznosítsuk termálvízkészletünket, hogy fellendüljön a turizmus, hogy munkahelyek és közösségek teremtődjenek, hogy minél többen ismerjék meg gasztronómiánkat, remek borainkat. Számos példaértékű, országosan egyedülálló kezdeményezésünkkel váltunk a települések, kistérségek támaszává. Másoktól eltérően számunkra nem az a kérdés, hol akarunk segíteni, hanem az, hogy hol van ránk szükség. Büszkék vagyunk az itt élő értékteremtő és értékőrző emberekre. A megye önmagában fikció. A megye településekből áll. A mi megyénket 245 település alkotja, amelyeknek vezetői és lakói előtt ezúttal is fejet hajtok. Mert akármilyen is a világ, mindent megtesznek azért, hogy épüljön- szépüljön a saját településük, a térségük. Ne higgyünk a szirénhangoknak, amelyek szerint baj van a világunkkal. Nincs baj, Gyenesei István: kevés a segíteni akaró és túl sok a bajkeverő csak túl sok a bajkeverő és kevés a segíteni akaró, hittel cselekvő. Közös célunk, hogy házainkból otthon és az országból haza legyen. Nem azért, mert egyesek ezt szajkózzák, hanem mert a többség ezért teszi dolgát, ezért pöröl. De pöröljünk is, mert ahol nincs hang, ott visszhangra sem számíthatunk. Sajnos a mai hihetetlenül megosztott társadalmunkban különös bátorság kell ahhoz, hogy valaki valóban felelősen szóljon. De kell szólni, mert mostanság még a csend is megoszt. Jó lenne legalább a nemzeti minimumot, a nemzeti legkisebb közös többszöröst kialkudni. Addig is, amíg ez nem vezet sikerre, tegyünk kísérletet az együttműködés megyei minimumának létrehozására. Legyen ennek része, hogy Somogy a következő időszakban jobban fejlődjék az ország átlagánál. Legyen ennek része, hogy a megyében a különböző politikai irányzatok képviselői vitapartnerek, de nem ellenségek. Somogy a természet csodája, legyünk méltók hozzá mi, emberek és ne az számítson, ki mondja, hanem az, hogy mit mond. És minimum legyünk őszinték egymáshoz. A Kurucz Kercza I. A Kurucz hetek óta nem járt a szerkesztőségben. Karácsony előtt a kórházban beszéltem vele, karácsonykor azonban már azt az örömhírt közölte az ügyeletes nővér, hogy néhány órával korábban hazament. Otthon van, és erősödik. A távoliét innen a szerkesztőségből tehát igazolt. De kicsit nehezen viselhető, hiszen Kurucz Ferencet mindig meg lehetett itt találni. Fakadó tavasszal éppen úgy, mint szomorú őszön, reggel korán jött, akkurátusán kipakolta a táskáját az asztalra, és munkához látott. A munkája nem volt látványos, sőt, akkor végezte igazán jól, ha nem is vették észre, hogy egy kéziratban, egy újságcikkbem benne van az ő tevékenysége is. Zsörtölődő volt, ha nyelvi hibákkal, pongyola fogalmazással találkozott. A feladata a kéziratok nyelvi gondozása volt. S tette ezt szorgalommal, évtizedeken keresztül. Latintanárnak készült, tanított is hosszú évekig. Büszke is volt rá, hogy latinból érettségiztek a diákok. Azt gondolom, minden szakma egy idő után nyomot hagy az ember jellemén, magatartásán. Kurucz Feri éppen a szakmája miatt olyan alapos, olyan római, olyan latinos. Hajdan az egyetemen szakdolgozatát latin költők szerelmes verseiből írta. Arra volt büszke, hogy későhb több könyvben lábjegyzet lett - hivatkozási alap - ez a dolgozat. Ha írt - ritkán tette -, mindig úgy, mintha dolgozatot készítene. Amikor javított - napi munkája volt ez -, mintha dolgozatot tenne tisztába: szeretettel. A betegség régóta gyötörte, s korlátozta mozgásában. Félt a műtéttől, de félig túl van rajta. Lábadozik és tervez. Ez a mostani állapot. A jövő ennél csak szebb lehet. A Somogy Polgárai- ért-díj az elvégzett munkának szólt. Az elvégzendő munkát ezután kell meghatározni. Feladat van, s tudom, hogy ilyenkor Kurucz fogja a táskáját és indul. Az aranygyűrűs Király Kercza Imre Király Béla vezérezredes Magyarország legmagasabb rangú tábornoka. Túl a 90. évén ipa is szálfa termetű, és minden érdekli, ami a világban, az országban és közvetlen környezetében történik. Nemcsak érdeklődéssel figyeli az eseményeket, hanem véleményt is alkot róluk. Határozott, markáns véleményt. Egy iránytűje van: miként szolgálja, ami történik a haladást, és megfelel-e a demokrácia szabályainak. A rendezőelv miatt voltak konfliktusai is már a rendszerváltást követően azokkal, akik praktikus okok miatt olykor hajlítani akartak az elveken. Tudott s tud lelkesedni, de katonásan hátat fordítani is annak, aki nem ezek szerint az elvek szerint él. Érvei rövidek és világosak, okfejtése egyértelmű. Sokat dolgozik. Azt mondja, a munka élteti, az, hogy van mit tenni és van miért tenni. Tavaly a tábornokból hivatalosan is tudós lett: a Magyar Tudományos Akadémia külföldi tagja. Erre a megtisztelő címre tudományos munkásságával szolgált rá. Az általa alapított Atlanti Kiadó száznál több kötetben angol nyelven juttatta el a világ kutatóhelyeire és könyvtáraiba a magyar történelmet, 1956 eszmerendszerét, Magyar- ország hivatalos politikai törekvéseinek értékelését a haladás, a demokrácia érdekében. Azt mondja Király Béla, hogy ezek a kötetek nem nagy példányszámban jelennek meg, de hatásuk éppen attól jelentős, hogy lehetővé teszik mindenki számára, akit a téma érdekel, Magyarország igaz történetének megismerését és megértését. Történelmet formáló helyeken történelmet írt. Kaposváron született, katonaként járta meg a frontot a második világháború idején, 1956-ban a Nemzetőrség főparancsnoka volt. Megfogalmazta a forradalom 12 pontját és ennek szellemében élt. Halálra ítélték. Kalandos úton jutott ki az országból, s Ausztriában hallgatta az elfogásáról szóló magyarországi híreket. A sors Amerikáig repítette. Tudós ott lett, és maradt magyar hazafi. Amíg sokan az emigráció kenyerén keseregtek, Király Béla tanult, hogy hadtörténetet ta nítson, és Magyarország ahogy a jelzőt mindig hozzá teszi - igaz történetét. Kint, az új világban lett egyetemi tanár, és számon tartott magyar emigráns politikus, akinek markáns része volt Magyarország és a magyar forradalom kinti megítélésében, aki közreműködött abban, hogy a magyar korona ismét Magyarországra kerüljön, s aki hazajött, és Kaposváron telepedett le. A munka Budapestre szólította, de Kaposvárt soha nem hagyta el. A hírek ma is gyorsan érkeznek a mátyásföldi házba, s az óhaj is megfogalmazódik: ha eladó volna az a kaposvári ház, amelyben ifjú korát töltötte, megvenné.- Évente legalább kétszer elmegyek arra, s megérdeklődöm, de eddig csak nemleges választ kaptam. Kaposvár díszpolgári címmel jutalmazta az életművet és a ragaszkodást. A város mellé most a Somogyért aranygyűrűvel felsorakozott a megye is.
