Somogyi Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 5. szám

4 Közélet, gazdaság, politika 2005. január 30., vasárnap N agyban nehezíti a' fa­siszta ideológiáért lel- kesedők (be) azonosí­tását a tény, hogy a tár­sadalomtudósok és a történé­szek mind a mai napig töprenge­nek, miről ismerszik meg egy nyilas, egyáltalán kik ők? Nem­rég a Rubicon történelmi folyó­irat egy teljes lapszámot áldozott a téma körüljárására. Gyanítható azonban, hogy a vita folytatódik. Moldova György író, aki maga is végigélte a.vészkorszakot, figyel­meztet: dőreség annyival elin­tézni a kérdést (korábban egyéb­A szovjet hadsereg 1945. január 18-án szabadította fel a pesti gettót. Tíz nap­pal később, január 27-én felszabadították az ausch­witzi haláltábor még élet­ben maradt lakóit is. ként sokszor felmerült ez), hogy a magyar nyilas „a legmocsko­sabb lumpen proletárok közül kerül(t) ki”. Ez tévhit, ám a lát­szat fenntartásában napjaink­ban is érdekeltek egyes, a szélső­séges voksokra számító jobbol­dali pártalakulatok. - Tapasztala­taim szerint rengeteg nyilast szült a korabeli úri osztály; bá­rók, grófok támogatták Szálasié- kat, de jól szituált orvosokat, pa­tikusokat is maguk között tud­hattak. Jellemző, hogy Szálasi Ferenc első pártkezdeményének * (Nemzet Akaratának Pártja) bu­dapesti tagnévsorában 99 dokto­ri fokozattal rendelkező egyén szerepelt 1938-ban. De a korabe­li legenda szerint a házmesterek és a Beszkártosok (a volt pesti tömegközlekedési vállalat dolgo­zói) közül is sokan tartották csá­bos holminak a nyilaskeresztet. Hajdú Tibor történész egy hír­hedt, a mozgalomban aktív részt vállaló pedikűrösről is megemlé­kezik. Ám nyomban hozzáfűzi: bár a szélsőségekért lelkesedők ma is itt élnek közöttünk, nincs félnivalónk, mivel „NATO-or- szágban még nem volt polgárhá­ború”. Márpedig a jelenkori tár­sadalmi berendezkedés és az Eu­rópai Unió képezte védőpajzs el­szigeteli ezeket a jelenségeket - fogalmaz. Moldova óvatosabb, szerinte a gonosz erői mindig erőtelje­sebbek. Példaként említi, hogy ha egy kosár egészséges alma közé néhány rohadt vegyül, ha­mar átterjed a kórság, fordítva viszont soha! De mitől válik egy látszólag normális ember gyil­kos eszmék rabjává? Az író min­denekelőtt felelőssé teszi a nyo­mort. Emellett Trianont, az irre­denta gondolatok hatását. To­vábbá a rosszul értelmezett ka­tonai szellemet, valamint az ál­landó bűnbakkeresést, miáltal célkeresztbe kerülhetett a zsidó­ság és a magukat kommunisták­nak vallók. - Az is nagy baj, hogy a szavaknak sem járnak utána az emberek. Úgy „ülnek fel” különféle szónoki szössze- neteknek, hogy egyetlen pillana­tig sem morfondíroznak, mit is jelent/jelölhet például a rögvaló­ság szócska. A Rubiconban pub­likáló Ungváry Krisztián állítja: teljesen értelmetlen mindenféle, a szélsőjobboldalisággal kapcso­latos mentegetés, a nyilasok sze­repének szépítgetése. Sajnos, a magyar lélektől nem idegen a szélsőségesség. Hírhedt a tör­ténet: a német külképviselet 1944 nyarán Svájcban bemutat­ta, hogy a magyar csendőrség milyen kegyetlenül bánt a vago­nokba terelt zsidókkal. A törté­nész szerint Horthy és rendsze­re is sokat tett a nyilasok térhódí­tásáért. Igaz, ő maga sohasem A nyilasok itt élnek köztünk. S noha egyelőre csak a partvonalon kívül illegetik magukat, néha politikai partikon is főszerephez jutnak. Köztudott, a vészkor­szakot megelőzően nem tartották sokra őket, végül mégis - részben a korabeli úri osztály gyámkodása miatt- vérbe borították Magyarországot. A magyar állam az elmúlt hatvan évben nem kérte háborús bűnös kiadatását, de nem is kutatott utá­nuk másutt. Azonban a most gya­núba fogott, Ausztráliában élő Zentai Károly esete precedenst teremthet. A Simon Wiesenthal Központ nem­rég arra jutott, hogy a ma Charles Zentai néven ismert személy részt vehetett egy zsidó fiatalember meggyilkolásában 1944-ben. A ke­reket oldott bű­nös magyarok közé tartozik még vitéz Toldy Árpád is, aki valószínűleg az össze­rabolt zsidó vagyont elszál­lító vonatot kísér­te és alighanem Dél-Amerikában tartózkodik. A budapesti gettó felszabadításának 60. évfordulója alkalmából BACSFI DIANA a honi nyilasok a Dohány utcai zsinagógában beszédet mondott GYURCSÁNY FERENC, szószólója. Moldova György A miniszterelnök kijelentette: „a holokauszt nem egy a bűnök közül, szerint a gonosz erők velünk hanem a bűn, amire nincs bocsánat!” vannak vált teljes mértékben lojálissá Hitlerhez. Ám „a szélsőjobbol­dal, benne a nyilasmozgalom fel­tehetően nem tudott volna olyan befolyásossá válni, ha a Horthy- rendszer propagandájával és tör­vényeivel nem erősítette volna maga is a hitet, hogy nem lenné­nek társadalmi problémák Ma­gyarországon, ha a zsidók nem volnának itt!” Furcsa fintora a sorsnak és a történelemnek, hogy több hír­hedt nyilas önéletrajzából kide­rül a szélsőbalos múlt. A Rajk család tipikus példája a két szél­sőség egy ponton való „találko­zásának”, a radikális eszmék összecsengésének. Kevesen tud­ják például, hogy a kommuniz­musért lelkesedő Rajk László édestestvére, Endre a nyilasmoz­galom őszinte híve, Szálasi köve­tője volt, s a párt proletárvonalá­nak egyik vezetőjeként tartja számon a história. Málnási Ödön esete is beszédes: nevezett Rákosi Mátyás rabtársa volt a Csillagbörtönben, publikált a Népszavában, és még 1937-ben is az SZDP tagja. Ezt követte a nagy sorsforduló... A nagy törté­nelmi családok közül a Görgeyk is szégyenbe kerültek. A magyar királyi testőrség parancsnoka, Görgey Vince ugyanis szintén át­állt a „sötét oldalra”. A német ve­zetés egyébként csak az utolsó pillanatban kezdett számolni Szálasiékkal. Folyamatos fel­ajánlkozások után, 1944. au­gusztus 28-án kerültek helyzet­be, amikor az összekötőként ná­lunk tevékenykedő Kurt Haller jelezte: Hitler számol velük. Ber­lin egyértelmű támogatása mel­lett elindult a mészárlás. Ahogy Déry Tibor irta: „a Duna-part kö­vezete, főképp a hidak környé­ke, reggelente feketéllett a kivég­zésektől”. Szerencsére idővel fordulat állt be a háború menté­ben, így Szálasi Ferenc és Bár- dossy László miniszterelnök egyaránt a vádlottak padján vé­gezte. Szabó Zoltán Attila Mérges kígyó a szomszédban Szinte nincs olyan egzotikus állat, amit engedéllyel vagy anélkül ne rejteget­ne valaki Magyarországon. Egy húszcentis kajmánt már 60 ezer forintért be lehet szerezni, az is előfordult, hogy valaki kakadu üvöltésre lett figyelmes. A lelkiismeretlen állattartók néha jókora galibát okoznak. Kát évvel ezelőtt egész Békásmegyert rettegésben tartotta egy bambuszvipera, amely hol itt, hol ott bukkant fel teljesen váratlanul. Egy másik, veszélyes viperát Both Zoltán hüllőszakértő, a Katasztrófavédelmi Igazgatóság szakembere egy óvodában logott be. H a pénz van, minden van - ez a mondás az állattartók között is igaz, legalábbis erre utal, hogy egyre nagyobb sikk veszélyes, egzotikus teremtmé­nyeket rejtegetni s néha azokkal dicsekedni. Ezek tartása több­nyire persze nem csak drága, ha­nem illegális is, mivel az ember­re veszélyes állatok nevelési kö­rülményeit szigorú törvény sza­bályozza. A mérges kígyók la­kásba telepítéséhez például szak­irányú iskolai végzettség, törés­mentes üvegből készült terrén­um, a területileg illetékes jegyző engedélye és az összes szom­széd beleegyező nyilatkozata szükséges. Nem csoda, ha jelen­leg hivatalosan mindössze öt ilyen engedélyről tudnak a ható­ságok. A tehetősek és a külön­cök „érdekesebb” fajokra vágy­nak. A kereskedők néha csak kapkodják a fejüket a lehetetlen kérések kapcsán - állítja Paraszt László, a Hobbi Állatcentrum tu­lajdonosa, aki néha bizony bán­ja, hogy úgy hirdeti magát, mint aki bármit meg tud szerezni.- Mindez persze csak normá­lis keretek között igaz - jelentet­te ki. - Ennek ellenére volt már olyan érdeklődő, aki azzal jött be hozzám, hogy kellene neki egy csimpánz. Mert hogy látta a té­vében és az olyan aranyos... Hi­ába magyaráztam, hogy egy ma­jom veszélyes vadállat, amely harap, az illető ezt nem akarta megérteni. Azt, hogy ki mit tart otthon, a kereskedő szerint csak tippelni lehet abból, hogy az ille­tő milyen takarmányt visz haza. Paraszt László úgy sejti, rengete­gen hoznak haza a mediterrán nyaralásból élő „szuvenírt”: ék­szerteknőst Görögországból, gekkót Spanyolországból. Nem­rég azzal állított be valaki hozzá, adjon tanácsot, hogyan lehetne felnevelni egy ragadozó mada­rat. A kereskedő az igazságnak megfelelően azt felelte, sehogy, viszont jó kis börtönbüntetés jár érte. Az érdeklődő pillanatok alatt felszívódott.- Egy húszcen­tis kajmánt ma már meg lehet kapni 60 ezer fo­rintért - mondta. - A kakaduk 150 ezernél kezdőd­nek, s egészen fél­millióig felkúsz­hat az áruk. Nem­rég Hatvanban sé­táltam, s mivel van fülem hozzá, a szürkületben már messziről ki­szúrtam a kaka­duüvöltést... Persze, előfor­dul, hogy az óriás­kígyó kinövi a la­kást, vagy a kez­detben még vak­merő hüllőrajon­gó gazdi egy idő után maga is visszaretten halálos harapású kobrájától, viperájától. Ilyenkor általában két megoldás kínálko­zik: az illető vagy szabadon en­gedi a „kis aranyost”, veszélyez­tetve ezzel a többi ember bizton­ságát (s nem mellesleg lassú kín­halálra ítélve a megunt állatot), vagy beviszi azt az állatkertbe. Ám mint azt Molnár Zoltán, a Budapesti Növény- és Állatkert természetvédelmi referense el­mondta, ők sem tudnak minden állatot átvenni, elhelyezni. S hogy miért tart valaki ott­hon királykobrát, csörgőkígyót, madárpókot vagy skorpiót? Nos, az ilyen embereknek az életéből nagy valószínűséggel valami nagyon hiányzik - állítja dr. Bel­ső Nóra pszichológus. Mint mondta, ezek az illetők ingerke­resők, akik élvezik a veszély közelségét.- A veszélyes állatokat tartók vélhetőleg így akarnak kitűnni, s azt szeretnék, ha ily módon ők maguk is különlegessé válhatná­nak. Számukra minden napban benne van a kockázat, hogy a baj bármikor megtörténhet, s ez bizarr módon stimulálja az ér­zelmeiket. A pszichológus szerint az is árulkodó, ki milyen állatot tart odahaza. Sokan vélt vagy valós hiányosságukat palástolják az­zal, hogy zord és veszélyes szer­zetekkel népesítik be környeze­tüket. Egy krokodil vagy mérges kígyó például ugyanúgy lehet a túlhangsúlyozott férfiasság kivetítése, miként az agresszió. Sznobok az állattartók? Takács Anita osztályvezető- Minden vágyam, hogy megsimogas­sak egy vadállatot, de félnék a kiszá­míthatatlansága miatt. Kölyökoroszlánt vagy -tigrist szívesen tartanék, felnőtt, kifejlett példányt azonban nem. Habár belátom, a kicsik is veszélyesek, ráadásul nem értek hozzájuk. Azt hiszem, a legjobb helyük az állatkert­ben van. Illetve a vadállatok maradja­nak csak az őserdőben,odavalók! Marczinek Richard menedzser- Szerintem sokan sznobizmusból tar­tanak otthonukban különleges állato­kat. Állatkínzásnak tartom, mert nincs megfelelő hely a számukra egy lakás­ban vagy egy udvaron. Én is szeret­nék mondjuk egy tigrist, de minek? Hogy a saját vágyamat elégítsem ki? S a vadállatéval ki foglalkozik? Önzők az emberek, amikor bepréselnek egy egzotikus állatot egy szűk térbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom