Somogyi Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-29 / 24. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JANUÁR 29., SZOMBAT 11 HÉTVÉGE Magyar lány a Loire-völgyében uniós lét Egyfajta szemlélet a világról, az életről, az emberekről és hatalmas bizalom, hogy a jó jobb lesz Pécsi Roberta a Munkácsy gimnáziumból indult világot látni „ERŐS VÁRUNK, A NYELV” (Kosztolányi) Harmadikai vagy harmadiki? Nantes levegőjét az Atlanti-óceán közelsége, hangulatát a francia könnyedség határozza meg. La­kói azt mondják: méretei alapján is élhető város. Párizsból jó két óra alatt ér ide a szuperexpressz, s egy gondolatnyi a távolság csu­pán az óceánig. Az a húszegyné­hány kilométer tulajdonképpen elhanyagolható. „Párizs kulturális kincsesház, Nantes a béke szigete.” Ezt a meghatározást egy csupa üveg palota előterében jegyeztem fel. Aki mondta, ékes magyarsággal fogalmazott, itt, kétórányi távol­ságra Párizsból és majdnem az Atlanti-óceán partján. Pécsi Róberténak hívják.- A szüleim kaposváriak. Ott él ma is a család. Nem tudok vá­laszolni arra a kérdésére, hogy én hol vagyok otthon. Sok időt töltöttem külföldön. Ahol meg­fordulok, ott hamar beilleszke­dem. Azt tudom, hogy a hazám Magyarország. De most itt, Nantes-ban próbálom otthon érezni magam. Tudom, hogy ez élhetőbb város, mint Párizs, hi­szen éltem már ott is.- Hogy került ide?- Egy pályázat révén. Eljöttem uniót tanulni, s közben életmó­dot is váltottam. A nantes-i egyetem Európa-hí- rű. Azt mondják, az életre nevel. Pécsi Roberta szerint teljesen re­alista az oktatási rendszere. Hasznos, a gyakorlatban is jól ka­matoztatható tudást lehet itt sze­rezni. Intenzív a képzés, s azok az uniós fiatalok, akik egyetemi, főiskolai éveik után jönnek ide, számvitelt, marketinget, gazda­sági és munkajogot, informati­kát, üzleti angolt s ki tudja még, mi mindent tanulnak. Aztán ha­zamennek, s bíz-va abban, hogy az unió gazdaságáról jóval többet tudnak, nem lesz elhelyezkedési gondjuk. Az oktatási nyelv a francia. Pécsi Roberta még Pé­csen tanulta a franciát. Ott szer­zett tanári oklevelet Kaposváron a Munkácsy gimnáziumban töl­tötte gyakor-latát, aztán pályá­zott. A sors egyenesen ide, Nantes-ba hozta.-Nem volt furcsa?- Nem - feleli. - Érettségi után jártam már itt bébiszitterként Párizs mellett. Aztán végigjár­tam az országot, megismertem és megszerettem.- Francia lett?- Nem. Magyar vagyok, aki nagyon szereti a franciákat.- S miért ez a ragaszkodás?- Hogy megfeleljek a világ mai követelményeinek. Azzal a képzettséggel, amelyet itt, Nantes-ban adnak, talán sikerül. Talán nem kell majd bejelentkez­ni a budapesti diplomás munka- nélküli központba.- S miben különbözik itt az élet az ott­honitól?- Abban, hogy a napi problé­mák nem ugyanazok, mint ná­lunk. Otthon a család központi kérdése az anyagiak. Itt sincs kolbászból a kerítés. A munka- nélküliség közel tíz százalék. De az emberek valahogy mégis másként élnek. Otthon az eladó­nak a vevő, az iskolában a gye­rek, az orvosnál a beteg ellenfél. Itt rám mosolyog a boltos, ha vá­sárolok, a pénztáros is mond egy jó szót. Tudom, sok esetben fel­színesebb is ez a közvetlenség. Otthon lassabban kötünk szoros barátságot. A franciák befoga- dóbbak. Egy magyar esetében tu­dom, hol a helyem. Itt, Franciaor­szágban sokkal fontosabb a csa­lád és sokkal összetartóbb is. Itt jobban bíznak a család és a há­zasság intézményében. Jobban élnek az emberek, s a megélheté­sért való küzdelem nem hat ki a kapcsolatokra.- És miként szeretne élni?- Őszintén. Ha lejár a nantes-i tartózkodás, hazamegy Magyarországra, és munkát keres. Az évfolyam, amelyben tanul, s amely ma be­folyásolja mindennapjait, való­ban nemzetközi. Magyar mind­össze kettő van közöttük. Azért jöttek ide, hogy uniót tanuljanak. Számukra az uniós lét egyfajta szemlélet a világról, az életről, az emberekről és egyfajta hatalmas bizalom, hogy jó, jobb lesz. A job­bításhoz ők is hozzájárulhatnak. Nem mással, mint azzal a tudás­sal, ismerettel és tapasztalattal, amelyet Nantes ad szellemével és európai hírű egyetemével. Nantes diákváros (is). De ennél több: szellemi központ, amely Európára figyel, hogy Európát lendítse tovább. Tantárgyakban aligha lehet leírni, mitől más itt. Talán a szelleméért és azért a hasznos gyakorlati tudásért, amelyre szert tesz a hallgató. Az ösztöndíj feltétele, hogy találjon itt egy céget, amelyből nemcsak záró dolgozatot ír, hanem amely­ben a hétköznapok valóságát is megismeri. Az ösztöndíj a kép­zés költségeit - benne a tb-t is - és a megélhatést fedezi. A 460 euróból kitelik a kollégium és a menza. A kollégium egyszemé­lyes szobákat ad új bútorokkal: igaz, csak 9-10 négyzetméter, de saját, a régiónak köszönhetően, pedig nehezen jutnak a francia diákok is kollégiumhoz. A diák élete Itt is színes, akárcsak a vilá­gon mindenütt. kercza imre Mihályfalvi László Oly régóta várom, hogy egy­szer már a helyi televízió is helyesen mondja be a híradó végén: „Január harmadiki mű­sorunkat látták.” Úgy látszik azonban, hogy hasztalan a vá­rakozásom, mert naponta el­követik ezt a nyelvi visszássá­got; és mondják szép sorban: Január harmadikai híradón­kat látták.’ „Január ötödikéi híradónk végén...’” - aztán jön a „nyolcadikai, tizedikéi, ti- zenhatodikai, húszadikai, huszonnegyedikéi’ stb. hír­adó. A nyelv általában a rövid­ségre törekszik, s ez - igen gyakran - nyelvhelyességi hi­bához vezet. Ezért mondják sokan a számjeggyel és pont­tal leírt dátumot így: „január egy, március tizenöt, augusz­tus húsz, október huszonhá­rom’, amely forma - természe­tesen - helytelen, hiszen a ja­nuár 1. március 15. augusztus 20. október 23. keltezés he­lyes kiejtése: január elseje, március tizenötödike, augusz­tus húszadika, október hu­szonharmadika. Ezek a pél­dák bizonyítják, hogy a nyelv az egyszerűsítésre törekszik. Éppen ezért az -a, -e; -ja, -je birtokos személyrag magán­hangzója - nyelvünk szabá­lyainak megfelelően - az -i melléknévképző? előtt kiesik. Kérdést intézett tegnap elküldött levelében Balázs Árpád siófoki polgármester (képünkön) Gyene- sei Istvánhoz, a Somogy Megyei Közgyűlés elnökéhez. Azt szor­galmazza, hogy a Szmetana Géza néhai siófoki tanár által össze­gyűjtött fegyvergyűjtemény ke­rülhessen vissza a városba. Egy 1995-ben kelt dokumen­tum szerint a Somogy Megyei Múzeum a tárgyakat leltár sze­rint azonosította.- Úgy gondolom, hogy a mú­zeum munkatársainak kikérde­zésével, lelkiismeretes leltáro­zással előkeríthető a gyűjte­Azt mondjuk, hogy „tavasz eleje”, majd így szólunk: „A ta­vasz eleji (nem elejei) munkák megkezdőd­tek." Helyes a „félév vége”, de helytelen lenne a „telev vegei" vizsgáról beszélnünk a „félév végi” vizsga helyett. Mindebből logikusan követ­kezik, hogy a hónap napjait je­lölő sorszámok -i képzős mel­léknévi alakjait is fölösleges és hibás teljesebb alakúvá vál­toztatni. A híradó végén tehát ezt kell mondani: Január har­madiki műsorunkat látták.” - s ezt a követelményt kell az összes többi esetben is meg­tartani: Január ötödiki hír­adónk végén...” S akkor jöhet a „nyolcadiki, tizediki, tizen- hatodiki, huszadiki, huszon- negyediki” stb. híradó. A ma­gyar helyesírás szabályai ti­zenegyedik kiadása egyetlen esetben engedélyezi a hosz- szabb alak megtartását: az „el- seji” és az „elsejei” formát is helyesnek fogadja el. Ezeket a szóalakokat számjeggyel a kö­vetkezőképpen írjuk: 1-jivagy 1-jei; 3-i, 5-i, 8-i, 10-i, 16-i, 20- i, 24-i! S hogy mindez nem április elseji tréfa volt; bizonyítja, hogy ezen írás az újság január huszonkilencediki számában jelent meg. mény - írta Balázs Árpád. - En­nek elmaradása esetén vélemé­nyem szerint Siófok város és Somogy megye kulturális érté­keivel szemben komoly bűncse­lekmény történt, amelyben a megyei önkormányzat által fenntartott intézmény érintett. Kérem ezért a lehető legszigo­rúbb vizsgálat elrendelését, il­letve a gyűjtemény kiadását. Nem titkolt szándékúnk, hogy e városhoz bizonyítottan kötődő tárgyak figyelembevételével ál­landó kiállítást hozzunk létre. Pályázat: franciaországi ösztöndíj A balatoni megyék és a franciaországi Pays de la Loire régió együttműködésének keretében a Pays de la Loire Regionális Tanács pályázatot hirdet magyar (elsősorban Somogy, Zala vagy Veszprém megyei lakhelyű) főiskolásoknak, egyetemis­táknak, ill. 1-2 eve lediplomázott fiataloknak a Pays de la Loire Régió főiskoláin és egyetemein folytatandó tanulmányok­ra, valamint azt követően a régió vállalatainál végzendő gya­korlatra vonatkozóan. Az ösztöndíj max. 12 hónapra szól (4-6 hónapos képzés + 4-6 hónapos szakmai gyakorlat). Képzési területek- marketing, pénzügy, ügyvitel, kommuniká­ció, környezetvédelem, vállalati nemzetközi kapcsolatok, gép­kocsik értékesítése. Legfontosabb követelmények nagyon jó francianyelv-tudás és minimum 6 teljesített félév, továbbá a választott képzéseknek megfelelő előtanulmányok A pályázatok beadásának határideje: 2004. március 25. Részletes tájékoztatás: Böröcz Éva Balaton/Loire-vidék együttműködés koordinációs irodája 8600 Siófok, Városháza. TeL/Fax: 84/311-535 Mobil: 30/9169-772 E-mail: balatoni@mail.datanethu Franciaországi ösztöndíj Fegyvereket keresnek gyűjtemény Siófok kiállítást tervez Kultúravásár: ruha, cipő, operett művelődés A kínálat nő, a támogatás egyre jobban csökken Meleg pulóverben forró teát kortyolgatott a népművelő' az egyik jeles somogyi város művelődési központjá­ban. Azt mondta: fázik, de spórolni kell a fűtéssel. Má­sutt a Magyar Kultúra Napján a programokat firtató kérdésre kérdéssel feleltek: - Program? Ugyan miből? Fónai Imre Bálabutikból például. Hiszen az hozza a pénzt, nem az operett.- Tíz éve még magam is ellene voltam, ma már belátom, szük­ség van arra az évi félmillió fo­rintra is, amit a vásározók bérle­ti díjként fizetnek - mondta Berkesné Hegedűs Márta, a bala- tonfóldvári Bajor Gizi Közösségi Ház vezetője. - Van egy olyan ré­teg a városban, amelyik igényli a bálabutikot; közülük többen ta­lán a kulturális programjainkra is visszatérnek. Költségvetés-csökkentés, lét­számleépítés - ez az utóbbi évek tendenciája, s nem csak Földvá­ron. Berkesné Hegedűs Márta fájlalja: egyes képviselőknek elő­ször a kultúra jut eszébe, ha költ­séget kell csökkenteni. Pedig - tette hozzá - amellett, hogy érté­ket közvetítenek, idegenforgalmi szempontból is vonzóbbá tehetik a várost a színes kulturális prog­ramok. Barcson harminc év után jut nagyobb összeg a művelődési ház felújítására, uniós támoga­tásból. Vértes György, az intéz­mény igazgatója nem csak emi­att tartozik a derűlátók kisebb tá­borához. - Búbánatos, szürke te­lepülés lennénk a jól működő kulturális közösségek híján. Ezt az önkormányzat is felismerte; nem lehet a város érdeke, hogy ne támogassa. Az EU-pályázat révén idén 140-150 millió forin­tot költhetünk az intézményre; ebben még nincs benne a szín­ház- és moziterem korszerűsíté­se. Abban bízunk, hogy ha Pécsé lesz az Európa Kulturális Főváro­sa cím, akkor a regionális prog­ram részeként erre is lehetősé­günk lesz és eljöhet végre Bar­cson is a 21. század. Vértes Györgynek az évente több mint egymillió forintos be­vételt jelentő bálabutikról az a véleménye: a ruha- meg a cipővá­sár akkor tragédia, ha csupán csak ezt kínálja egy kultúrház. Háttérben a kultúra. A közönség szerint nem a bálabutik a baj, hanem az, ha csak ezt kínálja egy művelődési ház Fotó: gáti kornú Czene A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom