Somogyi Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-27 / 22. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JANUÁR 27., CSÜTÖRTÖK ALMANACH 236 - VORS EZ A HÍR VÖRSÖN Szobor a főtéren Messze földön ismerik a vörsi tűzoltó­hagyományo­kat. Mivel a település so­kat köszönhet Flóriánnak, a tűz­oltók védőszentjé­nek, tavaly elhatá­rozták, hogy szob­rot emelnek neki. A falu testvérte­lepülésének K látogatásakor, tavaly tavasszal avatták fel az alkotást a Flórián téren. Országjáró harang Megújul a templom Felújítják a környék egyik leg­nagyobb katolikus templomá­nak tetejét. Annak idején, amikor készült, úgy építették meg, hogy 26 település hívei gyakorolhassák benne vallá­sukat. Farkas László, a falu polgármestere (képünkön) el­mondta: az ön- kormányzat mindig is szí­vén viselte az egyházközség ügyeit. Idén ahhoz készít pá­lyázatot a falu, hogy a tető- szerkezetét felújíthassák, mert beázik. A fejlesztés 20 millió forintba kerülne. A Tátika kistérség négy tele­pülése két éve úgy határozott: közös harangot öntet. A terv megvalósult. A harangot a Vatikánba is elvitték, ahol a pápa megáldotta. Ilyen pedig csak egy van hazánkban, ezért minden hónapban más- • hol mutatják be. Vörsre kará­csonykor került, ezzel haran­gozták a faluban az új évet. Kábeltévé 150 lakásban Kiépült a kábeltévé-hálózat Vörsön. Az új rendszer az internet elérését is lehetővé teszi. Már több mint 150 lakás kapcsolódott rá a hálózatra, amit tízmillió forintból építet­tek ki. Az összeget pályázati támogatásból, saját erőből és lakossági hozzájárulásból te­remtette elő az önkormányzat. Békebeli büszkeség Vörs egy olyan igazi régi falu, mint amilyenben járhatott az, aki megfordult vidéken, amikor még rend volt a világban. Persze itt sem működik már a tejcsar­nok és helyben sütő pék sincs már, mégis maradt valami a bé­kebeli hangulatból. Vörsön ma is komolyan veszik a tűzoltóha­gyományt és nemcsak a rend kedvéért járnak össze az egyesü­let tagjai. Vörsön vannak tenni akaró fiatalok, rend van az utcá­kon és a népszokásokat sem nosztalgiázó tanító nénik tartják nagy erőfeszítéssel életben, ha­nem ahogy kell, a felnőtt férfiak. Vörs büszke falu. Valódi tar­tást ad neki az, ahogyan lakói magukénak tekintik. Miközben a férfiak köszöntik az összes vörsit karácsony este, a csalá­doknak gondja van a saját por­tájuk mellett arra is, hogy az ut­ca is tiszta legyen. Gondolnak az elődeikre és arra is, hogy mindenki, aki valaha is jó szán­dékkal Vörsre téved, szép emlé­kezetében őrizze meg a Kis-Ba- laton valamikori kapuját. EZT FŐZIK VÖRSÖN Mandulás harcsaszeletek A halszeleteket fél órát fok­hagymás tejben kell áztatni, le- csöpögtetjiik, majd besózzuk, frissen őrölt borssal ízesítjük. A szeletek mindkét oldalát ma­jonézzel bekenjük, majd man­dulaforgácsba forgatjuk. Kiola­jozott hőálló tálban sorba rak­juk a szeleteket és egy doboz tejföllel leöntjük. Előmelegített, forró sütőben kb. fél órát süt­jük. Tálalhat­juk túrógalus­kával, amelyet 10 dkg lisztből, 10 dkg túróból, egy tojásból, sóból keve­rünk össze és úgy szaggatjuk forró vízbe, mint a nokedlit. A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÉS MEISZTERICS ESZTER ÍRTA FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA A tél bundája alatt is él a falu esély A múlt megőrzése segíti a folyamatos fejlődést Megszépült a falu háza. Idén befejezik a teljes felújítást. Varga Gabriella a terveken már látja a könyvtárát Olyan semmüyen a hangulat, anülyen semmüyen csak január­ban tud lenni. Hó nincs, mégis egyenletesen szürkés-fehéres a határ. A természet a téli álmát alussza. Vörsön is szokatlanul nagy a csend, aztán ahogy köze­ledünk a falu központjához, megélénkül a kép. A ködös szür­keségben füstcsíkok bodorodnak az ég felé, az udvarban pedig nagy a sürgés-forgás. Ezt pilla- natnyilag csak a disznó bánja. A hangulat remek, a levegő zsír­szagtól terhes. Ma ez talán a leg­nagyobb esemény a faluban így januárban. Pedig néhány héttel ezelőtt még egymást váltották a csoportok a falu templomában a híres beüehem miatt, amiről már mindenki tudja, hogy a leg­nagyobb Európában. A templommal szemközt, a valamikori papiak előtt két ember beszélget - Itt a hátsó kertben van egy fenyves, amit azért telepítettünk, hogy a betie- hemhez legyen elég fenyő - ma­gyarázza Peszmeg József. - Na­gyon elfogyott Az ősszel már el­készítettük a helyet az új ültetés­nek, arról beszélgetünk. Simon Lajos a polgármesteri hivatalhoz siet. Hiába szűnt meg a körjegyzőség, ügyfélfoga­dás minden délelőtt van. Az épület most szebb, mint újkorá­ban, arról pedig, hogy tovább szépül, irdatlan kopácsolás árulkodik.- A tetőtérben dolgoznak - mondja Farkas László polgármes­ter. - Számítógépes terem, két konferenciaterem, könyvtár lesz még fenn. Végszóra érkezik meg egy csak első ránézésre csendes, amúgy kedvesen cserfes fiatal lány, Varga Gabriella.- Két éve végeztem el a tanító­képzőt és úgy döntöttem, hazajö­vök - meséli. - Már éppen elment volna a kedvem, mert sehol nem találtam munkát, amikor kide­rült: könyvtáros lehetek. Varga Árpád érkezőt, akit ar­ról ismernek, hogy ő a vezetője a faluban 1883 óta működő tűzoltó-egyesületnek. A vörsi tűzoltók pedig mindig kitalál­nak valamit.- Július 3-án rendezzük a tűzol­tók országos tárcsás sütőverse­nyét - mondta Varga Árpád, és el is magyarázza, hogy a tárcsa az egy kiszuperált mezőgazdasági eszköz, amin olyan húsokat le­het készíteni, hogy az csuda. A hivatal előtt gyerekek kerge- tőznek. Rájövök, hogy ez azéft furcsa, mert iskolaidő van.- A volános sztrájk miatt van - kiabálja az egyik kisfiú. A sztrájk ugyan elmaradt, de a pénteken elrendelt szünetet már nem lehetett lefújni. Sötétedik, s a falu határában nagy csapat vetési varjú csipe­get Hó lesz. Nem baj, a kedvünk kitavaszodott: mert az ember szí­ve, hiába a hideg tél, Vörsön valahogy mindig megtelik me­legséggel. Farkas Imre bácsi decemberben új csizmát csináltatott magának. Olyan igazi, kemény szárú, fekete bőrcsizmát, amilyet régen is mé­retre készített a cipész. A betlehe- meshez egyik pásztor el akarta kérni, de Imre bácsi, bár jószívű, nem adta. Azt mondta: nem sza­bad elpazarolni, neki az még tíz évig csizma lesz. Farkas Imre be­töltötte 92. évét, mindent tud a te­lepülés elmúlt évszázadáról.- Igen megváltozott a falum, amióta itt megszülettem - mond­ta. - De fejlődés ide vagy oda, hi­ányolom, hogy már nincs a házak előtt pad. Annak idején kiültünk esténként és megbeszéltük a nap eseményeit, kivel mi történt Ahogy a legtöbb vörsi, Imre bácsi is a mezőgazdaságból élt. Kilenc hold földje volt, szántó és rét is, de a nád- és sásszedés­ben is mindig élen járt. Szíve­sen emlékszik a szalonnázá- sokra, az őszi szüret utáni iszo- gatásokra. Azt is elárulja, mit gondol a hosszú élet titkáról. Szerinte nyugodt természeté­nek és annak köszönheti egészségét, hogy ebéd után mindig aludt egy jót. Országos válogatott atléta volt, tizenhárómszor úszta át a Bala­tont, Futó Péter nevét azonban legtöbben mégsem erről isme­rik. A vörsi betlehem építőjének a festészet a hobbija. Tizenkét éve hódol szenvedélyének és ed­dig négyszáz képet adott el. Szí­vesen rajzol grafikákat, portré­kat, de készít olajfestményt és dolgozik akvarellel, pasztellel is. Főként azok a pillanatok tet­szenek neki, ahol feltűnik a fény-árnyék játéka.- Ezt nem könnyű megörökíte­ni, de szeretem a kihívásokat - mondta Futó Péter. -Tájkéjaeket ősszel a legjobb festeni, mert ak­kor lehet a színekkel játszani. Képeiről azt mondják: ember­közeliek. Futó Péter számára nem egyszerűen „kék az ég és zöld a fű”. Hangulatokat, érzel­meket közvetít. A festő bár fon­tos neki a művészet, mégsem alkotásaira a legbüszkébb. A te­lepülés összefogóerejét értékeli legtöbbre. A példás összetartás jelképe az a betlehem, amit a fa­lu templomában évről évre kö­zösen építenek meg - Futó Pé­ter irányításával - a vörsiek. VÖRSI MAGÁNÜGYEK Rendszeresen kosarat ad Nagy Tamás képviselő nem bánja, ha kosarat kap. Az pedig még gyakrab­ban előfordul, hogy ő ad. Több mint öt éve foglalkozik ugyanis kosár­fonással. A munka hobbi­nak indult. Egy környékbeli ismerőstől ta­nulta meg a vesszőfonás mes­terségét. Ma már azonban ide­je nagy részét lefoglalja a kéz­művesmunka. Szívesen ad is­merőseinek kosarat, de kisebb bútorokat is tud készíteni. Félezer szappan a gyűjteményben Az első szap­pant nyolcéves korában kapta ajándékba Far­kas Ildikó, majd maga is elkezdte vásá­rolni az illatszereket. Ez szép lassan szenvedélyévé vált. Ha külföldön jár, mindig beszerez egy-egy darabot, de a baráti köre is tudja, miért rajong. Számos érdekességgel meglep­ték már. Legyen szó márkás és elegáns, akár játékos állatfor­májú szappanokról, minden­nek örül. Mivel közel 500 da­rabot gyűjtött már össze, ne­héz a portól megóvnia őket, ezért zárt dobozokban tárolja illatos gyűjteményét. Focistából lesz a legjobb bíró A település egyik legsporto- sabb lakója Kiss Sándor. A megyei I. osztá­lyú labdarúgó­bajnokságban is játszott a Balatonszent- györgy színeiben, két éve azonban búcsút intett a foci­nak. De nem teljesen. Baráti társaságban még szívesen rúg­ja a bőrt, újabban pedig bíró­nak készül: most végzi a me­gyei játékvezetői tanfolyamot, ha befejezte, már nemcsak fi­gyeli, hanem vezeti is a somo­gyi csapatok játékát. Saját szó­rakoztatásán kívül a település ifjú focirajongóival is igyek­szik megszerettetni a futballt. Karácsonykor éjfélig házal Nem struccol a vörsiekkel Peszmeg István huszonöt éve már egyetlen­egyszer sem töltötte otthon a karácsony­szentestét. Ba­rátaival együtt minden évben házról házra jár a faluban és betlehemes játékokkal teszik mások karácsonyát széppé. Ez a fajta bábtáncoltató betlehe- mezés egyedülálló a környé­ken. Minden évben részt vesznek az országos betlehe­mes találkozón, amelyen egye­dül ők adnak elő olyan mű­sort, amely apáról fiúra száll és a kezdetektől eredetiben él. Mint mondják: ez egy száz­éves, ám élő hagyomány. A vörsi hegybí­ró a fiától kapta első struccait ajándékba. Amikor ugyan­is felhagyott a fővárosi élettel, attól tartott, túlságosan unal­mas lenne számára a vidék. Garai József 1996 óta neveli madarait. S azóta az állomány is jelentősen szaporodott. Hat nagy testű madár szórakoztat­ja táncával a település lakóit. A tulajdonos azt is elmondta, egy strucctojás 24 tyúktojás­nak felel meg, így ha örömet akar szerezni, egy családnak elég egyet ajándékoznia. A fa­lubeliek pedig nagyon dicsé­rik az ízét. Szieszta a hosszú élet titka A betlehemepito festő Űzi és főzi is a vadakat Var- ^ ga Ár­pád húsz éve fogott először puskát a kézé- ^ be, az­óta pedig _____________ szinte le sem teszi. A környé­ken kilőhető állatok trófeája kö­zül szinte mindből van már a gyűjteményben. S nemcsak a közelben, az Alföldön is szíve­sen lövöldözik. Fácán- és nyúl- vadászatokért akár több száz küométert is képes utazni. A szenvedély nem ér véget az er­dőben. Az értékes terítékből Varga Árpád finomabbnál fino­mabb falatokat készít

Next

/
Oldalképek
Tartalom