Somogyi Hírlap, 2004. december (15. évfolyam,280-305. szám)

2004-12-31 / 305. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2004. DECEMBER 31., PENTEK HÉTVÉGE 11 Könnycsepp az Indiai-óceán szomorú gyöngyszeméből szökőár Emlékek, érzések, gondolatok egy természeti katasztrófáról A béke szigete a tragédia előtt. Felidézek Srí Lanka-i pillana­tokat; selymes fehér strando­kat, az óceán hullámzásának hangjait, finom vacsorákat, a meleg levegő fuvallatát... és egy könnycseppet érzek az ar­comon. Vajon a boldog emlé­kezés vagy a december 26-i szökőár ok#zta pusztítás csal­ta a szemembe? A" könnycsepp íze sós, s az óceán ízére emlé­keztet. Melyik óceánra? Arra, ame­lyik sok helyinek a megélhe­tést biztosítja és a turisták százezreit vonzza a szigetre? Vagy arra, amelyik háborog- va, hullámokat dobálva embe­rek tízezreit pusztította el? A válasz kavarog a fejem­ben, hiszen csupán néhány nap telt el azóta, hogy az óce­ánról negatív élményeket is őrzök. Hosszú percekig várok, Néhány órával ké­sőbb egy szökőár által elpusztított szállodába értünk. Ekkor szembesül­tem először a hely­zet tragikumával. Mindenütt elúszott bútorok, kidőlt fák és használati tár­gyak hevertek sza­naszét. Turisták bőröndökön, zoko­gás és rémület az arcokon. és szeretném, hogy tisztán lássak és érezzék... Hiába, nem jön a kristálytiszta vá­lasz... Látom magam, ahogy élve­zem a meleg trópusi napokat, ahogy ízlelgetem a helyi étele­ket, beszélgetek az itt élőkkel. De néha bevillan egy kép, amelyen romhalmaz, elúszott bútorok és élettelen testek lát­hatóak. Igen, sajnos az idilli kép megváltozott. Srí Lankán szökőár pusztí­tott 2004. december 2ó-án dél­előtt. Meséljek? Sajnos, tud­nék... Szerencsésnek mondhatom magam, mert Negombo üdülő­városkában a sziget észak- nyugati részén ébredtem. Ki­tekintettem tengerparti szo­bám ablakán, és csodálkozva láttam, hogy a szomszédos ho­tel igazgatója tereli a strando- lókat a szárazföld felé. Telefo­nom ekkor szólalt meg, és egy barát kérdezte, hogy hallottam- e a szökőárról. Viccelni lett vol­na kedvem, hiszen én is nézek hollywoodi katasztrófafilme­ket. Azonban a látvány és a hí­vás megéreztette velem a helyzet komolyságát. Jeges pillantással figyeltem az emelkedő vízszintet, és tudtam: irány a szárazföld. A víz elérte a parti utcácskát, de tovább nem volt ereje. Ne­gombo azon szerencsés terü­letek közé tartozik, ahol csak megmutatta magát a szökő­ár, de nem végzett pusztí­tást. A következő órákat az uta­zással töltöttem. Kocsival in­dultunk útnak, hogy megnéz­zük barátaim délebbre fekvő házait. Ekkor még azt gondol­tam, hogy „nesze nektek hét­alvók, kaptatok egy kis regge­li zuhanyt a partokon”. Később persze rettentően elszégyelltem magam e gon­dolatokért, de abban a pilla­natban nem voltam tisztában azzal, hogy mi is történik kö­rülöttem. Az első igazi döbbe­net az útlezárás volt. Kerülő­kön lehetett csak közlekedni, a tengerparti főúton megállt az élet. Nem akarom részletezni a szökőár okozta rombolás lát­ványát. Tudnám, de miért... Jött... Pusztított... Elvonult... Frissen él bennem egy de­cember 23-i kirándulás emlé­ke a Yala Safari Game Lodge- ban. Safarizni indultunk, és a sziget déli csücskén elterülő tengerparti szállodában töltöt­tük az éjszakát. Leopárdot, medvét, elefántot akartunk és a szökőár után látni. Vacsoraidőben egy ha­talmas agyaras elefánt beté­vedt a hotel területére, igazi safaris hangulatot teremtve. Az élmény egyelőre megis­mételhetetlen, ugyanis itt a szökőár szörnyű pusztítást végzett, nem kímélve embere­ket, állatokat, épületeket. Néhány órával később egy szökőár által elpusztított szál­lodába értünk. Ekkor szembe­sültem először a helyzet tragi­kumával. Mindenütt elúszott bútorok, kidőlt fák és haszná­lati tárgyak hevertek szana­szét. Turisták bőröndökön, zokogás és rémület az arcokon. Mit tehetek? Mit tegyek? Ál­lok a szobámban és önkénte­lenül is a szekrény felé indu­lok. Válogatok. Miért kell ne­kem ennyi ruha? Sok ember­nek mindene odaveszett... Majd a karácsonyfámra pil­lantok. Körülötte ajándék­gyertyák. Igen! Ezeket is beleteszem a segélycsomagba, nekik szük­ségük van rá. Én is gyertyát gyújtok. A láng felszántja az arcomon vé­gigguruló könnycseppet. Em­lékezzünk és gyászoljunk! Jus­son eszünkbe, hogy Sri Lanka arra vár, hogy a könnycsepp­ből ismét drágakő legyen! Segítsünk, ne hagyjuk ma­gára! koczor Ágota idegenvezető Jetwing Travels Negombo, Srí Lanka 3ULF OF MANNAR Colombo INDIÁN ÓCEÁN „ERŐS VÁRUNK. A NYELV* (KOSZTOULNY1) „Gyűlölni nem..." Új évi gondolatok Mihályfalvi László „Gyűlölni nem születtem én, szeretni csak.” „Gyűlölni nem, szeretni csak születtem én.” Ugyanannak az örök érvé­nyű gondolatnak kétféle fordí­tása Szophoklész Antigoné cí­mű tragédiájából. A főhős, An­tigoné mondja Kreónnak, aki­nek a parancsa ellenére a le­ány el akarja temetni a városra támadó testvére holttestét is; vagyis az istenek törvényének akar engedelmeskedni, nem az önhitt zsarnok király meggon­dolatlan parancsának. E gondolatnak - bármelyik formában - tüzes vassal ége­tett bélyegként ott kellene ég­nie minden halandó, esendő ember szívében és lelkében! Mert valamennyien bűnösök és bűntelenek is vagyunk egy személyben. Kérdem én tőletek: mi a könnyebb, gyűlölni vagy sze­retni? A gyűlölet megmérgezi lel­künket, megkeményíti szívün­ket, nem tudunk másokra te­kintettel lenni, nem tudunk megbocsátani. A szeretet megtisztítja lel­künket, meglágyítja szívünket, mások érdekeit is figyelembe tudjuk venni. Meg tudunk bo­csátani. („...miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...”) Kérdem én tőletek: mi a jobb, gyűlölni vagy szeretni? A gyűlölet vakká tesz, nem engedi másban meglátni a jót, a jónak még a csíráját sem. A gyűlölet elhomályosítja tekin­tetünket; a másikban nem a másság szépségét, hanem azt látjuk, hogy különbözik tőlünk hitben, meggyőződésben, a bő­re színében vagy éppen politi­kai nézeteiben. Hogy ő is jót akar? Ugyan kérem! Kit ér­dekel, hiszen gyűlölöm! A gyűlölet miatt nem látjuk az igazságot! A szeretet fellebbenti sze­münkről a hályogot; meglátjuk a másikban a jót, felfedezzük a másság szépségét. Éles szem­mel látjuk, hiába más a hite, vi­lágosabb vagy sötétebb a bőre színe, hiába mások a politikai nézetei; ember ő is. A szeretet lehetővé teszi, hogy meglássuk az igazságot! A szeretet olyan hatalom, amelynek segítségével tudjuk egymást megbecsülni, egymás munkáját értékelni, egymás si­kereinek örülni. A szeretet se­gítségével tudunk egymásban bízni; együtt, egy célért dolgoz­ni. És ne feledjük: „Szeretni az élőket kell...”, hiszen „Az em­ber a jobbért születik.”, ezért mondja ugyancsak Szophok­lész: „Sok van, mi csodálatos,/ De az embernél nincs semmi csodálatosabb.” Méltók va­gyunk erre az értékelésre? Ezért kérdem én ismételten tőletek: Mi a könnyebb, gyűlöl­ni vagy szeretni? Mi a jobb, gyűlölni vagy szeretni? Csak az ember tud szeretni, csak az ember képes gyűlölni. De az ember nem arra született, hogy gyűlöljön; az ember arra született, hogy szeressen! A sze­retet teszi az embert emberré. Kívánok mindenkinek olyan új esztendőt, amelyben megpróbáljuk egymást leg­alább úgy szeretni, ahogyan eddig gyűlöltük! Hullámok lovasa a Siotour-vezér Fontos, hogy legyen elegendő és megfelelő minőségű víz a Ba­latonban az idegenforgalomban érdekelt Siotour Rt vezérigazgatója számára. Hal­mos Gábor ezt nyaranta testközelből ellen­őrzi, hiszen a víz szerelmese. Még budapes­ti gimnazistaként a Vasasban vízilabdázott, manapság a szörfözés az első számú szen­vedélye. Persze, nem csak meglovagolja a hullámokat a direktor, hanem beléjük is ve­ti magát; rendszeres résztvevője a Balaton- átúszásoknak, az elmúlt években már 19 éves fiával együtt. Versenyez és fotóz a modellező bajnok Bogdán Endre sebességi autómodellező, aki az első bajnoki cí­mét még 1968-ban szerezte, idén pedig már a 31-et gyűjtötte be, hangyaszorgalom­mal építi a járműveit. Az általa készített modellek száma bőven a 20 fölött jár. Ezek közül jó tucatnyival versenyzett is. Másik nagy szerelme a fotózás. A népszerű kapos­vári modellező vagy 25 Európa-bajnoksá- gon lehetett ott. A háromévente esedékes vb-k közül is csupán kettőt hagyott ki és a nagy erőpróbákról több ezer fényképet őriz. Nem futamodik meg a barcsi polgármester Feigli Ferenc barcsi polgármester számára futással és kerékpáro­zással kezdődik a nap. Nem múlhat el úgy reggel, hogy ne kerékpározna el Szülök felé és vissza. 25 kilométert tesz meg a nyeregben ülve, és ehhez a távhoz egy óra és tíz perc kell neki. Rossz időben a konditermet választja, és szobabiciklit hajt ötven percen át. Barcs első embere sokáig futással kezdte a napot, s csak futballbalesete miatt tért át a kerékpározásra. Korábban mindennap 4-6 kilométer távot futott végig, s reméli, hogy idővel ismét fólveheti a futócipőt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom