Somogyi Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-18 / 269. szám

FOTÓ: TÖRÖK ANETT NY UGDÍJASOK SOMOGYI HÍRLAP - 2004. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Fonyódi szépkorúak harmóniában klub Már nincsenek egyedül Tízéves a fonyódi Harmó­nia nyugdíjasklub. Jubile­umukat megünnepelték, a közös találkozóra meghív­ták Somogy megyei és ba- latonberényi társaikat is. Bertalan Bernadett taggyűlés És NYUGDÍJAS-TALÁLKOZÓ A Vasas szakszervezet tizen­egy év után tagjainak volt munkahelyén, a villamossági gyárban tartott taggyűlést és nyugdíjas-találkozót. Papp István elnök kö­szöntötte a megjelenteket, számot adott a végzett munkáról, köszö­netét mondott a támogatóknak, majd a 40 éves szakszervezeti mun­kásságért, hűségért okleveleket és kitüntetéseket adott át- Teljes harmóniában élünk, még így, szépkorúan is - mondta csillogó szemmel Pamuki Józsefné, a Harmónia nyugdíjasklub vezetője. - Kis csapatunk az idén lett tízéves, ezt szerettünk volna minden­képpen megünnepelni. Heten­te egy alkalommal találkozunk a művelődési házban. Itt tervezzük a programja­inkat, a közös kirándu­lásokat. Most a kará­csonyra készülünk, bet- lehemes játékot szeret­nénk bemutatni a város időseinek. Klubjuk az alakulás­kor az egyedül élőket fogta össze, úgy is ne­vezték: egyedül élők klubja. Idővel aztán egy­re több házaspár csatla­kozott hozzájuk, ezért megváltoztatták a nevüket. Az eltelt egy évtized, és az utóbbi év eseményeiről is részletesen beszámolt a klub vezetője. Az időseket Filó Sebastian szóra­koztatta versekkel. A nyugdíja­sok elmondták: Szebi a kabalá­juk. A nagymamája klubtag, a fiúcska kicsi kora óta ott van minden rendezvényükön, na­gyon jól érzi magát a nagyik társaságában. Színházban jártak a barcsi idősek Színházi előadásra vitte a nyugdíjasokat a barcsi szociá­lis központ Az intézet lakói és a bejárók közül negyvenen je­lentkeztek a pécsi útra, s ott a színházban a „Csókos asszony” című operettet nézték meg. író-olvasó találkozó Balatonbogláron A Nosztalgia nyugdíjasklub látta vendégül Gyócsi László írót A szerző nemrégiben megjelent „Lelkét őrzik a sa­sok” című történelmi regényé­ről mesélt Ebben megelevene­dett Somogy hercegének, Ku- pa-Koppánynak az alakja és életének utolsó szakasza, ezzel a lírai történettel állít emléket a nagy úrnak. Életeket ment a nyugdíjasklub születésnap Számvetés a kaposvári egyesületben Tizenöt év egy gyermek életében éppen csak a kiskamaszkor eléréséhez elég. A nyugdíjas-egyesü­let életében azonban mér­földkő, a visszatekintés, a számvetés időszaka. Szarka Ágnes- Mindössze tizennyolcán jöt­tünk össze 1989 novemberében a Hazafias Népfront irodájában, hogy megbeszéljük a nyugdí­jas-egyesület létrehozását - mondta Székely Sándor, a ka­posvári nyugdíjas-egyesület el­nöke -, s néhány hónap múlva az első közgyűlésünkön már több mint százötvenen vettek részt. Ma több mint ezer tagunk van. A nyugdíjasok érdekvédel­mét tűztük ki célul, hiszen a szakszervezet nem tudott a nyugdíjasokkal mit kezdeni. Neki elég volt az aktív dolgozók érdekvédelme. Pénzünk azon­ban nem volt, így a saját zse­bünkbe nyúltunk, hogy megle­gyen tíz induló tőkénk. Sajnos, az alapító tagok közül nyolcán már nincsenek közöttünk. A közgyűlés Kovács Lajost választotta elnöknek. Mind­össze két évig töltötte be ezt a posztot, mert közben megala­kult a nyugdíjasok országos, majd megyei szövetsége, s en­nek a vezetésére kérték föl. Szé­kely Sándor lett az új elnök, s a mai napig betölti ezt a tisztet, emellett vezeti a szociális bi­zottságot is.- Egy ekkora egyesületet le­hetetlen volna a város és a me­gye önkormányzatának támo­gatása nélkül működtetni - mondta Székely Sándor. - Bol­tokat hoztunk létre, ahol a nyugdíjasok olcsóbban vásárol­hatnak. Ma már nem tudjuk föl­venni a versenyt a multinacio­nális cégekkel. Létrehoztunk egy alapítványt is, ebből főként az egyedülálló vagy beteg nyug­díjas klubtagokat ajándékoz­zuk meg évente egyszer, kará­csonykor. Az idén mintegy há­romszázezer forintot tudunk ki­osztani. Az utóbbi években több testvéregyesületi kapcsolat is kialakult. Nemcsak a határain­kon belül, hanem azon túl is, hi­szen rendszeresen találkozunk a horvátországi kaproncai nyugdíjasokkal.- Mind a két szervezet a ma­ga alkotta alapszabály szerint dolgozik, nincs alá- vagy fölé­rendeltségi viszony- vette át a szót Kovács Lajos. - A szövet­ségnek 145 tagszervezete van, ez mintegy harmincezer nyug­díjast jelent. A megyében szinte Kétszeres aranykeresztes Egyedülálló rekordot mondhat a magáénak Báli János (képünkön), az iharosberényi tűzoltó- és polgárőr-egyesület nyugdíjas vezetője. Varga Andrea A Polgárőr-érdemkeresztnek már a bronz, ezüst és arany fokozatát is megkapta, s mindegyiket kétszer. A het- vennégyéves férfi 1991 óta el­nöke a megyeszerte dicsért egyesületnek. Előtte több mint egy évtizedig rendőr volt. Pedig mint mondta, rend­őrről vannak rossz emlékei is.- Egyik barátom többedma- gával fölment a hegyre iszo­gatni. Versenyeztek, hogy me­lyikük bírja jobban. Már este­ledett, amikor értem küldtek a szülők: Jani gyere, mert a gye­rekek nem jöttek még haza. Gyorsan fölkaptam a bicikli­met, amin nem volt lámpa. Megállított a rendőr. Hova mész? - kérdezte, és durr, már csattantak is a pofonok. A történet viszont jó véget ért. Báli János fölment ugyan­is a szőlőbe, s rátalált az esz­méletlen fiúkra. Azonnal or­vost hívott, aki azt mondta: a gyerekek belehaltak volna az alkoholmérgezésbe, ha nem kapnak időben segítséget.- Amikor rendőr lettem, nem sok mindent tudtam er­ről a munkáról, hiszen a csa­ládom mindig törvénytisztelő volt - emlékezett a polgárőr. - Hamar belejöttem azonban, és megszerettem ezt a hivatást. Egyik elöljáróm nem győzött dicsérni, hogy mennyit fejlőd­tem. Igaz, nem sajnáltam az időt'a tanulásra, mint ahogy most sem sajnálom. Ha vala­mit elvállalok, szeretem lelki- ismeretesen elvégezni, eh­hez segítők is kellenek. Amikor Iha- rosberényben megalakult a polgárőrség, nem akart tisztséget vállalni, de rá­beszélték. Hitvallás Érdektelenek az emberek, pe­dig sokat segíthetnének. Időnként már elfáradok, mégsem tudom megállni, hogy ne dolgozzam. Addig megyek, amíg bírom, és pró­bálok nem gondolni rá, hogy fáj valamim. Vannak, akik megköszönik... Székely Sándor: Az életemet jelen­ti a nyugdíjasmozgalom nincs olyan település, ahol ne volna nyugdíjasklub vagy egye­sület, majdnem mindenütt van énekkar, szavalókör, s ezeket gyakran hívják különböző fellé­pésekre. A ki mit tud?-gála pe­dig minden nyugdíjasklub éle­tében különleges esemény. Pécsi József nem volt alapító tag, az alakulás után egy hónap­pal lépett be az egyesületbe. Né­hány hónap múlva azonban már elnökségi tag lett, sőt küldötte volt az országos szövetségnek is.- Több mint három évig jár­tam rendszeresen Budapestre, Kovács Lajos: A megye nyugdíja­sainak csak Lajos bácsi vagyok hoztam-vittem a híreket. Min­dig másodhegedűs voltam, a megyei szövetségben is, az egyesületben is az elnökhelyet- tességig vittem. A munkámat elvégeztem, megtettem, amit rám bíztak, de mindig voltak nálam rátermettebb vezetők. A Somogy megyei nyugdíjas­mozgalom ma nem tartana ott Székely Sándor és Kovács Lajos nélkül, ahol van. Szinte min­denki a keresztnevükön szólítja és bácsizza őket.- Sokkal jobb ez így, mint ha uraznának bennünket - mond­Pécsi József: Másodhegedűsként is sokat dolgozom az idősekért ták szinte egyszerre -, bizalma­sabb így a kapcsolat. Bár az is előfordult, hogy megkérdezték: ön most a Sándor bácsi vagy a Lajos bácsi. Ahogy nélkülük nem lehet meg a nyugdíjas-mozgalom, ők sem a nélkül. Székely Sándor foglalkozott a visszavonulás gon­dolatával. Orvosai szerint azon­ban a magány és a tényleges nyugalom a halálát jelentené.- Ezzel én is így vagyok - tet­te hozzá Kovács Lajos. - Amit szeret az ember, azt nem tudja abbahagyni. Dudaszó kísérte határok nélkül Gamos Adrienn Nemcsak szépen játszik a du­dán, de ügyesen is faragja hang­szerét. Gadányi Pált túl a hetve­nen is gyakran felkérik, hogy lépjen föl egy-egy rendezvényen, így a tótújfalusi zenész nem hiá­nyozhatott a környékbeli faluna­pokról, de még a zágrábi nem­zetközi folklórfesztiválról sem. A hét végén sem pihen, Lakó-csán fújja a magáét ...- Több mint 50 éve kezdtem muzsikálni és minden föllépé­sem emlékezetes volt - mondta -, de a sorból mégis kiemelke­dik az ecsenyi és az iloki meghí­vás a kilencvenes évek elején. Vukováron olyan megrázó kép fogadott, amit elképzelni sem tudtunk. Hívtak Ameriká­ba is, de nem mentem el, mert a munkám fonto­sabb volt. Duda azon­ban készült a távoli földrészre is. Minél messzebb szere­pelt a lakóhelyétől, annál több elismerést kapott, mutatta az erről tanúskodó emlékérme­ket, zászlókat, dísztárgyakat. Több horvát dalt is elfelejtett már, de azt, amelyikben egy kis­lány elcsábítja a szívét, azt nem. Vidám dalokat játszik, e nélkül nincs jó hangulat. A ha­táron túli horvátok nem élhet­nek muzsikaszó nélkül, mond­ta. Azt vallja, az élet csak pilla­nat, de amit benne teszünk, az mind megmarad. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom