Somogyi Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-17 / Vasárnap Reggel, 42. szám
A magyar politika nagyasszonya, DÁVID IBOLYA mind sűrűbben mutat rokon vonásokat a britek vasladyjével, Margaret Thatcherrel. Nő létére ő is bátran felvállalja a harcot, s ha úgy látja helyesnek, megtáncoltatja a Fidesz vezéreit, máskor meg a szocialistákon talál fogást. Néha úgy fest, maga is élvezi a mamutokkal vívott csörtéket. A saját pártjában zajló belháborúért nem lelkesedik ennyire. Saját bevallása szerint, ha rajta múlna, inkább egy unalmas párt unalmas elnöke lenne. Ezzel szemben - ahogy a jobb oldali népvezér, Orbán Viktor megfogalmazta - ő a kalapos nő, aki fejfedője alól nyilakat küld „elvtársai” felé. Dávid ezt tagadja, bár elismeri, hogy rajong Churchill aranyköpéseiért, különösen azért, ami így szól: „Szeretem, ha mennek a dolgok. Ha nem mennek, szeretem elérni, hogy menjenek...” H allott már a Belgáról? - Hogyne. Ismerem, sőt értékelem is őket. - Az általak jegyzett politikus-rap is ismerős?- Arra gondol, amiben Bitskei Titusz a politikusok neveit darálja?- Pontosan arra... Az említett dal látszólag semmiről nem szól, a banda „csak” a magyar politikai élet főbb szereplőinek névsorát veszi lajstromba. Igen ám, de ezeket a neveket, köztük az Önét is, úgy visítják el, mintha a baromfiudvarból szabadultak volna. Azaz egy futó slágernek már nem kell áthallásosan, netán direktben szapulnia a politikusokat, elegendő a nevüket kimondani és röhög a publikum.- Sajnos, ez a helyzet És azt hiszem, jogos az efféle kritika. Megértem azt is, hogy vicc tárgyai lettünk, mi több gyakran rossz viccek tárgyai. Zsákutcába került a magyar közélet. A Parlamentben egy rossz falusi színház működik, gyakran olcsó ripacsokkal. Nyoma sincs a politikai ésszerűségnek, méltóságnak, szolgálatnak, s gyakran a felelősségnek sem. Szinte senki nem gondolkozik hoszszú távú terveken. Ciklustól ciklusig politizálunk. A jelek szerint már nem is négy évig tart egy kormányzási periódus, csupán kettőig. De hogy lehetne ilyen feltételek, körülmények között bármire is jutni, előbbre lépni? Rendkívül lecsökken az esély egy normális Magyarország létrehozására, ha a képviselők többsége a nyers haszon pillanatnyi lefölözését érzi legfőbb feladatának.- Volt, hogy úgy érezte, az erkölcsi alapon történő politizálással magára maradt?- Sokszor. De nem vagyok hajlandó belenyugodni! Sőt amellett se mennék el szó nélkül, hogy az ország házában a képviselők, a pártok úgy viaskodnak egymással, mint a homokozóban a rossz gyerekek. Személyeskedések, durva sértegetések mind gyakoribbak. Otthon, a falumban megtehetem, hogy megorrolok a szomszédra, lehetek durcás és rossz modorú. Ott sem illik, de magánügy. Ám a Parlamentben, választott képviselőként ehhez nincs jogom. Minket, képviselőket azért küldtek a választók az Ország- gyűlésbe, hogy megoldásokat találjunk a köz gondjaira, hogy elrendezzük az ország dolgait. Példaadó volt az a hozzáállás, amely Antall Józsefet jellemezte. Amikor az első szabad választások éjszakáján a rendszer- váltó erők eufóriába estek a győzelemtől, Antall rezzenéstelen arccal állt a mikrofonok elé és ezt mondta: „az lesz majd az igazi győzelem, ha az ellenzéki és kormánypárti erők képesek lesznek arra, hogy a legjobb erőiket egyesítsék a nemzet előtt álló feladatok megvalósítása érdekében...”- Utópia? Édes álom?- Szó sincs róla. Politikusként szeretném megérni, hogy ez a méltatlan helyzet megváltozik. De tény, napjainkban a demokratikus intézmények kijátszása már-már nemzeti sporttá válik. Hogy lehet az, hogy ezeregyszáz napja nincs az Állami Számvevőszéknek két alel- nöke - ahogy azt egyébként az Alkotmány előírja? Hogy történhet meg olyasmi egy demokratikus berendezkedésű európai országban, hogy nincs a Versenyhivatalnak elnöke? Hogy hat éve az Országgyűlés nem hajlandó a Házszabály alkotmánybírósági határozatnak megfelelően megalkotni? Hogy egy hónappal az időközi választások előtt nincs alkotmányos választási eljárási szabály. A két nagy párt kizárólag önös érdekeket vesz számba, és úgy gondolkodnak: ma nekem kettő, holnap meg majd neked. De ki beszél itt a felelősségről, az ország sorsáról?- Helyben vagyunk. Ön nemrég még a két nagypárt keresztapáinak 70:30 százalékos osztozkodásáról beszélt. Ma is hasonló ez az arány?- Gyanítom. Vagy inkább én is kérdezem. Ami azonban egyértelmű: a gazdasági élet szereplői pillanatok alatt ráéreztek, hogyan lehet gyorsan, biztos állami pénzekből megtollasodni. Az autópálya-építési ügyek azt hiszem, híven alátámasztják, amit mondok. A Gazdasági Versenyhivatal többször rávilágított, hogy nálunk rendre négyöt-hat cég kapja meg a munkát. Hiába ad más jóval előnyösebb ajánlatokat, ez is kevés. Ráadásul ez egy következmények nélküli ország. Aki állami cégként 4 milliárdot jogtalanul “befektet” a Kereskedelmi és Hitelbank botrányos tranzakcióiba, ismét nyerhet állami megrendelést. Akit tegnap 7 milliárdos bírsággal sújtottak, holnap ismét nyer egy aktuális tenderen. Arról pedig minden érintett mélyen hallgat, miért mi épít jük Európa legdrágább autópályáját? Az a gyanúm színfalak mögött riasztó de annál szervezettebb összefonódásokba botlanánk, s akkor nagyon finoman fejeztem ki magam.- Szicília?- Egy példa: Olaszországban a sztrádaépítkezéseken nőtt fel a maffia. Seregnyi a megválaszolatlan kérdés. Fogalmunk sincs róla, hogyan válha tott miniszterei nők buktató tényezővé a sztrádaprogramért is felelős Csillag István? Érdekelne, kikre, mikre gondolt a távozó Medgyessy Péter, amikor a kormányválság idején kijelentette: „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.” Titok, miért vágott úgy vissza Csillag Medgyessyéknek, hogy ő bizony megelégelte, hogy a szocialisták a gazdasági tárcát pénz- kifizető-automatának tekintették. A zavaros autópálya-ügyek és a botrányok. azt mutatják, hogy a politikusok összejátszanak bizonyos üzleti körökkel, és ha az az érdekük, a szabad piaci versenyt is készek meggátolni. A sztrádaépítésben érdekelt vállalkozások közt vannak egyenlők és egyenlőbbek.- Az ön pártjáról is hallani egy s mást. Az Országgyűlés belső ellenőrző rendszere csaknem 10 milliós nagyságrendben fedezett fel fiktív számlákat az MDF parlamenti képviselőcsoportjának könyvelésében.- Egyetlen frakció hivatali alkalmazott sorozatos szabályszegése áll a háttérben. Mi magunk kértük az ügy felderítését, tisztázását. Az illetőt már elküldtük, büntető eljárás is folyik ellene.- A Fórumon belül sincs rend: bizalmasát, Herényi Károlyt a korábban megtett bizalmatlansági indítvány alapján ismét leváltotta a frakció.- A lakitelkiek tevékenysége ugyan szomorú, de nem komoly. Kezdetben azt hittem, kinőnek belőle. Sajnálattal látom, hogy mégsem. Képtelenek elfogadni a pártdemokrácia többségi elvét. Egy maroknyi csoport áll szemben a Magyar Demokrata Fórum nagy többségével. Az is felvetődik, kinek a képviseletében? Egyik oldalon áll egy egységes, fellendülőben lévő MDF, a másik oldalon pedig néhány elégedetlen, aki a politikai jövőjét többféleképpen szeretné bebiztosítani. Rövidlátó stratégia.- Talán nem véletlen, hogy az elemzők azt taglalják, találgatják: merre tart az MDF? A Fidesz ölébe vagy az MSZP kebelére?- Feltételezem, józanul senki nem álmodozik arról, hogy újra egypártrendszer lesz Magyarországon. És persze az sem szerencsés, ha egypárti kormány és egypárti ellenzék valósul meg. Az ugyanis demokráciánknak aligha jó. A kisebb pártok, így mi is sokat tehetünk azért, hogy egészségesebb közéleti viszonyok alakuljanak ki. Most úgy tűnhet, hogy a mamutok időről- időre megtámadják a békésen legelésző kisebbeket. De meg tudjuk védeni magunkat!-Hogyan?- Jó programunk van, erőt mutatunk és képviselünk, amint azt az európai parlamenti választásokon a választók vissza is igazolták. Ezen felül, ki kell tartsunk elveink mellett. Ha k ugyanis nincs az ember életé- ben egy iránytű, előbb-utóbb A elveszíti illúzióit és céljait, s ezzel kiszolgáltatottá válik. A politikának csoportérdekekre kell építkeznie.- A frissen miniszterelnökké választott Gyur- csány Ferencben partnert,' szövetségest lát?- Gyurcsány Ferenc politikai ellenfelem, de az ország miniszterelnöke. Egyelőre olyan, mint egy tájfun. Óriási sebességgel feltámadt, s Veer András Kolláth György alkotmányjogász Dávid Ibolya erősen megosztó személyiség, amit mutatnak, visszaigazolnak a közvélemény-kutatási vizsgálatok is. Vannak, akik nagyon erőteljesen eluta- sítóak vele szemben, s vannak, akik szinte feltétel nélkül megbíznak benne, hisznek neki. Az eleganciáját elnézve tipikus vidéki kispolgárnak tűnik - summázza a pszichiáter. | Az MDF elnöke a magyar közélet egyik 1 kiemelkedően hiteles személyisége. - Ma lényegesen jobb formát fut, mint néhány éve igazságügyminiszterként, j Számára az igazi vízválasztó az lehet, 1 hogy sikerül-e rendet tennie a DemokI rata Fórumban. Nincs könnyű dolga, színes egyéniséggel, őszinteséggel és nőiességgel nehéz felénk érvényesülni. * i Ül m hír jí#** m imni még nem tudni mit emel fel, vagy mit söpör el. Magyarország érdeke, hogy felelős miniszterelnöke legyen, aki az egész ország miniszterelnöke, s olyan programja legyen, mely a nemzet felemelkedését, felzárkózásunkat szolgálja. Jó lenne, ha Gyurcsány Ferenc nem pusztán arról lenne nevezetes, hogy ő a baloldal válasza Orbán Viktorra. Jó lenne, ha felismerné, hogy a hazai politikai gépezetbe nem homokszemek kerültek, hanem terméskövek.- Hogyan él a színfalak mögött? Hol vásárolja például a híres kalapjait? ' - Egy biztos, otthon anya vagyok és feleség. Hétköznapi családot alkotunk, szeretünk együtt reggelizni, zenét hallgatni és moziba járni. Általában hirtelen felindulásból vásárolok. Kalapot is ott veszek, ahol. éppen rátalálok egy nekem tetsző darabra.- Moziban mit látott utoljára?- Nicole Kidman egyik filmjét. Az Órákat.- Jut eszembf, Ön szerint ütött már az óránk vagy most vagyunk a huszonnegyedikben?- Meggyőződésem, hogy ez már a huszonnegyedik óra. Ezt éreztem akkor is, amikor nemrég a 15 évvel ezelőtti Nemzeti Kerékasztalra emlékeztünk a Parlament ünnepi ülésén. Sok keserű arcot láttam. Azok, akik 1989-ben még nagy terveket szőttek, de később elhagyták a politikai hadszínteret, szóvá is tették: valami elkezdődött a nyolcvanas évek végén: tisztességes párbeszéd, konszenzus keresés, a megoldások érdekében folyamatos tárgyalás s a végén a megegyezésre törekvés. Ám a kicsinyes érdekek miatt máig nem sikerült az előrelépés. Szabó Zoltán Attila DÁVID IBOLYA Születetett: 1954. augusztus 12-én Baján. Családi állapota: férjezett, két gyermek édesanyja Tanulmányok: Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Ügyvédi praxis: Szekszárdi Ügyvédi Kamara ügyvédjelöltje, Tamási Ügyvédi Munkaközösség ügyvéde, 1991-től magánügyvéd. Politikai pálya: az MDF tagja (1989-től), a Palra- ment ügyrendi bizottságának elnöke (1992), Frakcióvezető-helyettes (1995- 1998), igazságügyminiszter (1998-2002). 1999. január 30 óta a Magyar Demokrata Fórum elnöke. 2002. májusától az Országgyűlés alelnöke.
