Somogyi Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-15 / 242. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2004. OKTÓBER 15., PÉNTEK ALMANACH 7 Magyar Józsefné: Tizenegy gyermekemet neveltem föl, és nagyon sok unokám van Magyar Ádám: Kedvenc Időtöltésünk a lovas kocsizás, és versenyzőnk traktorral is Földes Mária: Az a legnagyobb gondunk, hogy távol vagyunk mindegyik várostól Kőkút, Alsótapazd, Gyöngyöspuszta - három falu, és mégis egy. Az öreg diófák és az útszéli keresztek tudnának mesélni róla, milyen volt itt az élet, mikor még iskola, polgári olvasókör is volt, s három kovács patkolta a lovakat Ma már csak a fejkendős nénik emlékeznek a gazdag időkre, miközben várják unokáikat a nagyvárosból Gyócspusz- tán már csak egy ember él; sáros dűlőúton bandukol a faluba, ha van miért. S élnek itt fiatabk is, akik hisznek benne: egyszer majd újra tehenek legelik itt a dús füvet. HÍRMONDÓ Felújítják a kultúrházat Már az ősz elején elkezdték az alsótapazdi kultúrház felújítását, s a tél kezdetéig befejezik. A félmillió forintos beruházás során kijavítják a tetőzetét, és belül is kifestik az épületet. Karom falu gondja egyetlen forrásból Takács Zoltán Hencse felől érkezve hatalmas istállók, pajták jelzik, hogy Kőkú- ton egykor jó néhány családi gazdaság virágzott. A nagy idők tanúja lehet az az idős asszony is, aki magányosan álldogál a műúton, karjában egy kisgyerekkel. Talán az unokája, esetleg a dédunokája. Nehéz volna megállapítani, hiszen nem árulja el a korát. S nem azért, mert nem akarja. Gombalesen a réten Magyar Józsefné nem tud írni és olvasni, mert nem járt iskolába. Ha valaki a korára kíváncsi, készséggel nyújtja át neki a személyi igazolványát. Elárulja: nem is nagyon érdekli az idő múlása, hiszen egész életében ugyanazt csinálta: dolgozott, és gyereket nevelt - Tizenegy gyerekem van és nagyon sok unokám. Ha valaki itt szembejön az utcán, jó esetben rokonok vagyunk. Ez a falu amúgy is olyan, mint egy nagy család. Nem vagyunk sokan, de mindenben segítünk egymásnak. Szavait igazolja, hogy három unokájával is találkozunk a beszélgetés röpke percei alatt. Szűkszavúan válaszolgat, majd fejkendőjét szorosabbra fűzve jelzi, hogy dolga van s mennie kell.- Nagyon finom csibegomba nő a réten. Ilyenkor amit bírok, mind leszedem. Néha a kedves boltosunk is ad érte valamit, máskor én készítek belőle valami finomságot Maguk nem kérnek? Kicsit hitetlenkedve hárítjuk el az ajánlatot, hiszen ki látott olyan mezőt, ahol egy fertályóra alatt kosárnyi csibegombát ösz- szeszedhetünk. Később belátjuk, hogy tévedtünk. A gombaparadicsomból utunk a település legnagyobb kenyéradójához, a megyei fenntartású gyöngyöspusztai szociális otthonba vezet. Otthon a pusztában Az épület hatalmas irodájában találjuk Dornacker Ilonát. Tőle tudjuk: idősek, hajléktalanok és szenvedélybetegek menedéke az otthon. - Most 210 otthonlakónak segítenek a munkatársaink, hogy szebb öregkoruk legyen. 98-an dolgoznak itt, s közülük tizenöten Kőkút településrészeiről járnak be. Csak azért nem többen, mert az otthonban zajló munkák jó részéhez szakképzettség kell. Dornacker Ilona szerint példaértékű kapcsolatuk a településsel, hiszen falunapokon és idősek napján az otthon is szerepet vállal. S rendszeresen kijárnak az idősek a faluba, így ismerik a helybélieket.- Szerencsére a település vezetőivel is jó a kapcsolatunk. Mindkettőnknek érdeke, hogy egy-egy fejlesztés megvalósuljon Gyöngyöspusztán. Erre jó példa a pár éve átadott 600 méteres műút, ez lehetővé tette, hogy a kőkúti településrészről is egyszerűen bejárhassanak a dolgozóink. Derbi lóval, traktorral A műút valóban jó minőségű, de nem túl forgalmas. Ezt használja ki a környékről néhány fiatal, aki különös hóbortnak hódol. A tizenhét éves Magyar Ádám avatott be bennünket ebbe a titokba.- A fiatalokkal egyik kedvenc időtöltésünk a lovas kocsizás, hiszen mindannyian nagyon szeretjük az állatokat - mondta. - Amikor időnk engedi, a traktorokkal is versenyzünk, hiszen nincsen nagy forgalom ezen az úton, erre csak igen ritkán jár a busz. Ádám amúgy 14 éves kora óta dolgozik. Most traktoros az erdészetnél. Öt testvérével napi teendője a háztáji munka is, de mindez egyáltalán nincs terhére.- Bár Kadarkúton élek, többnyire azért itt vagyok a mamámnál - tette hozzá. - Itt szeretnék élni, mert ebben a faluban mindig jól érzem magam. S ahogy észrevettem, így van ezzel a többi fiatal is. Sohasem unatkozunk, ha pedig hét végén éppen bulizni támad kedvünk, hát elmegyünk Hencsére a diszkóba. Aranylábú fiúk Újra a kőkúti településrészre érve kiderül: a fiatalok nemcsak a lovakkal, hanem a labdával is kitűnően bánnak. Az önkormányzat épületében, a hivatal üveges szekrényében számos serleg díszeleg. Büszkén mutatja nekünk ezeket László Jánosáé, a hivatal mindenese. S rögtön megértjük, hogy nemcsak a településkép kedvéért tartják rendben az imént látott focipályát a tapazdi határban.- Csak az idén öt kupával gazdagították a vitrint a kispályás focicsapat tagjai - újságolta. - A fiataloknak ez az egyik fő szórakozása. Amint végeztek a munkahelyükön, máris igyekeznek a pályára, hogy gyakoroljanak, s aztán a különféle rendezvényeken, falunapokon learatják a babért. László Jánosné amúgy is külön figyel erre a korosztályra, hiszen ő a falu könyvtárosa is. Három gyermeket nevelt föl, és őáltaluk az újabb kőkúti nemzedéknek minden egyes tagját ismeri.- Évente átlagosan ketten érettségiznek ebből a faluból - tudtuk meg tőle. - Sajnos, munkalehetőség nem nagyon akad, így sokan ott keresik a boldogulást, ahol elvégezték az iskolájukat. Azt persze ők is jól tudják, hogy ez a csapat mindig visszavárja őket. Levél a Volánnak A polgármester szerint nincs min csodálkozni, ha némelyik fiatal úgy érzi, hogy a világ végén lakik. Mostanában például két olyan járatot szüntetett meg a Volán, amelyik nagyon fontos volt például a tanulóknak is.- A legnagyobb tragédiánk az, hogy egyformán távol vagyunk Szigetvártól, Barcstól, Nagyatádtól és Kaposvártól is - panaszolta Földes Mária polgármester. - Nemrégiben nagy felháborodást keltett az az intézkedés, hogy megszüntetnék egy barcsi és egy kaposvári járatot Érthetőek persze a Volán érvei is, hiszen költségtakarékossági szempontból egy járat néhány emberrel nem kifizetődő. Mégis levelet írtam nekik, hogy legalább a kaposvári járat maradhasson. Most esély kínálkozik arra, hogy ez a busz továbbra is szállítsa a kőkútiakat, ám ki tudja, meddig. Földes Mária szerint a település jövőjét alapvetően befolyásolja az útrendszer állapota.- Évek óta a legfontosabbnak tartom a három településrész útjainak, járdáinak a megépítését és felújítását. Sokat jelent az 1998- ban átadott 2,5 kilométeres szakasz Kőkút és Alsótapazd között, és a Gyöngyöspusztán épült belső út is. Most kerékpárúira lehet pályázni, így tervezzük az Alsótapazd és Gyöngyöspuszta közti szakaszt, hiszen ott még járda sincs. Az otthonból ráadásul sok idős kijár Tapazdra, s a műúton nincsenek biztonságban. Az úthálózat toldozásán-foldo- zásán is érezhető, hogy a három településrész gondjait nem köny- nyű közös irányítással megoldani. Különösképpen akkor nem, ha mindehhez hozzávesszük Gyócs- pusztát is, ahol már csak egyetlenegy ember él. Hárman közös nevezőn- Természetes, hogy amikor az egyik településrészen történik valamiféle fejlesztés, akkor a többin megkérdezik, hogy miért éppen ott és miért nem náluk. A testületben négy tapazdi és két gyöngyöspusztai képviselő van, de ez nem befolyásolhat senkit a döntéshozatalban. Csak a sürgősségi szempont van, és hogy mindenhol megoldjuk a legégetőbb gondokat Nincs ellentét, s ezt jól bizonyítja, hogy a falunapot is minden évben másik falurészen tartjuk. Tavaly Tapazdon rendeztük meg, az idén Gyöngyöspusztán tartjuk, és jövőre Kőkúton lesz. Gyógyír a rendelőnek Kőkút is tulajdonosa a rossz állapotban levő kadarkúti orvosi rendelőnek. Felújítására közösen, de sikertelenül pályáztak a tulajdonos önkormányzatok. Ennek ellenére megkezdik a beruházást, s ehhez 400 ezer forinttal Kőkút is hozzájárul. Ravatalozót építenek Négy temetője van a három településrésznek, s így gondot okoz az önkormányzatnak a törvény betűjének betartása. A képviselők úgy határoztak: a gyöngyöspusztai temetőben ráépítik föl az új ravatalozót. Ehhez a több mint nyolcmillió forintos beruházáshoz 5,2 millió forintot nyertek a megyei területfejlesztési tanács pályázatán. RECEPT Disznótoros káposzta Hozzávalók: 1 kg csontos, zsíros disznóhús, 1 kiló savanyú káposzta, 1 tojásnyi zsír, 3 evőkanál liszt, 1 evőkanál pirospaprika, 1 vöröshagyma, 1 kg paradicsom, só, bors, köménymag. A húst földaraboljuk, s vízbe tesszük. Takaréklángon puhára főzzük, majd hozzátesszük á káposztát, megsózzuk, s bő lében tovább főzzük. A zsírból, lisztből zsemleszínű rántást készítünk, beletesszük az apróra rágott vöröshagymát, a paprikát, paradicsomot és a fűszereket. S tovább főzzük, hogy a rántás jól belefőjön. Ha kell, vízzel hígítjuk. Többször fölmelegítve még finomabb. AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Vadak ellen kerítés Tizenhét éves kora óta Márkovics István a földből él. Visnyeszéplakon született, ahol apja 20 holdon gazdálkodott. Fuvarosnak szegődött, s TI évesen talált rá élete párjára: így lett kőkútivá. - A hatvanas években naponta 50-60 tehenet fejtünk a feleségemmel a kőkúti téeszben. Később traktoros lettem, s gépkocsivezetőként mentem nyugdíjba, egy dolog azonban sohasem változott: a föld és az állatok szeretete. Márkovícsék még ma is több hektáron gazdálkodnak, hogy legyen takarmány a teheneknek, a disznóknak és a baromfinak. Visnyén 3,3 hektárt, Kőkút határában egy hektárt művelnek. - Főként lucernát és tritikálét termesztünk, s fóletetjük az állatokkal. Már ha van mit Kőkút határában csak úgy gazdák kodhat az ember, ha bekeríti a birtokát Nagy a vadjárás, s ha valaki nem figyel, elmarad az aratás. Márkovics István figyelne erre is, ha a lányai nem mondanák gyakran: hagyja a földet, dolgozott már eleget Ilyenkor csak azt a bölcsességet ismételgeti, miszerint nincs az a rakott szekér, amire ne férne. Beérett a szőlő is a kis lugasban, s hogy el ne pusztítsák Ezért még egy kis lugas szőlőt is gondoz. a seregélyek, leszüretelte Márkovics István és a felesége ÚTON EURÓPÁBA KŐKÚT KINCSE A Festetics-kastély Figyelemre méltó Kőkút építészeti értékei között a mai szociális otthon épülete, amit egykor Festetics gróf építtetett Díszes, faragott kapuja valaha a vadászkastély bejárata volt A két melléképület is jelzi, hogy a századfordulón milyen nagy volt itt a lóállomány. Az istállókat ma raktárként hasznosítják. A sokat látott épület legújabbkori története 1966- ban kezdődött, mikor megnyitotta kapuit az egészség- ügyi és szociális intézmény. Megmaradtak az eredeti helyiségek, mivel belső átalakításra nincs lehetőség. Igaz, 1972-ben új épületszámnyal bővítették az otthont Megmaradt az öthektáros park is két ritkaság kivételével. Az épület előtt állt egy vén mamutfenyő, amiről a, jössz nyelvek” szerint tévedésből a Magas Cédrus kapta a nevét A fa a régi igazgató nyugdíjba vonulásával egy időben kezdett elszáradni, s így ki kellett vágni. A másik növényritkasága egy hatalmas tölgyfa volt, amibe pár éve villám csapott s kettéhasította. A kidőlő fa egyik fele megrongálta az épület tetejét is. Ma már csak törzse emlékezteti az otthon régeb- Vadászkastélynak építették másfél száz éve a gyöngyös- bi lakóit erre a virágok és ezüstfenyők birodalmában, pusztai otthont ahol ma több mint 200 gondozott él
