Somogyi Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-26 / Vasárnap Reggel, 39. szám

4 Közélet, gazdaság, politika 2004. szeptember 26., vasárnap I Medgyessy és a többiek Rp&y*ű opg 48 áru ~ Yolt-« í>a'eatt«ö&UT^ r»£y yucufc ellene? - £i*re baU**t©tt? - Üikrfat lett «gy4lt«üln Áorváíjyttfá - naiv volt* aint 3 állít}*? Alighogy megbukott a miniszter- elnök, máris könyv jelent meg róla. Úgy fest, nálunk is sokasodnak a ti­tokfejtő dolgozatok, a politikusok magánéletét firtató irományok. Kér­dés, mennyire hitelesek ezek a mun­kák, no és hogy jó üzlet-e mindez? A rendszerváltás ugyan nem ANTALL JÓZSEF érdeme volt, mégis ő került elsőként ziccer­helyzetbe. Miniszterelnöki ténykedését sokan kritizál­ták, jé ideig ma­ga Orbán Viktor is. Később azon­ban kiegyeztek A politológus, Giró-Szász András nem titkolja: erős benne a gyanú, hogy a frissen megjelentetett, a miniszterelnök bukását elbeszélő Medgyessy-könyv inkább üzleti megfontolásból született, mintsem kutatói célzattal. Úgy érzi, ez egy leírás csupán, ami a miértekre nem keres választ. - Igaza van azoknak a kritikusoknak, akik úgy fogal­maznak: ez az eddigi leghosszabb újságcikk a témában. A történész, Sípos Péter, aki maga is egy koráb­bi magyar miniszterelnökről, Imrédy Béláról írt tanulmányt, be­vallja: nem „ájult” el az újságírói kollektíva gyorsaságától, ugyanis a politikai folyamatok megértéséhez időnek kell eltelnie, sőt az a sze­rencsés, ha az adott munka egy már lezárult korszakot vesz górcső alá. - A rendszerváltás utáni mi­niszterelnökökről szóló írásokat nem nevezném történészi szem­pontból értékelhető műveknek - erősíti meg, hozzátéve, hogy a rendszerváltás mint folyamat sze­rinte még le sem zárult, s évekbe telhet, mire a végére jutunk. Sípos sokra tartja az olyan könyveket, amelyek kellő távolság- tartással viszonyulnak az esemé­nyekhez és a személyekhez, példa­ként hozza fel Romcsics Ignác Bethlen grófról írott munkáját, Gergely Jenő Gömbös Gyuláról ké­szített dolgozatát vagy két Teleki Pál életét, sikereit és ballépéseit, valamint a kort „feltáró” művet - ezeket Ablonczy Balázs és Tilkovszky Lóránt jegyzi. S hogy milyen írói erények kellenek egy igazán hiteles, s az emberi sorsot, az adott társadalmi közeget világo­san értelmező könyv megjelenésé­hez? Sípos Péter szerint mindenek­előtt empátia, bőséges ismeret- anyag, no és jó adag fantázia. Úgy fest azonban, hogy ezek a tulaj­Néhány passzus a Medgyessy-könyvből: „Ő a Medgyessy! Meglátjátok, nemsokára miniszterhelyettes lesz!- így suttogtak a kollégák a hetvenes évek második felében a Pénz­ügyminisztériumban. S a tervgazdaság korszakában, különösen a Pénzügyminisztériumban a miniszterhelyettesség azt jelentette, hogy az illetőből könnyen bármi, elsősorban miniszter is lehet. Miniszterhelyettesből lett tárcavezető Tímár Mátyás, Faluvégi Lajos, Villányi Miklós, Békési László..." „A médiában 2003 elején az a hír keringett, hogy Medgyessy elége­detlen a gyermek-, ifjúsági- és sporttárca, a környezetvédelmi és a kulturális tárca teljesítményével. Az eseményeket utólag rekonst­ruálva azonban látható, hogy az átalakítás fő mozgatórugója az volt, hogy visszavágjon a párt vezetésének, különösen ellenfelének, Kovács László pártelnöknek a kancelláriaminiszterség elfoglalása miatt. Másrészt a háttérben már készülődött a politikai szerepre fő­tanácsadója, Gyurcsány Ferenc. ” „A miniszterelnök az utódát megválasztó kongresszus alatt jelentet­te be távozását hivatalából. Nem lehet, hogy ebben az országban puccsisták diktáljanak - mondta vonásait megkeményítve a távozó kormányfő a Parlamentben. ”_________________________________ donságok a rendszerváltás utáni időkről regélő könyvek többségé­ből még hiányoznak. Hankiss Elemér szociológus is kitér rá, hogy szerinte a Medgyes­sy-könyv nem lehet elmélyült munka, minthogy egyszerűen nem volt a szerzőknek - egyébként öten vannak, és mindannyian a napi saj­tóban szorgoskodnak - idejük arra, hogy magukban átszűrjék az infor­mációkat és elválasszák a lénye­gest a lényegtelentől. Fenntartja vi­szont, hogy a témaválasztás jó volt, hiszen Medgyessy Péter figyelemre méltó, ugyanakkor ellentmondá­sos személyiség, aki egyszerre a Kádár-kor gyermeke, illetve az 1990 után szerveződő gazdasági elit prominense. Mondhatni sajáto­san magyar karakter. Az Európa Könyvkiadó főszer­kesztője, M. Nagy Miklós amondó: létezik olyan téma, amelynél csak az első robbanthat bankot. - Pénz kétségtelenül van az ilyesmiben, de a minőség már más lapra tartozik - fűzi hozzá. M. Nagy amellett sem megy el szó nélkül, hogy a mai kul­turális élet belterjes, és szerinte jól tükrözi bágyadt állapotainkat, hogy a tiszavirág életű politikusok vagy a villalakók vezetik a könyvsiker­listákat. Az elmúlt évek palettáját Giró-Szász is csalódottan mustrál- gatja. Mint mondja, talán még Debreczeni József Antall Józsefről és Orbán Viktorról írt tanulmányai tűnnek a legjobbaknak, s a maga nemében - igaz, az a könyv egy párttörténetet dolgozott fel - a Csak a narancs volt érdekes, úgy-ahogy olvasmányos írásmű. Az Orbánról írt Kende-féle botránykönyvről vi­szont már véleményt mondani sem hajlandó a politológus. Úgy tűnik, még várni kell egy valóban hiteles életrajzra. Szabó Zoltán Attila KENDE PÉTER szerint 0. V. minden esetben „borzasztóan önzöen játszik.. ORBÁN VIKTOR Voltak idők, amikor még nem volt divat ORBÁN VIKTORT gyűlölni vagy Imádni DEBRECZENI JÓZSEF idővel helyre tette a Kende által megcincált orbáni renomét Megvert gyermekek országa Hazánk a negyedik legveszélyesebb hely a gyermekek számára - derül ki az UNICEF 27 országra ki­terjedő felméréséből, amely a 100 ezer gyerekre jutó erőszakos, vagy elhanyagoltságból bekövetkező gyermekhalálok számát mutatja. Ugyanakkor a kép torz, hiszen a statisztika csak azt mutatja, amit hivata­losan is elismernek. Dr. Ranschburg Jenő gyermekpszichológus is vitatja a „helyezést”, ám azt elismeri, hogy gyermeknevelési szokásaink riasztóak, s hogy a fiatalokat tanítani kellene a szülői szerepre. M agyarországon két­hetente hal meg egy kiskorú - döntően a saját szülője keze ál­tal. A gyermekek bántalmazását kiváltó okok között nagy szere­pet játszik az alkoholizmus, a szegénység és a droghasználat - állítja Dr. Kecs­keméti Edit, az UNICEF Magyar Nemzeti Bizott­ság igazgatója.- Az is meg­figyelhető, hogy abban az országban, ahol a fel­nőttek körében magas az erő­szakos cselekmények miatt el­hunytak száma, a gyerekek is A magyar szülők a család ügyeibe való be­avatkozásnak vennék, ha megtiltanák nekik az „atyai” pofont. könnyebben válnak áldozattá - jelentette ki. - Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kí­vül, hogy a büntető törvény- könyvben jelenleg csak az olyan kirívó eseteket szankcionálja, mint a kiskorú veszélyeztetése, vagy a testi sér­tés. Ám olyan jogszabály nincs, amely kimonda­ná, hogy a szülő a fegyelmezés körében nem fe- nyítheti meg a gyermekét. Pozitív példa ugyanakkor van: Svédországban tíz évvel ez­előtt még az emberek 60 száza­léka vélekedett úgy, hogy a Knott Enikő textilművész:- Nem kell verni a gyereket, de néha azért egy­két pofon használhat. Nem a leghatásosabb nevelési eszköz ugyan, lehet, hogy egy fenékre csapás figyelmeztető jelleggel többet ér. A gyerekeket kicsikorban kell megfogni, nehogy később elszaladjon velük a ló, de én is inkább a szóbeli meggyőzés híve vagyok. Deliága Gyula cégvezető:- A fiam és a lányom is a jobb gyerekek közé tartozik, de azért néha elkelt az apai szigor. Ez nem feltétlenül verést jelentett, mert sosem voltam híve a pofonoknak. Megítélésem szerint minden gyereknél más nevelési módszert kell alkalmazni, de úgy gondolom, sokkal károsabb a tettlegesség, mint a szép szó. gyermeknevelés elengedhetet­len eszköze a verés. Aztán kam­pány indult az erőszakmentes nevelésért, a szülők tájékoztató­kat kaptak, hogyan őrizhetik meg tekintélyüket fizikai kény­szer alkalmazása nélkül is, ta­nácsadó szolgálatokat hoztak létre, s törvényt fogadtak el a kiskorúak bántalmazásának ti­lalmáról. Ma a skandináv állam­ban a megkérdezettek 90 száza­léka szerint már egy atyai pofon is elfogadhatatlan. A hazai UNICEF szakemberei úgy vélik, nem szabad türelmetlennek lenni, mivel a gyermekekkel szembeni hétköznapi erőszak olyan jelenség, amelyet nem lehet egyetlen intézkedéssel megszüntetni. Kecskeméti Edit szerint társadalmi vitára van szükség a kérdésben, miközben a szülőknek mintákat kell mu­tatni az alternatív nevelési mód­szerekből. Hasonló a véleménye dr. Ranschburg Jenőnek is. Rég­óta tervezi, hogy valamilyen formában elindítja a fiatal szü­lők képzését. Szerinte ugyanis abszurd, hogy miközben egy autó vezetéséhez is jogosít­vány kell, addig a gyermekeket mindenfajta előképzettség nél­kül nevelik.- Persze, ez nem olyan kép­zés lenne, mint húsz évvel ez­előtt, amikor a fiataloknak felel­niük kellett a szocialista család- modellből... Mindenkinek rá kellene jönnie, hogy a gyerek- nevelés olyan feladat, amelyet „használati utasítás” nélkül ne­héz sikerre vinni. Jómagam mindig is kétke­déssel fogadtam az UN1CEF- éhez hasonló eredményeket. A statisztika ugyanis csak azt rögzíti, amit hivatalosan is el­ismernek. A bántalmazás vi­szont olyan dolog, amit általá­ban a nagy nyilvánosság előtt letagad a szülő és a gyermek. Van, ahol elhiszik, hogy a gye­rek csak leesett a lépcsőn, és van, ahol nem. Az biztos, hogy a skandináv államokhoz ké­pest nagyon rossz a helyzet, de mondjuk Ukrajnához vagy Oroszországhoz viszonyítva már jó. Nem hinném, hogy ne­künk most azt kellene néze­getnünk, hogy ki áll előttünk és ki mögöttünk. DR. KOVÁCS ÁGNES, a Szövetség a Gyermekek Bán­talmazása Ellen Közhasznú Szervezet elnöke szerint a tör­vényi tiltásoknak van társada­lomformáló erejük. Mint mond­ta: ha az ittas vezetést nem szankcionálnák szigorúan, sok­kal többen ülnének be ilyen ál­lapotban a volán mögé.- Sokan azt hiszik, hogy ha veri valaki a gyermekét, az ma­gánügy - mondta. - Sajnálják a gyereket, de úgy gondolják, hogy nekik semmi közük a konkrét esethez. Holott egy bántalmazásnak olyan súlyos következményei lehetnek, amely beteggé, sőt, akár fel­nőttkorban munkaképtelenné is teheti az áldozatot. Dr. Kovács Ágnes elmondta: a hazai viszonyokról sokat el­árul, hogy az ő szervezetük egyelőre csak Békés megyé­ben működik, országos gyer­mekvédelmi civil kezdeménye­zésről nincs is tudomásuk. A többi erőszakellenes szövetség jobbára a nőkre fókuszál, a kiskorúakat csak mellékesen említik.- A gyermekvédelmi törvény is úgy fogalmaz, hogy a gyer­meket kegyetlen, megalázó büntetésnek nem lehet kitenni. Amiből ugye az következik, hogy a bünte­téssel nincs baj, csak az nem lehet kegyetlen vagy megalá­zó. Nos, amíg a jogszabályban is ilyen rejtett biztatások van­nak a gyermekek bántalmazá­sára, addig nem is várható el, hogy bárki lefogja egy másik ember gyermek felé lendülő kezét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom