Somogyi Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-25 / 225. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2004. SZEPTEMBER 25.. SZOMBAT 11 HÉTVÉGE Szecskák vécépumpával beavatás Humorosnak látszó, de megalázó feladatok Varga Tímea Szecska. Az apróra vágott szálas takarmány neve. No és a legifjabb diákoké. Ám míg előbbi lassan kimegy a divatból, utóbbiaknak minden esztendőben meggyűlik a bajuk idősebb társaikkal. Akik bizony nemritkán lélek- és fizikumromboló feladatokkal lepik meg az újdonsült „kollégákat”. Ez a szecskaavatás.- Az egyik elsős hanyatt fekszik csokival a szájában, míg a másiknak fekvőtámaszok közepette kell kiennie a csokoládét - mesélte Oppert Adrienn és Puska Melinda, az élelmiszer- ipari iskola harmadik osztályos tanulói. - A lufiba pedig lisztet teszünk, amit meg kell borotválniuk az elsősöknek. Esetleg lehet hangyát gyűjteni, vagy szerelmet vallani a tanárnak. Nem szecskák, fricskák Riportunkhoz a kaposvári középiskolai kollégiumokban is anyagot szerettünk volna gyűjteni. Természetesen az igazgatók tudtával. Ám a műszaki középiskola kollégiumának igazgatója, amikor a portás telefonált neki, hogy a Somogyi Hírlaptól keresik, visszaüzent: most nem ér rá, talán a jövő héten tudna adni egy időpontot. A Rippl- Rónai kollégiumban eljutottunk az ügyeletes nevelőtanárig, ám amikor elmondtuk, mi járatban vagyunk, csak annyit kérdezett, nem túl barátságosan: hogy engedhette fel magukat ide a portás?!? Én nem szeretnék egyik helyen sem kollégista lenni. És nem a felsősök miatt... Ilyen és ehhez hasonló feladatokat kell a középiskolás gólyáknak végrehajtaniuk a szecskaavatókon, hogy befogadják az új közösségbe. A feladatokat nem szerencsés megtagadni, ez ugyanis egy sokkal hosszabb és esetenként kellemetlenebb szekálás kezdetét jelenti. Az elsősöket beavató szertartássorozat a tanév első heteiben, hónapjaiban zajlik le, s az eseménysorozat csúcspontja, egyben záróakkordja a szecskaavató bál. Ez a kaposvári középiskolákban szervezet ten zajlik, a ta nári kar tudtával. Van, ahol az elsősöknek egy saját maguk által kitalált műsorral kell bemutatkozniuk, egyes intézmé nyékben az elsősöknek a felsőbb évfolyamos tanulók által összeállí- tott feladatokat \ kell megoldaniuk. Ez azonban csak a felszín. Vannak ugyanis olyan esetek, amelyekről a tanárok sem tudnak, főleg kollégiumokban szívatják az elsősöket, különösen a fiúkat. Az ártatlannak tetsző feladatoktól az egészen durva megalázásig széles a skála: el kell „fújni” a teremben a villanykörtét, esetleg a WC-n ülve, a pumpát sebességváltóként használva kell autóvezetést imitálni. De az is megtörtént már, hogy a kollégiumban lepedőbe csavarták a gólyát, és egészen egyszerűen elnáspángolták. Ez a fajta szecskáztatás már sokban emlékeztet az újonc katonák „beszoktatásá- ra”. Igaz, a laktanyákban leginkább a „sakkozás”, vagyis a fogkefével való felmosás dívott, valamint a „gólya”, azaz a nagy nehezen szépre bevetett ágy fel- dúlása. Ezek a kis tréfák leginkább azoknak az öregkatonáknak volt kedvelt időtöltése, akik fél évvel, egy évvel korábban maguk is a helyi viszonyokat nem ismerő zöldfülűek voltak, s hasonló gyötrelmeket szenvedtek el. Ez a fajta laktanyabéli folklór tevődött át az iskolákba. Egy neve elhallgatását kérő diák elmondta, hogy a nagyszünetben ösz- szeterelték őket az aulába a harmadikosok és meg kellett számolniuk a csempéket. Az pedig szinte mindennapos, hogy a tízóraijukat, uzsonnájukat fel kell ajánlani „neve- lőszüleiknek”, azaz a felsőbb évfolyamosoknak. A mezőgazdasági szakközépiskolában ezen a héten avatják fel az elsősöket. A feladatok tanári rostán esnek át, ezáltal borítékolható, hogy elmarad a durvulás - „szorítsa a combja közé a banánt, egy társa pedig egye meg”-, ám nincs irigylésre méltó helyzetben az az elsős sem, aki Toponárra futhat szendvicsért. Persze, még mindig jobban jár, mint régi sorstársai, a másfél évtizede még megszokott mezőgazdasági munkák idején: az egyhetes munka alatt az elsős fiúk a kutasi szálláson minden éjjel órákig ugatták a holdat. Letolt gatyával... Mezőőrök terepbiciklin szüret Ha nem vigyázzák a termést, nem biztos, hogy megérik Vidéki? Mihályfalvi László Ha valaki Budapestre utazik, általában így mondja: 'Felutazom Budapestre.’ Ha viszont Budapestről valahová hazánkban, akkor: ’Leutazom Győrbe (Orosházára).’ - hangzik a mondat. Az ilyen mondatok egyértelműen bizonyítják hazánk túlzott egy- központúságát; azt, hogy mindent fővárosunk szemszögéből látunk. Helytelen. Még ennél is helytelenebb, ha valaki a pontos helymegjelölés helyett a vidék szót használja. Pedig ez a szóhasználat egyre inkább teret nyer nemcsak a köznyelvben, hanem a rádióban, a tévében és az újságokban egyaránt. 'Vidékre utazom.’ - mondják a budapestiek akár Miskolc, akár Kercseliget az úti céljuk. Vagy budapesti, vagy vidéki valaki. Még aki nem Budapesten lakik vagy dolgozik, az is így fejezi ki magát: 'Egy vidéki városban lakom.’ 'Vidéki iskolában dolgozom.’ Kár, mert a vidéki szó ezekben az esetekben pejoratív, lekicsinylő, rosszalló, becsmérlő árnyalatot fejezhet, fejez ki! Elvétve mondjuk csak, hogy „Zalaegerszegen lakom.” „A pécsi színházban dolgozom.” Pedig az lenne az üdvös, ha egyre többen tartanák fontosnak a lakóhely, a munkahely, a pátria pontos megnevezését! Nagy íróink, költőink, művészeink és tudósaink ebben is példát mutatnak. Furcsa is lenne, ha Arany János vidéken és nem Nagyszalontán születettnek vallotta volna magát; vagy Szent-Györ- gyi Albert vidéken végzett tudományos tevékenységéről beszélt volna Szeged helyett! Az meg aztán végleg elfogadhatatlan lenne, ha például egy kaposvári a megye többi településének megnevezése helyett vidékinek nevezné a marcaliakat, a barcsiakat, a nagybajomiakat; mert akkor ők meg a buzsákiakat, a csokonyavisontaiakat vagy a csökölyieket nevezhetnék vidékinek és így tovább! így tehát egy kaposvári középiskolába se vidékről járnak a tanulók, hanem Marcaliból, Kaposmérőből, Nagyatádról, Balatonlelléről és Mosdósról; vagyis Somogy megye különféle településeiről. Sokkal szebben hangzik. De azért én azt mondom: „Szeretem a vidéket járni, mert ott jobb a levegő és barátságosabbak az emberek.” És ez így - helyes, valamint igaz is! POSTÁNKBÓL Megnyugtató értekezlet Nagy érdeklődéssel mentem el unokám szülői értekezletére a kéthelyi általános iskolába. Amikor először hallottam a televízióban, hogy ettől a tanévtől kezdődően alsóban nem lesz osztályzat, s hogy a gyermeket csak szülői kérésre lehet visz- szatartani a következő osztályba jutástól, rosszallóan elgondolkodtam. Az igazgató azonban minden kétségem megszüntette. Gyermekcentrikus terveket hallottam tőle, és ezt erősítette meg bennem az unokám tanítónénije is. Úgy érzem, a kéthelyi iskolában jó irányba halad a nevelés, aminek a gyerekek lesznek a nyertesei. Dávid Lászlóné, Kéthely Mezőőrök puskával. Szükség van a fegyverre, a terménytolvajok egyre agresszívebbek Vas András Ilyentájt, a szüret, az őszi zöldségek és gyümölcsök érése idejében igencsak fontos szerep jut faluhelyen egy, a kertek alatt bóklászó, éber tekintetét mindig a termésen tartó embernek, a mezőőrnek. Eme foglalkozás hazai koronázatlan királya s egyben legismertebb alakja a Bánhidi László által tökéletesen megformált Matula bácsi, Fekete István Tüskevár című remekéből. A mezőőr kapcsán egy, az adott környéket mint a tenyerét ismerő, a fákkal, bokrokkal szinte beszélő viszonyban lévő, a bozótok és tüskés ágak miatt tépett ruhájú bölcs természetjáró képe jelenik meg a többség előtt. Ezek után némileg meglepő kép fogad, amikor Kadarkúton belebotlunk a 64 somogyi mezőőr közül kettőbe: Istvánfi Józsefen és Kis-Kovács Lajoson zöld egyenruha feszül, vállukon hanyagul átvetve hintázik puskájuk, s ezáltal roppant hivatalos és zord a külsejük. De a mai világban el is kél az ilyesfajta visz- szatartó tényező.- Tizenkettes kaliberű sörétes puskánk van - mutatja Istvánfi József, aki a falutól délre és nyugatra fekvő területeket járja nap mint nap, immár 30 éve. A mikei, a kőkúti és a hencsei határt vigyázza, míg társa észak és kelet felé indul reggelente.- Méghozzá igencsak korán, hiszen hat órakor már menni kell - veszi át a szót Kis-Kovács Lajos. - Napi 20-25 kilométert kell megtennünk, időben fel kell kelni, hogy végezzen az ember. Szerencséjükre a félmaratoni távot mostanában már nem az apostolok lován, azaz gyalog kell megtenniük, hanem a kor követelményeihez alkalmazkodva egy-egy terepkerékpár segíti őket napi túrájukban.- Szó volt róla, hogy esetleg kismotort kapunk, ám akkor a hamis úton járók már messziről kiszúrták volna, hogy érkezünk - teszi hozzá Istvánfi József.- Mindig más útvonalon járunk, hogy megnehezítsük a tilosban járók dolgát - így Kis- Kovács Lajos -, egy percig se gondolják, hogy biztonságban vannak. S ha már a biztonság: a két mezőőr elismeri, hogy időnként - méretes flinta ide vagy oda - bizony végigfut a hátukon a hideg, amikor azt sem tudják, hány gazfickóval van dolguk, azok ugyanis beállnak a magas kukorica közé, vagy beveszik magukat egy sűrű csalitosba.- Csak a hangjukat és a fenyegetőzésüket halljuk - mondja Istvánfi József. - Szerencsére eddig nem történt semmiféle atrocitás, a puskát csak dúvadra kellett ráemelnem. Még egy pofon sem csattant el soha. Pedig sokan vannak, akik szeretnék kijátszani a törvényt: fatolvajok, kiskertek, szőlők illetéktelen dézsmálói, de akadnak gondatlan gyújtogatok is.- Vannak pillanatok, amikor legszívesebben futni hagynánk az elkövetőket, amikor tudjuk róla, hogy tényleg amiatt töri a más kukoricáját, hogy legyen mit ennie - komorodik el Istvánfi József arca. - Másrészt viszont: lehet kérni is, és ki az, aki üyenkor nemet mond... Amúgy a tolvajok többsége magas fokon, kiművelten űzi az ipart, hiszen tudják, 5 ezer forint alatti kár esetén még csak feljelentést sem lehet tenni ellenük, így inkább kétszer-háromszor, sőt, akár ötször is fordulnak, de mindig a büntetési tételnél kisebb értékkel a zsákjukban.- Persze azért nem hiába vagyunk - mondja Kis-Kovács Lajos. - Amióta járőrözünk, a töredékére csökkent a lopások száma. A kérdés csak az, meddig lesz így. Mindketten közelítünk a nyugdíjhoz, ám olyat, aki a nyomunkba lépne, nem találtunk a környéken. Pedig higgye el, mindennap jól körülnézünk... I I „ERŐS VÁRUNK. A NYELV” (KOSZTOLÁNYI) SMLKMfe AlfcfaMM ............................................................................... MhWIU -.i
