Somogyi Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-04 / 181. szám

2004. Augusztus 4., Szerda A L M A N A C H 1 1 9 7. OLDAL Libickozma kis falu az erdő mélyén. Nincs közel hozzá a fő­út, s nincs a közelében egyetlen nagyobb település sem. Lakosai­nak száma nem éri el az ötve- net. Libickozmát mégis sokan ismerik, mert ez a falu olyan varázslatos, hogy érdemes fölke­resni még az erdő legmélyén is. Nem csoda hát, hogy egyre töb­ben fölfedezik, s idejönnek a város zajából a nyugalom ked­véért, azért, hogy megpihen­jenek. És az sem, hogy az állan­dó lakosok közül sokan elme­nekültek a nyugalom elől. Erdő mélyére vonz a nyugalom Fajszról keskeny bekötőút vezet Libickozmára. Itt tisztább a levegő, máshogy jár az idő, s hangosabban szólnak még a madarak is. Somogy egyik legkisebb települése ez, 49 ál­landó lakossal. Egyiküktől azt hal­lottam, Libickozmán lakni olyan, mintha az ember hegytetőn élne: nehezebb az élet. Valóban így lehet. A pár tucat embernek nem éri meg boltot fenntartani, munkahelyet lé­tesíteni, és a busz is ritkábban jár. Libickozma mégsem néptelenedett el. Dacol a hétköznapok nehézsége­ivel, s egyre-másra híveket szerez. Csend és nyugalom A 90-es évek elején járt először a faluban Doma István. A budapesti ügyvéd annyira megszerette az it­teni nyugalmat, hogy házat vett a településen, s 1995 óta hétvégeken libicinek vallja magát. Láthatólag teljes joggal. Csak péntek este van, alig egy órája ért ide a családjával, és máris Domáék udvarában be­szélget a fél falu. Ez nem túlzás: a 49 állandó lakosból alig harminc tartózkodik itt rendszeresen.- Legjobban az őszt kedvelem Libickozmán, de műiden évszak­ban van olyan szépség, amiért érde­mes ide jönni - mondta Doma Ist­ván. - Itt nincs forgalom, nincs zaj, csak csend és nyugalom. Ha fárasz­tóbb a hetünk, arra gondolunk: Libicre megyünk a hét végén. Hiá­ba laknak itt kevesen, épül a falu. Gázzal fűtünk, finom a vizünk, fel­újították a közvilágítást, és szebbek a közterületek. Kevesen vagyunk, de mindenkinek szívügye a falu, és ez megsokszorozza az erőnket. Önjáró faluturizmus Annak persze, aki a nehézségek­kel is kénytelen szembenézni, nem ennyire idilli a helyzet. Hor­váth Gábor tősgyökeres libici. A korosztályából talán ha ketten ma­radtak a faluban. Vagy munka nem bírta ittmaradásra, vagy pedig nem akadt olyan házastársa, aki a nehézségek ellenére is meglátta volna itt a szépet.- Volt pár év, amikor reményte­lennek láttam itt a jövőt - mondta Németh Gábor. - Ma már nem: hi­szen látom, hogy fejlődik. Most már sokkal komfortosabb, mint néhány éve volt, és kialakult egy remek közösség is. Az tartja össze, hogy szeretik ezt a falut. Szerin­tem kevés ilyen van manapság, ezért még ha sokszor igen nehéz is, én már hiszek Libic jövőjében. Ha így fejlődik tovább, ebből a fa­luból valódi üdülőfalu lehet. Ennek egyik motorja a néhány évvel ezelőtt épült panzió. Egy hely, ami valóban a nyugalom szi­gete a kerek erdő kellős közepén, ellátva minden kényelemmel. Háromházi kényelem Amikor az utazó Somogyfajsznál Libickozma felé néz, bizonyára azt gondolja, az út a világ végére visz. De ha nem is, az biztos nem jut eszébe, hogy az erdő fái között egy romantikusan kényelmes helyen úszómedencében lubickolhat, sza­unában meditálhat, és figyelmes­ségből friss hájas pogácsát sütnek neki uzsonnára.- Fontos szempont volt a panzió megépítésekor is, hogy ne egy nagy házat emeljünk ide, ahol jó sok vendég elfér, hanem egy csalá­dias, igazi fogadót, ahol mindenki otthon érezheti magát - mondta Gál Ágnes, a Háromházi Fogadó üzletvezetője. - Szerencsére ezt a vendégek is érzik. Családi ünne­pekre, baráti és céges összejövete­lekre keresnek bennünket a leg­többen, vadászidényben pedig ter­mészetesen tele van a ház... Minden háznál szívesen látott vendég Samu. Ferenc. Vendég, mert Doma István: Örömet hoz minden évszak Petrov Kristov Péterné: Itt mindig felüdülünk ha szíve a falué is, sosem volt li- bickozmai. Fiatal kora óta itt dol­gozott azonban, így aztán az itteni lakosok szinte meghívták polgár­mesternek. Avatóra szépítkeznek Hetente legalább egyszer mindig kijön Samu Ferenc, ezen a pénte­ken pedig éppen azért járja körbe a libicieket, mert augusztus 28-án szoboravatót tartanak a templom­nál. S nem is akármilyet! Ez lesz az első alkotása a régóta tervezett szoborparknak.- Szeretném, ha minél többen len­nénk - mondta Samu Ferenc. - Úgy tűnik egyébként, az idén mellénk állt a jóakaró. Elkészült a faluban a gázberu­házás és a közvilágítás korszerűsítése, van két gyönyörű halastavunk, és kijár ide Vida Zsuzsanna orvos is - sorolja a polgármester a sok jót. Még azt is hozzáteszi, hogy Boszkovics Sándort, a faj szí falugondnokot azért fogadják tiszteletbeli libicivé, mert a gyógyszer­től a mindennapin át mindent besze­rez az itt lakó időseknek. S a polgár- mester ezzel már siet is tovább. A há­rom közmunkással akar még pár szót váltani, mert nemcsak sok vendég kell a szoboravatóra, hanem a falunak is igazán szépnek kell lennie. Libici bolgárkertek Éppen ezen serénykedik Petrov Kristov Péterné is. A háztulajdono­sok portáit tartja rendben a férjével. A kertekért felelősek. Nem is csoda, hiszen Petrov Kristov Péter dédszülei - innen a furcsán csengő vezeték­név - bolgár kertészek voltak. Nagy­apja 1983-ban olyan sok szépet ol­vasott a Somogyi Hírlapban a tele­pülésről, hogy úgy döntött: Nyír­egyházáról ide költözik. Úgy is lett. Margit és férje azonban már Kapos­várról járnak ide gondozni a szülői házat meg a környéket.- Rám ragadt a férjem családjától a növények szeretete, s kész felüdü­lés ide hetente kijönni - mondta Petrov Kristov Péterné. - Szeretem, ha szép a környezet, ezért vállaltam el azt is, hogy faragok egy szép üd­vözlő táblát a falu határába. Nemcsak fogadó, hanem egy ked­ves imaház is van a libici erdőben. Az egykori szőkepusztai baptistáké. A felnőttkeresztséget hirdető refor­mátus közösségnek Kaposváron kí­vül Balatonszemesen és Bodrogon van száztagúnál nagyobb gyülekeze­te. A Libickozmához tartozó Szőke­pusztán a múlt század elején hason­ló nagyságú közösség működött. Összeköt az imaház Az egykori utcákban ma már egyet­len tóz sem áll, az imaház azonban átvészelte a háborút. És a Szőke­pusztáról elszármazott baptisták minden évben találkoznak. A múlt hét végén is száznál többen gyűltek össze. Szomorúan tapasztalták, hogy a templom tetejét tönkretette a vihar. Elhatározták: pályázatot készí­tenek és gyűjtést szerveznek, hogy közösségük és az egykori település múltjának tanúját megmentsék. A falu éppen akkor élte virágko­rát, amikor a baptista közösség. Libickozmának ugyanis szép múltja van. 1408-ban említik először az írá­sok, s olyan érdekességeket is talál­ni, mint az a monda, miszerint IV. Béla király is megfordult a települé­sen, amikor a tatárjárás idején Raguzába menekült. A XX. századig több mint tíz gazdája volt a telepü­lésnek. A falu utolsó ura Menyhárt Béla és Roszmanith Antal volt az 1930-as években, amikor még Libickozma 205 házában több mint ezren laktak. Ennek ma már a töredéke sincs a településen, de a mai lakosok remé­lik: műidig lesz, aki libicinek mond­ja magát, s akkor nemcsak a múlt, de a jövő is szép lehet. _________■ LIB ICKOZMA Libickozmai Hírmondó Összkomfortos a község Elkészült a vezetékes gázhálózat Libickozmán. Régóta szerették vol­na közmüvesíteni, de sosem volt akkora az igény, hogy kivitelezhet­ték volna. Most a térségi fejlesztés részeként Fajsszal, Pusztakovácsi­val közösen elkészült a beruházás. A hálózatra 12 fogyasztó kötött rá. Készül a faluház Az egykori iskolában a 60as évek végéig tanítottak, utána a tanács, majd az önkormányzat székháza lett. Pár éve kezdték felújítani; olyan helyiségeket alakítottak ki, hogy kö­zösségi célra is használhassák. Fű­tését korszerűsítették, bebútorazták, s beszerezték az informatikai eszkö­zöket is. Idén a padozatot újí^ák fel. Kiváló és tiszta ivóvíz A megyében már korábban Libic- kozmán lehetett inni az egyik legfi­nomabb vizet. A DRV Rt azonban újabb víztisztító berendezést sze­relt föl, így most már ha megszom­jaznak, szinte forrásvíz-tisztaságú és -ízű vizet ihatnak a libiciek. ■ Recept Libickozmáról Tepsis marhasült Hozzávalók 4 személyre: 80 dkg marhahátszín, só, bors, 1 evőka­nál mustár, 2 kanál olaj, bő 1 dl pecsenyeszaft, bő 1/2 dl vörös­bor, 4 szem burgonya, 1 evőkanál vaj, 1 rozmaringág, 10 dkg moz- zarella sajt. A hússzeleteket sóval, borssal fűszerezzük, s bekenjük mustárral; serpenyőben olajat for- rósítunk és a hússzeletek mindkét oldalát összesen öt percig süljük; ezután kiszedjük, s melegen tart­juk. A zsiradékot felöntjük pecse­nyeszafttal s vörösborral, pár perc alatt beforraljuk, majd leszűrjük, és szükség szerint étkezési keményí- , tővel besűrítjük. A hússzeleteket tepsibe fektetjük, a knjmplikariká- kat zsindelyszerüen a húsra tesz- szük, végül betérjük mozzarel- laszeletekkel, megszórjuk a félre­tett, lecsipkedett rozmaringgal. Elő­melegített sütőben kb. öt perc alatt átsü^ük, hogy ráolvadjon a sajt. Pá- rolt zöldséget adhatunk hozzá. ■ A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÍRTA FOTÓK, TÖRŐK ANETT AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A UBICKOZMAI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Úton Európába Már tóünnepet is tartottak a hagyományos juniálison, és azért dolgo­znak, hogy mind többen megismerjék és kedvelt horgászvíz legyen Halastavak a határban Két halastó készült tavaly nyáron a falu közepén. Héthektámyi területet foglalnak el a tavak, s így még változatosabbá teszik a libickozmai tájat. Létü­ket egy betelepülőnek köszönhetik ezek a tavak, amiknek csodájára járnak nemcsak a településen élők, hanem a környékbeliek is. Kelevéz László néhány évvel ezelőtt szeretett be­le a falu csendes bájába, s akkor azt is eldöntötte, igyekszik szebbé tenni a települést.- Az elhatározást tettek követték, s ebben a hó­napban már napijeggyel horgászni is lehet a tava­kon - mondta Horváth Gábor, a halastavak gondno­ka. - Igaz, hogy fürdeni nem szabad benne, mégis nagyon sokan ide járnak miatta. Van, aki sétál kö­rülötte, és van, aki egy kicsit megpihen a partján. Főleg a nagy melegben jöttek sokan. A tavakat egyébként meg is ünnepelték. A ha­gyományos juniális alkalmával tóünnepet tartottak Libickozmán. Persze nemcsak szórakozást nyújta­nak a tavak, hanem gondos munkát is kívánnak. A faluban ugyanis azért dolgoznak, hogy mind töb­ben örüljenek neki - ugyanúgy, mint a libiciek. Azt szeretnék, ha a következő években kedvelt hor­gásztó lenne. Éppen ezért pontyot, amurt, keszeget és busát is telepítettek a másfél méteres vízbe. ■ Libickozma Kincse Somogybán az egyetlen erdei „kegyhely": Szűz Mária arcképét rejti a hatalmas tölgyfa odva; hálából helyezte ide az egykori erdőjáró Képesfa az erdőben Az erdő közepén, ahol egykor még házak is álltak, egy különleges fa őrzi a régi libickozmaiak emlé­két. Egész pontosan egy erdőjáróét, a „képesfa” ugyanis egy hálás erdésznek köszönheti a hírét. A ma már csaknem kétszáz éves, körbekerített tölgy­fa odvába egy Szűz Mária-képet helyeztek. Ennek az eredetéről azt tartják, hogy a múlt század elején az uradalmi erdész - aki azon a helyen esett össze és munkásai vitték el az orvoshoz - gyógyulása után hálából helyezte el a szentképet a fán. A kegyelet ily módon való kinyilvánítása abban az időben ugyancsak nem volt ritka. Hálából vagy pedig mert csodatévőnek tartottak egy-egy helyet, gyakorta tettek szentképeket forráshoz vagy vala­melyik fára. A Mátrában és a Bakonyban máig megmaradt több ilyen jeles fa, Somogybán azon­ban ez az egyetlen ilyen erdőben levő „kegyhely”. Ráadásul nem is mindig volt kegyes a fához a sors. Odvából egy időben több szentkép is eltűnt, és a famatuzsálem törzsét is többször megsértették. Az önkormányzat éppen ezért két évvel ezelőtt felújí- tatta a fa környékét, és körbekeríttette a tölgyet. Most újra rendezetten óvja az erdőben járókat a „képesfa”, és ők egy-egy virágcsokorral rendszere- sen megemlékeznek a képet állító erdészről is. ■ * > » A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom