Somogyi Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-01 / Vasárnap Reggel, 31. szám
6 Riport, interjú 2004. augusztus 1., vasárnap felakasztják magukat Amikor otthagyta az RTL KLubot és hírességeket porba rántó botránykönyvével egy csapásra ismertté vált, annak a könyvnek a végén az állt: nagy álma egy saját film. Most úgy tűnik, ÁRPA ATTILA vágya valóra vált, Argó című „suttyómeséjét” szeptemberben mutatják be a mozik. K italálta már, hogy a szeptemberi filmbemutatójukat milyen botránnyal dobja majd be a köztudatba?- Egyelőre még nem. Persze, lesznek majd gerillamódszereink, de a hangsúly nem ezeken lesz. Hiszen már maga. a film is botrányos. Az Argó egy magyar trashmese, vagy más néven suttyófilm. Csúnyán beszélnek benne, robbantásos és üldözéses jelenetek tarkítják...- Volt már ilyen a történelemben...- De ez olyan lesz, hogy a filmkritikusok fel fogják magukat akasztani. A nézők viszont szeretni fogják. A kopasz, kigyúrt suttyók azért, mert a saját tükörképüket láthatják, az intelligensebb emberek pedig azért, mert végre szívből kiröhöghetik az izomagyú emberhegyeket, anélkül, hogy félniük kellene attól, hogy az illető visszaüt.- Nincs önben egy nagyon erős igazodási kényszer? Azt mondta, hogy a film Tarantino és Kusturica stílusának az ötvözete, a színészeit is híres sztárokkal állítja párhuzamba...- A látszat csal. Én önma* gamtól sohasem tennék ilyen összevetéseket, csak az újságírók szeretik leegyszerűsíteni a dolgokat. Amikor már ötödjére kérdezik tőlem, hogy mégis, milyennek képzeljék el, amit csináltam, mondom, hogy nem olyan jó mint Tarantino, de pörgősebb Kusturicánál. Majd hozzáteszem, hogy természetesen magamat eszembe sem jutna hozzájuk mérni, de a bulvárújságok ezt már nem írják le.- Amikor megjelent a botránykönyve, sokan azt jósolták, hogy ezután mindenki meggondolja, szóba álljon- e magával. Valóban kevesebb lett a barátja?- Három-négy ember megharagudott, de őket amúgy sem soroltam volna a barátaim közé. Amúgy pedig azóta többen kerestek műsorötletekkel, barátkozási céllal, egyszóval nem lettem számkivetett. Annyi történt csupán, hogy leírtam a véleményemet néhány „szent tehénről”. Nyugaton ez teljesen bevett műfaj, nálunk én voltam az első, aki kendőzetlenül meg mert írni egy ilyen könyvet. Nagy siker volt, de nem fogom megismételni.- Aztán mégis jött a második könyv, amit nem is ön írt...- A Valótlan Világtalan című könyv elsősorban üzlet volt. A kiadó felkért, hogy írjak előszót egy olyan regény elé, ami egy fiktív valóságsírow-ról szól. Mondtam egy összeget, majd amikor erre rábólintottak, leültem, és papírra vetettem ötven oldalt. Magát a könyvet egyébként nem tartottam se jónak, se rossznak. Igazából egy lerágott csont volt...- Hízelgett ez a hiúságának?- Nem tagadom, jólesett, hogy vannak emberek, akik az én részvételemnek ekkora médiaértéket tulajdonítanak. Úgy gondolom, hogy amíg nem vécépapírt akarnak velem eladni, ez vállalható is...- Állítólag a Big Brother harmadik szériáját a tv2-nél ön fogja gondozni.- Erre egyelőre csak egy nagyon diplomatikus választ tudok adni. Tehát: ha indulna a BB3, az nagyon jót tenne a két nagy kereskedelmi televízió közötti versenynek. Másrészt viszont nem tudom, hogy kinek kellene egy ilyen széria a Való Világ 4, meg a következő Survivor mellett.- Vagyis ön ott lesz a BB3 stáblistáján?- Az biztos: nem fogom megismételni korábbi munkáimat. Vagyis biztosan nem teljesül a bulvárlapoknak az az álma, hogy én a saját régebbi műsoromat próbáljam a régi módszereimmel egy új csatornánál lekörözni.- Most éppen mivel foglalkozik?- Hódolok kedvenc sportomnak, az amerikai focinak. Ösz- szeálltunk néhány hozzám hasonló megszállottal, s most mi vagyunk a Budapesti Farkasok. Augusztus 15-én lesz az első meccsünk Ausztriában egy harmadik vonalbeli ottani csapattal, jövőre pedig indulunk az osztrák ligában.- Létezik olyan ember, akire ön felnéz? Akit esetleg a példaképének tart?- A tisztelet és a példakép két különböző dolog. Sok embert tisztelek, Gothár Pétertől Makk Károlyon át Szabó Istvánig. De említhetném Antall Nimródot vagy Herendi Gábort, aki szerintem pofátlanul elindította a magyar közönségfilmek újhullámát. Mindenkit akceptálok, aki mestere a hivatásának, vagy szokatlan dolgokat művel. Dián Tamás Tisztelem Gothárt, Szabó Istvánt, Makkot. Herendi Gábor pedig pofátlanul elindította a magyar közönségfilmek újhullámát Bryan két élete Ha most azt írjuk, hogy ez a beszélgetés BOKOR TIBORRAL készült, valószínűleg senkinek sem szökik fel a pulzusa. A fiatalembert ugyanis Bryanként ismeri a fél ország. Az álamerikai fickóért annyira rajonganak a Sláger Rádió reggeli műsorának hallgatói, hogy előfordult: keresztbe feküdtek előtte az úton.- Na most akkor hogy írjam: Brájen vagy Bryan?- Én a második, vagyis az angol írásmód szerinti verziót használom: bé, er, ipszilon, a, en... Szóban is nagyon sok embernek Bryan vagyok, még azok közül is sokan így szólítanak, akikkel gyermekkoromtól ismerjük egymást. Amúgy jobban szeretem, ha Tibornak szólítanak.- Hogyan lesz egy szombathelyi számítástechnikus vadászbolttulaj- donosból a Sláger Rádió reggeli műsorában amerikai fickó?- Ennek a története még 1995-re nyúlik visz- sza. Bochkoréknak akkor indult a reggeli műsoruk még a Danubius Rádióban, Capuccino néven, s mint ahogy sokan mások, én is ezt hallgattam. Egyszer, amikor úton voltam, betelefonáltam. A szerkesztő csak annyit mondott: egy perc és adásba kerülsz - s ekkor hirtelen átvillant az agyamon, úristen, hogy fogok én itt bemutatkozni? Kezdjem úgy, hogy Tibor vagyok Szombathelyről? Nem olyan nagy ez a város, biztos nagyon sokan felismerik majd a hangomat... És akkor hirtelen azt mondtam, hogy helló, Bryan vagyok. Talán azért, mert épp egy Bryan Adams-kazetta volt előttem.- Nem tűnt fel senkinek, hogy az adásba kerülés előtt normálisan beszélő hallgatónak hirtelen erős akcentusa lett?- Hát, talán a szerkesztő csodálkozott... A beszélgetés végig lement úgy, hogy egy amerikai fickó vagyok. Nem mondtam meg az igazi nevemet, nem hagytam meg semmilyen elérhetőséget. Aztán két hét múlva ismét felhívtam a rádiót, a szerkesztő pedig rögtön azzal kezdte, hogy de jó, hogy jelentkezel, két hete próbáljuk kinyomozni, hol lehet téged elérni. Mint kiderült, annak a két héttel korábbi beszélgetésnek nagyon jók voltak a hallgatói visszajelzései. Akkor már adáson kívül felfedtem magam, s így kezdődött a mi együttműködésünk. Nemsokára már naponta jelentkeztem.- Viszont, ahogy tudom, az igazi kilétét sokáig homály fedte.- Még a saját apám sem tudta, hogy én vagyok Bryan. Pedig másfél évig hallgatta az adást. Kérdezte is tőlem, hogy nem ismered ezt a fickót? Hiszen itt él Szombathelyen, teniszezik, vadászik, akárcsak te... Én meg csak hímeztem, hámoztam. De ezzel kapcsolatban a mai napig adódnak vicces helyzetek. A Sláger Rádió amerikai vezérigazgatója egy amerikai hölgy, sokáig nem hitte el, hogy nem vagyok a honfitársa. Keblére ölelt, beszélt hozzám ékes washingtoni akcentussal, miközben én néztem a Bocsira, hogy fordítsd már le, mit mond! A hölgy persze azt hitte, csak tréfálok, s mondta is, hogy micsoda nagy kópék vagyunk, el akarjuk vele hitetni, hogy én csak pötyögöm az angolt... Pedig valóban nem tudok többet száz szónál.- Nem is gondolt arra, hogy megtanulja a nyelvet?- Igazából nincs szükségem rá. Szombathelyen, ahol vadászboltom van, inkább németek meg osztrákok jönnek. Bár legutóbb sokat nőtt az önbizalmam: találkoztam egy holland csoporttal, és kitűnően megértettük egymást a konyhaszintű angollal is...- A vadászbolt adta az ötletet a nagy Bryan- vadászatokhoz?- Valószínűleg ez is közrejátszott benne. Ha jól tudom, Bochkor ötlete volt, hogy legyen egy olyan játék, amelyben megmozgatjuk az egész országot. így lettem én a vadászat célpontja. Mindig máshol tűntem fel, lehetetlen jelmezekben és járműveken. Voltam Rambó, Harry Pot- ter, Krokodil Dundee, Michael Jack- son, James Bond... Aki felismert, annak adtam egy úgynevezett beszállókártyát, s ha az illetőnek szerencséje volt a sorsolásnál, belekerült abba a csoportba, amely a stábbal együtt elutazott nyaralni. Naponta több ezer ember tódult ki az utcákra, csak azért, hogy engem keressen. Volt, aki keresztbe feküdt az úton, hogy ne tudjak továbbmenni...- Önt pedig az arca alapján is megismerte a fél ország. Mennyire változott meg az élete?- Ugyanaz a szombathelyi fickó maradtam, aki tíz éve betelefonált a rádióba. Általában csöndes vagyok, társaságban sem én viszem a szót. Néha megkérnek, hogy ugyan, beszéljek már akcentussal, s ilyenkor még mindig zavarba jövök. Éleinte borzasztó kínosan éreztem magam emiatt, a legszívesebben mindenkinek elmagyaráztam volna, hogy én nem az vagyok, akinek ők hisznek. Bryan az, aki reggelente a rádióban bohóckodik.- Nem zavarja, hogy ön csak egy untermann a sztárok mellett?- Nem. Sok törtetőt láttam magam körül, akik megpróbáltak a műsorban érvényesülni, míg én spéciéi az első néhány hónapban még csak nem is találkoztam Bochkorékkal. Nemrégiben egy kereskedelmi televízió kerülgetett, hogy vezetném-e a reggeli műsorukat, előtte egy újság is próbálkozott, hogy lehetne náluk egy saját rovatom... De mivel mindegyik ajánlat elfogadása a jelenlegi kényelmes szombathelyi életem feladásával járt volna, inkább nemet mondtam. Meg aztán az is bennem volt, hogy mi lesz, ha ez a szerep a fejemre nő? Hiszen tudom jól, hogy ők nem Bokor Tibort hívták, hanem Bryant. Abból pedig egyelőre elég annyi, amennyi reggelente a rádióban hallható... D. T. Még a saját apám sem tudta, hogy én vagyok Bryan, bár kérdezte, hogy nem ismerem-e, hiszen ő is szombathelyi... á b Árpa-suttyófilm: a kritikusok
