Somogyi Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-31 / 178. szám
Somogyi Hírlap RIPORT 9. OLDAL Hétvége Lovas szekér a vesszőparipája. Csokonya tudós professzora 11. oldal Sport Szükség van az edzőképzésre. A legjobbakkal versenyeznek. 13. oldal A tenger: hűs habok, kék ég, napfény, pálmafák, pompázó leanderek. Mindez ingyen. Minden másért fizetni kell. Nem is keveset. Nekünk a tenger az Adria. Régen azért, mert nehéz volt eljutni, ma azért, mert könnyű odaérni, de könnyű . szívvel ott is lehet hagyni. Az Adria közelebb van, mint gondolnánk. Főleg azért, mert jó út vezet oda. Aki végigautózta már a kanyargós hegyi ösvényeket, az tudja csak igazán értékelni a nemrég elkészült autópályát, autóutat. A horvátok sok pénzt áldoztak az elmúlt években a közlekedési feltételek javítására. Az utas átlépi a magyar- horvát határt, mondjuk Letenyénél, s máris rákanyarodik a Rijekáig vezető autópályára, amely főleg a nehezebb helyeken autóútként folytatódik. Alagutakon, viaduktokon vezet keresztül: szemnek szép a táj. A településeket sorra elkerüli, s az ember jó három és fél óra utazás után úgy pillantja meg a tengert, hogy települést sem látott. Az út kész. Az autópályákhoz tartozó infrastruktúra azonban hiányos: a több mint 350 kilométeres úton nincs egyetlen parkoló sem, ahol hűvösre állhatna az utas. Nincsenek büfék, kávézók és benzinkút is elvétve akad csak. A fizetőkapuk viszont szinte egy időben épültek meg az úttal, s fizetni háromszor is megállítják az autóst, amíg felkapaszkodik a Gorski Cotarra, vagy átbújik a szépen kivilágított alagutakon. Az ár magyar utasnak elég borsos: a jegyek 120 kunát érnek. Igaz, kunát - ha van forintja, pláne eurója - könnyen válthat. Szinte mindenütt dolgoznak a pénzváltók: gyorsak, udvariasak. A horvát kormány az elmúlt években jelentős összegeket költött a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére. Évente átlagosan 120-130 kilométer autópályát építettek. Nem szakaszonként, hanem folyamatosan. Azt mondják a hozzáértők, hogy viszonylag olcsón és gyorsan készült az út. Az olcsóságra különösen érdemes odafigyelni, hiszen a terep egyáltalán nem könnyű. Kemény sziklákat kellett áttörni, hegycsúcsokat megszelídíteni. Az eredmény azonban mindenképpen elismerésre méltó. Ma talán lassabban épülnek az utak, mint az elmúlt években, az ok a költségekben keresendő. A Rijekába vezető autópálya, amely egykor majd az M7-es továbbfolytatása lesz, nem ér véget a tengerparti kikötővárosnál. Folytatódik tovább a dalmát tengerpart felé, Split irányába, és épül az istriai ipszilon is. Azért nevezik így, mert egyik ága Pulába vezet, a másik Koper - a szlovén és az olasz határ - irányába. Ahol letették az első betoncsíkokat, ott már építik a fizetőkapukat is. Nem lesz olcsó ezentúl sem autózni a tengerparton. Sok időt takarít meg, aki használja az autóutakat és az autópályákat. Az idén kevesebben, mint azt a horvátok várták. Tavaly magyar invázió volt a tengerparton, idén jórészt elmaradtak a magyar turisták. Tavaly arról panaszkodtak a magyar üdülők, hogy lépten-nyo- mon ismerősbe botlottak, s magyar autó magyar autót ért. Idén alig látni magyar rendszámot, és a magyar szó is ritka, mint a fehér holló. A legtöbb turista sárga rendszámú, holland kocsival érkezett, s mint tudjuk, a hollandok takarékos turisták: csak arra költenek, amit nem tudnak magukkal vinni. így aztán elsősorban a kempingeket kedvelik. A magánházakban és szállodákban a főszezon közepén is van hely bőven. A porecsi kikötőben azt mondja egy hajós - aki amúgy 80 kunáért másfél órás kirándulást ígér a környező szigetekhez -, hogy két héttel ezelőtt még úgy dolgoztak, mint áprilisban. Ma sem tömve futnak ki a kirándulóhajók. Sem a szigetekhez, sem a Lim-fjordhoz, sem távolabb, az egykor zárt sziget, Brioni felé. Szóval a hollandok: kedvesek, előzékenyek, de nem igazán segítőkészek. Megvannak magukkal. Aztán jönnek a németek, őket az olaszok és a szlovének követik. Szlovénia közel van, és kicsi a tengerpartja. A horvát tengerpart viszont szép és változatos. Nekik - általában Európa gazdagabb nemzeteinek - nem is túl drága az, ami a magyarnak olykor szinte megfizethetetlen. Igaz, az árért megkapja a vendég, amit vár. Hagyományosan tiszták az éttermek. Itt a pincér a távozó vendég után lecseréli az asztalterítőt. Mindig friss a zöldség és a gyümölcs, nem romlott a tej a boltban, és hidegen adják a sört az ABC-ben is... ... Szóval hajózunk, és azt mondja a kapitány, hogy hiányoznak a magyarok. JELLEMZŐ ÁRAK 1 gombóc fagylalt 4 kuna 1 bécsiszelet 38-45 kuna 1 adag saláta 10-18 kuna 1 üveg sör 10 kuna 1 kiló paradicsom 15 kuna 1 zsemle 1 kuna 1 liter tej 6 kuna 1 kiló dinnye 7-8 kuna 1 leves 8-10 kuna 1 adag tintahal 38-45 kuna 1 adag sült hal 35-150 kuna 1 üveg asztali bor 26 kuna 1 óra parkolási díj 5 kuna 1 kuna = 37 Ft Ők jókedvű vendégek voltak. Azért, hogy talpon maradjon, akár félhajóval is kifut a vízre. Azt már nem teszi hozzá, hogy a hiányzó vendégek egy részének díját velük, az utazókkal fizetteti meg. S amikor a belépőjegyet váltjuk, megkérdezi: akarunk- e számlát. Az ember az ilyen kérdések után egyből otthon érzi magát. Otthon persze nem csak ezért érzi magát a magyar utas az Adrián, hanem a barátságért, a segítőkészségért, s egy kicsit irigyen figyeli, amint olaszos temperamentummal, de magyaros őszinteséggel mesélnek egymásnak az őslakók a délutáni verőfényben, a .teraszon egy kávé vagy ásványvíz mellett. kercza imre Csendélet Utasra várnak a hajók A napfény ingyen van Irány a tenger Alagút alagút hátán
