Somogyi Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-29 / 176. szám

2004. Július 29., Csütörtök ÉLETE 11. OLDAL EGYHAZAK Egyházi hírek BARCSRÓL NÉGY GYÜLEKEZETÉT PÁSZTOROL. Csaknem négy évtizednyi szolgálat után nyugdíjba vonult Máthé Csaba istvándi refor­mátus lelkész. Utóda Fodor Judit, a fiatal barcsi lelkész a kastélyos- dombói mellett már a drávagárdonyi, darányi és istvándi gyülekezet­ben is ellátja a lelkészi teendőket, (ga) HITTANTÁBOR DÉGEN. Több dél-somogyi településről csaknem har­mincán vettek részt a Dégen szervezett hittantáborban. Délelőttönként bibliai történeteket dolgoztak fel a fiatalok, szabadidejükben pedig fü- rödtek, lovagoltak és megtekintették a simontornyai várat is. A kadar­kúti, hedrehelyi, ladi, csökölyi, gigei és mikei református gyerekek egy­hetes táboroztatását az egyház mellett több település önkormányzata is támogatta, (ga) KATOLIKUS KONFERENCIA A HIT ÁTADÁSÁRÓL. A hitátadás egy többkultúrájú és többvallású Európában címmel nemzetközi katolikus konferencia zajlott Budapesten. A hitoktatástan kérdéseivel foglalkozó Európai Kateketikai Csoport (EEC) tanácskozására Angliától Ukrajnáig a földrész számos országából jöttek résztvevők. Előadás hangzott el egyebek között az oktatás-nevelés kérdéseiről, a keresztény identitás­ról, a felekezetek találkozóiról s arról: milyen emberi értékekre nevel­jük a fiatalokat, hogy képesek legyenek a hit befogadására. EMMÁNUEL-TALÁLKOZÓ KAPOSVÁRON. Vasárnap kezdődött Ka­posváron a Táncsics Mihály Gimnáziumban az Emmánuel Katolikus Közösség IV. ifjúsági és családos találkozója, s erre több mint ötszázan jöttek Magyarországról és a határokon túlról. Az idei lelki hét mottója: „Ami igazán lényeges.” A ma véget érő találkozó programjában előadá­sok, játékok, szentmise szerepeltek. Szerda este a fiatalok vadnyugati hangulatokat idéző színielőadást mutattak be. A találkozó fővédnöke Balás Béla megyéspüspök és Szita Károly, Kaposvár polgármestere volt. A nagyszabású program történéseiről bővebben a következő Egyházak élete összeállításunkban számolunk be. (bp) VISSZAADOTT PROTESTÁNS INGATLANOK. A kormány legutób bi ülésén elfogadta a Magyarországi Református Egyház és a Magyaror­szági Evangélikus Egyház javára 2011-ig rendezésre javasolt ingatlanok jegyzékét. A jegyzék 66, a református egyház és 19, az evangélikus egy­ház által igényelt ingatlan ügyét rendezi az idén 702 millió forint érték­ben. A jegyzék alapján az egyházak évente közük, mely ingatlanok ren­dezését kérik a kormánytól. 2004-re a 702 millió forintos keretből a re­formátus egyház a rendelkezésére álló 333,5 miüió forintot felhasznál­ta. Az evangélikus egyház 368,5 millió forintjából 66 miüió felhaszná- 1 lásáról várhatóan ősszel születik döntés. Az ingatlanokat természetben vagy pénzbeü kártalanítás formájában kapják vissza az egyházak. ■ katolikus, református, evangélikus, zsidó ES RÉGISÉGBOLT FESTMÉNY ÉS MŰTÁRGY. ÉRTÉKBECSLÉS Antik tárgyak hitelre is.helyszíni ügyintézéssel. Adas-vétel Kaposvár, Kontrássy u. 1. Tel.: 82/427-944 Nyitva tartás h-p 9-18, szó 9-12 Isten hív, s a hivatás választja emberét A nyáron két alkalommal szentel új papokat Balás Béla megyéspüspök fotó: láng A nyáron két alkalommal szen­tel új papokat Balás Béla me­gyéspüspök. Június 26-án a ka­posvári székesegyházban le­zajlott szertartáson Bolla Ist­ván, Győrfi Sándor és Molnár Attila diakónusokat pappá, Bí­ró Imre és Kelemen István kis- papot pedig diakónussá szen­telte. A nagyatádi plébánia- templomban augusztus 21-én a szentmise során kezdi meg Bá­lint Gábor és Bíró Imre diakó­nus a papi pályát. Június 28-án a püspökségen hallgatták meg azokat a fiatalokat, akik hiva­tást éreznek Isten és a hívek szolgálatára. E hírek kapcsán a papi utánpótlásról, elsősorban a papi pályára jelentkezők ki­választásának kényes feladatá­ról kérdeztük Balás Béla ka­posvári megyéspüspököt.- Tapasztalatai alapján a papi pá­lyám jelentkezők mekkora hánya­da tekinthető valóban kiválasz­tottnak?- Egyharmaduk lépését igazol­ta az idő - mondta Balás Béla.- Egy-egy ilyen beszélgetés alapján felismerhető-e az elhiva­tottság, az alkalmasság, az, hogy rendelkezik-e a papi hivatáshoz szükséges kegyelmi ajándékok­kal?- Ez a beszélgetés igyekszik feltárni a hivatás keletkezését. Ez azonban a jelölt előéletét a szülői háttértől a tanulmányi eredmé­nyig tükröző dokumentumokkal, sőt lelki vezetői ajánlással együtt is kevés. A bizottsági meghallga­tás csak annak a kizárásához elég, hogy például nem pusztán szülői késztetés vagy divatból eredő vonzerő, netán valamiféle csalódás, a világgal szembeni dac terelte a fiatalt a papi pálya felé. Mindez, illetve a papneveldébe felvétel csak nyitó mozzanata a következő öt évnek, amelyben már jórészt megítélhető, hogy tes­tileg, lelkileg és szellemileg alkal- mas-e valaki a papi pályára. Ad­digra eldől: rendelkezik-e a kellő kommunikációs készséggel, ura-e az érzelmeinek, az indulatainak és az ösztöneinek. Amikor a fiatal jelentkezik, többnyire még önma­gát sem ismeri. Évek kellenek, mire az esetleges lappangó veszé­lyek előbukkannak vagy mire ezekkel már tudatosan szembe tud szállni. A lelki vezető, illetve a papnevelő tanárok által éveken át végzett személyiségfejlesztés azonban egy folyamatos önépí­téssel együtt is csak egy kezdőt te­rem, aki még korántsem érett pa­pi személyiség. Ez még távol van a hivatás beteljesedésétől. Az esz­ménytől, amit talán életünk végé­ig sem érünk el... A jelölt személyiségét újra és újra megmérő vizsgálódás célja így nem is annyira az alkalmas­ság megállapítása, mint inkább annak az eldöntése, hogy fejlődő­képes-e az illető. Alkalmassá tud- e válni?- A most jelentkezők döntése sem feltétlenül végleges. Kiderül­het: a papi pálya megannyi kevés­sé ismert nehézsége és buktatója, eltéríti a fiatalt.- A végleges döntésre majd csak a diakónussá szenteléssel kerül sor. S még ez alól is lehet fölmentést kérni. Figyelemre méltó, s nemcsak a mi egyházmegyénkben szűrhető le a tapasztalat: egyre kevésbé a 18 évesek jelentkeznek papi pá­lyára, hanem a jóval érettebbek. Sokan a diploma megszerzése után egy más jellegű életpályát félbehagyva találnak a hivatásuk­ra. Már korántsem attól kell tarta­ni, hogy valaki elhamarkodottan dönt, inkább az a jellemző, hogy sok vajúdás után sem mer lépni, magát papnak elkötelezni. Van­nak, akik csak 30-on túl jönnek, s ez olykor zavarba ejtő számunk­ra. Erre amúgy nincsenek kellően felkészülve a hazai papneveldék sem.- Felismerhető-e valamilyen tendencia a jelentkezők számá­nak, társadalmi helyzetének, elő­zetes felkészültségének az alaku­lásában?- Ilyen például, hogy bár szám­szerűen kevesebb a jelentkező, mint néhány éve, azok közül, akik jönnek, jóval több bizonyul képesnek, alkalmasnak és elhiva­tottnak a papi pályára.- Sajátos ellentmondásnak lát­szik, hogy 30-40 éve a hatalom rosszallása, a szülők aggodalmas tiltása ellenére is több hivatást ér­ző fiatal jelentkezett, mint a rend­szerváltás utáni évek legtöbbjé­ben...- Tény, hogy a mi nemzedé­künknél a serdülés még a kellő időben lezajlott, s az érettségi ide­jére valóban testileg-lelkileg éret­tek lettünk. Képesek voltunk ér­demben dönteni a jövőnkről. Ugyanakkor azokban az években az Állami Egyházügyi Hivatal akadékoskodásai és a Belügymi­nisztérium ellenséges hozzáállá­sa olyan ókeresztény romantikát vont a hivatások köré, ami von­zotta a fiatalokat. Mint általában minden, ami tilos vagy alig meg­tűrt. Később a zsinat befejezése­kor, a hatvanas évek végén azon­ban sok kilépés is volt. Jól példáz- za.ez, hogy ide nem elég a roman­tika és a lelkesedés: tényleg egy isteni elhivatottság kell. Most újra nehezebb idők járnak a hivatásu­kat az egyházban keresőkre. Ez­úttal nem a hatalom nyílt nehez­telése ellenében kell helytállni, inkább a felszín alatt megbúvó s nem kevésbé fenyegető erők el­len. Egy fogyasztásra, élvezetre beállított, elanyagiasított társada­lom eszményeivel, torz érték­rendjével szembeszáUni koránt­sem sikerekkel kecsegtető, vonzó feladat. Ehhez már-már hősies el­kötelezettségű, tisztán látó embe­rek kellenek. Talán e mélyről fa­kadó szükség hozza magával, hogy ma kevesebb a jelentkező, de több az állhatatosság. A kapos­vári egyházmegye megalakulását követően - igaz, felhívásunkat minden lehetséges fórumon, még Amerikában is közzétettük - volt olyan év, amikor 25 fiatal jelent­kezett nálunk papi pályára. Közü­lük talán öten maradtak meg. A többiek döntése elemi tévedés­nek bizonyult. Most kevesebben - évente általában négyen-öten - jelentkeznek, ám csaknem vala­mennyien végigviszik, amire vál­lalkoztak. BÍRÓ FERENC A papi hivatás kegyelméért Uram, Jézus Krisztus, te belelátsz az emberi szív leg­titkosabb redőibe. Kérlek, tudasd velem, ha a papi élet magasztos szentségét akarod rám bízni! Világo­sítsd meg értelmemet, hogy hívásodnak megmérhe­tetlen kegyelmét tisztán fölismerjem, s aztán add, hogy erős akarattal, a világ minden csábítását diadal­masan legyőzve haladhassak szent célom felé! Ne engedd, hogy megtántorodjam, amikor eljön a nagy kísértő: a földi élvezet! Ne engedd, hogy elbuk­jam, hogy alámerüljek az emberi szenvedélyek kö­dös mélységeibe! Ne engedj visszariadni az áldozatoktól, hanem add, hogy fölemelkedhessem a te örök papságod szent fényességébe. Ámen. Honnan ismerem fel a hívást? Vágyaimon keresztül:- szeretném-e valami nagyszerű kaland­ra feltenni az életemet?- szeretnék-e Jézus barátja, papja lenni?- szeretném-e megismerni és másokkal is megismertetni Jézust?- szeretném-e egyre jobban megérteni Isten igéjét és másoknak is beszélni róla?- szeretném-e, hogy hívjon Jézus? Adottságaimon keresztül: Ha Isten valamire kiválaszt és hív egy életfeladat­ra, megadja a hozzá szükséges képes­ségeket. Isten minden embert hív, de akit papnak hív, azoknak sajátos embe­ri, szellemi, lelki adományokat is ad. Ezek:-testi, lelki, szellemi egészség,- fegyelemre és összeszedettségre való képesség- elkötelezettségre való képesség- jó kapcsolatteremtési képesség,- határozottság,- emberi érettség, A papi élet alapja: a vallási, lelki kép­zettség, a keresztény értékek szerete- te, kiegyensúlyozott lelki élet, az imád­ság szeretete. A püspök kényes döntései: papi áthelyezések Az idén a megszokottnál több papi áthelyezésre kerül sor a ka­posvári egyházmegyében. A változások nemegyszer járnak együtt a hívek berzenkedésével. Sokan úgy vélik, szeretett - vagy csak megszokott - papjukat pusztán püspöki szeszély vagy valamilyen átláthatatlan belső egyházi „személyzeti tak­tika” miatt veszítik el. Az értetlenséget eloszlatandó Balás Bé­la püspök legutóbbi körlevelében döntéseinek eredőire világít rá a papi áthelyezésekkel kapcsolatban. A püspök feladata és felelőssége az egyházmegye életerejének, műkö­dőképességének fenntartása. Vál­lalnia keU a nehéz személyi dönté­seket, s az ezekkel gyakran együtt járó neheztelést is. Balás Béla az át­helyezési ügyeket legkényesebb és legfontosabb feladatai közé sorolja, ezért ezekről a legkörültekintőb­ben, számos szempontot mérlegel­ve, alapos imádság után határoz. A megyéspüspök szerint: újból és újból el kell magyarázni a hívek­nek, hogy nekik éppúgy nem tulaj­donuk a papjuk, amint a plébános­nak sem magánbirtoka az egyház- községe. A cölibátusban élő katoli­kus papokat - féltékeny szeretettel - közvetlenül az Úr hívta, mégpedig mindenki számára. Ez az ő tartásuk titka, ez az ő „tartalmuk”... Akár magánszemély, akár kisközösség vagy mozgalom, akár lustaság vagy szenvedély zavarna bele Jézus és papja belső kapcsolatába, egy isten­adta hivatásba gázolna, s az egész egyházmegyét, benne az emberek tömegét támadná. Jézus urunk az anyaszentegyházat nem hangula­tokra, tüntetésekre, népszavazá­sokra bízta. A katoükusok közössé­ge szervezett, látható, ellenőrizhe­tő, tehát hosszú távon, a mi korun­kon túl is működő egyház. Az élő egyházmegye - írja a megyéspüs­pök - nem szépen rendezett teme­tő, ahol mindenkinek áüandó helye van. A papok nem „áüó játékosok” egy idegenektől pörgetett „csocsó- ban”, nem is néma kresz-táblák el­hagyott sarkokon... Gondoljunk in­kább a bevetésre kész mentőkre vagy az egyre újabb évfolyamokat tanító, minden órájukra készülő ta­nárokra... A pasztoráció a most ér­kező Isten Országáról szól, a Jézus­sal való jelen kapcsolatot segíti, kü­lönben hiteltelenné válik, személyi kultuszba fullad. A plébániák feladatairól írva Balás Béla kiemeli: a nagyobb plé­bániák igen sok lelkipásztori törő­dést, ugyanakkor új utakat kere­ső, kísérletező „evangelizációs” munkát igényelnek. Az eddig bár­mi okból elhagyott vagy elhanya­golt területeken ugyanakkor más gondolkodású, sőt számunkra többnyire ismeretlen „nyelvű” nemzedékek nőttek fel. Ez a kihí­vás rendkívüli kegyelmi állapotot, nagy idegi és szellemi felkészült­séget kíván, jóllehet az itt végzett munkában a befektetett energiá­nak csak a töredéke térül meg. „Üzletként” mindez ráfizetéses, j ám mennybe vivő szűk útnak ki­váló. Ezért a plébánosi kinevezés manapság nem jutalom, nem elő­léptetés, nem is a szerencse vagy a véletlen műve. Inkább embert próbáló feladat, ami jobban ha­sonlít az oltáráldozathoz, mint a letűnt idők papi karrierjéhez. Ugyanakkor - teszi hozzá Balás Béla - a plébánosi felmentés sem „kinyírás, leszámolás” vagy a ha­talmasok szeszélye. A püspököt mint apostolutódot, kötelezi a hí­vők, illetve a nem hívők szeretete is. Törődnünk kell az újabb kor­osztályokkal, a lakótelepeken élőkkel, az intézményekkel is, ugyanakkor megrokkant paptest­véreinket sem lehet az összeesé- sig kihasználni, még akkor sem, ha ők már nem veszik észre telje- sítőképességük határát. _______■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom