Somogyi Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-03 / 154. szám

10. OLDAL HÉTVÉGÉ 2004. Július 3., Szombat íIIBHB' „Erős várunk, a nyelv” Az elválasztásról Az elválasztás alapja a szótago­lás. Minden szóban annyi szótag van, amennyi a benne található magánhangzók száma. Ezt az ál­talános szabályt általában min­denki ismeri: ta-nu-ló, fi-karc-nyi, él-ve-ze-tes, ker-tig, Krisz-ti-na stb. A szótag tehát mindig ma­gánhangzóvá kezdődik, vagy (az elsőt kivéve) egyetlen rövid más­salhangzóvá: le-ány, kro-no-ló- gi-kus. Az összetett szavak elvá­lasztásakor pedig figyelembe kell venni az alkotóelemek (az össze­tett szó tagjainak) határát: rend­őr, bel-ügy, dél-előtt, kis-asszony, Zala-egerszeg, Kapos-vár stb. Nem választhatók el - magától értetődően - az egyetlen magán­hangzót tartalmazó szavak: hét, Pál, ég, zöld, gróf, part, csók, drog, arc stb. Ugyancsak nem vá­laszthatók szét az egy hangot je­lölő kétjegyű mássalhangzók: Tánc-sics, kut-ya, mac-ska, meg­yék, gól-ya, men-yét, kós-zál, kámz-sa stb. Sajnos, ez utóbbiak­ra néhány búivá-, de magára adó lapban, sőt nyomtatásban megje­lent szépirodalmi alkotásban is (regényben, novellában) találunk szép számmal példákat. Az okát- természetesen - nem nekem kell megtalálnom; de mindenki kitalálhatja. Az elvásztásnak még sok más esetre vánnak szabályai; én azon­ban most egy - esztétikai okokból |- kerülendő szokásra hívom fel a J figyelmet: Az egyetlen magán- ] hangzóból álló szókezdő és szó- ) végi szótagot nem szokás, nem il- j fik egymagában a sor végén hagy­ni vagy a következő sorba átvin­ni: Á-bel, I-rén, Á-ron, É-va, U- bul; Tíme-a, Anná-é, Júli-a, háza­i, fi-a, Cinti-a; a-kadémi-a, e- lemózsi-a, e-móci-ó, É-vá-é stb. Remélem, nem voltam nagyon abszt-rakt! mihályfalvi LÁSZLÓ Kiállítás Balassi korából Eger Balassi Bálint születésének 450. évfordulója alkalmából a végvári vitéz korát és költészetét bemuta­tó tárlat nyílt Egerben. A kiállítás | végigjárja Balassi életének meg­határozó településeit. Esztergom és Eger után látható lesz szülőhe­lyén Zólyomban, Sárospatakon, Krakkóban, Pozsonyban és Prá­gában is. A tárlat XVI. századi fegyverek és ruhák, festmények bemutatá­sával idézi fel Balassi korát. A kiál­lításon helyet kapott egy török sá­tor, illetve pergameneken a költő számos műve olvasható. Az 1594. május 30-án elhunyt költő Eger­ben is szolgált, 1579 és 1582 kö­zött ötven lovas katonát irányított hadnagyként. _______________■ Sa rti: tenger, hal, forróság és bunda Tengeröböl Sáriinál. 26 órás buszozás után kevés ennél üdítőbb látvány létezik a világon A Navstar műhold huszonhat óra alatt több mint kétszer ke­rüli meg a földet, egy norvég rockbanda ennyi idő alatt fel­vette új lemezét. Ennyi idő alatt három határon át ezer- háromszáz kilométert tettünk meg busszal a görögországi Szartiba. Sajgó térdek, beda­gadt bokák. Egy ekkora út embert próbáló utasnak, so­főrnek egyaránt. Egy jó nyara­lás persze mindent megér... Egy görögországi busztúra nem csak a távolság miatt tartogat ér­dekességeket. A sofőrök tudják, a határátkelés sem egyszerű errefe­lé. Ja és nem is olcsó. A Németh Travel buszvezetői azonban már rutinosak, tudják, melyik vámos­nak mi a kedvence, kinek elég tíz, vagy kinek kell húsz eurót adni zsebbe, hogy gyorsabban halad­jon a sor. A szerb vámon ennyi pénzért tíz percet kellett várni, Bulgáriában húszat. A szerb rendőrrel is el lehetett intézni a gyorshajtást egy dobozos kólával és sörrel. A görög vámos kért még egy kávét és egy sört is. A nemes bosszú egy meleg, felrázott dobo­zos sör volt. Bár a buszvezetők jól tudják, a vámos nagy úr, nem szabad vele ujjat húzni... A Chalkidiki-félszigeten olajfa­ligetek és búzatáblák kísérték utunkat: aztán egy utolsó tanko­lás, s az utazó felsóhajthat: már csak nyolcvan kilométer. A busz­vezetők szerint még nyolcvan. Itt érünk be a hegyek közé. Már ma­gasan járunk, kopár sziklák min­denütt. Egy eltévedt sirály vijjo­gása jelzi: közel a tenger. Egy kat­lanban végre megpillantjuk a vég­telennek tűnő Égei-tengert. A kép azonban csalóka, hiszen mind­össze egy öböl tárul szemünk elé, a három földnyelv középsőjén, Szitónián járunk. Szarti Szalonikitől százhar­minc küométerre fekszik, néhány évvel ezelőtt egy alig hétszáz lel­ket számláló ismeretlen kis ha­lászfalu volt. Ma üdülőparadi­csom. Az „újfaluban” szinte csak a turistákat fogadó apartmanházak állnak, az úszómedencés luxus­épülettől, a szerényebb, szinte még be sem fejezetüg. Nem egy­nek hazánkfia a tulajdonosa. Ke­vesebb még a turista, az apart­manházak egy része ki sem nyi­tott. Az apartmanok alsó szintje egy karnyújtásnyira van az utcától, mégis bármit kint lehet a teraszon hagyni. Kevés az út mellett elszórt szemét. Igaz, mindenütt van sze­métgyűjtő, lábpedálos konténer, amelyet naponta ürítenek. Az aprókavicsos, homokos tengerpartot mint két ölelő kéz karolja a sziklás, búvárkodásra al­kalmas partszakasz. A tenger egy hét alatt volt vadul hullámzó, há­borgó víztömeg és a kisgyerekek legnagyobb örömére tükörsima bársony. A hőmérséklet is hol harminc fokra hűlt le, hol - így éreztem - a hatvanig emelkedett. A kagyló- és csigahéjra vadá­szók Szartin nem járnak szeren­csével. A halászok inkább. Gon­doltuk, testközelből is megnéz­zük, hogy fogják az ebédünket. Hajnii négykor mogorva, ba­rátságtalan halászok vártak min­ket, akik még szótlanabbá váltak, amikor megláttak. Szerintük egy nőnek nincs keresnivalója a ha­lászhajón. Hűvös, de szélcsendes időben hagytuk el a kikötőt. Az idilli állapot nem tartott sokáig. Kint a nyílt vízen jókora hullá­mok dobálták a bárkát. Kezdtem megbánni a vállalkozást. Fáztam és féltem. Aztán megállt a bárka, a halászok pedig összeszokott mozdulatokkal kezdték behúzni a hálót. Egyre több volt már a ha­jóban, s egyre nagyobb a háló öb­Bundabolt a kánikulában. Nehéz kenyér­ié, amely a zsákmányt rejtette. Még néhány megfeszített mozdu­lat, s ömlöttek a hajóba a halak, polipok. Magasan járt a nap, mire partot értünk, de addigra a halá­szok már szétválogatták a zsák­mányt. A vendéglősök, háziasz-, szonyok pedig jöttek, vitték, vet­ték a tenger gyümölcseit. Este egy étteremben lehet, hogy az én po­lipomat szolgálták fel nekem gril­lezve, hét euróért... Ez más tengerparti országhoz képest nem is drága. Görögor­szágban amúgy az árak hasonló­ak, mint itthon. Csak a pékáru, a kenyér és a cigaretta jóval drá­gább. Míg az újfalu a turistáké, az öregfalu a helybelieké. Itt, ahol az év nagy részében 20 fok feletti a hőmérséklet, egy bundaboltra akadtunk. A családi vállalkozást Kosztasz Karakosztasz és a fia ve­zeti, ám leginkább a szomszédos kávéház teraszán tanyáznak. De ugranak, ha egy turista betéved az üzletbe. Az öreg arra büszke, hogy ha valaki megrendel nála egy bundát, azt a nyaralás végéig elkészíti. Most 'nem sok dolga akadt... szarka ágnes Hemingway legendája 105 évvel ezelőtt, 1899. július 21- én született Emest Hemingway, a világhírű amerikai író. Nincs még egy olyan alkotó száza­dunkban, akire a világ olyan bő­kezűen szórta volna ajándékait és megpróbáltatásait, mint a si­kert és meg nem értést, hízelgést és bírálatot, mint reá... És ez a küzdelmes, többszö­rös emberi sorsot magába sűrítő élet úgy ért véget, hogy ma sem tudjuk biztosan: öngyilkos lett-e, vagy véletlen baleset végzett ve­le. Igazi legenda volt élete és ha­lála egyaránt... 1899-1961. Ez a két év zárja körül életét, amelyről mindent elmondanak a művei. Ha van írd, akinek minden alkotása önélet­rajzi vonatkozású, Hemingway az. Novelláiban és regényeiben majdnem mindig ő a főhős, aki fiatalon, szinte gyerekkorától kezdve keresi a kalandot, a kü­lönlegest, az egész embert kívá­nót, a bizonyítási lehetőséget a helytállásra. 1918-ban egészségügyi önkén­tes az olasz fronton. Itt kezdőd­nek sérülései, amelyek végigkí­sérik egy életen át... Az első világháború után Amerikában újságírói tevékeny­séget folytat, ám 1921 már Pá­rizsban találja. Itt az „elveszett nemzedék” híres és kibontakozó egyéniségei irányítják az irodal­mi és művészeti életet. Ők He­mingway első pártfogói, de bírá­lói is. (Róluk később a „Vándor- ünnep”-ben emlékezik meg az író.) Hemingway első önálló kö­tete 1923-ban még nem okoz meglepetést, de az 1926-os „Fies­ta” azonban már átütő sikert arat. 1929-ben lát napvilágot a „Búcsú a fegyverektől”, amelyet sokan a legnagyobb művének tartanak. A két nagy sikerű mű meghozza a jólétet a fiatal író­nak. Utazik és ír. Mindig egyéni élmények hatására. Az 1930-as évek spanyolországi kirándulá­sának terméke a „Halál délután”. Mindmáig a legjobb szakkönyv a bikaviadalokról. Ezek után az „Afrikai vadásznapló” követke­zik. Mindkét műben, de különö­sen az utóbbiban nemcsak a va­dászatról van mondanivalója. Kí­méletlen, sokszor igazságtalan bírálatot mond kortársairól. Egy­re inkább kialakul a Hemingway- legenda is, amelyet látható örömmel maga az író is táplál... A polgárháború alatt négyszer járt Spanyolországban. Ezek az élmények alakítják és csiszolják az 1940-ben megjelent nagy re­gény, az „Akiért a harang szól...” mondanivalóját. A második világháború idején először Kínából haditudósít, majd saját hajóján vadászik ku­bai vizeken német tengeralattjá­rókra. Végül a normandiai part­raszálláskor kétszáz főnyi parti­záncsapattal vonul Párizs felé. És nemcsak a háborúban, a béké­ben is alig van olyan év, amelyet megúszna kisebb-nagyobb sérü­lések nélkül... Új művel csak 1950-ben je­lentkezik. „A folyón át a fák kö­zé” - a kritikusok egyöntetű vé­leménye szerint gyenge alkotás. És a kárörvendők már dörzsölik a kezüket: „Hemingway művé­szete hanyatlik...” Ám az író csattanós válasza nem sokáig ké­sik. Rövidesen megjelenik „Az öreg halász és a tenger”. Ez a kis­regény az 1950-es évek legna­gyobb irodalmi eseménye, amely az írót újra az érdeklődés középpontjába helyezi. Ez hozza meg számára a Nobel-díjat is, amelyet a repülőgép-szerencsét­lensége miatt lábadozó Heming­way személyesen nem vehet át... Az 1950-es évek lázas tevé­kenységgel telnek. Hemingway újra felkeresi a fiatal korában be­járt tájakat, de a most születő művek már szerinte sem igazán jók... Egy ideig Kubában él, majd 1961 januárjában hazatér az Idaho melletti Ketchumba. Még ír, még alkot, még edzi egyre több betegségre figyelmeztető szervezetét, mind jobban erőt vesz rajta a depresszió, a testi-lel­ki fáradtság. Es 1961. július 2-án reggel eldördül kezében a fegy­ver... Ám a halál csak az életművet zárta le. A legenda tovább él és az értékelés nem mindig igazságos. Hemingway, bár műveit ronggyá olvassák, nem könnyű olvas­mány. Szűkszavú stílusa, az „el­hallgatás művészete”, a gondola­tok és variációk képzeletbeli foly­tatása messzemenő együttműkö­dést kíván meg az olvasótól. Ez az együttműködés segít abban, hogy a felszínnél mélyebbre ha­tolva ismerjük meg századunk egyik legnagyobb íróját, művé­szetének lényegét: egyéni helyt­állással sorsot vállalni a közössé­gért. Ez a jóakaratú, meleg embe­ri hang jellemzi egész életművét, mintegy megvalósítva az „Akiért a harang szól...” mottóját: „Min­den halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiség­gel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól...” SÍPOS CSABA Összeadta a falu a táj házat Törökkoppány Tájház kialakítását tervezi az összegyűjtött helytörténeti anyagok elhelyezésére a törökkoppányi önkormány­zat. A napokban a falu lako­saitól több mint száz különfé­le eszközt gyűjtöttek össze. A régiségeket bemutató helytör­téneti kiállítás megnyitása a nyár végén várható... A település lakóit, a falu vezetőit régóta foglalkoztatta az a gondo­lat, hogy hozzanak létre helytör­téneti kiállítást, rendezzenek be egy tájházat, ahol a községben még fellelhető értékeket állítanák ki. Törökkoppányban úgy gon­dolták: a nagy múlttal rendelkező falu hírét öregbítené, látogatott­ságát növelné a gyűjtemény. Var­ga György polgármestertől meg­tudtuk: a közelmúltban a falu központjában megüresedett egy bérlakás, amely már kisebb átala­kítással is alkalmas ilyen célra. Az önkormányzat felhívást tett közzé, mivel úgy vélték, hogy a házak padlásain, pajtákban, pin­cékben, fészerekben sok olyan „kincs” rejtőzhet még, ami egy gazdag és hiteles helytörténeti és néprajzi gyűjtemény alapja lehet.- Egy hete mintegy százhar­minc-százötven különféle régisé­get, muzeális értékű darabot gyűjtöttünk össze - mondta a polgármester. - A régi okiratok, érmek, pénzek, képek mellett, népviseleti ruhák, hímzések, fa­ragások, bútorok, szőttesek, edé­nyek, eszközök, vasalók, mán­gorló, sütőlapát és hímes tojáso­kon túl, a háziipari tevékenység­gel összefüggő tárgyakat is vár­tunk és kaptunk. A mezőgazda­ságban egykor használatos esz­közökkel együtt a karikás ostor is megtalálható... A támogatók A faluból elszármazott Zana Ist­ván és Zana Ferenc hat új kiállí­tási vitrint adományozott az ön- kormányzatnak a kiállítás beren­dezéséhez. Bősze Gábor, a koppányi általános iskola nyug­díjas tanára pedig felajánlotta a helytörténeti gyűjteménye egy részét a kiállításhoz, másrészt szakmai segítséget Ígért a leen­dő „múzeum” berendezéséhez. Az önkormányzat a megürese­dett volt bérlakáson a legszüksé­gesebb javításokat, felújításokat elvégezte. A következő hetekben az összegyűjtött anyagok tisztítá­sára, konzerválására, összeraká­sára kerül sor. Azt tervezi a falu vezetése, hogy a nyár végén meg­nyitja a helytörténeti, néprajzi­népművészeti anyagokat bemu­tató kiállítást. A polgármester elmondta azt is, hogy pályázatot nyújtanak be a Dél-dunántúli Regionális Fej­lesztési Tanácshoz a bérlakás belső átalakítására, külső és bel­ső renoválására. Elkészülésével méltó környezetet teremtenének az egykor használatos különféle használati és díszítőtárgyaknak, -eszközöknek... KRUTEK JÓZSEF Másnap, Karlovy Varyban Karlovy Varyban péntek este ünne­pélyes keretek között megnyílt a 39. nemzetközi filmfesztivál, amelynek számos kategóriájában magyar alkotás is szerepel. Közép- és Kelet-Európa július 10-ig tartó legnagyobb művészeti seregszemléjén az érdeklődők több mint 230 filmet láthatnak. Magyarországot képviseli a ver- senyfilm-kategóriában Janisch At­tila Másnap című filmje - a 34. Ma­gyar Filmszemle fődíjasa -, a do­kumentumfilmek sorában Nemes Gyula A múlandóság gátja című al­kotása, a szintén versenyként meg­rendezett Függetlenek Fórumán Fliegauf Benedeknek a berlini fesz­tiválon már bemutatott és díjazott Dealer című filmje, a Variety című amerikai szaklap által figyelemre méltónak tartott filmek között An­tal Nimród Cannes-ban ifjúsági dí­jat nyert Kontroll című filmje, a táncművészeti szekcióban Grun- walsky Ferenc Ladányi Andreával készített Táncalak című műve, és Tolnai Szabolcs Egy ismeretlen naplója című, Nagy Józsefről ké­szített portréfilmje. Levetítik a fesz­tiválon mindezen túl Fábri Zoltán 1955-ben készült Körhinta című filmjének felújított változatát is. A nagyszabású nyitóest keretében, amelyen a The Boys front County Clare című, John Irvin rendezte ír­brit alkotást vetítették, a hagyomá­nyokhoz híven átnyújtották az életműdíjakat is. A cseh filmesek közül az idén a 69 éves Miroslav Ondrícek, egyebek között számos Milos Forman-film operatőre, ve­hette át a díjat. A vüág filmművé­szetének neves személyiségei kö­zül pedig az amerikai Harvey Keitel kapott életműdíjat, amelyet a 65 éves színész szintén szemé- lyesen vett át. ___________ ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom