Somogyi Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-17 / 166. szám
H 2004. Július 17., Szombat HÉTVÉGE 11. OLDAL Kreatív emberfők campusa Horn Péter: az egymásra épülő tudás központja épül Szerdán döntött a kormány: a Kaposvári Egyetem két új karral bővülhet, szeptembertől működhet a művészeti és gazdaságtudományi kar. Horn Péter akadémikus, rektor nem titkolta örömét, mint mondta: a régi és új karok rendkívül jó hatással lesznek egymásra, ami nem csak vonzóvá teszi az egyetemet a hallgatók körében, de a munkaerőpiacon is ugrásszerűen megnőhet az itt végzettek ázsiója.- Az országban egyedül a Kaposvári Egyetem bővülhet két karral is. Teljesen racionális döntés volt ez, vagy egyfajta elismerése is az itt folyó munkának?- Rengeteg előzménye volt ennek a döntésnek - mondta Horn Péter. - Tudatosan építettük évek óta úgy az egyetemi struktúrát, ha sikerül az akkreditáció, szinte azonnal működhessenek az új karok. A művészed kar alapításához nagyban hozzájárult Kaposvár rangos színháza, az ott dolgozó vezetők elismertsége, Babarczy Lászlóval az élen, de a pedagógiai karon már működő művészeti szakok sikerei is kellettek. A gazdaságtudományi kar alapozása is régóta folyik. Már az állattudományi karon folyó gazdasági képzésekhez olyan elismert, nagy tudású és nagy tekintélyű professzorokat tudtunk megnyerni, akikre bátran építhettünk az új kar tervezésekor. Ugyanakkor az infrastruktúra fejlesztése is éppen jó időben kezdődött el, így valóban minden együtt volt ahhoz, hogy mindkét alapítási kérelmünk zöld utat kaphasson.- A Kaposvári Egyetemen minden új szak indításakor egyik fő szempont volt, hogy az ott végzettek eladható, piacképes tudáshoz jussanak. Az új karok esetében is figyeltek erre?- Maximálisan, de ennél mélyebb összefüggésekben is látni kell a régi és új karok egymásra épülését. A gazdaságtudományi kar létrehozását a gazdasági szükségszerűség mellett az is indokolta, hogy a világon egyre több szakterületen teszik lehetővé a jogszabályok a vállalkozóként való munkavégzést. Ez agrárterületekre éppúgy igaz, mint a mérnöki, vagy orvosi pályákra. Ugyanakkor vállalkozási, pénzügyi ismeretet nyújtó tananyag ezekbe a képzésekbe nem épült be szervesen. Amikor először gondolkodtunk gazdasági kar létrehozásán, az is motivált, hogy ezzel az agrárképzést is meg tudjuk erősíteni. De a művészeti területeken is egyre gyakoribb az előbb említett vál- Mkozósdi, így nekik is nagy szükségük van legalább alapvető pénzügyi ismeretekre. De nézzük a művészeti képzést: a fejlett országokban minden megszülető generáció egy nem is kis része olyan géneket örököl, amelyek magában hordozzák, hogy ő művész szeretne lenni, ha van rá éppen piaci igény, ha nincs. Ezért ezekben a fejlett országokban szinte minden komoly egyetemnek van művészeti fakultása. Nem azért, hogy mindannyiukból profi művész legyen, de igenis, az értelmiségi neveléshez a művészetek szorosan hozzátartoznak.- Kibújt a rektorból a genetikus... Érdekes megközelítés, de ha jobban belegondolunk, valóban, ma már a legtöbb munkához elengedhetetlen a kreativitás, amit egy egyetemen belüli művészeti oktatás biztos, hogy elősegíthet.- Ez a lényeg: egy kreatív embertípust hozzunk be az egyetemi rendszerbe és adjunk majd a munkaerőpiacnak.- Rendben, a művészeti hallgatók kapnak pénzügyi oktatást, ez viszonylag egyszerűen megoldható, még ha nem is lesz túl népszerű tantárgy köreikben. De ezek szerint mondjuk az agrármérnök hallgatók művészeti képzésben részesülhetnek Kaposváron?- Terveink szerint olyan színtereket hozunk létre a festészet, a rajz, a fotó, a színjátszás terén, ahová az amatőrök is bekapcsolódhatnak. Hogy ez mennyire fontos: nézzünk kicsit körül azon emberek körében, akik valamely tudományágban nagyot alkottak. Szinte kivétel nélkül tagjai voltak amatőr színjátszó köröknek, vagy napi munka mellett most is kedvenc időtöltésük a festés, a fotózás.- Az már most látszik: a művészeti karon nem lesz hallgatóhiány. A gazdasági kar milyen reményekkel indul?- A már működő gazdasági szakjainkra is nagy az érdeklődés és ez reményeim szerint így marad a kar esetében is. Mi ugyanis nem akarunk általános közgazdászokat képezni, erre megvannak a speciális egyetemek. Mi jól használható, vállalkozásokat segítő ismeretanyagot akarunk oktatni. Olyat, ami az adott szakon a legfontosabb, de az összes többire is kiterjeszthető. Ezt csak úgy lehet jól csinálni, ha van egy profi gazdája, egy saját, önálló kara ennek a területnek. Biztos vagyok abban, hogy a négy kar olyasmit tud adni így együtt, ami igazi kuriózum az oktatás területén. Köszönet érte mindenkinek, aki segítette, hogy ez megvalósulhasson. VARGA OTTÓ Twist Olivér négy keréken Nadrágülep valahol a térdnél, legalább négy számmal nagyobb kitűrt póló, megfordított base- ball-sapka: mind-mind elmaradhatatlan kellékei egy görkorcso- lyás vagy -deszkás imázsának. Kaposváron úgy húszan-huszon- öten lehetnek. Szerintük kevesen, a város lakosságának bizonyos része szerint éppen elegen, sőt, talán még sokan is. Berzenkedésük a négy keréken száguldozó ifjoncok láttán némileg érthető, hiszen a görisek gyakorlása bizony némi zajjal jár.- Ha adnának nekünk egy helyet, nem nagyobbat száz négyzetméternél, senkinek sem lennénk az útjában - védekezik Móri Gábor, aki társaival általában a Domus-áruház oldalánál tökéletesíti tudását. - Az a lényeg, hogy sima legyen, s oda tudjuk vinni a kellékeinket. Melyeket a társaság maga szerzett be, nem kis anyagi áldozatok árán - igaz, az alapkelléknek számító korcsolyából is 40 ezerbe kerül egy valamirevaló, nem csoda, ha kinn van a fenekük a nadrágból... -, ám az igazi az lenne, ha egy valódi félcső is a rendelkezésükre állna.- Ott lehetne igazán nagy dolgokat megtanulni - veszi át a szót Németh Richárd. - Persze így sem rossz, itt is lehet fejlődni. Állításának ékes bizonyítéka Simicz Áron, aki a társaság egyöntetű véleménye szerint a legjobb a bandában.- Tizenhárom éve csinálom - gondol vissza a kezdetekre a meglehetős tisztelet övezte deszkás. - Úristen, tényleg olyan régóta - mereng el egy pillanatra. - Néha elhívnak egy-egy bemutatóra, ahol végre megmutathatja magát az ember. Mert hogy ez is hozzátartozik a streetesek - utcai görisek - igaz énjéhez: szeretik, ha valaki megcsodálja tudásukat. Persze ennél sokkal fontosabb tulajdonságuk a bátorság, s nem hátrány, ha valaki jól bírja a fájdalmat. Az esések, s az ezekkel járó zúzódások, ficamok, törések ugyanis mindennaposak. Akad, akinek a kezén most is egy koszos gipsz díszeleg, de a többiek könyöke-tér- de is megmutatja, tényleg nem veszélytelen sportról van szó. Ennek ellenére mindig vannak, akik csatlakozni szeretnének a csapathoz. Utoljára egy tízéves forma lurkó, Pocok érkezett, akit a már említett Móri Gábor csábított a bandába - többek szerint unokabátyi parancsszóval...- Nem kellett erősködnöm, jött magától - hárítja el a rágalmakat Móri Gábor. - Lehet, hogy le sem tudtam volna beszélni. Igaz, az ismeretségi körből nagyon nem is akarja őket senki megfosztani kedvenc időtöltésüktől. Állításuk szerint a szülők még örülnek is, hogy sportolnak, nem pedig drogoznak vagy isznak. És az sem mellékes persze, hogy a lányoknak is bejön a deszkás stílus.- Tényleg csak a lakókkal vannak problémáink - veszi visz- sza a szót Simicz Áron -, ha a házuk elé megyünk lépcsőt ugrani. így természetesen néha a rendőrök is megtalálnak, ám maguktól nem zargatnak minket. Vannak például, akik a rendőrkapitányság elé járnak, s ott is békén hagyják őket. Persze, mi is figyelünk a környezetre. Ezt a részt itt folyamatosan tisztán tartjuk, télen még a havat is mi dobáltuk el, hogy tudjunk hol gyakorolni. Ugyanis nincs megállás. Aki egyszer már rákapott az ízére, nem tud he- tekre-hónapokra leállni. Olyanok vagyunk, mint megannyi Twist Olivér: az utca a mi otthonunk... VAS ANDRÁS „ERŐS VÁRUNK, A NYELV” (Kosztolányi) Az ikrek Ma az ikerszókról lesz szó. Helyesírásuk többeknek nehézséget, fejtörést okoz, pedig ha megjegyezzük írásuk legfontosabb szabályait; rájövünk, nem is olyan nagy ördöngösség helyesen leírni őket. De melyek is az ikerszók? Olyan mellérendelő összetett szavak, amelyek - a nyelvi játékosság egyik sajátos megnyilvánulásaképpen - ikerítéssel jönnek létre. Az ikerítés hasonló a szóismétléshez (egy-egy, már- már, más-más, nono), azonban a szót nem eredeti, hanem megváltoztatott hangalakkal ismételjük meg: terefere, csigabiga, hébe-hóba, ímmel- ámmal... Helyesírásuk: 1. A csak a végükön toldalékolható ikerszókat egybeírjuk: „Anyósom állandóan a szomszédunkkal tereferél.” „Az erdőben csigabigát gyűjtöttünk.” „Sok limlomot dobtunk ki a takarításkor.” „Elég a sok mendemondából!” „Ne sertepertéljen itt állandóan!” „Unom a sok hercehurcát!” „Tarkabarkát rajzolt.” (Milyen furcsa - és helytelen is! - volna így: ’Az erdőben csigát-bigát gyűjtöttünk.”Ne sertéljen-pertéljen itt állandóan!’ stb.) 2. A mindkét tagjukon kü- lön-külön toldalékolt vagy toldalékolható ikerszók elemeit kötőjellel kapcsoljuk össze: „Fidres-fodros szoknyát vett föl.” „Sajnos csak hébe-hóba tanul.” „ímmel-ámmal látott hozzá a finom ebédhez.” „Még óra alatt is állandóan izegnek- mozognak.” „Milyen szép a dimbes-dombos Zselic!” „Irul- pirul Mária, Mária, / boldogsá- gos kis mama” - írja József Attila (Betlehemi királyok). 3. Mindig kötőjellel írjuk azokat az ikerszókat, amelyek nem vagy csak kivételes esetben toldalékolhatók: csihi-pu- hi, csinn-bumm, piff-puff stb. Ha mégis toldalékot teszünk hozzá, a kötőjeles írást akkor is megtartjuk: „Nagy csihi- puhit rendezett.” Ugyanígy írandók a tulajdonnévi ikerszók is: Anna-Panna („Anna- Pannával táncolt.”), Ista-Pista („Tegnap láttam Ista-Pistát.”) 4. Néhány ikerszó toldalékolása ingadozást mutat. Az ilyen szavakat alapformájukban egybeírjuk: girbegörbe, gizgaz, icipici; egyébként a toldalékolás formájához igazodunk: girbe- görbén vagy girbén-görbén, gizgazos vagy gizes-gazos, icipicit vagy kicsinyítő képzővel - ahogy a nóta is mondja -: „Ici- ke-picike a csabai utca, /valami a szívemet mégis oda húzza.” MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Nemzetközi művészváros a határ mentén Népszerű Miró Budapest Barcs Harminc hazai és külföldi festő- és grafikusművész költözött két hétre Barcsra. A 14. nemzetközi alkotótáborban lengyelek és erdélyiek is ismerkednek a Dráva-parti várossal. A két legfőbb érv, ami ide hoz bennünket: a kitűnő csapat és a kemény munka. Idén szerencsére újra elmondható, hogy nincs hiány egyikben sem - állítja a miskolci Drozsnyik Sándor festőművész, aki két fiával érkezett Barcsra. - Tavaly jártunk itt először, de a légkör és a lehetőségek annyira kedvezőek, hogy már akkor eldöntöttem: idén ismét jövünk. Most még jobb az alkotógárda, ami legfőképpen abban nyilvánul meg, hogy rengeteget tanulhatunk egymástól. Természetesen sokunk kipróbált már más táborokat is, de egyikben sem volt ennyire együtt mindaz, amit az ember vár az ilyen közös munkától. Az alkotók jól érzik magukat, bár idén úgy érzik, mintha kissé elhanyagolná őket a város. Ennek oka, hogy a hagyományos tábornyitó kiállítás ezúttal elmaradt, mert nem kapott helyet a múzeumban, s egyelőre a táborzáró tárlat megrendezése is kérdéses. Halmos Klára, a művésztelep vezetője is sajnálja az elmaradt kiállításokat.- Minden évben ismert a tábor időpontja, így könnyen be lehetett volna tervezni. Ezek a kiállítások elsősorban nem nekünk fontosak, hiszen ide zömmel ismert, országos hírű alkotók érkeznek, akiknek nincs szüksége egy újabb kiállításra. Éppen ezért a tárlatokat mindig egyfajta köszönetnek tekintettük, amiért Barcson szívesen látnak bennünket. A kiállítások azt a célt szolgálták, hogy az itt élők is lássák hasznát annak, hogy itt dolgozunk két héten át. Hagyományosan három műhelyben dolgoznak az idei táborban megjelent alkotók: a szitaműhely vezetője ismét Vörös András festőművész, a rézkarcműhelyt Szőcs Géza soproni grafikusművész vezeti, a számítógépes grafikák pedig Lengyel Zsüliett irányításával készülnek. A festőműhelyben az alkotók az elmúlt évek hagyományainak megfelelően most is önállóan dolgoznak. nagy László Drozsnyik Sándor miskolci festőművész a barcsi alkotótáborban fotó: nagy László Tízezernél több érdeklődő tekintette meg az egy hete megnyílt Joan Miró-kiállítást a budapesti Szépművészeti .Múzeumban - adott tájékoztást Mihály Mária, a közgyűjtemény főigazgató-helyettese. A városligeti intézmény közönsége az 1983-ban, 90 éves korában elhunyt világhírű katalán festő-, grafikus-, keramikus és szobrászművész 48 nagyméretű alkotását láthatja. A madridi Museo Nációnál Centro de Arié Reina Sofia gyűjteményéből összeállított kiállításon kilenc-kilenc festmény és szobor, valamint 30 grafika szerepel. Az utazó kiállítás anyagának válogatása során szempont volt, hogy Miró valamennyi alkotói korszakáról benyomást szerezhessenek az érdeklődők. ■
