Somogyi Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-13 / 162. szám

2004. Jűuus 13., Kedd A L M A N A C H 1 2 1 7. OLDAL Az autós többnyire átszáguld a településen, ha csak idejében nem veszi észre a főtéren álló traffipa- xos gépkocsit. A falu félúton van Kaposvár és Igái között, s bár év­ről évre fejlődik, adottságait még nem tudta kihasználni. A lakos­sága fogy, ezért vezetői egyik leg­fontosabb feladatuknak az iskola fejlesztését és általa a fiatalok megtartását érzik. Az általános iskola kresz-szakkörösei nemcsak a megyében, hanem világszerte ismerik, hisz Portugáliában érték el a legnagyobb sikert: egy nemzet­közi versenyen másodikak lettek Rácegres leváltja Latinka Sándort Virág mindenütt. Ez az első, ami szemébe ötlik az utazónak. Ma- gyaratád évről évre szebb, rendezet­tebb lesz. Takács János polgármes­ter szerint is jó itt élni, mert dolgos, szorgalmas emberek lakják a falut.- Az infrastruktúránkból csak a szennyvízberuházás hiányzik, de reményeink szerint még ebben a ciklusban az is elkészül - mondta Takács János. - A pályázatunkat el­fogadták; Memye, Szentgáloskér, Somodor, Magyaratád, Patalom, Őrei, Zimány közösen adta be, és együtt akarjuk megvalósítani. A képviselő-testület döntése szerint megcélozzuk a gyermek- és sport­minisztérium pályázatát is, ami le­hetőséget adna egy tornacsarnok fölépítéséhez. A tervek elkészültek, s ha a beruházás megvalósul, többé nem kell a faluházat tornateremnek használni. A csarnok természetesen nemcsak a gyerekek, hanem majd a felnőttek sportolási igényeit is kielé­gíti. Segélyezett tátomiak A polgármester bízik a falusi turiz­mus fejlesztésében is. A község fél­úton fekszik Igái és Kaposvár kö­zött. Csendes nyugalmával ideális helyet biztosíthat a pihenéshez.- A turizmus beindításához is pá­lyázati támogatásra van szüksé­günk, de minden segítséget meg­adunk az érdeklődőknek, hogy be­kapcsolódhassanak. Magyaratád része Rácegres és Tátompuszta. Az előbbinek önálló­sodási törekvései is voltak, de a la­kosok száma ezt nem indokolja. így az elképzelések szerint nevet vál­toztatnak, és a Latinka Sándor utcá­ból Rácegres utca lesz. Más a hely­zet Tátompusztán, hiszen az ma­gánterület, de az ott élők gondját- baját Atádon orvosolják.- Közigazgatásilag hozzánk tar­tozik - mondta a polgármester. - Az egészséges ivóvizet mi adjuk az ott lakó mintegy hatvan embernek, mert a tulajdonos mereven elzárkó­zott a vízszolgáltatástól. S ők kapják a kifizetendő szociális segély hetven százalékát is. Alig lépte át Major Gergő a máso­dik „x”-et, máris beválasztották kép­viselőnek a testületbe. A fiatal főis­kolás időnként harcosan kiáll az el­képzelései mellett. A legifjabb képviselő- Túl sok vita nincs a képviselő-tes­tületben - mondta -, s általában egyetértünk, bár arra azért már volt példa, hogy makacskodnom kellett, mire engedtek a többiek. Persze ezek apró ügyek - tette hozzá. - Leg­utóbb sikerült elérnem, hogy sze­métgyűjtőt helyezzenek a focipálya mellé is. Megvalósíthatatlan dolgo­kat soha nem kérek. Major Gergő született vezéregyé­niség. Talán ennek is köszönhető, hogy hallgatnak rá a fiatalok, s részt vesznek a szervezőmunkában is.- Sportnapra készülünk, ez váltja fel a 24 órás maratoni focit. Lesz fo­ci, hétméteres rúgóverseny és ko­sárlabda a magyaratádi pályán. Re­méljük, jönnek a fiatalok a környe­ző településekről is. Egyébként egészséges presz­tízsharc dúl a magyaratádi és á rác­egresi fiatalok között, hogy ki a jobb valamelyik sportban. - Ha azonban vidékre megyünk, közösen küz­dünk egymásért - tette hozzá Major Gergő. - Reméljük, a focipálya kö­zelében élők most feljelentés nélkül elviselik a sportnapunkat. Ez a nem­zedék a falu jövője, s tíz-tizenöt év múlva a mi kezünkben lesz a falu sorsa. így is öregszik a falu lakossá­ga. Ha állandóan gáncsoskodnak velünk, akkor ki fog itt maradni? A szakadó eső ellenére Horváth Géza kint állt az utcán, bár nem minket várt, hanem a szódást. A fla­Úton Európába Horváth Géza: A volán mögött éltem életem Herczeg Sándorné: Mind éhesek a szeretetre... Nagy Lajos: Kénytelen voltam kísérletezni konok és a gázpalack cseréje után váltottunk néhány szót a hajdani - most már azonban nyugdíjas - buszvezetővel. A fia, „Kisgéza” is ezt a szakmát választotta. A buszosok- Több mint harminc évig buszoz­tam. A patalomi járatot vezettem - elevenítette föl a múltat -, s bejártam a világot is: Bagdadtól Firenzéig ti­zenhét országban voltam és hat ten­ger mellett. Isztambulban például több mint negyvenszer jártam - mondta idősb Horváth Géza. Három nyelven megértettem magam, mára azonban annyira megromlott a hal­lásom, hogy szinte már azt sem ér­tem, amit magyarul mondanak. Több mint tíz éve nyugdíjas vagyok; sokféle betegségem ellenére azért megcsinálom a ház körül, amit meg tudok.- Nekem teljesen természetes volt, hogy buszsofőr leszek - mond­ta az ifjabb Horváth Géza -, hiszen míg a kortársaim kisautókkal ját­szottak, én már kétévesen tekertem a kormányt, bár még nem forogtak a kerekek. A szüleim kézzel-lábbal til­takoztak ez ellen, így tíz évig máshol dolgoztam, de tizenöt éve szinte min­dennap a volán mögé ülök. Annak va­ló ez a munka, aki szereti a csavar­gást. És az sem mellékes, hogy én még nem késtem le a buszt. A Kossuth utcában csengeté­sünkre gyanakodva nyit ajtót egy fi­atal lány. A nagymamát, a 76 éves Herczeg Sándomét keressük, aki a sajátjai mellett állami gondozott gye­rekeket is fölnevelt. Szeretni kell a gyereket- Három állami gondozott gyerme­ket neveltem föl, egészen kicsi korá­tól. Most már tizenévesek a lányok, de csak ketten vannak velem, mert a harmadik gondolt egyet, összepa­kolt, és azután elment... Herczegné hangja elcsuklik, sze­me könnyel telik meg. Ma is nehe­zen viseli el ezt a lépést. - Saját gye­rekeim mellett gondoztam őket, hi­szen őket is föl kell nevelni. S ami a legfontosabb: szeretni kell őket, mert talán még jobban ki vannak éhezve a szeretetre, mint aki a vér szerinti családjában nő fel. Herczeg Sándorné egészsége rend­ben van. Arra gondolt, fölnevel még egy gyereket, de a lánya nem engedi a kora miatt. Kifelé jövet a lányok is fölbátorodtak, sőt a két házi kedven­cet, a két kis kutyát is megmutatták... Nagy Lajos tanár urat mindenki ismeri a faluban. A hajdani testne­velő a tanári fizetés kiegészítése mi­att kezdett el kerámiával foglalkoz­ni, ma azonban a kereskedelemben találja meg a nyugdíjpótlást. Az utolsó csengetés- Mindig érdekelt a kézművesség. Foglalkoztam fémmel, fával, majd megszerettem a kerámiát - mondta.- A megye szinte összes fazekasánál jártam, így próbáltam ellesni a szak­ma fortélyait, fogásait. Nem szívesen avattak be a titkokba, így kénytelen voltam magam kikísérletezni. Elő­ször csak selejt kerámiát, terrakottát vásároltam, és azokat festettem. A testnevelő tanárok amúgy is sokoldalúak. Sok iskolaigazgató kezdte a pálya szélén. Nagy Lajosnak ma nincs kapcsolata az iskolával, és mint mond­ta, már nem is hiányzik neki. Évekkel ezelőtt két évig fizetés nélküli szabadsá­gon volt: édesanyjának nagyobb szük­sége volt rá, mint a gyerekelmek.- Telve tettvággyal tértem vissza, ám 1992-ben volt egy balesetem, és utána nekem végleg kicsengettek. Ma már a kerámia sem vonz: be­alkonyult a szakmának. A kereslet sem a régi, az anyagozás pedig valóságos rabszolgamunka. Egyet­len tárgyat hússzor kell kézbe venni, míg el nem nyeri végső formáját. ■ Magyaratád Kincse Magyaratádi Hírmondó Akadálymentesítik a faluházat Van ugyan rámpa a faluház bejá­ratánál, de ez nem felel meg az uniós előírásoknak. Most pályázati támogatásból az egész épületet akadálymentesítik. Ehhez ki kell cserélni a bejárati és a vizesblokk ajtaját, s úgy átépítik a házat, hogy benne kerekes székkel is lehes­sen közlekedni. Átköltöztetik az ifjak klubját Egészségtelen a község fiataljai­nak a pinceklubja, ezt meg akar­jak szüntetni, s helyette megkap­ják a régi úttöröházat. Ezt előbb átépítik, s vizesblokkot és korsze­rű fűtést alakítanak ki benne. Ha ezzel végeznek, az épület alkal­mas lesz teremsportok és kisebb rendezvények tartására is. Kátyúznak, utat építenek Százezer forintért rendelt javító­anyagot az önkormányzat, s ká- tyúztatja a falu útjait. A Béke és Rákóczi utcában a javításon kívül sárrázókat is építtet. A fejlesztés­ből nem marad ki Rácegres sem: itt a temetőhöz vezető utat teszik rendbe. A költségek meghaladják az egymillió forintot, s ehhez pá­lyázati támogatást is kémek. Külföldieké 11 ingatlan Eddig tizenegy ingatlant vásároltak a faluban a külföldiek. Ez a folya­mat mostanára úgy tetszik, hogy megállt, mert az utóbbi időben egyetlen megkeresés sem érke­zett az önkormányzathoz. Recept Magyaratádról Káposztás hajtóka A káposztás hajtóka könnyen el­készíthető, laktató és nagyon fi­nom tészta. A tésztához fél kiló liszt, 2 egész tojás, 2 evőkanál zsír és só, a töltelékhez egy fej ká­poszta, só, bors, cukor kell. A ká­posztát lereszeljük, sóval-borssal, cukorral ízesítjük, s egy kis zsira­dékon megsütjük. Nem túl ke­mény tésztát gyúrunk, s vékonyra kisodorjuk. A sült káposztával megszórjuk, föltekerjük, eldara­boljuk. Ropogós pirosra sütjük, a tetejét tejföllel megkenhetjük. A CIKKEKET SZARKA ÁGNES IRTA FOTÓK: LÁNG RÓBERT AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A MAGYARATÁDI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Rengeteg munkát ad a mag vetésétől a csemeték fölszedéséig tartó egy év - állítja Major Gergő, és minden fajta más gondozást kíván Kapával az unióba Őstermelőként több mint tíz éve termesztenek fa­csemetét Major Lajosék. Magyaratád és Rácegres környékén hat földterületet, összesen körülbelül egy hektárt vetnek be különböző maggal, hogy egy év múlva értékesítsék a facsemetéket.- Főként bükk, tölgy, gyertyán, magas kőris és vadcseresznye található a faiskolában - mondta a tulajdonos. - Rengeteg munkát ad a vetéstől a cse­meték fölszedéséig tartó egy év. Ismerni kell, hogy mit igényelnek a csemeték, hiszen van, amelyik a tápanyagban gazdag talajt kívánja, és olyan is akad, amelyik beéri a szegényebbel. Ugyanez igaz a gyommentesítésre is. A vadcseresznyét például nem lehet vegyszerezni, azt-kapálni kell. Az egész családnak ad többletmunkát a faiskola. Majorék néhány évvel ezelőtt már exportáltak fa­csemetét, de aztán megszakadt a külföldi kapcsola­tuk. Most abban bíznak, hogy az uniós csatlakozás után újra megnyílik a nemzetközi piac.- Végül is nem panaszkodhatunk, hiszen a bel­földi piac biztosítva van - mondta Major Lajos -, de az ember mindig többre vágyik. A külföldi piac igé­nyeinek is meg tudunk felelni. A legfontosabb a jó minőségű csemete előállítása, ám ezt csak nagy figyelemmel és sok munkával lehet elérni. _____■ A ké zművesházban lehetőséget adnak az alkotóknak bemutatko­zásra; képünkön Kapitány Júlia keramikus néhány munkájával Kézművesek táj háza Magyaratád mindig híres volt az iparosairól. Az ta­lán csak a véletlennek és a település fekvésének kö­szönhető, hogy a mai kézművesek is fölfedezték a falut. Alkot itt népművész és iparművész, textiles, bőrműves és keramikus, és agyagipari termékek te­szik ismertté a község nevét szerte az országban, sőt a határokon túl is. A falu vezetői egyébként fel­karolják a művészeket, s a régi mesterek hagyatékát is. A hajdani kovácsműhely helyén kézműves- tájházat alakítottak ki, és lehetőséget teremtettek a kerámiával, a fával, illetve a szőttesekkel, textíliával és a bőrrel foglalkozó alkotóknak is a bemutatko­zásra. Minden település keresi azt a sajátosságát, amivel más lehet, mint a többiek. Magyaratádon ezt a tájházban találták meg. A főút melletti ház fő­ként az átutazóknak kínál látványosságot, akik az ajándéktárgyakkal együtt a falu emlékét is maguk­kal viszik. Tervezik azt is, hogy a még föllelhető ko­vácsszerszámokat is kiállítják. Az utazó nemcsak a tájházban nézheti meg a fa­luban alkotó művészek munkáit, hanem szabad te­rületen is. Sőt, a faluban élők gyakran találkozhat­nak - a különböző rendezvényeken is tombolatárgy­ként - ezekkel a színvonalas és általában zsűrizett kézműipari termékekkel.______ ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom