Somogyi Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-02 / 127. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 0 5 6 2004. Június 2., Szerda Gadácsi hírmondó Megszűnt a polgárőrség Féléves tevékenység után alább­hagyott a kezdeti lelkesedés, ké­sőbb pedig a községben teljesen megszűnt a polgárőr-csoport. A közbiztonság, szerencsére, en­nek ellenére jó, ez köszönhető annak is, hogy kicsi a falu s itt ha­mar feltűnik az idegen. Újjáépítették a hivatalt Befejeződött a polgármesteri hiva­tal és a művelődési ház tatarozá­sa. A beruházás véghezviteléhez pályázati támogatásra is szüksé­gük volt. Az önkormányzat épüle­tébe még a gázt is bevezették, ezt saját forrásból készíttették el. Gyakran jár a busz Sok a gond a kis zsáktelepülé­sen, ám az autóbusz-közlekedés­re nem lehet panasz. Naponta mintegy tíz járat is megfordul a fa­luban; a megyeszékhelyről jövet vagy arra menet térnek be. Számítógépet nyertek Hétszázezer forintos pályázati tá­mogatásból fejlesztették a polgár- mesteri hivatal irodatechnikai föl­szereltségét. Ebből a pénzből számitógépet, faxot és egy nyom­tatót vásároltak. ■ Recept gadácsről Hagymás túró A metélőhagymás túróhoz fél kiló tehéntúró, 10 deka vaj vagy mar­garin, 1,5 deci tejszín, só, 2 kis- kanál köménymag, 3 csokor me­télőhagyma kell. A túrót, a vajat, a sót meg a tejszínt elkeverjük. A köménymagot egy kis serpenyő­ben megpirítjuk, majd kétharmad részét mozsárban összetörjük vagy kávédarálón megőröljük. Két csokor apróra vágott metélő­hagymát és az őrölt köményma­got belekeverjük a túróba, s hi­deg helyen néhány órát állni hagyjuk, hogy az ízek összeérje­nek. Tálaláskor a maradék kö­ménymaggal és a harmadik cso­kor apróra vágott metélöhagymá- val díszítjük. Nyáron kicsumázott zöldpaprikába töltve, télen héjá­ban sült burgonyához kitűnő. ■ A CIKKEKET SZARKA ÁGNES ÍRTA FOTÓK: LÁNG RÓBERT AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A GADÁCSI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Egy kis ékszerdoboz a megye­határ közelében. Ritkán kondul meg a templomtorony harang­ja, itt béke van, nyugalom és csend. Ez utóbbi talán túl nagy is. Nincsenek nagyra törő álma­ik; a tét itt a megélhetés, a lét, a fennmaradás. A hajdanán szebb időket látott és gondozott házak egy részében most az enyészet az úr. Az ajtókon csak a szél kopogtat, s a kútkávára sem loccsant senki mélyből hú­zott vizet. Az udvarokat gaz ve­ri föl, s hiányzik a dolgos kéz. Az őslakosok egyre idősebbek. Üj honfoglalók a megyehatáron A kis településre vezető út mentén szépen gondozott, rendben tartott szőlőskertek sorakoznak, amolyan hobbitelkek. Gadács jellegzetes egyutcás, hosszú falu. A közepe tá­ján a templommal szemben van a kultúrház és a polgármesteri hiva­tal. Itt várt minket Szabó László, a település első embere, aki megle­hetősen borúlátó. A megye szélén szinte kilátástalannak látja a jövőt.- Semmiféle munkalehetőség a faluban nincs - mondta. - Az em­berek, már akinek van munkája, Igalba, Somogyszilba vagy Kapos­várra járnak dolgozni, de sok a fa­luban a nyugdíjas és a munkanél­küli is. Az infrastruktúránkból egyébként csak a szennyvízcsa­torna hiányzik. Beköltöző családok Gadácson szembeötlően sok az el­hagyott,-gondozatlan ingatlan. Bár a polgármester úgy látja, hogy megáll már az elvándorlási folya­mat, sőt áz utóbbi egy évben há­rom család is ide költözött.- Egy időben külföldiek is vásá­roltak nálunk telket, de volt olyan, akit aztán soha többé nem láttunk. A környező településekről azon­ban jöttek ide fiatalok, és szállin­góznak vissza az emberek. Meg­próbáljuk segíteni a letelepedésü­ket. Átvettük Ecsenyből az egyfo­rintos telkek ötletét, és olyan pályá­zatokat adunk be, amivel az itt élők életkörülményein is tudunk javíta­ni. A legfontosabb egy játszótér megépítése volna, s utat is kellene építem; ám mint minden, ez is a pénztől függ. A területrendezési tervet saját erőnkből nem tudjuk elkészíttetni, s igen kis reménnyel kecsegtet, hogy a Teki-pályázaton több mint hatszázezer forintot nyertünk, hogy erre a célra fordít­hassuk. A körülményeink nem let­tek jobbak, de az idén már nem számítunk hátrányos helyzetű tele­pülésnek. Arra azonban nincs ma­gyarázat, hogy miért... Építkezésbe fogtak Koleszár Tamásék. Az elsők között vettek egy forintért telket. Egy családi veszekedés miatt azonban szük­séglakásba kényszerültek. A ház tulajdonosa Németországban él, s évek óta feléje sem nézett a házá­nak, nem is tudja, hogy valaki megpróbálja megóvni az épület állagát, és rendben tartja a kertjét. Cserében a kétgyermekes család itt húzza meg magát. Szükséglakásban- A szüleimmel éltünk, de össze­vesztünk és elzavartak bennün­ket. A polgármester tudtával köl­töztünk ide, mert két kisgyerekkel nem volt hova mennünk - mond­ta Koleszár Tamásné. - Amíg itt vagyunk, rendben tartjuk ezt a há­zat, és ha esetleg betoppanna a tu­lajdonos, vele fogunk egyezkedni. A napokban elkezdjük a saját há­zunk építését is. Minden enge­dély, tervrajz megvan, s kezdőd­het az alapozás. Két kislány után megkapjuk a szocpol-támogatást, és hitelt veszünk föl. Koleszár Tamás ács, állványozó, tetőfedő. Az új ház fából készül, így nem lesz hiány szakemberben. A tervek szerint két hónapon belül költözhet a család. Pozsgai Lajosné egy kis beszél­getés kedvéért pár méterről, a szomszéd házból jött át. Ám annak előtte sokkal nagyobb utat kellett megtennie, hiszen Buda­pestről költöztek Gadácsra. Barátnőre talált- Négy évvel ezelőtt újsághirdetés útján találtunk erre a házra. A lá­nyom kisállatokkal akart foglal­kozni, de nem találta meg a számí­tását, így ő visszament Budapest­Pozsgai Lajosné: Megszerettem ezt a falut Ágoston Ferenc: Kölcsönből vettük a házat re, mi a férjemmel itt maradtunk. Nagyon jól érzem magam itt, Ga­dácson, nyugodt a környezetünk, csend van, és a falubeliek is hamar elfogadtak bennünket. A szom­szédasszonnyal pedig baráti kap­csolat alakult ki. Oda szoktam át­menni egy kicsit beszélgetni. Van egy kis kertem; ez nem volt furcsa, hiszen vidéki lány voltam, Sza- bolcs-Szatmárból kerültem Pestre, a férjem pedig Kaposvárról. Mind a ketten tudjuk, mit hogyan ter­messzünk, bár nagy kertet már nem vállalnék. Az egyetlen gond, hogy orvoshoz Somogyszilba kell átmenni, bár ha komolyabb a baj, hamar itt a mentő... Sűrű füst gomolygott az utcán. Mindenütt érződött az égő gaz, nyesedék savanykás, csípős sza­ga. A „tettes” Murvai Istvánná volt, aki közhasznú munkásként égette a lekaszált gazt. Varrótű télen- Negyedszázadot dolgoztam a pamutfonónál, aztán egyik nap közölték, hogy többet nem kell bemennem. Munkanélküli lettem, majd dolgoztam itt-ott. Volt egy balesetem is, és abból felgyógyul­va kerültem vissza az önkormány­zathoz. Nehéz a megélhetés, de a kicsit is be lehet osztani. Egyhek- táros területem van, azon megte­rem a kukorica és a konyhára való zöldség, krumpli. Ha az ember nem pazarol, megél. Szeretem a földet, és bár sokat kell dolgozni benne, de meghálálja a gondos munkát. Téli estéken kerül csak elő a kézimunka. Három gyere­kem van, de már mindegyik a sa­ját életét éli. Kirepültek a családi fészekből, elkerültek a faluból is. Sajnos, elég ritkán találkozunk. Ágoston Ferenc és a kedvese, Cserged Viktória mindössze egy éve él Gadácson. Igáiból jöttek, a munka mindkettőjüket oda köti, de egybehangzóan állítják: innen könnyebben átjárnak, mint hely­ből. A házuk még nincs kész, most építik a teraszt, egy féltetőt,' és a hátsó részén is van még javí­tanivaló. Építkezés fizetésből- Igáiban közel laktam a fürdőhöz, és elegem lett az ottani nyüzsgés­ből, a rengeteg külföldi turistából. Gadácson a csend, a falu környeze­te fogott meg, és szerencsére eladó volt ez a ház. A munkásjárat itt áll meg előttünk. Amikor Igáiban lak­tam, meg kellett kerülnöm az egész falut. Kismotorral jártam, és rengetegbe került az üzemanyag. Ágoston Ferencék mindennap­jait a tatarozás, a ház körüli mun­kák töltik ki. Mint mondta, na­gyon romos és lelakott volt az épület - bár ez már nem látszik rajta -, és havonta a fizetésből mindig készül valami.- Kölcsönből vettük az épüle­tet, s ha visszafizettük, talán a gázt is beköttetjük. A leállás itt van a fa­lon. Addig fával fűtünk, a cserép­kályha melege semmivel nem pó­tolható. Minden munkát magunk végzünk. Viktória keveri a maltert, én pedig vakolok, festek. Egy szak­ember, persze, találna benne hi­bát, de ha messziről nézzük, elég szép. A ház hátsó része kidőléssel fenyeget, így alig várom, hogy megkapjuk a fizetést, abból meg­veszem az anyagot, s nekiállok... A pár korán kel. Egyik héten reg­gel ötkor kezdődik a munka, a má­sikon jó, ha éjfélre hazaérnek. Ép­pen ezért állattartásra nem gondol­hatnak. Egy kutya őrzi a házat, míg a gazdái távol vannak.- Falun természetes, hogy valaki állatokat tart, mi nem tudjuk meg­tenni. Ketten vagyunk, és nincs, aki etetné, kiengedné a jószágot. ___■ Úto n Európába Gadány kincse Bonyolult pályázatok Háromszáz hektáron termeszt kukoricát, búzát, nap­raforgót Balogh József. A betakarítás kivételével min­den munkát a saját gépeivel végez el. Nem kerget ál­mokat, s meglehetősen reálisan néz a jövőbe.- Nem bővül a piac, nem lesznek nagyobb esélye­ink a csatlakozással sem, mint eddig voltak - mond­ta. - Európában is túlkínálat van egyes termények­ből. Mi sem termesztünk mást, mint hagyományos szántóföldi növényeket. Erre vagyunk „ráállva”... Balogh József ráébredve a lehetőségekre részt vett egy vidékfejlesztési pályázaton, és tizenkétmil­lió forintot nyert. A harmincmillió forintos beruhá­zás egy év alatt elkészült, s ennek folytán ma egy korszerű mag- és géptár tulajdonosának is mond­hatja magát. A megnyert pályázat ellenére is megle­hetősen lesújtó a véleménye a pályázati rendszerről.- Fél éve nem tudták elbírálni a Sapard-pályá- zatomat, holott azt ígérték, gyorsan megy - mondta. - Feltehetőleg hozzájutunk majd a támogatáshoz, ám az igénylési rendszere rendkívül bonyolult, egy egyszerű ember nem is tudja elkészíteni a pályáza­tot. Ehhez szakembert kell igénybe vennie, s ez máris növeli a költségeket. Mindehhez jóval egysze- rűbb adminisztráció és érthetőbb logika kellene. ■ Balogh József: Túl bonyolultak a pályázatok, ezeket egyszerű parasz­ti ésszel szinte nem lehet megérteni, a szakértő pedig pénzbe kerül Csak a jó levegő Amikor számba vettük Gadács kincseit, meglehető­sen lehangoló eredmény született. Az 1900-ban épült evangélikus templomban ugyan kicserélték az egyik mechanikus harangot elektromosra, de a másikat még mindig kézzel kell megkondítani. A nagyharangot már korábban eladták, az orgonasí­poknak pedig időközben lábuk kelt. Az épületre rá­férne egy alapos felújítás, de erre nincs pénz. Elöregedő, sőt kihalófélben levő zsáktelepülés ez, annak ellenére, hogy néhány új lakos is költözött nemrégiben a faluba. Munkalehetőség itt egyáltalán nincs, és ez sokakat visszatart a letelepedéstől. A fa­lut övező rendezett szőlőskertek sem az itt élők keze munkáját dicsérik. Igáiból és Kaposvárról járnak ki a tulajdonosok a hobbikertekbe. Ami kincsnek tekint­hető, az a jó levegő. Gadácson nagyon kevés sze­mélyautó fordul meg, a bemenő buszok pedig nem szennyezik a levegőt. Ipari tevékenységet a környé­ken senki sem folytat. Ám hiába a tiszta levegő, a szinte érinteüen környezet, a csend, ha a turisták nem fedezték föl ezt a falut. Bár hiába is tennék, mert szálláshelyet vagy rendezvényeket itt nem találnak. Az igali gyógyfürdő közelsége, az olcsó telekárak mi- att azonban számításba jöhetne mint üdülőfalu. ■ Értéket Gadácson csak a csend és a jó levegő jelent, de az egyre idősödő község nem tudja rendezvénnyel csalogatni a vendégeket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom