Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-23 / Vasárnap Reggel, 21. szám

6 Riport, interjú 2004. május 23., vasárnap Jaksity és a pénz természete A pénzügyi szakembert nagy megtiszteltetés érte a minap. A Financial Times szaklap szerint JAKSITY GYÖRGY azok közé tartozik, akiknek a teljesítményétől nagyban függ Európa gazdasági jövője. Az írói ambíciókkal is megáldott közgazda imádja a pénzt; de nemcsak megkeresi, hanem szívesen elemzi is a fizetőeszköz természetét. Erről előadást is tartott a Mindentudás Egyetemén. A héten robbant a bom­ba, hogy a Budapesti Értéktőzsde Rt. több­sége osztrák kézbe ke­rült. A HVB Bank Hungary Rt. vezette konzorcium összesen 68,8 százalékos tulajdont szer­zett. Bár sokan vitatják, hogy ez a lépés hasznos-e Magyaror­szágnak, a BÉT a közleményé­ben úgy fogalmaz, a tulajdo­nosváltás annak is köszönhető, hogy a magyar tőkepiacot mű­ködtető vállalat nemzetközi vi­szonylatban is erdményesen működik.- Nemrég volt a születésnap­ja. Kíváncsi lennék, hogy ünne­pelte meg, és milyen ajándék­nak örül egy profi pénzügyes?- Az volt az eíképzelésem, hogy szabadságot veszek ki, s olyan dolgokkal foglalkozom, amelyekre általában nincs időm. Végül úgy alakult, hogy délelőtt a lakásom közelében kellett maradnom, s miután a munkahelyem nincs túl mesz- sze, bementem dolgozni. Dél­után pedig a Hopp Ferenc Ke­let-ázsiai Múzeumot látogat­tam meg. Akkor jutott eszem­be, hogy ott még soha nem jár­tam, amikor előző nap felkeres­tem Kovács Gábort a KOG-ART székházában, ami éppen szem­ben van a múzeummal. Gyö­nyörű az Andrássy úti villa, így megfogott a hangulata. En egyébként faxnis ünnepelt va­gyok, kellemetlenül érzem ma­gamat, ha olyasmire költ a csa­ládom, ami nem nagyon tet­szik, ezért a kis ajándékoknak örülök, illetve ötleteket szok­tam adni, hogy mi tetszene.- Azt hittem, jógázott is, mert meglepett, hogy egy racio­nális, a pénzzel, gazdasági fo­lyamatokkal foglalkozó ember az ezoterika területére téved.- Abban semmi rendkívüli nincs, hogy az élet bármely te­rületén eredményes emberek - legyenek nyelvészek, filozó­fusok vagy éppen pénzügyi szakemberek - olykor külön­cök, vagy az átlagpolgár szá­mára furcsa dolgokat is művel­nek. Sőt a sikerüknek épp az le­het a titka, hogy el tudnak sza­kadni a megszokott tevékeny­ségüktől, s az élet más aspektu­sai is megérintik őket, a világ ugyanis roppant bonyolult és összetett. Az meg persze túl­zás, hogy jógázom - nevezzük inkább tornának -, de biztos vagyok benne, egészségesebb, frissebb leszek tőle, s fejleszti az intuitív képességeket, ez pe­dig jól jön a munkám során.- Mi érte váratlanabbal: az, hogy szerepel a Financial Times exkluzív listáján, vagy az, hogy bekerült a Mindentudás Egyete­mének fantasztikus tudású elő­adói közé?- Az angol lap véleménye megtisztelő számomra, és meg is döbbentem a hír hallatán. Feltehetően az elmúlt másfél évtizedben elvégzett munká­mat értékelték ezzel, bár ez a - pénzjutalommal, kitüntetés­sel nem járó - elismerés persze az ország teljesítményének is szól. Ez különösen annak fé­nyében örvendetes, hogy Kö­zép- és Kelet-Európából mind­össze hárman kerültünk fel a listára. Az egyetemi előadást pedig hatalmas feladatnak, fe­lelősségnek tartottam, s a felké­szülés során jöttem rá, mekko­ra fába vágtam a fejszémet.- A pénz természetéről adott elő. Ha tudnánk, hogy az mi­lyen, talán könnyebb lenne be­lőle sokat gyűjteni. nak, mint az ipar, a mezőgaz­daság. S a helyzet nem javul, mert egyre kevesebb háztartás­ban vásárolnak papírokat.- Azt az ember nehezen emészti meg, hogy tőle függet­len folyamatok határozzák meg, mennyi lesz a pénze, rá­adásul nem csak a magyar gaz­daság helyzetétől függ a BUX, hanem attól, hogy az amerikai nyugdíjalapok befektetik-e a pénzüket, vagy éppen kivonják.- A tőzsde nem egy elidege­nedett, megfoghatatlan valami, hanem alapvetően kiszámítha­tó, racionális intézmény, ame­lyet az emberek cselekedete irányít. Ha többségünk papíro­kat vesz, akkor emelkedik az index, ha eladunk, csökken. Persze a kockázat fennáll, de ha valaki a józan eszére hallgat, akkor hosszú távon azt kapja, amit a gazdaság, a vállalatok produkálnak, vagyis a növeke­désből fakadó vonzó hozamot. De gyakran mégsem ezt teszik az emberek. Az 1998-as orosz válság előtt rengetegen vettek részvényeket, holott meglehe­tősen magas volt az árfolya­muk. A krach bekövetkezte után a papírok nagy részének értéke a harmadára zuhant le, de ekkor alig vásároltak az em­berek, holott nagyon érdemes lett volna. Vagy aki csak egy ki­csit is figyelt évekkel ezelőtt ar­ra, milyen jól teljesít az OTP Bank Rt., s az elnöke - az or­szág egyik legjobb menedzsere - jövedelme nagy részét saját cége részvényeiben kapja, az rájöhetett arra, valószínűieg ér­demes a bank papírjaiba befek­tetni. Aki így tett, az a vagyonát több mint megharmincszoroz­Született: 1967. május 14-én, Budapesten Diploma: Budapesti Közgazda- sági Egyetem, külgazdasági szak (1991) Munkahelyek: 1993-ig több külföldi és hazai cég külsős, illetve állandó munkatársa, 1993-ban megalakítja a Con­corde Értékpapír Ügynökség kft.-t, amelynek azóta is ügyve­zető igazgatója, 1997-től az rt.-vé alakult igazgatóság elnöke Tisztségek: 1996 és 2000 között a Magyar Befektetés­elemzők Egyesületének elnöke, az európai szövetség igazgató- sági tagja, 1999-től a Budapesti Értéktőzsde Tőzsdetanácsának tagja, 2002-től a BÉT Rt. igaz­gatóságának elnöke Család: nős, két gyermeke van- A pénz természete olyan, mint az emberé. Azt nem sze­retjük benne, amit magunkban sem szeretünk, részben a saját rossz tulajdonságaink vetítőd­nek ki rá. Viszont a pénzt nem önmagáért szeretjük, hanem azért, mert a meglétének kö­szönhetően anyagi biztonság­hoz, örömökhöz jutunk. Aki ezekre a célokra takarít meg pénzt, azt a társadalom szim­patikusnak tartja, és azonosul vele. A probléma ott kezdődik, ha torz lelkivilágú emberek azért gyűjtenek - főleg mások rovására - minél több pénzt, hogy ki tudják élni hatalomvá­gyukat vagy így akarják leve­zetni frusztrációjukat.- Nem szívesen kölcsönöz pénzt. Azért, mert furcsán néz­nek önre, ha kamatot kér?- Idegeneknek azért nem, mert a kölcsön üzleti ügy, s er­re valók a bankok. A baráti kö­römmel, családommal más a helyzet. Kamatot kérni tőlük valóban kellemetlen, holott ez lenne a természetes. Ha adok száz forintot, és tízszázalékos kamat mellett egy év múlva ugyanennyit kapok vissza, ak­kor az illető nem a teljes adós­ságát rendezte, hanem tíz fo­rinttal megajándékoztam. Per­sze - ha szüksége van rá - azt sem zárom ki, hogy ajándéko­zok valakinek egy meghatáro­zott összeget, de akkor ez le­gyen teljesen nyilvánvaló. Egyébként meg a kölcsön füg­gőségi viszonyt hoz létre két ember között, ami különösen ismerősök, rokonok között, akiket érzelmi kapcsolat köt össze, nem szerencsés.- Ez is azt bizonyítja, ná­lunk sokan még mindig nincse­nek tisztában a pénz értékével, funkcióival.- Ennek több száz éves ha­gyománya van. A kamatot a vallások általában - így a ke­resztény egyházak is - nem lo­gikus közgazdasági kategória­ként kezelték, hanem a nye­részkedéssel azonosították. Sajnos Magyarországon a szo­cializmus évtizedei erre csak ráerősítettek; és a rendszervál­tozás óta elmúlt 15 év még nem volt elég arra, hogy a társada­lomban a pénz szerepe a helyé­re kerüljön. Pénzügyi kultú­ránk rendkívül alacsony, holott a gazdaság fejlődéséhez el­engedhetetlen, hogy a lakos­ság jól tudja használni a jöve­delmét.- Ezzel magyarázható, hogy az emberek keveset tőzsdéznek?- Igen, s még ma sem elfoga­dott, hogy a tőzsde ugyanolyan része a gazdasági folyamatok­ta a tőzsdei bevezetés óta. A külföldi alapok kezelői pedig nem ellenségei önmaguknak, oda mennek, ahol perspektívát látnak, s onnan menekülnek, ahol bajt szimatolnak; más kér­dés, néha ők is kiszámíthatatla­nul viselkednek.-De az is a tőzsde ellen szól, hogy most, 6-7 százalékos inf­lációnál, amikor a bankok 10­11 százalék kamatot fizetnek, megéri hozzájuk menni, hiszen ott kisebb, de biztos a haszon.- Ez tény, csakhogy kevesen teszik ezt, jelenleg hihetetlenül kicsi a megtakarítási hajlandó­ság. A magas kamatszint elle­nére az emberek inkább hitele­ket vesznek fel, és eladósod- nak. S lehet, hogy ma még tud­nak törleszteni, de mi lesz, ha megszűnik a jó állásuk, megbe­tegednek, nyugdíjba mennek? Mindenük rámehet a mostani költekezésre. A politika felelős­sége, hogy az elmúlt pár évben belehajszolta az embereket a reálisnál nagyobb mértékű fo­gyasztásba, hitelfelvételbe, ál­mokat kergettetett velük, ami­kor elhitette, a jövőben is az inflációt jóval meghaladó fize­tésemeléseket kaphatnak.- Az SZDSZ feltehetően örömmel veszi tudomásul, hogy ön is gyakran érvel az adócsök­kentés, az olcsóbb állam mel­lett, hiszen ez a párt egyik leg­főbb kampányüzenete.- Amikor pénzügyi kérdé­sekről nyilatkozom, akkor nem foglalkoztat az, melyik politikai erőnek tetszik, s melyiknek nem. Legfeljebb egykori taná­raimnak szeretnék örömet sze­rezni azzal, hogy szakmailag helytálló dolgokat állítok. Más­részt annak a 10 millió magyar állampolgárnak tartozom fele­lősséggel, akiknek az adójából engem tanítottak, mert én nem felejtettem el, hogy nem fizet­tem tandíjat.- S mikor tudja elérni, hogy mindig legyen rántott sajt a pénzügyi tárca menzáján?- Bertalan Imre barátommal fogadtuk meg, ha valamelyi­künk miniszter lesz, első intéz­kedései közé fog ez tartozni. De pillanatnyilag nem sok ked­vem lenne beülni a bársony­székbe, s nem is biztos, hogy alkalmas lennék rá.- Most álszerény.- Nem, komolyan gondo­lom. A szakmai felkészültsé­gem talán megvan hozzá, de egy tárca irányításához másfaj­ta képességek is kellenek. Nem vagyok politikus alkat, valószí­nűleg ajtóstul rohannék a ház­ba, s például azonnal keresztül­verném az adóreformot. Más­részt pénzügyminiszternek len­ni hálátlan szerep. Kezdetben általában népszerűtlen a tárca vezetője, ha pedig később, az ő munkájának eredményeképp az ország gazdaságilag megerő­södik, akkor féltékeny lesz rá a kormányfő. Erre a sorsra jutott a Horn-kormányban Bokros Lajos is.- Az irodájából gyönyörű a panoráma a Sashegyre. Ilyen jók a kilátásai a magyar gazda­ságnak is?- Ezek nem a magyar gazda­ság, hanem mind átvitt, mind fizikai értelemben a cégem, a Concorde Értékpapír Rt. kilátá­sai, de én a magyar gazdaság­gal kapcsolatban is optimista vagyok. Almási B. Csaba- A hazai üzleti világ talán legtehetsége­sebb képviselője a 30-40 év közötti kor­osztályban. Olyan céget épített fel, amely a multikkal is versenyképes, és a külföldi piacoknak is meghatározó szereplője. Megkérdőjelezhetetlen szakmai kvalitásai kiváló emberi tulajdonságokkal is párosul­nak, tiszta, egyenes jellem. Vágvölgyi András újságíró:- Személyesen nem találkoztam vele, viszont örülök annak, hogy a Magyar Narancs fő­szerkesztőjeként én kérhettem fel arra, hogy publikáljon az Ego-trip című rovatunkba. Ugyanis lenyűgöző stílusban volt képes írni olyan, egyébként száraznak tűnő és nem kö­zérthető témákról, mint a pénz és a tőzsde, s a cikkei engem is nagyon felvillanyoztak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom