Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-02 / Vasárnap Reggel, 18. szám

4 Életmód, kultúra 2004. május 2., vasárnap JEGYZET Uniós majális Az Európai Unióban még a majális is más - mondtam ma­gamban, és jó pár éves kihagyás után - a fiam már öt éve kinőtte a körhintákat - elmentem tegnap a kaposvári Cseri parkba. Azt persze tudtam: azért, mert éjfél óta tagországgá lettünk, nem lett a vurstliból egyszerre Euro-Disney. Nos, valóban nem. Vattacukor, zsírszag, lángos, körhinta, sporthorgászat, céllövölde, kakasos nyalóka és dodzsem. Valaha, úgy 30 éve ezek kedvéért zarándokoltam ki a Cseri parkba, miután egy, a Csibi áruház mögött álló teherautó platójára dobtam a zászlómat a felvonulás után. Tegnap ugyanezekkel szem­besültem a kaposvári majálisban, azzal a különbséggel, hogy a néhány eltévedt kereskedő a havivásár helyett itt pa­kolt ki. Zoknik, gatyák, másolt kazetták és cd-k, hamisítat­lan kínai gagyik próbáltak vevőre találni. De ezzel - vala­mint a pártok sátraival - vége is volt az újdonságok sorá­nak. Minden más olyan volt, mint 30 éve. Jó, jó, a retro most nagy divat, meg aztán jóleső érzés ki­csit nosztalgiázni a majálisban (végtére is itt csókolóztam életemben először, itt ittam először meg egy egész üveg sört, és hajói emlékszem, itt is hánytam először), mégis a számí­tógépek, mikrochipek, pléjsztésönök korában azt hittem, a majális is modernizálódott. Ám a céllövöldében mintha ugyanaz a nagy darab asszonyság mosolygott volna rám fo­gatlanul, mint anno, 10 éves koromban, de a puska egész biztos ugyanaz volt. Sőt, szerintem még a pálcikákon álló ajándékok is, máshol ugyanis már rég nem láttam kacsin­tás pénztárcát, meg csontvázkulcstartót. Hacsak nem a szomszédos sporthorgász-standon, ahol tegnap sikerült 30 év után szert tennem egy fűrészporos similabdára. Talán nem is baj, hogy ez így, ebben a formájában kon­zerválódott. Hiszen az uniós csatlakozásunk egyik legfonto­sabb feladata, identitásunk, különlegességeink megőrzése és bizony, ez a fajta majális is része a kultúránknak. Lehet, hogy sokan ezt nem vállalnák büszkén, de látványosság­ként biztosan eladható lenne külföldön. Már csak a gagyi- árusokat kellene további körhintákkal, dobozdobálókkal ki­cserélni. A politikusokat nem, hiszen ők is szerves részei a majálisnak. Aztán a többi reklámot rájuk bízhatjuk, bizto­san lesz mit mesélniük ha a hurka- és lángossütő megláto­gatása után felülnek az ördöghintára... Varga Ottó hírek Díszpolgárt avatott Őrei A képviselő-testület és a lakosság szavazata alapján Kolber István lett Őrei első díszpolgára. A szocialista politikus a falu szülötte, és igyekszik mindenben segí­teni a települést. Nevéhez fűződik az aratófesztivál el­indítása, valamint a falu cí­merének avatása is. A díszpolgári címet az uniós csatlakozási ünnepen adta át a polgármester Kolber Istvánnak. Parádé az erdő közepén Megtízszereződött Kaszó lakossága a hétvégére. A kaszói vadászházat és üdülőtelepet üzemeltető Megalogistic Rt, valamint a Kaszó Rt és az önkormányzat kétnapos prog­ramja kezdődött tegnap. A több száz érdeklődőt katonaze­nekar, néptánc, operett- és könnyűzenei műsorok, a Mache együttes és Csepregi Éva fellépése, ügyességi motoros bemutatók és gyermekjátszóház várta az erdő kö­zepén az uniós csatlakozás alkalmából. Egész nap megál­lás nélkül ingyen hordta a kirándulni vágyókat a híres erdei kisvasút a Baláta tóhoz. Ma duatlon verseny, majd a Roxinház, a Fekete Hollók rendjének lovagi tornája, Demjén Ferenc, Auguszt Bárió és Lagzi Lajcsi Szuperbulija szórakoztatja a vendégsereget. Harmincöt éves a barcsi Dráva-híd Együtt ünnepelte Barcs és Verőce a Dráva-híd építésé­nek 35. évfordulóját teg­nap. Horvát és magyar mű­vészeti együttesek szóra­koztatták a közönséget a híd mindkét oldalán, majd a barcsi határállomáson fel­vonták az Európai Unió zászlaját. Köszöntőt mon­dott Gyenesei István, Feigli Ferenc és Ivica Kirin, Verő­ce polgármestere. A délutá­ni Euro-majálison horvát, osztrák és magyar együtte­sek léptek fel, majd utcabál­lal folytatódott a program. Tánc a tolókocsival Mozgáskorlátozottak nemzetközi fesztiválja kezdődött teg­nap és tart ma is Barcson, a Dráva Völgye Középiskolában. A somogyi, zalai, baranyai és tolnai mozgássérültek mellett sok sorstársuk érkezett Horvátországból - Daruvárról és Verőcéről - is, köztük a mozgáskorlátozottak horvát orszá­gos szövetségének vezetői. A szórakozás és a játék volt a jellemző a tegnapi napra, a műsort nézve és a vetélkedés­be benevezve egyaránt jól érezhette magát tolókocsis és járni tudó. Az utóbbiak azt is kipróbálhatták: vajon mire len­nének képesek, ha a sors kerekes székhez kötné őket. A vurstli az EU-ban is vurstli H amisítatlan majái isi hangulat uralkodott tegnap megyeszerte. Kaposváron - unió ide vagy oda - a ringliseké, a céllövöldéseké, a lángosé és persze a söré volt a főszerep. A Cseri parkban ünnepeltek a szocialisták és a szabad de­mokraták is, előbbiek sátrá­ban a hagyományos pörkölt mellett Szabó Leslie, a Mega­sztár egyik döntőse volt a vonzerő. A megye többi ré­szén inkább a szervezett prog­ramok jellemezték az ünnepet. Tovább pöföghet a Trabi A napokban eldőlt: a két­ütemű autók 2005 helyett 2007 évvégéig, katalizá­tor nélkül is tagjai lehetnek az európai közösségnek. Csak Trabantból hetven­ezer közlekedik a hazai utakon. So­mogybán 7062 Trabi pöfög még. Átlagéletkoruk 18,2 év. A legfi­atalabb 14 éves. Nem is lehet keve­sebb, 1990-ben gyártották utoljára a kétütemű válto­zatát. A Trabant nem egyszerűen jármű. Készült róla játék­film és slágerlistás zene­szám is, egy korosztálynak pedig ma is igazi buli. Egy másiknak meg az Autó. A Trabant - és bár kétségtele­nül azok bánt a kedvence. Egyikre le­opárd mintát, másikra egy sellőt, harmadikra pedig egy Trabantot pingáltatott a má­niákus Trabant-rajongó.- Határozott elképzelés­sel érkeztek hozzám ­A Trabant út- fekvése kitű­nő, és gyor­sulása kifo­gástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelmű­ségre csábít­son. Haszná­lati utasítás - Trabant. (Es­terházy Péter: Kis magyar pornográfia) vannak többség­ben, akik anyagi kö­rülményeik miatt nem válthatnak környezet- barát új au­tóra - nem egyszerűen autó. Elké­pesztően nagy és egyre nö- v e k s z i k ugyanis a Trabant- őrültek tá­bora. Ők azok, akik nem csupán közlekednek ezzel a kocsival, de találkozókra járnak, tuningolják, ver­senyre viszik és akár még festetik is. Hartmann Kitti somogyi festőművész festett már bu­kósisakot, motort és kami­ont is, rendkívüli kollekció­jában azonban a három Tra­mondta Hartmann Kitti. - Nekem csak meg kellett va­lósítani a terveket. Ugyan­olyan festékkel dolgoztam, mint az autófényezők, és egy hét alatt készültem el veíük. Dabazdi Richárdnak két saját Trabantja is van. Eze­ket féltve őrzi. Az elmúlt egy év alatt azonban négyet el is adott. Szerinte, a most diva­tos nyolcvanas évek retrója jót tett a Trabant piacnak. Persze csak a gyűj­tőszenvedéllyel megáldott réteg kö­rében.- Növekszik az értéke, ha szépen ki van festve - magya­rázta Dabazdi Ri- chárd. - Ilyenkor már nem is autóvá­sárban kell eladni, hanem azokban a körökben ahol ezt megfizetik. Eddig a legtöbb félmillió forint volt amit kínáltak érte, de nekem többet ér, tehát nem adtam és nem is hiszem, hogy eladom őket. Ha nem is forgalomban, de hobbi autónak biztosan megtartom. Még az unokáim is csodájára járnak majd. Egy húszéves kaposvári fiatalember Trabantjának még nem az unokái, inkább a barátai járnak a csodájára. Az ő Trabantja ugyanis már most maga a csoda. Az ere­deti keletnémet motor he­lyett ugyanis egy Honda motort építettek bele. A me- tálkék gép így a gyorsu­lási verse­nyek sztárja. Fogadások­ból, gazdájá­nak már leg­alább egy­szer megté­rült az, amit ráköltött... Persze van akinek nem szóra­kozás, ha­nem kény­szer a trabantozás. Szilágyi Károly nyolc évvel ezelőtt húszezer forintért vásárolta meg az akkor 12 éves Trabit. Szinte teljesen újra kellett építeni. Ez negyvenezer fo­rintból sikerült akkor. Nincs pénze másik autóra és a ka­talizátorra sem. Örül tehát a jó hírnek, hogy újabb két év haladékot kaptak: a Trabi, meg ő. Trabant-történelem 1957. november 7-én gyártották az első Trabantot, a világháború előtt luxuskocsikat készítő zwick- aui autógyárban. Összesen három típust és számos karosszéria-vál­tozatot élt meg a márka közel fél évszázados történelme alatt. Az első Trabant 500 köbcentis volt, 18 lóerős, végsebessége 90 kilo­méter volt óránként.- 63 éves vagyok, bizto­san mondom, nekem már nem lesz másik kocsim - mondta Szilágyi Károly. - Ha le kell állítani, majd jó lesz a hegyre járni vele, ha meg azt sem engedik, kacatokat táro­lok benne. Ez a harmadik Trabantom, de legjobban ez nőtt eddig a szívemhez, biz­tos nem viszem el ócskavas­nak. Fábos Erika Európára ébredtünk Tegnap uniós tagságunk első napjára virradtunk. Közéleti embereket kérdeztünk: mi­lyen érzésekkel vágtak neki ennek a különleges május el­sejének? Soczó László megyei rendőrfőkapi­tány: - Ez a reggel más volt, mint a többi. Az első napunk az Európai Unióban és ez felemelő érzés. Az uniós tagság számomra egyet jelent egy nyugodtabb, reménytelibb élet­tel, azzal, hogy jobb lesz az ország helyzete, ha nem is holnap, de hol­napután biztosan. Az első napom uniós polgárként nagyon jól telt. Egy remek lovasversenyen vettem részt, kellemes programon, jó társa­ságban. És ami ritka pillanat: jutott idő a pihenésre is. Ha minden uni­ós nap ilyen lesz, elégedett leszek... Fonai Tibor, a Magyar Állam- kincstár megyei igazgatója: - Hosz- szú évek óta minden május elsején érettségi találkozót szervezünk Ráksiban, egykori osztálytársak, családostul. Az idén csúcsot dön­töttünk: vagy hatvanan jöttünk ösz- sze. Ez igazi családi program, vi­dámság, játék, főzőcskézés. És per­sze nagy beszélgetések, amelyek során most az unió volt az egyik fő téma. Fontosak vagyunk egymás­nak, ezért az is fontos, hogy ki ho­gyan éli meg ezt a történelmi pilla­natot. A beszélgetésekből az derült ki: reményekkel és várakozással. Rajnai Zsolt kaposvári tűzoltó- parancsnok: - Az első uniós napom kellemesen telt, családi körben töl­töttem az időt. Mivel hetek óta vá­rakozással és izgalommal készült mindenki erre a pillanatra, s igazán ünnepi hangulatban vártuk az első uniós napot, ez engem is magával ragadott. Talán valami elkezdődött, azt remélem, hogy ezután egy ki­csit mindenkinek jobb lesz. Lőrinczné Kiss Ilona, Somogy- jád polgármestere: - A tegnapi cso­dálatos nap volt. Egész napos prog­rammal ünnepeltük a csaüakozást, három külföldi testvértelepülésről is jöttek vendégek. Úgy érzem, min­denki tele van várakozással, remé­nyekkel. Én azt várom az uniós tag­ságtól, hogy csökkenjen a munka- nélküliség, a szakképzett és diplo­más emberek találják meg itthon a lehetőségeket, és javuljon a családok szociális helyzete. Jakab

Next

/
Oldalképek
Tartalom