Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-13 / 111. szám

K| 2004. Május 13., Csütörtök A L M A N A C H 0 9 9 7. OLDAL A 68-as út mellett van egy falu, ahol nem állt meg az idő. Hiá­ba van alig négyszáz lakója és hiába nehéz manapság falun, nemcsak a forgalmas út miatt egyre mozgalmasabb az élet. A kistelepülés az elmúlt években mintha szabályosan feléledt vol­na. Épül is, szépül is és még a hangulat is jobb, mint volt. A legutóbbi falunapot például szinte minden háznál emlegetik. S arra, hogy ezt más is érzi, mi sem jobb bizonyíték, mint hogy egyre több autós lassít, ha a for­galmas úton a településre ér. Fiatal családok ébresztik a falut A kelevízi házak kapuján tábla lóg, s van, ahol a felirat mellett a háztu­lajdonosok is kapuban állnak. Gyorsan kiderül, a postást várják így az itteniek. A mobil postás eközben a boltban intézi első ügye­it a faluban. Csekkeket vesz át és leveleket ad fel a boltos.- Igen jól kitalálták ezt, semmi panaszunk nem lehet - biztosít ró­la egy helybéli asszony a vásárlás után. - Ahol tiltakoznak, nem tud­ják, miért teszik.- Szerencsére gyorsan megszok­ták, hogy így megy a szolgáltatás - mondta Sebestyén Gyula, a postás. - A falvakban élő öregeknek jó, hogy mindenért házhoz megyek, így nem csak akkor megy hozzá­juk a postás, ha valamit fizet, ha­nem aídcor is, ha valami postai elin­téznivalójuk van. Csak ki kell akasztani a táblát - oldódik meg egyből a rejtély -, és már ott is va­gyok. Sebestyén Gyula korábban Gadányban volt postás, amúgy meg Mesztegnyőn lakik, ismerős tehát neki a környék és az itt élők is. Most kismotor helyett autóval jár és egy falu helyett négyet lát el. 92 év tapasztalat A bolt mellett két házzal fürge öregember takarít. A látszat csal. Salamon József ugyanis hiába ta­gadhatna le jó tizenöt évet a korá­ból, Keleviz legidősebb lakója. Ép­pen ma ünnepli 92. születésnapját. Azóta él a településen, a szép k<?r- ról pedig az a véleménye, hogy ki kell érdemelni.- Nyolc évig szolgagyerek vol­tam - mesélte Salamon József. - Aztán meg két évig orosz fogság­ban sínylődtem. A Jóisten pedig én szerintem igazságos, ezért a sok rossz után adott jót is.- Csak a Jóistenen múlott?- Hát, rajta legalább annyira, mint rajtam - somolyog magában. - Dönthetett volna többször is úgy, hogy nincs tovább. Én a magam- részéről minden reggel megiszom egy kupica pálinkát, délután meg két deci bort. Nincs más titkom. Ha valaki kilencvenéves koráig ezt utánam csinálja, má’ biztos, hogy hosszú életű lesz - nevet már szin­te döcögősen. Józsi bácsiból aztán ki sem fogy az emlék. Csak mesél és mesél, így megtudjuk, hogyan csalták ki a zsugori ember pénzét, de azt is, hogy hogyan lehet meghosszabbí­tani az ember életét. Azt mondja: meséim reggeltől ebédig tudna. Egyedül tölti ugyanis a napjait, fe­lesége öt évvel ezelőtt meghalt, gyermekük pedig nem született. Sokat nem kóborog, messzire már csak három lábbal megy. A közeli bolt meg a háza között ingázik. Vitrinekben az iskola Józsi bácsi búcsúzóul még azt mondja, elvégzi a legszükségesebb tavaszi munkát, aztán átmegy a könyvtárba. Az idős ember házával szemben van ugyanis a település legújabb, régi büszkesége. Már nem csak misenapokon, hanem egész héten megtelnek élettel az 1908-ban épült kis templom falai. Ahogy befelé igyekszünk, egy vendégkönyv és négy tárló állít meg bennünket. A vitrinekben go­lyós számológép, irkák, tintatartók és sok-sok megsárgult fénykép. A fotókon pedig gyerekek. Ezek a fényképek eddig a legnépszerűbb darabjai az elkészült tudás házá­nak. A fényképeken ugyanis a mostani idősek láthatók iskolás ko­rukban. Aki bejön tehát, találgat, ki lehet a copfos és a csizmás kisfiú mellett, vajon él-e még valahol a mosolygós kislány. A nagy érdek­lődésre számot tartó kiállítást, aho­gyan a vendégkönyv köszöntő so­Polgármester és a körjegyző: sok a feladat Az idősek örülnek: házhoz jön a postás Munkával telt a 92. születésnap rait is, Varga Róbert készítette. Robcika - ahogy, itt mindenki em­legeti - ma a megyei könyvtár igaz­gatója, és ugyanúgy köztisztelet­nek örvend Kelevízen, ahogy évti­zedekig a szülei. Ők voltak a falu utolsó tanítói. A kedves vendégkö­szöntő sorok közé így érthetően sok érzelem is tódult. Megtudhatjuk belőle, hogy a könyvtár nemsokára 50, az iskola pedig százéves lehetne. Ha lenne, de nincs. 1981 óta Mesztegnyőre járnak az itteni alsósok. Könyvtár azonban újra van. Az iskolatörté­net és csodaszámítógépek mellett könyvek is várják az egykor volt ta­nítói lakásban a betérőket.- Egyré többen és többen jön­nek - mondta Horváth Zoltánná, a könyvtár vezetője. - Annak ellené­re, hogy még csak egy hete nyitot­tunk meg hivatalosan, volt már olyan nap, amikor 29-en voltak. Költöznek a fiatalok Fiatalból pedig egyre több van a te­lepülésen. Sokan költöznek ki a szomszéd városból is, főként a kis­gyermekes családok. Olcsón lehet házat venni, és az élet is kevesebbe kerül, mint Marcaliban, a várost pedig ha kell, néhány perc alatt el lehet érni akár autóval, akár tömeg- közlekedéssel. Szerencsére sűrűén jár a busz. Emiatt tehát nem csak lakott házból, de gyerekekből is több van. Már több mint száz 18 év alatti lakója van az amúgy 369 lel­kes Kelevíznek. Örülünk ennek, hiszen a fiata­lokkal élet költözik a településre - mondta Berta Józsefné, a falu pol­gármestere. - Ez nekünk is erőt ad a munkához, mert látjuk, hogy van értelme. Most a szennyvízhálóza­tot szeretnénk kiépíteni valahogy. Már csak ez az egy közmű hiány­zik ahhoz, hogy összkomfortos le­gyen a település. Már elkészítettük a terveket is. Nem csak magunk­nak, a körjegyzőséghez tartozó másik két fiúnak - Hosszúvíznek és Gadánynak - is. Segítünk nekik ahol tudunk. Mindkettő kis telepü­lés, főként Hosszúvíznek nehéz a helyzete. Pályázunk, amire csak le­het. A legfontosabb a térség szem­pontjából is, most az lenne, hogy ki tudjuk cserélni a falugondnok nyolcéves autóját. Sajnos azonban évek óta hiába próbálkozunk. Európai kapcsolatok A szomszédos irodában sokkal jobb a hangulat. A németországi kirándulás képeit nézegetik egy asztalnál.- Az unió első hetét mi egy rég­óta uniós országban töltöttük - mondta Kovácsné Péterfi Judit kör­jegyző. - Megismerkedtünk az ot­tani közigazgatás működésével és azt is megnéztük a gyakorlatban, hogy egy ottani kistelepülésen ho­gyan működik az iskolai vagy az orvosi’ellátás. Igen tanulságos he­tet töltöttünk Németországban, a fényképek pedig azért készültek, mert nemsokára egy beszélgetőes­tet szervezünk, ahol beszámolunk a tapasztalatokról. Keleviz tehát nagy reményekkel csatlakozott az unióhoz és nem csak csatlakozott, de fel is készült. E-Magyarország pontot adtak át, uniós pályázatok készülnek, és már uniós testvértelelepülés is van a láthatáron. Ranstadt-Dauem- heim öt kisebb településből ala­kult. Hessen tartomány egyik gyöngyszemére úgy bukkantak rá az itteniek, hogy Kelevízen vásá­rolt nyaralót az egyik ottani lakos. A két település barátságát hivatalo­san is rögzítő okiratot szeretnék mielőbb aláírni, hogy az unióban is legyen legalább egy olyan hely, ahol szeretettel gondolnak a kis so- mogyi falura. ___________■ Kel eviz Kelevízi Hírmondó Új járda Háromszáz méternyi új járdát szeretne építeni az önkormány­zat a Vörösmarty utcában. A falu eredeti tervei között az szere­pelt, hogy a Területfejlesztési Tanács Céda-alapjához pályáz­nak segítségért. Kiderült azon­ban, ebből a keretből csak 120 ezer forint jut a falunak, amit in­kább más célra hasznosítanak, A járda ettől függetlenül a tervek szerint még az idén megépül. Más forrást keresnek hozzá. Virágos falu Keleviz hagyományaihoz híven idén is benevezett a Virágos Magyarországért versenyre. A jó szereplés érdekében idén még nagyobb hangsúlyt fektetnek a közterületek szépítésére. Táblák a Sapardtól A kistérség menedzsere, Pétemé Vizoli Mónika segítsé­gével Sapard-pályázat készül Kelevízen. A település egységes üdvözlő és utcanévtáblákat, vi­rágládákat és hulladékgyűjtő edényeket szeretne vásárolni, ha sikerrel jár a beadvány. A pá­lyázat segítségével a buszmeg­állót is megszépítenék. Recept Kelevízröl Sztrapacska Kelevízen is gyakran készítik az egyszerű, de nagyon laktató ételt, a sztrapacskát. Ehhez fél kiló meghámozott, lereszelt bur­gonya, egy tojás, kevés só, liszt, kockára vágott füstölt szalonna , egy kanál zsiradék, tíz dkg juh- túró kell. A reszelt krumpliból, egy tojásból, kevés sóból, egy kanál zsiradékból és annyi liszt­ből, amennyit felvesz, tésztát ke­verünk. Galuskát szaggatunk belőle és sós vízben kifőzzük. Ezalatt a lábasban kockára vá­gott füstölt szalonnát olvasztunk. A töpörtyüt kiszedjük. A kifőtt tésztát beletesszük a forró zsír­ba. Meghintjük és összekever­jük a juhtúróval és a töpörtyüt a tálra rakott tészta tetejére AZ OLDAL CIKKEIT FÁBOS ERIKA ÍRTA. FOTÓK, TÖRÖK ANETT. AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA. Úton Európába A lovak és a nyugalom kedvéért egyre többen keresik fel a Léner-házat. Külföldi és hazai turisták is kiváncsiak a természeti ritkaságokra. Lóháton az unióba Hunyady József ősei a múlt századokban Mesztegnyő környékén voltak otthon. A nemesi család tagja 1990-ben döntött úgy, visszatelepül az ősi földre. Azóta Gadány és Keleviz között egy szé­pen felújított egykori gazdasági épületben találta meg az otthonát. Büszke rá, hogy az egykori családi birtokon ritka madár- és növényfajokat őrzött meg a természet. S azért dolgozik, hogy erről mind többen tudhassanak.- A feleségemmel közösen egy olyan vállalkozáson dolgozunk, amiben a térség és a közveüen környék szépségeit mutatjuk meg azoknak, akik fogékonyak a természet csodáira - mondta Hunyady József. - A lovasturizmus részben már beindult és nagyon nagy az érdeklődés a túráink iránt. Útközben a Balatontól a Dráváig lehet megnézni a természet szépségét. Ehhez egy olyan fogadós szolgáltatást is elindítottunk, ami­ben itt a Léner major csendjében, nyugodtan ki lehet pihenni a lovastúra fáradalmait. Hunyady József azt vallja, az uniós csatlakozás kitá­gítja a lehetőségeket. Szerinte a kilencvenes évek végé­hez hasonlóan ismét felerősödik a külföldiek érdeklő­dése hazánk iránt. így a védett természeti értékekre és a háborítatlan vidéki nyugalomra is komoly keres­let lesz. ■ Kelevíz Kincse A tudás házában fiatal és idős egyaránt talál elfoglaltságot. Az épületben a falu és az egykori iskola történetét is őrzik. A tudás háza Átadták a tudás háza és könyvtár felújított épületét. Az épületben egykor tanítólakás működött, most az akkori népiskolát és a mai modem tudományt is meg­idézheti ári felkeresi a létesítményt. A múlt és a jövő iskolája ezzel egy épületbe költözött. Az 1870-es évek végén épült az az épület, amelyben a kelevíziek egykori népiskolája és a tanítók lakása működött. A faluban hosszú ideig keresték a megfelelő funkciót a ház számára. A kelevízi döntés­hozók először olyan múzeumot képzeltek el, amelyik­ben az egykori tanszereket ki lehet próbálni és akár egy teljes tanítási napra vissza lehet utazni képzelet­ben a 19. század fordulójára. Ehhez azonban nem jött össze a megfelelő forrás. Mindössze négymillió forin­tot tudtak elkölteni a múzeum kialakítására. Éppen ezért egy olyan centrumot alakítottak itt ki inkább, ami a legtöbb kelevízi számára hasznos lehet. A falu egykori iskolájából megmaradt emléktárgyak mel­lett helyet kapott néhány településtörténeti dokumen­tum, a település könyvtára és a legmodernebb technika is. Szélessávú internettel elátott számítógépeket nyert az Informatikai és Hírközlési Minisztériumtól a falu, amit másik két számítógéppel egészítenek ki, hogy minél többen dolgozhassanak, szórakozhassanak a szépen felújított egykori tanítói lakás épületében. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom