Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)
2004-05-02 / Vasárnap Reggel, 18. szám
115 Művészbejáró 2004. május 2., vasárnap Blaskó Péter, Gábor Miklós-díjas Blaskó Péter Gábor Miklósabb Gábor Miklósnál, bár tartja, ő csak a nyomdokaiba léphet. A színészkirály Gábor Miklós halála után özvegye, Vass Éva alapított díjat a színházi évadok legjobb Shakespeare-alakításáért. Blaskó a Gyulai Várszínházban előadott Titus Andronicus címszerepéért nyerte el a kitüntetést. A kuratórium nem osztogatja mindenáron ezt a címet. Tavaly például senkit sem találtak érdemesnek rá. Király Linda elhagyja Óbudát Király Lindának elment a sütnivalója. Nem bírja óbudai királyi lakukat, a belvárosba akar költözni. Szüleivel, két öccsével lakják a palotát. Azt mondja, imádnivaló ugyan benne kicsi kuckója, ahol fél kézzel eléri kedvenc Houston-, Mariah Carey- CD-it, de ha kilép a kertbe, prüszköl. Mert fűallergiás. A belvárosba akar költözni, miközben mások menekülnek kifelé. Linda majd szívhatja a jó kis kén-monoxidos kipufogógázokat, amitől nem biztos, hogy dzsesszesebb lesz a hangja. Igaz, legalább a fűallergiája alábbhagy... Tordy Géza meg a majális Tordy Géza aztán tudta, hogyan kell megúszni a vezéreink dísztribünje előtti diszelgést. Május elsején született. Csak az kérte a színházi vezetőktől, hadd töltse családi körben a szülinapját. Amúgy a most hatvanhat éves művész valahogy nem szeret a szakszervezetek háza tájékán, a Felvonulási téren járni. Mondja, olyan már, mint egy kidekorált tábornok, Kossuthtól a kétszeres Jászai Mari-díjig, kiaggatva mindene megvan, és mégis mi az, ami fáj? Mindig az, ami nincs. Valahogy SZOT-díjat nem kapott sohasem. A gyerekek Böszörményi mellett vannak Potterek ide, Gyűrűk ura oda, a magyar gyerekek Böszörményi Gyula Gergő és az álomfogók című könyvét tartják a legjobbnak. A tolókocsiba kényszerült fiatal író meg is kapta a szavazatok alapján a Körtemuzsika-díjat. „A könyveknek az a jó sorsuk, ha olvassák őket” - mondta a Körtemuzsika-díjas, s a mostani Könyvfesztivál nemzetközi IBBY, vagyis a legjobb gyerekkőnyvírónak járó kitüntetettje. Ám míg mások milliomosok lesznek a gyerekiparban, neki filléres problémái vannak. Házasodna végre középiskolai tanárnő kedvesével, de csak azon törik a fejüket, hogyan újíthatnák fel azt az öreg tiszakécskei parasztházat, amely az otthonuk lenne. Apukám, Csiszar.hu visszablődöl Gálvölgyi János annak idején, szokásához híven, laza kéjjel figurázta a rádió- és tévébajnok Csiszár Jenőt: „tudják a címet, csiszar.hu”, mondta. Az Apukám világa balhézós manusa tudja, hol a cím, ahová önként vállalt magányából, és nem kevés végkielégítéséből visszatér. Felbukkanása az éppen adóssághalom tetején fürdő állami köztévénél várható. Egyetlen reménysugár az európai tagországokat bemutató sorozatában, hogy a Getno című film miatt kikezdett Salamon András rendezi. „Utánam a csiszár” - mondja Szabó Stein Imre, az RTL Klubtól átigazolt producer. Günter Grass százada A könyvfesztivál szenzációja Günter Grass Nobel-díjas író volt. Ezrek álltak sorba dedikálásáért. Az alkalomra több könyve jelent meg az Európa Kiadónál, a leghíresebb mind közül A bádogdob. A Ráklépésben vagy Az én századom szintén világsiker. G ünter Grass pipás. Gyerekkora óta dohányzik, évtizedek óta pipázik. Költőként indult - első verséért, amely egy pályázaton harmadik helyezést ért el, 150 márkát kapott, amelyért télikabátot vett - grafikusként és szobrászként folytatta, majd regényeivel alapozta meg világhírét. A háború után volt bányász, napszámos és kőfaragó. Az elmúlt század mindenese. Egyébként többnyire állva, pipázva, golyóstollaí vagy a régi írógépén ír.- Milyen volt az ön huszadik százada?- A remények százada hatalmas technikai fejlődéssel, tele háborúkkal, emberek elűzésével, ami kezdődött az örmény-török konfliktussal, folytatódott a világháborúkkal, és a balkáni krízissel. A népességflz író rajza önmagáról robbanás pedig a környezet lerombolását is magával hozta. Az én századomat évekre bontottam le a huszadik századról szóló könyvemben.- Ebből két fejezet is a labdarúgásról szól, az egyikben éppen Puskásékat említi. Egy kiadójának az ötvenes években a következőket írta: „Nem tudnál előleget adni? Tölts ki kérlek a nevemben egy totószelvényt, talán a Schalke nyer. Iparkodni fogok, hogy ne álljak szélre, kapusod, Günter. ” Ezzel az Éji stadion című versére utalt, amelyben így írt: „Lassan kelt fel a futball-labda az égen, most látszott csak, hogy tele a lelátó, egyedül volt a kapuban a költő, de a bíró fütyült: lesállás. ” Ennyire szereti a focit?- Már gyerekkorom óta. A tévében is rendszeresen figyelemmel kísérem a világ futballját. 1954-ben szinte rátapadtam a rádióra, és végigizgultam a német-magyar döntőt. Világbajnokok lettünk. Megmutattuk a világnak, hogy újra élünk, nem vagyunk többet legyőzöttek. Rádió köré tömörülve bömböltük az über alles in dér weltet. A két bálványom, Fritz Walter és Puskás Ferenc volt. Fritz később reklámember lett egy pezsgőpincészetnél, Puskás szalámigyáros, mindketten beszálltak a piaci versenybe. Elképzeltem, milyen hasznos lett volna szá- j mukra, ha egyesítik érdekeiket, * azaz kapcsolt áruként adták vol- j na el magukat. Milyen jól ment i volna Puskás Öcsi szalámijához; a Fritz Walter koronája nevű; pezsgő.. Nem igaz? ‘ Húsz évvel később, 1974-ben nem tudtam, kinek szurkoljak, melyik német csapatnak, amikor a világbajnokságon Németország Németország ellen játszott. Melyik oldalon voltunk? Kinek lehetett drukkolni? Nekünk? Ellenünk? Az NDK- NSZK mérkőzésen hatvanezer nézőnek teljes lett a meghason- lottság. 1-0 Németország javára. Melyikére? Az én Németországoméra vagy az enyémre?- Most már nincs ilyen dilemma, egyesült a két német állam, most pedig Európa. Az Uniónak éppen most válunk a tagjává.- Évekkel ezelőtt Nyugat- Európában sokan elfelejtkeztek arról, amikor a kontinens szóba került, hogy az nemcsak a nyugati részből áll, Kelet-Európa is odatartozik. Az volt a célom akkoriban, hogy ezt tudatosítsam az emberekben, ha már arra törekszenek, hogy a határokat eltöröljék, és egységes Európát hozzanak létre. Én mindig is egy nyitottabb Európáért fáradoztam, mert úgy éreztem, a többi kontinenshez képest még mindig elég zártak vagyunk. Amíg régen az arab kultúra hatott a civilizációra - úgy látszik, akkor nyitottabbak voltunk -, most el kellene érni, hogy az európai kultúra hasson jobban a világra, ez mindannyiunk érdeke volna. Európa a béke szigete lehetne ebben a forrongó világban.- Ismeri a magyar írókat?- Az utóbbi tíz évben Németországban kivirágzott a magyar irodalom. Kezdődött ez még Konrád Györggyel, aki a keleti és a nyugati irodalom között hídnak számítón. NeKi köszönhető, hogy nagyon ismertek lettek hazánkban a magyar írók. Persze ebben Kertész Imrének is része volt, aki szerintem már korábban megérdemelte volna a Született: Danzig, (Gdansk) 1927. október 16. Tanulmánya: művészeti akadémia, szobrászat, grafika (Düsseldorf) (1948-52) Foglalkozása: regényíró, költő, szobrász, grafikus. Családi állapota: nős Fontosabb munkái: A bádogdob, Macska és egér, Kutyaévek, A hal, A patkánynö, Egy csiga naplójából, Ráklépésben. Dg: Nobel-díj (1999) Nobel-díjat. Esterházy remek író, Nádas Péter pedig nemcsak íróként, de fotósként is kitűnő. Márai egy későbbi felfedezés, de nagy felfedezés. Szerb Antal pedig csak most kezd hozzánk eljutni.- Min dolgozik jelenleg?- Egy új regényen, a témáját egyelőre nem részletezném bővebben. Temesi László És ők csak mondják a magukét Bóta Gábor évek óta beszélget, s időnként összegyűjti az írásait egy kötetbe. Most is így tett.Talán egykét dologra már alig emlékszünk, túl is haladta az idő, mégis jó olvasni, hogy vannak még mániákusok, akiket semmi sem érdekel, csak mondják a magukét. Czeizel Endre a magyar Nobel-díjasokról A Nobel-díjasok sorsa sok mindent megmutat. Magyarországon születtek, itt akartak élni, az egyetem elvégzése után mind visszajöttek. A zsidók kikeresztelkedtek, magyarok akartak lenni. Legendákat építünk, hogy nekünk van a legtöbb Nobel-díjasunk. Valójában a nyolcadikok vagyunk, amire büszkék lehetünk, de szégyenletes volt, ahogy velük itthon bántak. Bocsánatot kellene tőlük is kérni a Nobel-díjasok tervezett szobrán. Dicsőséget hoztak a magyar névnek, de Wignert, Hevesyt elüldözték, Szent-Györgyinek kétszer kellett elmennie, Békésyt a külföldi ösztöndíja alatt megfosztották tanári állásától. Harsányit a nyilasok és a kommunisták is meg akarták ölni. Viszont ahogy megkapták a Nobel-díjat, beillesztették őket a magyar szuperegotudatuk- ba. Ettől kezdve mindent elfelejtettek, és „nyalták a feneküket”. El kellene érni, hogy akik itt születnek, itt teljesíthessék ki önmagukat. Az ösz- szes Nobel-díjas külföldön hunyt el. Kíváncsi vagyok, Kertész Imre hol fog majd - remélhetőleg minél később - meghalni. (2003) Eperjes Károly a politikáról A konkrét hatalomban - kivéve az egynapos képviselőségemet - soha nem voltam benne. Hogy engem 'és minden művészt érdekel a hatalom és a művészet kapcsolata, az normális. Például ott alakultak ki komoly színházi hagyományok, ahol nemcsak a fióknak Agárdy Gábor írtak, hanem az udvar be is mutatta a műveket. Aki nem politizál, szerintem valóban bűnt követ el. Politizálni annyit tesz, mint a polisszal, a társadalommal foglalkozni. Az pedig lelkiismereti kötelesség. A művészetnek és a hatalomnak kapcsolatban kell lennie egymással, csak Czeizel Endre nem mindegy, hogy milyenben. A rossz hatalom és a rossz művészet kapcsolata borzalmas. A jó hatalom és a jó művészet kapcsolata remek. A jó hatalom és a jó művészet az, amely Isten törvényeit szem előtt tartva akarja „megigazítani” az emberiséget. Ha mindkettő jó irányba hat, póEperjes Károly zitív. A pozitív a pozitívval pozitívat eredményez, ez matematika. Én elsősorban nem jobboldali vagyok. A jobbik részt választom, és ahol azt megtalálom, oda teszem le a voksomat. Nem azért vagyok most a jobboldalon, mert szántszándékkal jobboldali vagyok, hanem, mert a jobbik részt választom, és azt a jobboldalon találom. (2003) Agárdy Gábor a régi-új Nemzeti Színházról Ne emlegessük a Nemzeti Színházat, az megszűnt. A szívünkből nem tudják kitörölni. Nélkülünk döntöttek róla. Nagyon örülünk, hogy lesz új Nemzeti, egy életet adtunk, harcoltunk érte. Hogy mi lesz a Nemzetiben, azt majd az idő eldönti. Mi nem akarunk „zsigerszínházat”, divatos most ez a műszó, mi színházat szeretnénk, ahová eljár a közönség. Nincs annál mocskosabb dolog, hogy egy színházat, amely viselte a Nemzeti nevet, szinte letörölnek a föld színéről, és nem hívják meg a társulat jelentős részét az új Nemzetibe. Kikérem magamnak! Engem hívtak, és mondtam, ha tizenöt színészt odavisznek közülünk, megyek, kötelességünk is ott lenni. De így a lábamat nem akarom betenni. (2002) Részletek Bóta Gábor Új beszélgetések (Budapest- Printj című könyvéből mn \
