Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-08 / 107. szám

9. OLDAL EletMód Somogyi Hírlap--------------­Le ilei Tükör Hétvége Külföldi hajósok a kikötő* ben. Dalestek a zene felleg­várában. 11. oldal Láthatatlan falakat dönt egy emberi szó. Putrifalu az er­dőszélen. » 12. oldal Sport Kár, hogy még nincs vége... Újabb rangadó Diósgyőr­ben. 13. oldal 2004. Május 8., Szombat A harmincnegyedik áldozat Kristálytisztán tudtam gondolkodni, de mintha lelassult volna az idő. Még mindig nyomtam a dudát, amikor a mozdony a buszhoz ért, én pedig farkasszemet néztem a sofőrrel, végigpillantottam az uta­sokon. Ők fel sem tudták mérni, milyen nagy a baj. A csattanás pillanatában bújtam le, akkor már nagyon féltem, mert röpködtek a fém alkatrészek. Káromkodtam is csúnyán, hogy megdöglök a sofőr hülyesége miatt. Egy hónappal korábban nősültem. Nagyon örültem, amikor megálltunk, bár a por­felhőtől nem láttam semmit. Először az URH rádiót kerestem, hogy értesítsem a főnökömet, mert tudtam, hogy sok a halott, de nem találtam. Néztem a szétforgácsolódott buszt, hogy mit tudnék segí­teni. Aztán hátrafelé indultam, a géptéren keresztül másztam ki a mozdonyból. Átfutottam az úton, leültem egy fa tövébe, és csak bámultam. Harminchárom német turista halt meg egy éve a sió­foki Darnay téren történt balesetben, amikor busz hajtott a sínekre. A vonatot vezető Kiss Ferenc a har­mincnegyedik áldozat. De ő tanúja lehet, hogyan nő tovább balatonberényi házának udvarán a diófa.- Ide hallatszik a vonatfütty?- Ide.- Hiányzik a vasút?- A vasút nem, de mozdonyt nagyon szeretnék még vezetni. Sajnos nem engedik a pszichológu­sok. Azt mondják, veszélyes lehet, ha munka közben előtörnek az emlékek. Mostanában kezdek ideges lenni, de csak azért, mert nem­sokára papírokat kell töltögetnem egy író­asztal fölé hajolva. Várhatóan ugyanis ilyen munkakörbe helyeznek.- Kísérti a baleset?- Nem gondolok arra, hogy megállíthatatlanul rohan alattam a vonat a piros jelzésen áthajtó busz felé. Nem ver ki a víz álmomban. Viszont minden éjjel felébredek 2-3 óra között, pedig a legtöbbször direkt fönnmaradok éjfélig. Ezért aztán napközben fáradt vagyok.- Mit csinál éjszakánként? Forgolódik az ágyban vagy olvas?- Gyakran felöltözöm, és nekivágok a falunak. Én vagyok ugyanis a helyi polgárőrök vezetője. De amióta rendszeresen járőrözünk, nyugodtak a balaton­berényi éjszakák. Ha a kocsmá­ból hazamennek az utolsó vendégek, akkor olyan nagy csönd van, hogy még a ba- : goly repülését is meghallani. ' - Honnan ez az erő?- Ha azon az egy évvel ez­előtti reggelen történteken rá- j gódnék, biztosan beleőrülnék. Valószínűleg segít a sportolói * múltam is; sokat fociztam és atle- tizáltam. De a legjobban az ökölví­vást szerettem; Keszthelyre lejárt hozzánk Papp Laci is. Na látja, azt nem felejtem el! Vertük egy­mást előtte, mint a répát. Nem hagytam magam kiütni. Nem hagytam magam kiütni soha.- Hogyan teltek az első per­cek, napok, hónapok?- Amikor leültem a fa alá, hoz­tak nekem üdítőt, vízzel is kínál­tak. Gondolkodtam, mi történt, mit csináltam helyesen vagy mit hibáztam. A vasútnál hatalmas a hercehurca a balesetek után. Va­laki azt mondta nekem: a rádió­ban hallotta, hogy a mozdonyve­zető hibájából történt a baleset. Akkor elsírtam magam. Kértem a rendőröket, állítsák le ezt a hazugságot. Egyszer veszítet­tem el a fejemet, s gorombán is beszéltem, amikor drog­tesztet végeztek velem. Szé­Kiss Ferenc elővette, ami neki a vasúiból megmaradt: a balesetes szerelvény tábláját, amely az útirányt jelölte az egyik kocsi oldalára függeszt­ve, s az inget, amit az utolsó szolgálatban viselt. gyellje magát, aki ilyet föltételez egy mozdonyve­zetőről: börtön járna egy pohár sörért is! Aztán még több hónapon át nagyon rossz volt. Pedig akadtak ismeretlen segítők is; például a budapesti Hippokratész Medicenter munkatársai, akik között vannak orvosok, természetgyógyászok és ufóhívők. Elmúlatták a fájdalmat a könyökömből: a testemből csak az sérült meg, mert egy lyukacsos radiátornak csapódott a mozdony vezetőfülkéjé­ben. Végül is ez nudli. Mit csinálhat egy parkoló­pályára került ötvenéves férfi? Lambériáztam, füvet nyírtam, gereblyéztem. Gyakran lementem a Balatonra horgászni. Megakasztottam már pontyot és fogast is tizenhárom kilósat. No meg önkor­mányzati képviselőként dolgozom, amiatt is fájhat a fejem, mert kevés a falu pénze.- Járt azóta a Damay téren?- Utasként többször ültem 2003. május 8. óta vonaton. Többször átmentem ekképp a Darnay té­ren is, olyankor enyhe borzongást éreztem. Egy hajszálon múlott, hogy nem maradtam ott örökre.- Mennyire ismerős-ismeretlen érzés ez a moz­donyvezetők között?- Az én környezetemben csaknem mindenki gá­zolt már. Én is voltam részese balesetnek 1976 óta, amikor jogosítványt szereztem a vonatra. Régen két mozdonyvezető szolgált együtt, így történt, hogy Siófokon tolatás közben a tehervonattal át­mentünk egy csöves öregúron. Emlékszem, pepita kabátban járkált a sötétben a sínek között, amikor szóltam neki, hogy menjen innen, mert baja tör­ténhet. Azt válaszolta hogy ne féltsük őt. Aztán amikor végeztünk, megláttuk, hogy a hetedik kocsi alatt fekszik. Ki akartam húzni, de deréktájtól lej­jebb ott maradt a teste, mert elvágta a vaskerék. A bajai hídon egy 190 centi magas fiatalember ugrott elénk öngyilkossági szándékkal, 16 éves lehetett. 1980-ban azért nem tudtunk időben elindulni a gyorsteherrel a siófoki állomásról, mert a szembe jövő vonat ugyanabban az átjáróban ütött el egy buszt, ahol most én. De átéltem már úgy is gázo­lást, hogy utas voltam a vonaton.- A vasutas vezetők hogyan kezelték az ügyét?- A közvetlen főnökeim, kollégáim roppant segí­tőkészek voltak. Nem mondtak nemet semmire, a mai napig érdeklődnek, hogy érzem magam. A felső vezetéstől azonban senki meg sem kérdezte, mi van velem. A baleset után kaptam egy kemény­hangú telefonos üzenetet, hogy ne merjek beszélni a történtekről. Aztán megalázó ajánlatot tettek, hogy dolgozhatom tovább váltókezelőként. Igaz, kaptam támogatásként egy pénzösszeget, de a mostani eszemmel azt visszaküldeném nekik. Kiss Ferenc a garázshoz ment, s elővette, ami neki a vasútból megmaradt; a balesetes szerelvény tábláját, amely az útirányt jelölte az egyik kocsi oldalára függesztve, s az inget, amit az utolsó szol­gálatban viselt. Az ingre rászáradt a vér. Lemos- hatatlanul. czene attila „Nem gondolok arra, hogy megállíthatat­lanul rohan alattam a vonat a piros jelzé­sen áthajtó busz felé. Nem ver ki a víz álmomban. Viszont minden éjjel fel­ébredek 2-3 óra között, pedig a leg­többször direkt fönn­maradok éjfélig. Ezért aztán napköz­ben fáradt vagyok.” Épülnek a sorompók A baleset időpontjában 1479 fény­jelzős, sorompó nélküli átkelő volt Magyarországon. A közlekedési tárcának volt egy felmérése a vas­úti átkelők veszélyességéről; a Damay téri a 143. helyen állt. Csillag István miniszter bejelen­tette: 500 millió forintért sorompót szereltetnek a legkevésbé bizton­ságos Balaton-parti vasúti átjárók­ba. A tó déli oldalán 49 átkelő van, mára ezek mindegyike legalább fél sorompóval ellátott, Veszprém megyében még van tennivaló. Egyébként soron kívül szereznek védettséget azok az átjárók, ahol menetrend szerint közlekedő busz halad át. A siófoki Damay téren nem hajtanak át a helyi jára­tok, ugyanakkor rengeteg turistá­kat szállító busz útvonalába esik, hiszen Budapest felől közeledve itt lehet először letérni a szálloda­sor felé. Tragédia, csönd 2003. május 8., reggel 8 óra 37 perc. A siófoki Darnay téren ráhajt a sínekre egy busz. A sofőr nem veszi észre a fénysorompó piros jelzését, a jármüvet a Budapest felől 100 kilométeres sebesség­gel robogó gyorsvonat iszonyatos erővel kettészakítja. A busz hátul­ját több száz méteren maga előtt tolja a mozdony, s teljesen felgyű­li, amire meg tud állni. Harminc mentőautó, négy helikopter és sok tűzoltóautó érkezik a hely­színre. A segíteni igyekvőket hát- borzongató csönd fogadja, pedig a buszon harminchét, Német­országból érkezett turista és egy tolmács utazott. A terület tele van szanaszét heverő, végtagjukat veszített holttestekkel. Huszon­kilenc testet élettelenül emelnek ki a roncsok közül, négyen a kór­házba szállítás közben, vagy azt követően halnak meg. Krisztus feltámadása A Damay téren, a vasúti átjáró mellett nemrég épült egy templom. Az indokolta ezt, hogy az üdülővendégek már nem fértek el a város­rész kápolnájában. Jó helyre épült a kegyhely, mert sajnos az utóbbi évtizedekben számos tragédia történt itt; közel a testből kilépő lélekhez a kereszt, a hozzátarto­zónak a vigasztalás. Az egy évvel ezelőtti bal­esetet követően sokan ide hozták a kegyelet virágait, itt gyújtottak gyertyát, itt emlékeztek. Ma 18 órakor avatják föl a templom falán elhe­lyezett szobrot, Varga Tamás Krisztus feltáma­dása című alkotását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom