Somogyi Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-05 / 80. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 1 6 2 2004. Április 5., Hétfő ||| PUSZTASZEMES PUSZTASZEMESI HÍRMONDÓ Játszóteret építenek Korszerű játszóteret akar építeni a focipálya déli oldalán az önkor­mányzat. A pályázaton nyerhető típusjátszótérről lemondott, mert igen nagy lett volna az önrész, s így maguk építik meg. A falunak legföljebb egymillió forintja van rá. Szükség lesz a lakosok társa­dalmi munkájára is, a terepren­dezésben sokat segíthetnek. Teleház három új géppel Átalakították a kultúrház egyik ter­mét, s ide három számítógépet telepítettek. A rendszerről elérhe­tő az internet, és behozhatok a nagyvilág hírei. Erre egyes napo­kon van lehetőség. Az érdeklő­dök többsége fiatal, a költségek egy részét az önkormányzat állja. A gépeket felügyelők számitógé­pes tanfolyamot is elvégeznek. Korszerűbb közvilágítás Elkészült a világítás korszerűsí­tése; nemcsak a régi világítótes­teket cserélték ki a faluban, ha­nem új oszlopokat is állítottak. Ez a beruházás 3,5 millió forint­ba került, és az árát öt év alatt fizeti ki az önkormányzat abból a pénzből, amit az olcsóbb üze- meltetés során megtakarít. ■ Recept Pusztaszemesről Kőtt rétes A kőtt réteshez Kugler Jánosné receptje szerint egy kiló liszt, egy kocka Rama margarin, egy pohár tejföl, egy kocka élesztő, mintegy fél liter tej (illetve ameny- nyit fölvesz majd a lágy tészta), három tojás sárgája, egy citrom lereszelt héja és egy kis vanília szükséges. Az élesztőt felfuttat­juk, s a lisztbe beleöntjük, és belerakjuk a többi hozzávalót is. Alaposan kidolgozzuk, majd ki- cipózva egy órát pihentetjük. A kött rétes titka, hogy a tésztát jól meg kell keleszteni. Majd ki­nyújtjuk, mint a vékony rétest, és ízlés szerinti töltelékkel meg­töltjük. Negyvenöt percig süt­jük; az időtartam változhat a töl- teléktől függően is. __________■ A C IKKEKET C2ENE ATTILA ÍRTA FOTÓK: GÁTI KORNÉL AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A PUSZTASZEMESI KERKO HUNGÁRIA RT ÉS AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Hosszan kanyarog az út Pusz­taszemesen: egyelőre nem hoz­za, hanem viszi az embereket. Munkáért a tíz kilométerre levő Balaton-partig kell menniük. Az egykori iskolában fröccsöt és sört mérnek. A falu legnagyobb esélye a volt laktanya hasznosí­tása lenne, de már hat éve el­mentek a katonák; a fővárosból nézve kis gond, hogy területén az életet a burjánzó gaz jelenti. Pusztaszemes így is szerethető, s reményt ad, hogy vannak fia­talok, akik nem költöznek el, és tenni akarnak a falujukért. Szorgosak és viszonoznak minden jót Ilyentájt már nyílnak a tavaszi virá­gok a pusztaszemesi határban, de a falu most mintha még a téli álmát aludná. Hétköznap délelőtt alig mocorog errefelé emberfia. A mun­kaképesek és a diákok már korán útra keltek a Balaton-part felé, őket majd csak késő délután hozza ha­za az autóbusz. Gyökeret vert svábok Legtöbbjük családja már régen gyökeret vert itt, s a pénzhiány vagy a szülőfalu szeretete helyben is marasztalja őket. Pusztaszemes történetében egyébként az 1722/23. évi ország- gyűlésben hozott törvénycikkely hozott alapvető változást, amely le­hetővé tette szabad személyek be­költözését. így települtek ide német családok, s jellegzetes sváb közös­séggé tették a Széchenyiek uradal­mához tartozó falut. Á nyugdíjas Baranyai István felidézte; mielőtt az építőiparban dolgozott, segéd­munkásként Széchenyi Irma gróf­nőnél volt uradalmi cseléd.- Gyenge a lét a faluban, még a vezetékes gáz bekötésére sincs pénzem - mondta. - A kiskertben sem gazdálkodom, mint ahogy so­kan mások is abbahagyták a zöld­ségtermesztést. Nieselberger Jánosné, a nyugdí­jasklub elnöke viszont hatszáz négyszögölet művel. Amúgy a pusztaszemesi idősek igyekeznek szórakoztatni magukat: minden hónapban összejönnek, s megtart­ják a nagyobb ünnepeket. Kocsma az iskolában Most éppen az április 24-i műsoros estre készülnek az asszonyok. Koltai Tamásné nyugdíjas tanár írt nekik két rövid színdarabot, és azt adják elő. Föllép majd a vegyes kar is Hekeli Imréné vezetésével; az énekkart azért titulálják vegyes­nek, mert tagja fiatal és idős is. Fér­fi azonban egy sincs köztük. Pusz­taszemesen nagyon sok özvegy­asszony él.- A kétórás műsorra rengeteget kell próbálni, hogy rögzüljön ben­nünk a szerepünk - mondta Nie­selberger Jánosné. - Ezért hetente kétszer is találkozunk. Jut idő erre is. Én nagyon szeretek itt lakni; a férjem is pusztaszemesi volt, itt töl­töttem az egész életem. El sem tu­dom képzelni magamat másutt, en­gem minden ide köt. Már a szom­széd falu sem Pusztaszemes. Kapuvári Pál a kevés szép kort megélt pusztaszemesi férfi közül való. 79 éves, itt járt iskolába is, a mostani kocsma épületébe.- Keveset dolgozom már, mert betegségekkel küszködöm - árulta el. - Retten a feleségemmel meg­élünk a kis nyugdíjunkból. Egyet­len vagyonom van: ez a 400 négy­szögöles kert; oda vetettem a na­gyon jó takarmánynak való búza- rozskeveréket, vagyis a tritikálét. Költözők s maradók A Kapuvári család jól példázza azt is, hogy sokan, akik tehetik, jobb sorsot remélve elköltöznek innen. Az idősebbik fia még Pusztasze­mesen maradt, az öccse már Bala­tonszárszóra költözött. Az egyik unoka Siófokon tanul, a másik pe­dig Budaörsön dolgozik. Leg­messzebbre az az unokája került, aki a Rostock-Budapest útvona­lon járó sétahajón dolgozik. Napközben még a kocsma is üres. - A Lila presszóba valóban kevesen járnak, azok is inkább át­utazók, akik megállnak egy italra - ahogy Gibányi Péter mondta. Ő két éve dolgozik itt, s ez idő alatt egy­szer volt itt vendég a polgármester: ivott egy kávét, kifizette, majd kö­szönt, és átballagott a hivatalba.- Ennek hermeneutikája van ­Nieselberger Jánosné: Sok itt az özvegy Geiger Károly: Munkahelyek kellenének' Tóth Gáborné: Sokan kérnek segélyt mondta Geiger Károly polgármes­ter a beszélgetés elején, s később is sűrűn használt idegen szavakat. Mert szereti ezeket használni. El­árulta azt is, hogy a képviselő-tes­tületi üléseken és főleg a közmeg­hallgatásokon visszafogja magát. Egyébként úgy látszik, így is értik a pusztaszemesiek, és fölnéznek rá. Mert a falu, ha kisebb lépésekkel is, de azért fejlődik. Apróbb örömök- Elvagyunk - szerénykedett Gei­ger Károly. - Nagyberuházásnak már csak a szennyvízcsatorna megépítése vár ránk, erre ugyanis nincs esélyünk állami támogatás elnyerése nélkül. Javítani kell még a belvizek elvezetésén, és elvégez­zük az egyetlen rossz utca, a Kis­hegy utca portalanítását; ha nem is jut rá aszfalt, azért járhatóvá tesz- szük. A nagy tervek mellett nem fe­ledkeztek el az élet apróbb öröme­iről sem, ezért például kemencét építettek a faluház udvarán. A sü­tés köré kisebb-nagyobb közössé­geket megmozgató kulturális ren­dezvényeket is lehet szervezni. S építenek egy új játszóteret. A jelen­legit még a honvédség segítségével hozták létre. Elmentek a katonák Hat éve elhagyták már a katonák a pusztaszemesi laktanyát, s azóta kihasználatlan az a terület. Az ön- kormányzat nemrég újra kérte a tu­lajdonos ÁPV Rt-t, hogy térítés- mentesen adja át a tulajdonukba. Elsősorban nagyobb cégek letele­pítése volna a cél, ez csökkentené a térség foglalkoztatási gondjait. Geiger Károly már többször is tár­gyalt ez ügyben. - Ha nem sikerül­ne, vannak más elképzeléseink is, ilyen például egy szociális otthon létesítése - árulta el a polgármester.- Nemcsak hazai, hanem uniós pá­lyázatokban is gondolkodunk. Egyelőre az lenne a legfontosabb, hogy tulajdonunkba kerüljön az el­hanyagolt, romló állagú épület- együttes és a 12 hektáros terület... Tóth Gáborné férje hajdan a pusz­taszemesi laktanyában szolgált törzsőrmesterként, most Veszp­rémbe jár dolgozni. Közben száza­dossá léptették elő. - Az tenné könnyebbé az életet, ha legalább ötven embernek adódna munkale­hetőség egész évben - mondta Tóth Gáborné, aki a polgármester mellett hivatalsegéd. - Ez biztosan mara­dásra bírna mindenkit, mert amúgy Pusztaszemes olyan, mint egy kis gyöngyszem. Az viszont lélekölő, ha mindennap utazni kell a munka­helyre, és ráadásul éhbérért. Saj­nos, öregszik a falu. Sokan járnak segélyért, de az önkormányzat nem olyan gazdag, hogy mindenki életét meg tudná könnyíteni. Kevés az olvasó Tóth Gáborné - aki a falu könyvtá­rosa is - elmondta, hogy mióta megnyílt a teleház, több fiatal is be­talál a hivatalba. A könyvtárba, saj­nos, csak kevesen járnak, hetente négyen-öten. Mostanában mintha nem szeretnének olvasni az embe­rek vagy nincs rá idejük. Most ép­pen selejteznek; több száz könyvet kiraktak a folyosóra, s onnan bárki elviheti. Vannak köztük régi orosz írók művei, de érdekfeszítőbb ol­vasmányok is: kidobni vétek lenne a köteteket, így meg hátha elkopik.- Pusztaszemes csendes kis fa­lu, de azért mindig történik valami- tette még hozzá Tóth Gáborné. ­Én Hódmezővásárhelyről szárma­zom, onnan kerültem Balatonföld- várra, s később kiköltöztünk ide. Nagyon rokonszenvesnek tartom az itt élő embereket, s ők viszonoz- zák a jót, amit kapnak. ________■ Úto n Európába Pusztaszemes Kincse Buli helyett munka Sáska esete a verssel Nagy Krisztián fiatal vállalkozó; lakatosként főként kerítéseket, korlátokat és kerti bútorokat készít. Míg a korabeli fiatalok ha tehetik nagyobb településre, Balatonföldvárra vagy Siófokra költöznek, ő Puszta- szemesen keresi a megélhetését.- Jobban szeretem a falu csöndjét, mint a nyüzs­gést, Pusztaszemesen sem a főutcában lakom. A disz­kónál, bulizásnál pedig sokkal jobban érdekel a mun­ka; szeretnék egyről a kettőre jutni, míg családot ala­pítok - mondta. - Hosszú távra tervezek, de már most is teljesen leköt a mesterségem. Ötven kilométeres körzetben vállalok munkát; korábban dolgoztam Ságváron és Törökkoppányban is, most pedig Siófok­ról, Zamárdiból és Tabról van megrendelésem. A fa­lunkban, sajnos, kevés ház épül, mert nem gazdagok a pusztaszemesiek. Leginkább azok szépítgetik a há­zukat, kertjüket, akik nemrég vették. S ad munkát és szerencsére másoknak is ajánl a polgármester. Nagy Krisztián tavaly vágott a vállalkozásba, s egy­előre egyedül dolgozik. - Persze jó lenne a segítség, de nem tudok még egy embert megfizetni - mondta. - Az alapvető szerszámok megvannak a munkám­hoz, remélem, az idén beindul a nagyüzem, s majd fejleszteni tudom a vállalkozást. _______________■ A 22 éves fiatalember sokat dolgozik annak érdekében, hogy ne kelljen majd semmiben szükséget szenvednie a családjának S. Büki Lajos az építőiparban dolgozott 51 évig, s azért kezdett verset írni, hogy megőrizze szellemi frissességét. A legutóbb Bertók Lászlónak írt hosszú opust, gratulálva a költő Kossuth-díjához.- Tizenegy éve költöztem Pusztaszemesre. Az én famíliám nagykanizsai, a feleségem szülei meg Pesten élnek, ezért valahol félúton akartunk letelepedni - idézte föl. - Előtte a fővárosban, majd Érden laktunk, de ott a húszcentis humusz alatt kőzúzalék volt, nem termett zöldség a kertben. Márpedig én Zalából szár­mazom: Nagykanizsa Sáskának nevezett városrészé­ből; ott sokan kertészkednek. Egyébként innen az S előtag is a nevemben. Szóval árverésen vettük meg a téesztől a házat, amiről csak másfél órával korábban szereztünk tudomást. Aztán vásároltam gyalu- és fű­részgépet, mert mindig mozgékony voltam, s itt sem akartam eltunyulni; több népi bútort is készítettem a családnak. Közben mintegy 200 oldalt írtam az építő­iparban eltöltött időmről, vannak novelláim, és költöt­tem kétszáz verset is. 77 éves leszek az idén. A felesé­gem nemrég rávett, hogy adjam el a gépeket, azóta csak írok. A szerzeményeimet elküldöm pályázatok­ra, kaptam már nívódíjat is. S vannak még elképzelé- seim. Remélem, lesz időm ezeket megvalósítani. ■ Nagyvárosból költözött a faluba, s teljesen leköti az írás. Várhatóan megszületik nagy lélegzetű önéletrajza is, benne Pusztaszemessel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom