Somogyi Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-22 / 94. szám

H" H 2004. április 22., Csütörtök A L M A N A C H 2 1 1 7. OLDAL Szenyérben 1933-ban 981 em­ber lakott. A nyilvántartás megsárgult lapjaiból az is ki­derül, hogy akkoriban élt itt ci­pész, kőműves, bognár, laka­tos és a bolt mellett két korcs­ma is. Az utóbbinak ma is len­ne esélye, mester meg csak kel­lene. A falu messziről a nyuga­lom szigete: két domb öleli ma­gához a hangulatos völgyet. A két utcát autóval pár perc alatt maga mögött hagyhatja az utazó. A faluban ugyanis mindig kevesebb, amiért maradni érdemes. Szenyér megérdemelné a jövőt A falu egyetlen híres szülöttéről, a Tanácsköztársaság idején kivég­zett Simon papról nevezték el a „főső uccát”. Az utca végén áll az egykori jegyzőség épülete. Egy olyan régiforma, tekintélyes hiva­tali épület, amiről a régiek azt me­sélték, hogy a háború után min­den családnak száz tojás árát kel­lett beadni a közösbe, hogy meg­építhessék. Amíg azonban addig a kanyarig eljutunk, kiderül: talán minden tizedik házban laknak az eredeti tulajdonosok. A többit vagy eladták, vagy már el is bon­tották, és csak a helye van meg. Megszűnik a posta Ez itt a Krénusz-féle ház, ez meg Gulyáséké volt; ott szemben meg Rajnáék laktak, amíg az épület össze nem dőlt - mutat végig a házakon Báli Gyuláné, Szenyér polgármestere. A házakat pedig nemcsak azért ismeri jól, mert több mint harminc éve a faluba jött férjhez, hanem azért is, mert 18 évig postásként dolgozott.- Múlt időben mondom, mert már csak másfél hét van hátra. Ez az utolsó hónap, hogy posta van a községben, a polgármester meg az utolsó postás Szenyérben. Saj­nálom, egyrészt mert azért így, munka közben, szinte nap mint nap találkoztam majdnem min­den szenyérivel, másrészt ez volt az utolsó hivatal ezen a települé­sen. Kezdődött az iskola meg­szüntetésével és ez már az utolsó lépés. Szépen ellehetetlenítik a falvakat. Hiába küszködünk, hogy szebb és rendezettebb le­gyen a falu. Új utat szeretnénk két utcában, járdákat kéne felújítani. A falu pénze kevés, a feladat pe­dig úgy égetőbb, ahogy múlik az idő. Elég szomorú ez, de nem ke­seregnünk kell, hanem tenni vala­mit. Közben a szép hivatalhoz érünk. Bent csendes munka fo­lyik. Fazekas Zoltánné iratokat rendez. A körjegyzőség alkalma­zottját csak kevesen ismerik így. Király Katinak hívják. Szenyéri lány volt tudniillik. Az iskolák és néhány év irodai gyakorlat után 1991-ben jött haza dolgozni. Mar­caliból jár nap mint nap.- Fiatal koromból emlékszem minden akkori falusira, de sok új nevet is tanulni kellett - mondta Fazekas Zoltánné. - Sokan költöz­tek ide. Furcsa helyzet ez, Most már kevesebb a nyugdíjas, mint a gyerek, mégis egyre több ház tű­nik el, és egyre nagyobb a sze­génység is. Nem jó látni ezt an­nak, aki szépnek is látta ezt a fa­lut. Késik a vetés Az önkormányzat ahogy tud, se­gít. Segélyekkel és azzal is, hogy kilenc közhasznú munkást foglal­koztat. Ez egyelőre nem nagyon látszik a községen. Az eső ugyan­is hetek óta esik, a fű meg nő. Ép­pen emiatt bosszankodnak az al­só Petőfi utcában is. Gazda Jánosáé és Balogh Józsefhé a ka­puban arról tereferél, hogy még semmit nem rakogalódtak el az alsó kertben. Szenyérben ugyanis mindenkinek van alsó és fölső kertje is. Az alsó a völgy közepén, a felső meg a már említett két domb oldalában. Szóval a vetés késik, mivel bokáig érő vízben áll a föld. De nemcsak itt. Balogh Já­nos is a kertben dolgozik. Kettő­ben is egyszerre. Édesanyja házát ugyanis azért nem adta el a szom­szédjában, hogy nyugalma le­gyen. így most két kertben szor­goskodik, de nem bánja. Nem régóta nyugdíjas, és örül, hogy van mit csinálni. Más szórakozás erre úgysincs, mint a kiskert meg Már csak egy hétig megy házhoz a postás Balogh János két portát is rendben tart Kettesben. Az öregeknél ritka az ilyen háztartás a szomszédok. Egyre több házzal arrébb. Hét végén azonban nagy esemény lesz. Már a harmadik háznál halljuk, hogy szombaton jön haza a Gazda Irma. Költő-ol­vasó találkozót tart majd délután a hivatalnál. A szenyéri születésű asszony Marcaliban él, és versei nagy részét Szenyérről írta. Azért emlegetik sokan. Templom ima nélkül A falu büszkesége megbújik a zöl­dülő tavaszi ágak és a későn vi­rágzó aranyesőbokrok mögött. A középkori templom a temetőből éppen a ma is várdombnak neve­zett magaslatra néz. A mende­monda szerint itt volt a Dunántúl egyik palánkvára. Ennek nyomait csak levéltárakban találták meg a helytörténészek, a helyszínen pedig még néhány tíz évvel ez­előtt is próbálkoztak az itteni gye­rekek. Hiába, mert nem jártak si­kerrel. A szemerkélő esőben csak Pin­tér Jánosné botorkál a sírok kö­zött. Augusztusban lesz két éve, hogy a férje meghalt. Virágot ho­zott a sírjára. Azt mondja, nehéz egyedül, de amíg lehet, Sze­nyérben marad. Hiányozna is a falunak. Mára egyedül maradt, aki az egyházközség dolgait inté­zi. Például azt, hogy melyik kert­ből lesz friss virág a vasárnapi mi­sére. No, nem a falu büszkeségé­ben, a templomban, ott már csak búcsúkor meg temetéskor nyitják ki az ajtót, hanem a valamikori paplakásból berendezett imaház­ban. A faluban ugyanis a hetve­nes évek végéig még helyben la­kott a pap.- Valamikor itt majdnem szá­zan voltunk a misén - gondolko­zik hangosan Pintér Jánosné. - Mostanra alig hatan-heten marad­tunk. Lassan a vasárnapra való vi­rágot alig tudom összeszedni, meg a misére valót is egyre nehe­zebb. Kétezer forintot kell fizetni a miséért. Amíg összejön annyi, lesz mise, amikor meg már nem, majd Imádkozunk otthon. Van miért... Az emlékek faluja Gyermekkorom minden nyarát Szenyérben töltöttem. Ahányszor csak szépet álmodom, ma is arra járok. Mert Szenyér szép volt. Ka­szált zöld fű az árokparton, ren­dezett porták és józan paraszti ésszel s humorral megáldott, rá­érős emberek. Olyanfajták, akik ültükben sem voltak tétlenek. Malmoztak a kezükkel, csak hogy akkor is tegyenek valamit. Szóval amikor még Tóth Pista meg Varga Csana bácsi reggelente a boltba menőket viccelte meg, s amikor még jó időben vasárnaponként a domboldalban álló templomba ballagtak ki a falusiak, ahol Birkás Jancsi bácsi és Tüzér Margit néni visszhangzó hangja jelentette az igazi misét, hétköznap kora este pedig a fehér hajú Bíró Marcsa né­ni szaladt kis tejeskocsijával és követhetetlenül gyors léptekkel a csarnokba, s Nagy János a postás, aki egy kis termetű, de nagyhan­gú ember volt, minden házhoz bekiabált valami tréfát reggelente a posta mellé, akkor még minden szép volt Szenyérben. A szépség azonban úgy fogyat­kozott, ahogy a régi szenyériek, és ezek az emberek elmentek. Vagy így, vagy úgy. Legtöbbjük oda ki, a domboldalba. Az ilyen­kor, tavasszal gyönyörű, nárci- szos temetőbe. Ott van most már az igazi Szenyér. A kedves falu pedig a két domb között csak sok, innen elszármazott álmaiban szép. A valóságban bizony, a vé­gét járja...___________________■ Megújult a hivatal épülete Az utóbbi három évben teljesen felújították, e hónapban pedig akadálymentesítettek a szenyéri polgármesteri hivatalt. A rámpák kiépítése és a bejárat térkőbur­kolása több mint kétmillió forintba került. Az akadálymentesítés azért volt fontos, mert ebben az épület­ben van az orvosi rendelő is. A munkákra 200 ezer forintot nyert a falu a területfejlesztési tanácstól. Szilárd utat két utcába Szilárd burkolatot szeretne épí­teni az önkormányzat a Kossuth és a Badacsony utcában. Egy­előre még mindkettőben csak földes út van. A tervek már ké­szek, a munkát most készítik elő; a dokumentumok szerint 33 millió forintba kerülne az út­építés. Ehhez uniós forrásokat keres az önkormányzat. Szállítják a szemetet Hetente egyszer szállít hulladékot a Rumpold Marcali Kft Szenyér- ből. Erre a hulladékgazdálkodási törvény kötelezi a kis települé­sen élőket is. Az önkormányzat környezetvédelmi pályázaton nyert támogatást ahhoz, hogy beszerezze a hulladékgyűjtő edényeket. Recept Szenyérből Húsvéti különlegesség Nemcsak húsvétkor lehet sikere a háziasszonyoknak Fábos Ferenc- né süteményreceptével. Közepes méretű és téglalap alakú véko­nyabb piskótát sütünk a hagyo­mányos recept szerint öt tojás­ból. Három deci tejjel vanília­vagy tejszinízű pudingot főzünk. Közben tíz dkg diót, tíz deka csokoládét öregre szelünk, tíz dkg mazsolát is apróra vagda­lunk. A krémhez keverünk egy teáskanál kakaóport, 20 deka cukrot és 20 deka vajat. A kré­met a piskótára kenjük. Öt tojás- fehérjét gőz fölött 30 deka cu­korral kemény habbá verünk, s amikor kihűlt, a krém tetejére tesszük. A sütemény tetejét szí-, nes tortadarával díszítjük. ■ A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÍRTA FOTÓK; TÖRÖK ANETT AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Úton Európába Moldovánéknál is megfogyatkozott a nyáj. A faluban alig van olyan gazdaság, ahol a háztájin kívül állatokkal foglalkoznak. Tartalék a határban Szenyér mai helyén már a honfoglalás korában is volt település. Egy 1309-ben keltezett pátensben olvasható, hogy a vitás határügyekben döntők kö­zött volt comes Pongracius de Synér. Ez egyúttal azt is bizonyítja, hogy királyi birtokként Szenyér urai comesek, azaz a királyi ispánok voltak. 1331- ben a Szenyéri család a falu ura, majd László fia, Mátyás birtokába kerül Lajos király adomá­nyaként. Akkor kapott engedélyt Anthimusfi Miklós fia László, hogy bármelyik birtokán várat építhessen, és a választása Szenyérre esett. A XVI. századtól egészen a második világháborúig az esztergomi káptalan volt a falu gazdája. A XX. században hatalmas állatállományáról és szorgalmas gazdáiról volt híres a falu. Ma már lo­vat és tehenet sehol nem tartanak, csak apró álla­tokat. A faluhoz tartozó Kisperjésen egy birkás őr­zi még az állattartó-hagyományú. A mezőgazdaság­ra pedig szintén csak a település határán kívül Böhönye és Szenyér között, de hivatalosan még szenyéri területen maradt egy jó példa. A Sacifa Kft több mint húsz hektáron termel körtét, és egy hűtő­házat is fölépített a gyümölcs gazdaságosabb érté­kesítése kedvéért. ■ Szenyér Kincse Pintér Jánosné valamikor ezt a templomot szépítette. Ma már a papiakban van mise. A templom majdnem csak dísze a falunak. A középkori templom Somogy egyik legrégebbi temploma Szenyérben található. A román kori, toronytalan épületet minden évben több száz turista keresi föl. A szenyériek azon­ban már nem látogatják minden vasárnap, csak évente egyszer tartanak itt misét, a templom védőszentjének ünnepén. Szenyér már az Anjouk idején is templomos és plébániás helyként szerepelt az írásokban. A templo­mot először az 1333-as pápai tized jegyzékben említik. Azt is egyházi iratokból tudjuk, hogy 1754- ben átépítették. A középkori épület akkor gazdagodott barokk stílusjegyekkel, ám a szentélye és a kórusa eredeti. A műemlék védelméről a hat­vanas években kezdtek el gondoskodni. Akkor tárták föl azokat a freskórészleteket is, amik majdnem 700 éves valóságukban megmaradtak a meszelés alatt. A község lakosainak és a turistáknak legnagyobb bánatára a középkori templomot az évek során telje­sen kifosztották. Eredeti, több száz esztendős, fából készült szobrait mind ellopták. A település két védőszentjét, Pétert és Pált vitték el először, utolsó­nak pedig Szent Vendel lett a betörők áldozata. A védőszentek neki még segítettek, így Szent Vendel szobrát egy határátkelőn lefoglalták, de azóta sem merték az eredeti helyén fölállítani. _____________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom