Somogyi Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-06 / 56. szám

6. OLDAL 2004. Március 6., Szombat SOMOGYSZOB SOMOGYSZOBI HÍRMONDÓ Népszerű a konyha Egyre népszerűbb az előfizeté­ses ebéd, amit az óvoda konyhá­ján főznek. Az iskolások, óvodá­sok és a szociális étkezők ellátá­sán kívül naponta mintegy 130 adagot rendelnek a vendég étke­zők is. Az önkormányzat 25-30 millió forintért átalakíttatja a kony­hát. Legutóbb félmillió forintért vettek edényt, felszerelést. Másfél millió a civilekre A község minden kulturális ren­dezvényének, ünnepségének szervezését vállalták a civil szer­vezetek, színvonalas előadások­kal színesítik a műsorokat. Külön klubjuk van a férfiaknak, asszo­nyoknak, fiataloknak, hagyomány­őrzőknek és a sportkedvelőknek, ezeket az idén 500 ezer forinttal több, összesen másfél millió fo­rinttal támogatja az önkormányzat. Talpraesettek versenye Az Unique együttes fellépése szí­nesíti április 24-25-én a Talpra esett-Tapraesett országos diákta­lálkozó gáláját. A szobi iskola és a somogyi gyermekcsapatok szö­vetsége hatfordulós megméreté­sére 50-nél több általános iskolai csapat nevezett be. A verseny évente ötezer diákot s felnőttet mozgat meg két és fél hónapig. Recept Somogyszobról Tüdőleves, kása Többnyire disznóvágáskor főzik, receptjét Máté Istvánné mondta el. Az abalében - vagy kanálnyi zsírral dúsított vízben - puhára főzik a sertéstüdőt. Ha kihűlt, kockára vágják, majd babérlevél­lel, 3 gerezd fokhagymával, só­val, borssal ízesítve 3-4 szem krumplit főznek össze a tüdővel. Enyhén pirított rántással átforral­ják, tejföllel tálalják. Abalében legjobb a kukoricakása is. Ezt a kukoricadarából készítik. Öt-hat vízben gondosan átmossák, s hagymával, borssal, majoránná­val ízesített abalében puhára fő­zik. Tejföllel, töpörtyűvel vagy pi­rított hagymával finom egytálétel. A CIKKEKET ÍRTA ÉS A FOTÓKAT KÉSZÍTETTE: BÍRÓ MARIA AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Csípős hideggel, hóval köszön­tött a március Somogyszobra. A fehér lepelt csak a gyerekek ma­rasztalnák, a felnőttek inkább csalogatnák a ködön átsejlő, ta­vaszt ígérő napfényt. Különös csomópont Szob: itt patakok és sínek futnak össze. A falu igyek­szik megfelelni a jövő kihívásai­nak. Ez az év a szemmel látha­tó változások ígéretét hordozza, hogy a közmű- és szennyvízve­zetékek, a korszerű telefon- és kábelhálózat megteremtése után végre külsőleg, az utcák képében is megújuljon a község. Mostantól több jut a faluszépítésre A vasútállomáson még zöldellnek a tavalyi árvácskák. Az ország leg- rendezettebb állomása lett két éve a somogyszobi, s ez leginkább Tor­ma Zoltán állomásfőnök virágsze- retetének köszönhető. Kedvelt nö­vényeiről szívesen, munkájáról és az állomás életéről azonban nem beszél, mert minden nyilatkozat­tól eltiltották a főnökei. Szavaknál talán beszédesebb is a mindig for­galmas állomás. Könnyű az utazás Az első vágányon egy mozdony dohog, távolabb hatalmas farön­köket rakodnak, s az épület mel­lett huszonkét kerékpár várakozik. Sok az ingázó utas Nagyatád, Csurgó és Kaposvár felé, hiszen itt még az intercity is megáll. A déli vonattal jött haza Budai Georgina is. - Jövőre érettségizem a kaposvári TIT-iskolában, s utána szeretném megszerezni az intéz­ményi kommunikátort végzettsé­get - mondta a diáklány.. - Ezzel aligha kapok helyben munkát, s ha úgy adódik, el is költöznék. A kedvesem sem falubeli, s ki tudja, mit hoz a jövő. Négyen vagyunk testvérek, a legkisebb hároméves, sokszor vigyázok rá. Szívesen já­rok haza, de a szórakozási lehető­ség kevés. A legtöbb korombeli fi­atal a presszóba jár. A falunapi rendezvények a legjobbak, azon mindig részt veszünk. Összkomfortos falu- Somogyszobot 110 éve a vasút tette naggyá, de kérdés, most mi­lyen jövő vár ránk a vasúti fővonal mellett - aggódik Eller János pol­gármester. - Az utasok és a falu is megérzik a vasutat érintő változá­sokat. Úgy hírlik, a szállítmányo­zás és a személyszállítás után más munkákat is átszervez a MÁV. Ez pedig újabb leépítésekkel jár. A jó utazási lehetőség révén most csak a lakosság 8 százaléka munkanél­küli. A téesz gyengülésével meg a vasút átszervezésével azonban egyre több az elbocsátás. Igazi segítség, hogy az önkor­mányzat a közhasznú és közmun­ka-foglalkoztatást az idén a más- félszeresre tudja növelni. Eller Já­nos szerint a falu jó alapokkal gaz­dálkodhat, ezt korábban önkor­mányzati megszorításokkal terem­tették meg. A térség falvai közül először Somogyszob lett összkom­fortos: van szennyvízcsatorna, korszerű telefon- és kábelhálózat is. - Az infrastruktúra-fejlesztés ára az volt, hogy az intézmények­re és a közterületekre, a falu szépí­tésére a kelleténél kevesebbet köl­töttünk. Most ezt kell pótolni - tet­te hozzá a polgármester. - A már elnyert támogatással kiépítjük a szennyvízhálózatot a vasúton túl, s befejezzük a kultúrház felújítását és a szabadidőparkot is. Szeret­nénk az óvodakonyha korszerűsí­téséhez, a járdák, utak felújításá­hoz is megteremtem a feltételeket. Működik a varroda Elöl bevásárlószatyor, hátul mo­solygós kisgyerek húzza Kisgyu- ráné Pákozdy Bernadett kerékpár­ját, miközben a hóban játszó má­sik gyermekét várja. - Sietnénk, mert még csak ezután fogok hozzá az ebéd főzéséhez. Fél kettőkor lett vége a műszaknak. A lányok máskor az óvodában meg az isko­lában ebédelnek, de ma kivétele­sen nem - mondja a fiatalasz- szony. - Szerencsések vagyunk, mert nekem is van munkám. A fér­jem a Volánnál dolgozik Nagyatá­don, én meg a helyi varrodába já­rok. Ez egy kicsit bizonytalanabb munkahely, de szeretek itt dolgoz­ni, és szívesen varrók otthon is. Legutóbb farsangi jelmezt készí­Szászi Endre sokszor mesél a családjának tettem a gyerekeknek. Viki Csiz­más kandúrnak öltözött, Szandi pedig olyan jelmezt kért, hogy a fe­le fiú, a fele lány legyen. Persze, hogy elkészítettem nekik, mert legfontosabb az ő örömük. Házi finomságok A csípős hidegben Lőczi János is szaporázza a lépteit. - A szom­szédomnak füstöltem föl ezeket a húsokat - mutatja az ínycsiklan­dó pírral futtatott disznófejet meg a méretes csülköt. - Az öregektől maradt rám a füstölés, valame­lyest értek hozzá. Lőczi János szerint nagy a ke­letje a disznótoros finomságok­nak, minden háznál töltenek kol­bászt és hurkát is. - Általában há­rom disznót szoktunk vágni egy évben, az utolsó disznótort kará­csony előtt tartottuk. Nemsokára megint veszek malacokat, pár hó­nap alatt megnőnek a hái. körül - sorolja a disznótartás szokásait. - A húsfüstöléshez főképpen gya­korlat kell. Én igen szeretem csi­nálni is, enni is, és most már időm is van rá. Negyvenegy évet húztam le lakatosként a vasútnál, s két éve, hogy korengedménnyel nyugdíjba küldtek. A legtöbb örö­mem a kétéves kis unokám; lány létére ezer ördög bújt belé. Nem is baj az, inkább legyen eleven, mint beteg... Viperára vadászott Beszorult a szobába Szászi Endre is, pedig szívesebben munkálkod­na a szabadban. Megszokta a jó levegőt, hiszen erdészként és a környék egyetlen viperavadásza­ként évtizedekig járta a kaszói rengeteget.- Egy pesti viperagyűjtőtől lát­tam először, hogyan kell bánni a kígyóval. Gondoltam, ez sem kü­lönb legény nálam, s magam is megpróbálkoztam a viperafogás­sal. Szerettem vele foglalkozni, mert gyönyörű és tiszta állat, szép bársonyos fekete bőre van. Nem nehéz mesterség ez, csak rá­léptem egy kicsit gumicsizmával, s amikor a száját eltátotta, meg­foghattam a fejénél. Volt úgy, hogy 15-20 viperát is összeszed­tem egy nap. Csak egyszer mart meg egy kicsit az ujjamnál, de nagy baj nem esett. Szép pénzt adtak érte, abból jutott akkoriban a jogosítványra is. A legtöbbet az állatorvosi egyetemre, Budapestre meg Szegedre küldtem. A kis falá­dikóra csak annyi volt ráírva, hogy tudományos vizsgálati anyag. Máshogy talán el sem vitte volna a posta... Daloló közösség A ma már védett vipera szép em­lék ifjabb Szászi Endrének is. Bár maga nem léphetett apja nyomdo­kába, a szülei máig gondoskodnak arról, hogy mozgássérültként is teljes életet éljen. A szórakozást a polcokon sorakozó megannyi ka­zetta és könyv is jelzi.- A nótakazetták inkább az én kedvenceim, mert nagyon szere­tek énekelni - mutatja a gyűjte­ményt Szászi Endréné. Jól tudja ezt a Máté Istvánné is, aki egy kis beszélgetésre jött át a szomszéd­ból. - Mégsem tudom rábeszélni, hogy csatlakozzék a női körhöz, pedig igen jó a társaság - agitálná szomszédasszonyát Máténé. - Úgy tizenhatan járunk a SANSZ- ba, a Somogyszobi Asszonyok, Nők Szervezetébe. A kéthetenkén­ti összejövetelről szinte senki sem hiányzik. Hosszú Lászlóné veze­tésével most megint műsort tanu­lunk, ilyenkor gyakrabban is találkozunk. Kell a közösség, mindig jólesik a baráti szó, a beszélgetés. _________________■ Úto n Európába Somogyszob kincse Kényszerű helytállás Takarmánytermelésben és húsmarhatenyésztésben látja családja boldogulását Antalfi Sándor. A csalá­di gazdaság másfél évtized alatt annyira megerősö­dött, hogy mára 620 hektár művelését oldják meg az igen korszerű gépeikkel. - Sosem értettem egyet az uniós csatlakozással; szerintem fogyasztóként és termelőként is csak a hátrányait fogjuk érezni - véli Antalfi Sándor. - Amikor 15 éve gazdálkodni kezd­tünk, az autónkat adtuk el, hogy megvehessük az első munkagépet. Azóta sem lett könnyebb az élet, pedig most már négy erőgéppel dolgozunk. Nehezí­ti a gazdálkodást a sok bérleti díj is. A 620 hektárból ugyanis csak 150 a saját terület. Földhöz jutni szin­te már nem is lehet, mert megfizethetetlenül drága a külföldiek miatt. Főként gabonát és kukoricát ter­mesztünk, de szeretnék átállni a jövedelmezőbb repcére, olajos magvakra. S abban is bízom: sikerrel pályázunk Sapard-forrásokra, hogy egy száz férőhe­lyes húsmarhatelepet létesítsünk. Ott alakítanánk ki a gazdaság géptelepét és takarmánytárolóját is. A gazdálkodás nemcsak a család hat tagjának adja a megélhetést, hanem azt is jelenti, hogy itt a magam ura lehetek. Szerencsére van segítségem is, mert a 24 éves fiamra mindenben számíthatok. ■ Udvarán s több más helyen pihenteti Antalfi Sándor a munkagépeit. Ha meglesz az új telephely, minden gépnek lesz rendes tárolóhelye Múltőrző Vilma-ház Somogy egyetlen kiemelt műemléki védettségű népi lakóházát, a Vilma-házat a nyáron vették birtokba a látogatók. Utolsó lakójáról, a fejszámoló-képességé- ről híres Puskás Vilmáról kapta nevét az épület, ami­nek megmentését a falu közössége és Spanics Kata­lin keramikusművész kezdeményezte. Két éve ala­pítványt is létesítettek a ház hasznosítására, itt a ha­gyományok őrzését nemcsak szervezik, hanem meg is újítják. Spanics Katalin, a 174 éves házat fenntartó alapítvány elnöke elmondta, hogy régi bútorokkal rendezték be, s olyan szálláshely és játszóház lett, ahol kerámia- és Tiffany-üvegkészítő, gyékényszö­vő, gyertyaöntő és üvegcsiszoló berendezéseket meg szövőszéket is használhatnak. A faluból elszárma­zottak akár meg is szállhatnak e házban, s mára rendszeresen összejáró, rendezvényeket szervező közösség is formálódott. A Somogyszobon egykor gyermekéveit töltő Dévai Nagy Kamilla és tanítvá­nyai is adtak már itt vastapsot arató énekműsort, s a hagyományos disznóvágás, a hangulatos bolhapiac és az iskoláscsoportoknak rendezett egész napos ját­szóház is egyre fnesszebbre viszi a Vilma-ház hírét. Június 26-án megrendezik az első Vilma-napot is, hogy minél többen megismerjék e ritka értéket. ■ Közadakozásból s pályázati pénzből újították föl a Vilma-házat és a beren­dezését, sőt a gyönyörű kézimunkákat is a családok adták össze A L M A N A C H - 1 9 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom