Somogyi Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-20 / 67. szám
2004. Március 20., Szombat HÉTVÉGE 13. OLDAL 100 év Berzsenyi szellemében A kaposvári székhelyű Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság működését 1904. augusztus 18-án engedélyezte a belügyminiszter. A politika hullámverése hol eltüntette, hol újraélesztette az ország egyik legfontosabb kulturális műhelyét, ám Berzsenyi szellemisége mindvégig megmaradt. A százéves társaság múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk Király Zoltánnal, az egyesület titkárával.- Miért éppen Kaposvár lett a szíve ennek a XX. századot átívelő kulturális missziónak?- A szellemiség és a hely különleges kapcsolata miatt. A Berzsenyi-asztaltársaságot annak idején nem urbánus, inkább nemzeti érzelmű írók alkották. Kaposvárról indult a kezdeményezés, hogy az asztaltársaság egyesületté alakuljon. Tudvalevő, hogy Berzsenyi Dániel volt korának egyik legműveltebb írója, annak ellenére, hogy vidéken élt. Értett a földműveléshez, de az antikvitás kultúrájához is. A szellem mellett a humánum és kulturáltság, a kifinomult ízlésvilág jelentette és jelenti mind a mai napig a láthatatían közös nevezőt a társaság tagjai között.- Ennek tudható be a taglétszám látványos gyarapodása túl a megye-, majd az országhatáron is?- Berzsenyi örökségének ápolása sokak szívügye, a határoktól függetlenül. A társaság többször megszűnt, de minden újjáalakulása több tagot hozott. A húszas években másodvirágzását élő társaságnak például már 360 tagja volt, ők megannyi dunántúli városból verbuválódtak, s budapestiek, debreceniek, bajaiak, csongrádiak, sátoraljaújhelyiek és békéscsabaiak is szép számmal voltak köztük. Az irodalmi tevékenységen túl már ekkor nagy gondot fordítottak a képzőművészet és a zenei kultúra ápolására. így van ez a legutóbbi, 1985-ös újjáalakulás óta is mind a mai napig. Mindehhez hozzátartozik, hogy a Berzsenyi-díjat azoknak a történelmi Magyarország területén dolgozó alkotóknak adományozza a társaság, akiknek a nemzeti tudat erősítésében kiemelkedő a munkásságuk. A magyar írók világtalálkozójának megszervezésével pedig már minden földrajzi határt átléptünk.-A homlokegyenest eltérő világnézetű, különösen érzékeny természetű alkotókat sosem osztotta meg a politika és a művészi féltékenység?- Tagságunk összetartó ereje abban is rejlik, hogy ezek az emberek irodaimat csinálnak és nem politikát. A rendszerváltozás után egy élesebb politikai szerepvállalástól akár az egész társaság hitele megrendülhetett volna, de az igazán meghatározó személyiségek ezen felülemelkedtek. Érdekes, hogy aki belebonyolódik a közéletbe, az eltávolodik a társaságtól. Itt nincs politikai elkötelezettség, csak a kultúra legszélesebb gyökereihez. Takáts Gyula személye példa arra a kifinomult ízlésre, amelynek egyetlen mércéje a tartalom. Említhetném még Juhász Ferencet, Lázár Ervint, Czigány Györgyöt és sorolhatnám azon íróknak a nevét, akiknek karakán világnézetük van, de sosem ereszkedtek le a napi politika in- goványába. Közös nevezőjük a magyar kultúrkincs megőrzése és A Berzsenyi Társaság díjas írói Ágh István. Bella István, Csoóri Sándor, Görömbei András, Gyurkovics Tibor, Hubay Miklós, Jókai Anna, Juhász Ferenc, Lakatos István, Lászlóffy Aladár, Lázár Ervin, Marsall László, Mészöly Dezső, Nagy Gáspár, Somlyó György, Szakonyi Károly, Takáts Gyula, Bertók László. Takáts Gyula, a Berzsenyi Társaság elnöke gazdagítása. Nincs már közös ellenségkép, inkább közös szellemiség, amely világnézettől független.- Talán ez a szellemiség lehet az oka annak is, hogy a megye és az ország művészeti életében betöltött szerepéért az idén a Berzsenyi Társaság kapta a Pro Arte Hungarica díjat a Nemzeti Színházban rendezett ünnepségen. Állítólag még a csilláron is lógtak a társaság bemutatkozó estjén...- Minden megyében van olyan irodalmi folyóirat, amely maga köré gyűjti az irodalomban fontos személyiségeket, de olyan társaság nincs, melyben hasonló érzelmi kötődés fűzné össze a tagokat, mint a Berzsenyi Társaságban. Jó példa erre, hogy az író-olvasó találkozók nagy része unalmas esemény, ahol az író felolvas, s az olvasó sok esetben rosszabbul jár, mint fia otthon olvasna. A Berzsenyi Társaság mindig ügyelt arra, hogy az ilyen személyes találkozáson az író és olvasója között érzelmi töltés legyen. A Nemzeti Színházban Jordán Tamás igazgató javasolta, hogy a büfé előtti térben rendezzük az eseményt, mondván az előző megyejárások irodalmi programjain csak páran lézengtek. Nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy a stúdiót bocsássa rendelkezésünkre, mert lényegesen többen lesznek. Végül a több mint kétszáz embernek ez a hely is szinte kicsinek bizonyult. Ismét kiderült: nincs még egy olyan társaság, amelynek annyi aktív tagja volna, mint a Berzsenyinek. Emellett az is igazolást nyert, hogy egyedül nem lehet mozgatni egy ekkora társaságot, mert ezt csak a közös tenni akarás, a lelkesedés tarthatja életben. Példa erre tizennyolc Kos- suth-díjas tagunk hozzáállása: egy emberként támogatják a programjainkat.- Mivel ünnepük még a századik születésnapot?- Kiemelkedő esemény lesz a keszthelyi Helikon-napokon Kanyar József előadása az elmúlt száz év történetéről. Pomogáts Béla pedig a Kárpát-medence irodalmi társaságait mutatja be, s ezek közül számos képviselteti magát a rendezvényen. A születésnap kapcsán fontos megemlíteni, hogy a pesti Rátkai-klubban havonta megrendezett összejövetelek közül az áprilisi a város által kiadott Örökségünk című folyóirat bemutatásává telik, majd a következő alkalommal kaposvári, illetve somogyi alkotók mutatkoznak be a fővárosi olvasóközönségnek.- Vajon száz év múlva is lesz ok az ünneplésre?- Hiába nagy a taglétszámunk, ha kevés a fiatal. Pedig manapság is vannak tehetséges alkotók, akiknek nehéz a boldogulás. Éppen ezért az egyik legfontosabb terv a könyvkiadási tevékenységünk erősítése. Szeretnénk nyitni a gyermekközönség felé, és szeretnénk felfedezni és felkarolni a tehetséges fiatalokat. Ha ez sikerül, akkor lesz Berzsenyi Társaság száz év múlva is. Meglehet, egy másfajta ünnepséggel emlékeznek majd az elmúlt 200 évről az akkori tagok, de egy biztos: Berzsenyi szelleme akkor is ott lesz velük. TAKÁCS ZOLTÁN Kaposvári rendőr Koszovóban Kaposvári szemtanúja is van a koszovói vérfürdőnek. Az ENSZ-rendőrök kötelékében szolgáló Mergancz Sándor jelenleg is Pristinában tartózkodik. A héten kitört etnikai zavargásoknak eddig 30 halottja és több mint félezer sérültje van, s az ország más részein is voltak tüntetések. Az ügy előzménye: Cabra falunál, az Ibáfr folyóban két vízbe fulladt albán gyermeket találtak, és ez váltotta ki a népharagot. A pattanásig feszült szerb-albán viszony pillanatok alatt véres etnikai ösz- szetűzésekbe torkollott, a szer- bek közül aki tehette, kimenekítette családját. A kaposvári Mergancz Sándor tavaly május óta szolgál Koszovóban. Pristinától néhány kilométerre, Caglavicában töltötte el a kritikus órákat.- Lövöldöztek, robbantottak, a környéken házakat gyújtottak fel - mondta Mergancz Sándor tegnap a Somogyi Hírlapnak. - A névnapom előtti éjszakán kezdődtek a megmozdulások. Nem tudtam elhagyni a bérelt házamat, azt javasolták, hogy maradjak ott. A feszült órákban járt az agyam, vésztervet csináltam, ösz- szeállítottam a menekülési útvonalat. Nem blokkoltam le, azt tettem, amire tanítottak. Órákon át nem volt esély a menekülésre. Az ENSZ-erők alkalmazottait evakuálták, több személyt biztonságos katonai táborban szállásoltak el, s végül Mergancz Sándor is megmenekült. Tegnap újra visszamerészkedett a caglavicai házba, ahol a gyors távozás miatt ott hagyott személyes holmijait szedte össze. Sietős volt az út, de épségben megérkezett új lakhelyére, a magyar KFOR-táborba. A kaposvári rendőrtiszt lapunknak elmondta: péntek délután nyugalom volt. Megfigyelők szerint nyugtalanító, hogy a spontán akciókat újabb, szervezett megmozdulások válthatják fel. Eközben szélsebesen elterjedt a hír, hogy több Mergancz Sándor fotó: kovács száz szerb civil felajánlotta segítségét Koszovóban élő honfitársának, ugyanakkor az albán oldalon is szervezkedésről szólnak a beszámolók. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte a megmozdulásokat, a világ közvéleménye újra a délszerbiai tartományra figyel. HARSÁNYI MIKLÓS Régi idők hobbija Takaros ház a zselickisfaludi Külső soron, ám az igazi kuriózum a hálószobában található. Mielőtt azonban a szemérmesebb olvasók továbblapoznának, megnyugtatom őket: a ritkaság a sarokban pöffeszkedő szövőszék.- Több mint százesztendős, igazi muzeális darab - mutatta be a bogyiszlói csodát Horváth Tibor, a szerkezet büszke tulajdonosa. - Újonnan 150 ezer forintot is elkérnek egy ilyenért, ám így használtan van, hogy utána dobják az embernek. Igaz, ilyenkor rendesen rá is kell költeni, hogy használható állapotba kerüljön. A szövőszék ugyanis nemcsak dísztárgyként funkcionál, gazdája nap mint nap próbára teszi saját és családja türelmét. A szövés ■ ugyanis igencsak időigényes - s emellett, főleg, ha a hálóban zajlik a munka, a hangos - tevékenység. Egy óra alatt egy egyszerűbb mintából körülbelül negyven centit lehet megszőni, egy gép ez idő alatt tizenöt méterre képes. Éppen ezért eladásra nem is éri meg gyártani, ám hogy a gazda érti a mesterséget, a házban fellelhető különböző ágytakarók, szőnyegek, párnahuzatok bizonyítják.- Még tíz évvel ezelőtt kezdtem el szőni - eleveníti fel a kezdeteket az amúgy agrármérnökvégzettségű zselici „pókember”. - Az egyetemen a lányok alakítottak egy szövőkört, s addig rágták a fülemet, míg egyszer én is lementem hozzájuk. Aztán ott ragadtam... A népművészet persze addig is közel állt Horváth Tiborhoz, aki végzettségétől némileg távol eső Horváth Tibor kezében a több mint százéves szövőszék újra termel fotó: láng Róbert foglalkozást űz: néptáncot oktat. Mint mondja, bár manapság már inkább női szakmaként tartják számon a szövést, eredendően igazi férfimunkának számított.- Anno a takács igen megbecsült szakma volt - fejtegeti -, a nők inkább csak a gyapjút szőtték. Én is így kezdtem, de most már vászonnal is dolgozom. Ugyanis nem mindegy, milyen anyag kerül az ember keze ügyébe. Mindennek megvan a fortélya, a vászonszövés aprólékosabb, tíz centire akár száz szál is eshet, s a minta kialakításának is csak nagyon higgadt személyeknek érdemes belevágnia. A gyapjú szövésekor látványosabban halad az emberfia, ám a gyapjúszál könnyen összebogozódhat.- Mivel nehéz kiszámolni, mennyit haladok, nem is vállalok el megrendeléseket - tért át hobbija anyagi részére Horváth Tibor. - Az egyetem alatt baráti alapon haveroknak még szőttem tarisznyákat, hátizsákokat, ám azóta csak kedvtelésből, illetve kiállításokra dolgozom. Annyiért ugyanis nem tudnám eladni a műveimet, mint amennyit valóban érnek. Itt ez a szőnyeg - mutat egy remekbe szabott darabra -, ez egy év munkája, és csak az anyagköltsége úgy húszezer forint. Ha azt nézem, hogy egy hasonló keleti félmülióba kerül, nekem is el kellene kérnem vagy kétszázezret. De ki adna annyit érte? így aztán igazi elismerésnek maradnak a kiállítások. Legutóbb, két hete egy békéscsabai fesztiválon - mely a Terített asztal és környezete címet viselte - az általa készített terítő-szalvéta- függöny kompié első díjat ért. Másfél hónap munkája volt benne... VASANDRÁS „Erős várunk, a nyelv” (Kosztolányi) Százhatvan éve Százhatvan évvel ezelőtt, 1844- ben az országgyűlés II. törvénycikke kimondta: a magyar a hivatalos államnyelv. Eszerint a törvények, az országgyűlés, a Kancellária, a Helytartótanács kiadványainak nyelve a latin helyett immár - a magyar. Ezzel lezárult a magyar államnyelvért folytatott, vívott több évtizedes küzdelem. Tehát mindössze százhatvan éve!... Igaz, a magyar paraszt, az egyszerű nép fia addig sem latinul vagy németül beszélt élete párjával, hanem magyarul; de bi- ' zony ügyes-bajos dolgait elintézendő, kénytelen volt latinul tudó fiskálishoz fordulni. Na persze, ha meg tudta fizetni. Ha csak ezt ; az egy szempontot nézzük; ért- j hető, miért is volt oly fontos a magyar nyelv ügye évtizedeken át legjobbjainknak. Ők tudták: egy nemzet legfontosabb ismérve, össze- és fenntartó ereje a nyelve. 1777-ben Bessenyei György Magyarság című röpiratában megfogalmazta, miért is kell anyanyelvűnket, nemzeti nyelvünket ápolni, fej- 1 e s z t e n i: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” A Bessenyei által meghirdetett programot a nyelvújítás, Kazinczy Ferenc vezetésével vitte j diadalra. Az 1810-es évek moz- | galma nagy hatással volt a magyar nyelv fejlődésére. Az akkor keletkezett, alkotott szavak nélkül ma már meg sem tudnánk igényesen szólalni. A teljesség igénye nélkül néhány ekkor létrejött szavunk: egyetem, szálloda, nyomda, művész, szobrász, győzelem, festmény, ellenzék, fogékony, jelvény, elnök, mámor, vizsga, gyár, lég, főnév, hőmérő, szemüveg stb. Természetes, hogy rengeteg szörnyszülött is napvilágot látott, de ezek hullócsillagnak (szintén nyelvújítási szó) bizonyultak, nem maradtak meg nyelvünkben. Egy ilyent - érdekességként - bemutatok: ’mindeneményedelem’, amely helyett végül az „egyetem” vert gyökeret nyelvünkben. Március 15-e, nagy nemzeti ünnepünk közelében érdemes megemlékeznünk e fontos törvényről, s ismételten fel kell hívnunk a figyelmet: bekerülve az Európai Unióba, csak nemzeti nyelvünk megtartásával és további csiszolásával tudjuk megőrizni magyarságunkat, identitásunkat! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ „Betyárkocsma” Bábonymegyeren A bábonyi Áíész-kocsmától pár lépésre működik egy másik italmérés is, igaz, nem hivatalosan. Ennek persze nem örül a valódi kocsmáros, hiszen kevesebb nála a vendég, ráadásul a bögrecsárdás nem fizet semmiféle adót, így akár olcsóbban is adhatja az italokat. Konkurencia- harc a féldecik körül.- Azzal a tudattal vettem ki a kocsmát, hogy egyedüli italboltként üzemel a bábonyi falurészen - mondta Flaska Sándor, a „hivatalos” kocsmáros. - Sajnos, már a nyitáskor azt tapasztaltam, hogy alig ötven méterre egy romos épületben zugkocsmát üzemeltet az italbolt előző bérlője. Ez így nem tisztességes: én kommunális és iparűzési adót, illetve jövedelem- adót fizetek, addig ő - tudomásom szerint - engedélyek és persze pénztárgép nélkül árusít. Már azon gondolkodom, hogy én zárom be a kocsmámat. A bérlő megkereste panaszával Kromek Pálné megbízott jegyzőt, kérve, teremtsenek esélyegyenlőséget. Vagy legyen engedélye és fizesse a közterheket a jelenlegi zugkocsma is, vagy intézkedjenek a bezárásáról.- Tudomásom szerűit a megyei közigazgatási hivatal a Vám- és Pénzügyőrség szerint többször is eljárást indított, de úgy tűnik, mindenki tehetetlen. Ahogy a vámosok elmentek, ismét kinyitott a bögrecsárda. A zugkimérést, amelynek helyén korábban istálló, majd magtár volt, mi is felkerestük. A kétszintes épület felső részén kitört ablakok, málló vakolat. Az udvaron két - vélhetően használaton kívüli - személygépkocsi, illetve lakókocsi és kisteherautó parkol. Mielőtt belülről is megnézhetném, hogy milyen körülmények között fogyasztanak itt a vendégek, Horváth Imre elém jön.- Nem mehet be az épületbe! - állít meg az ajtó előtt az állítólagos zugkocsmáros. - Ez itt gazdasági épület, állatokkal foglalkozom, azért vagyok itt. Italmérés hónapok óta nincs az épületben, amióta följelentettek és voltak nálam a vámosok. Korábban sem működött az épületben kocsma, ezt csak a rosszakaróim mondják - mond némileg ellent az előző mondatának. - Az épületben csak annyi italt tartok, ami nekem és a barátaimnak elég. Ehhez képest a beszélgetés idején is jöttek-mentek a vendégek. A falusiak is állítják, többük is oda jár, a zugkocsma vígan üzemel. Kromek Pálné jegyző arról tájékozA zugkocsma régen magtár volt tatott, hogy Horváth Imre nem kért és nem is kapott működési engedélyt az önkormányzattól. Kiderült: az ügyben már több panasz érkezett. Tekintettel arra, hogy az érintett a helyi önkormányzat képviselő-testületének tagja, ezért a tabi aljegyző vizsgálta ki az ügyet, aki azonban egyelőre nem nyilatkozott tapasztalatairól... krutek József
