Somogyi Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-17 / 64. szám

6. OLDAL ' 2004. Március 17., Szerda SIMONFA Simonfai Hírmondó Bővítik a kulcsos házat A kulcsos ház felújítására s bővíté­sére 1,8 millió forint pályázati támo­gatást nyert az önkormányzat. Most 2,6 mió forintból legalább 20 négyzetméterrel bővítik az atap- területét, s a konyha mellett étkezőt és fedett teraszt alakítanak ki. A munkát még a tavasszal elvégzik. Közösségi házat építenek Támogatást kért az önkormányzat a regionális területfejlesztési ta­nácstól a régi áfész-raktár és tej- csarnok hasznosítására. Bár a kért 15 milliót nem kapta meg, az önerővel kiegészített 6,5 millió fo­rintból tavasszal mégis munkához lát; klubot alakítanak ki, s beren­dezik a helytörténeti múzeumot. Megiinneplik a csatlakozást Nagyszabású rendezvénnyel ten­né emlékezetessé az önkormány­zat a falu lakóinak az uniós csatla­kozás napját: egyebek között a horgászegyesülettel összefogva halfogóversenyt rendezne és ut­cák közti focibajnokságot. A na­pot tűzijáték és bál zárná. Ezért 500 ezer forintra is pályázott. Recept Simonfáról Szarvaspörkölt Hozzávalók tíz személyre: három kiló szarvascomb, fél kiló vörös­hagyma, fél kiló zöldpaprika és paradicsom, 50 dkg zsír, 30 dkg pirospaprika, 30 dkg füstölt sza­lonna, két fej fokhagyma, két do­boz marhamájkrém, ételízesítő, só, bors és ízlés szerint száraz vö­rösbor. A kockára vágott hagymát a zsiradékban üvegesre dinsztel- jük, majd beletesszük a kockára vágott füstölt szalonnát, a vékony­ra szelt zöldpaprikát, paradicso­mot és a felkockázott szarvashúst. Ezeket együtt pároljuk, s miután a hús levet eresztett, hozzáadjuk a sót, fokhagymát,pirospaprikát, s ízlés szerint fűszerezzük. Az elpá­rolgott levet vörösborral pótoljuk. Folyamatosan kóstolva kis lángon főzzük, s közben a levet májkrém­mel sűrítjük. Köretnek főtt burgo­nyát vagy nokedlit kínálunk. A CIKKEKET HORVÁTH ZSOLT ÉS VARGA TÍMEA ÍRTA FOTÓK: KOVÁCS TIBOR AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Összefogással gyarapodik a község A márciusi melegben egyre vé­konyodó hótakaró alá bújt a simonfai táj. Várják a tavaszt, s már csobognak a háztetőkről csorgó vízerek. Az idősek nap­jai csendesek, a fiatalabbak bátran tervezgetnek. A falu s a környék szépségét a fővárosban is fölfedezték, s az önkormány­zatnál bizakodva várják az el­ső vendégeket. A tartósan me­leg napokig azonban bőven van még teendő, pályázati se­gítséggel bővítik a vendéghá­zat, és a jól beosztott pénzből rendbe teszik a falu útjait is. A megyeszékhelytől néhány kilo­méternyire, a 67-es út mellett fek­szik az alig négyszáz lelkes Simonfa. Már a faluba vezető útról látszanak a Zselic hullámzó domb­jai és dús erdőrengetege. S mikor leküzdöttük a simonfai emelkedőt - ami télen még ma is keményen próbára teszi az autóbuszokat -, megpülantjuk a hét domb árnyé­kában megbúvó házakat. Csütörtökön délelőtt a falu csendes és néptelen. Egyedül a bolt ablakában látni valami moz­gást. Utunk először oda vezet. Hét végén 70 kenyér A legtöbb lakos már reggel bevá­sárolt az áfész Kapos-coop üzleté­ben, ezért a délelőtti nyitva tartás utolsó órájában Kovácsné Bencs Máriának alig akad vevője.- A simonfaiak egy része vala­milyen járulékból él; sok a nyugdí­jas, és ez meglátszik a bolt napi forgalmán is - elegyedik beszédbe velünk a boltos. - Bár reggel hat­kor nyitok, télen általában nyolc óra tájban térnek be hozzám a leg­többen, s délután már csak a nél­külözhetetlen vagy a másnapra szükséges dolgokért jönnek a ve­vők. Hétköznaponként 30-35, hét­végeken akár 70 kenyeret is el­adok. Az élelmiszerek mellett első­sorban a vegyi dolgokat vásárolják itt, de tartok mirelit, műanyag, il­letve szezonális árut is. Kovácsné Bencs Mária küenc éve vezeti a falu kis boltját, amit két éve alakítottak át minicoop üz­letté. Elmondta azt is: ennek az az előnye, hogy a vásárlókat nem éri meglepetés: tudják az árakat, lát­hatják a kínálatot, és maguk vá­laszthatják ki a nekik megfelelő termékeket. A boltot elhagyva folytatjuk utunkat a falu szíve felé. A házak változatosak, a rozzant épületek mellett több nemrégiben épült vagy felújított otthont is látni. Folyamatos fejlődés A nehéz helyzet ellenére Simonfa a kilencvenes évek közepe óta el­mozdult a holtpontról, s az önkor­mányzat beruházásainak köszön­hetően fejlődésnek indult. Jól lát­szik ez a lakosság életének és a fa­lu arculatának lassú átformálódá­sán. Tíz éve Bodrog Gábor polgár- mester irányítja a települést, s ná­la jobban talán senki sem tudja, hogy az utóbbi években mennyi minden történt Simonfán.- Nőtt a lakosság száma; az utóbbi években itt négy-öt fiatal pár is letelepedett - mondta. - Két új ház építését kezdték el tavaly, s a város közelsége miatt egyre töb­ben vásárolnak itt ingatlanokat. A bakancsos turisták és a pihenni vágyók is fölfedeztek már minket. Nyaranta a fővárosból fogadunk egy nagyobb gyerekcsoportot, ők nálunk rendezik meg háromhetes történelmi táborukat. A vendégek elszállásolására több alkalmas épület is van a faluban, s további beruházással mintegy kétszázat tudunk elhelyezni. Egy kaposvári vállalkozó két éve nekilátott egy erdei iskola kialakításának, s ez már az idén fogadja a tanulókat. Beszélgetés közben a polgár- mester egy kis sétára hív bennün­ket. Meglátogatunk egy fiatal párt is, nagyvárosból költöztek nemré­giben erre a kis településre. Elegük lett a városból Egy éve talált otthonra Simonfán Ferenczy Péter és Trömböczky Ág­nes. Bécs és Budapest nyüzsgése után nyugodtabb életre vágytak. Bejárva Nyugat-Magyarország több települését, végül is úgy dön­töttek, hogy itt telepednek le.- A falu környéke és a 67-es út­Élvezték a havas napokat a kis óvodások ról látható tó tetszett meg először - mondta Trömböczky Ágnes. - Olyan otthonra vágytunk, ami csendes, de nincs messze a város­tól sem. Az emberek barátságosan fogadtak, segítőkészek, és megbe­csülik amijük van. Munkahelyet azonban a költö­zés miatt még nem sikerült találni­uk. A fiatalember programozó, s mint mondta: nem tájékozódott a somogyi lehetőségekről, de kap ki­sebb munkákat és fordít is, így nincs oka panaszra. Barátnője ko­rábban egy fővárosi fatelepen dol­gozott, most Kaposváron próbál szerencsét. Hobbija az üvegfestés, s evvel akár alkotóműhelyben is megismertetné az érdeklődőket. Ennek a fiatal párnak még nincs gyermeke. A faluban nemrégiben letelepedett családokban azonban már született néhány kisbaba, így remélhetőleg évek múlva is lesz elég óvodás. Telt ház az óvodában A nemzeti ünnep múltával még pi­ros, fehér és zöld galambok díszí­tik a gyermekintézmény ablakait, s utcára hallatszik a tucatnyi kicsi énekelte Kossuth-nóta. Belépve Nagyné Zsilovics Tímea vezető óvónő fogad, mögiile pedig kíván­csi és félénk tekintetek vizsgálják az óvoda váratlan vendégeit. ■ - Korábban a helyek kihaszná­latlansága okozott gondot, most pedig a zsúfoltság miatt már nem tudtunk fölvenni három kisgyere­ket - mondta Nagyné Zsilovics Tímea. - Jelenleg harmincnégy ki­csi jár hozzánk. Úgynevezett kis-középső, valamint közép­ső-nagy vegyes csoportokkal tevé­kenykedünk, a délelőtti foglalko­zásokat külön tartjuk, a délutánia­kat pedig már egyben. Gyermeke­ink 70 százaléka valamilyen ok miatt hátrányos helyzetű. A rászo­rulókon ingyenes ebédeltetéssel igyekszünk segíteni. Az értelmi ké­pességük miatt hátrányos helyze­tűekkel pedig fejlesztőpedagógus foglalkozik, s hetente egyszer jár hozzánk logopédus is. A hivatalhoz vezető útról jól lát­szanak a környező dombokon el­nyúló szőlőskertek. A polgárőrök­nek hála, az utóbbi időben vissza­esett a lopások száma - tudtuk meg vezetőnktől, majd szóba ke­rülnek a civil szervezetek. Összetart a közösség A mintegy négyszáz lelket számlá­ló településen fontos szerep jut az utóbbi években megalakult civil szervezeteknek. Ők a közösség életének a mozgatói. Elsőként a millennium évében alakult a mára huszonöt tagot számláló horgász­egyesület. Tagjainak a többsége helybeli lakos, de bárkit fölvesz­nek, aki származása vagy ingatla­na révén kötődik a faluhoz. A tár­saság és a község élete ma már egymástól elválaszthatatlan. Az önkormányzattal igen jó a kapcso­lata, ezt mutatja az is, hogy az egyesület nem fizet bérleti díjat a tóért, de segít a falu rendezvényei­nek a megszervezésben és lebo­nyolításban. A horgászegyesület után a nyugdíjasklub jött létre, ezt a múlt év közepén követte a harminc ta­got számláló polgárőr-egyesület. Hatékony tevékenységének kö­szönhető, hogy a zártkertek és a porták egy napig sem maradnak őrizetlenül. Egyéni és a rendőrség­gel közös munkájuk eredménye, hogy több tolvajt lefüleltek, sőt egy nagyobb társaságot is. Ennek a következménye, hogy ma már rend van a simonfai szőlőkben. Negyedik civil szervezetként pedig a közelmúltban megalakult a Simonfai Baráti Kör. ■ Úton Európába Kecskesajttal piacra Száztíz fejőskecskét, növendék állatokat és több mint száz gidát tartanak most a csaknem három éve létesített kecsketanyán. Az egyik épületben a sajtkészítő kád, a csurgatóasztal, az érlelő- és a cso­magolóhelyiség jelzi: itt készítik a hazánkban még nem igazán elterjedt kecskesajtot. Kovács Endre ős­termelő, vállalkozó elmondta: tavaly háromezer­ötszáz liternyi tejet dolgoztak föl, és ebből csak­nem négyszáz kilogramm sajtot készítettek. Ennek a nagy részét értékesítették. A fogyasztói igények­nek megfelelően ugyanis nyolcféle sajtot készíte­nek, s állítja, hogy ebben a Zselic gyógynövényei is benne vannak. Rendkívül fontos ugyanis, hogy jó minőségű terméket kínáljanak a piacon.- Kaposváron nincs igény a kecskesajtra - mondta az őstermelő. - Termékeinket Budapesten és a kör­nyékén, ületve az Alföldön adjuk el. Piacot természe­tesen nehéz találni, s az ember ki van szolgáltatva a felvásárlóknak. A jövőt ezért a gazdaszövetkezetek létesítésében látom. A vállalkozó szerint bár a biogazdálkodásnak van jövője, az Európai Unióban sem lesz jobb a helyze­tük. A Zselic adottságai folytán ezen a vidéken a növénytermesztésnél kifizetődőbb az állattenyésztés. Ezért is döntöttek a kecsketartást mellett. ■ Mintegy négyszáz kilogramm kecskesajtot értékesített tavaly a si­monfai üzem. Termékeiket nyolcféle ízben kínálják a biopiacokon Simonfa Kincse Dísztó a parkban A simonfaiak régi vágya teljesült, amikor négy éve az akkor még mocsaras és szemétlerakóként használt te­rületen hozzáláttak egy dísztó kialakításához. A két- hektáros terület felén tavat létesítettek, a másik részt pedig füvesítették és facsemetékkel ültették be. Ké­sőbb a tóba halakat is telepített az önkormányzat, s ez ösztönözte a lakosokat, hogy horgászegyesületet ala­kítsanak. Tagjai összefogtak, s rendezték a kis tó környékét, és hamarosan folytatják ezt a munkát: fel­töltik a bolt mögötti területet, és azt is füvesítik.- A tavat egy kaposvári vállalkozó építette, ő végez­te a földmunkákat is - mondta Horváth László, az egyesület elnöke. - Az önkormányzat jelentős össze­get költött a tervezésre és a környező park kiépítésé­re. Ezt pályázati pénzekből végezték el. Sok fát ültet­tek; nyír, hárs, valamint különféle díszfák és cserjék állnak a most még csendes tájon. Nyáron a tónál megpezsdül az élet. A pihenőparkban szalonnát is le­het sütni, és a gyerekek meg is mártóznak a forrásvíz táplálta tó vizében. A napijegyes horgászok is vissza­járnak, hiszen a pontytól a kárászig sokféle hal talál­ható a vízben. A zselici kis tóhoz sokan ellátogatnak, mert itt csend és nyugalom van, s a táj szépsége mindig feled- teti a mindennapi gondokat. __________________■ A horgászok és a lakosok is folyamatosan gondozzák a tó környé­két, mert büszkék rá, s ez a falu rendezvényeinek egyik színhelye ALMANACH - 174

Next

/
Oldalképek
Tartalom