Somogyi Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-21 / 44. szám
A mesék és a virágok egyformán nyílnak- Minden mesének megvan a maga mondandója, azért írja az ember. Van mesém az igaz barátságról, az anyai és az édesapa iránti szeretetről. Az, amit valaha is el akartam mondani a gyerekeknek, benne van az Aranypofácska című meséskönyvemben. Mesefiguráim egyébként mindig jókedvemben születtek. A rádió indított el a meseírás útján. Nagyon szerettem az ott megzenésített mesejátékokat, minden darabhoz magam írtam a dalszövegeket is. Boldoggá tett, ha a zeneszerzőnek is tetszett, amit írtam.- Milyen meséket szeretnek manapság a gyerekek a tv-show-k világában? Egyáltalán van még igény a mesékre?- Az író-olvasó találkozókon azt tapasztalom, hogy minden technikai vívmány ellenére igenis van. Nem elég ugyanis okos gyerekeket nevelni, kell, hogy legyen szívük is. Ehhez egyebek mellett a meséken keresztül vezet az út. A legnépszerűbbek az állatmesék, a kislányok viszont a tündérmeséket szeretik nagyon. Egyszer egy kislány tündérmesét írt gyerekeknek hirdetett mese- y-ó-pályázatra. Az derült ki,-hogy a mesebeli tündér valójában az anyukája.- Az sem mindegy , hogy milyen rajzok kerülnek a mesébe, vagyis ki illusztrálja a könyvet.- Bizony fontos hogy színesek, szépen illusztráltak legyenek a könyvek. Anélkül ugyanis szinte eladhatatlanok, bármilyen jó és tanulságos is a mese. Mindig azt szoktam mondani, hogy a mesék olyanok, mint a virágok; mindenkinek egyformán nyílnak. Aki akarja leszakítja őket, aki nem, elmegy mellettük. Ha viszont valaki az előbbi mellett dönt, az élete’érzelemdúsabb, színesebb lesz.- Három gyermeke, 12 unokája van. Nekik is könyvből mesélt?- Csak mások hangján volt módom mesélni nekik. Sajnos nagyon kevés volt az időm akkoriban, a gyerekek akkor hallották a meséimet, amikor leadta a rádió. Orroltak is néha rám, amikor újra és újra leültem az írógép mellé, ahelyett, hogy játszottam volna velük. Amikor aztán a rádióban hallották a mesémet, megbékéltek, és már örültek is.- A mesék szinte mindig happy end- del végződnek. A meseíró számára kötelező az optimizmus?- Természetesen. A rádióban például követelmény volt, hogy nem szabad szomorítani a gyerekeket. Szerintem a meséknek akár gyógyító erejük is lehet, mert amíg a gyerek hallgatja, addig sem figyel a bajára. Egyébként pedig nem lenne érdemes az igazságért küzdeni, ha legalább a mese vége nem lenne mindig jó.- Mennyi idő alatt készül el egy mese?- Nagyon változó. Férjem halála óta nehezen megy az írás. Ő biztatott mindig, újabb és újabb erőt adva. Amióta nincs, hiányzik a véleménye, az viszont inspirál, hogy tudom: szeretné, ha megírnám mindazt, ami még bennem van.- A már elkészült meséi meddig hevertek a kiadó polcán?- Változó. Volt kiadó, amelyik felajánlotta, hogy egy év alatt két könyvemet is kiadja. A legutóbbi kötetem, a Csaló az üveghegyen azonban három évig várt a megjelenésre. A meseírásból nem lehet megélni. Nekem legalábbis nem ment. Három gyerek mellett kellett egy állás is. Egész életemben gyors- és gépíró voltam.- A gyereknek milyen tulajdonságait fejleszti a mese?- Az attól függ. Nem mindegy, milyen tulajdonságokkal bír a főszereplő. Az egyik mesém főhőse például egy utá- 1 .os, irigy hörcsög, aki pórul jár, de akinek végül megbocsátanak a barátai. A mese hallatán a gyerekek többségében viaskodik a káröröm és a sajnálat, de leggyakrabban ez az utóbbi győz.- Régen könnyebb volt gyereknek lenni, mint ma?- Manapság nehéz helyzetben vannak a gyerekek. Válságba rült a hűség és ság egyaránt, fiatalok nagyon könnyen feladják, rögtön elvál nak. Pedig a házas Ságnak szövetség nek kellene lennie jóra, rosszra, egészségre^ betegségre. Az én üzene tem a szülőknek az, hogy vigyázzanak jobban gyerekeikre, hiszen rajtuk múlik jövő. A felelősség az övék; abban is, hogy példát mutatnak. Kapcsolják ki a tv-t, ha olyan műsor van, ami nem gyereknek való. Tudom, hogy sokszor köny- nyebb a gyerekkel, ha a képernyőt bámulja, de ne felejtsük el, onnan merít mintát, onnan tanulja meg pél- lául azt is, mi az, hogy kegyetlenség. Nem szabad minden felelősséget a pedagógusokra hárítani, hiszen 25-30 gyerekkel nem lehet bizalmasan elbeszélgetni. Azt szeretném kérdezni a szülőktől: mikor ültek le utoljára beszélgetni a gyermekeikkel? Az ő feladatuk elmondani a gyerekeknek, miről is szól az életünk.- És miről szól?- Ugyanarról, mint a mesebeli figuráké, s erre az anyukáknak, apukáknak kell rávilágítani. Az életünknek tartalma van, s ez nem azonos a céljával. A tartalma a munka, a célja pedig egy másik dimenzióban: visszatalálni a Teremtőhöz, aki szeretetből hozta létre a világot.- Verseket is ír, egynek közülük igen fontos szerepe volt az életében.- A versek csak esetleges próbálkozások voltak, de az egyik valóban sorsdöntő lett. Ezt 16 évesen írtam, és 1943- ban közölték egy újság vasárnapi mellékletében. Itt, Kaposváron elolvasta egy irodalomkedvelő diák, s válaszolt versben. Azután ismeretlenül váltottunk néhány levelet. A háború véget vetett ennek a rövid „kapcsolatnak”. Jó pár év múlva, hadifogsága után egy különös véletlennek köszönhetően ismét eszébe jutottam, és megkeresett. Három találkozás után elhatároztuk: összeházasodunk. Állásomat, albérletemet hátrahagyva eljöttem hozzá Kaposvárra. Sohasem bántam meg, mert egy kiváló ember mellett élhettem itt 52 boldog évet.- Aki ismeri, tudja, hogy nagyon szereti Kaposvárt. A díszpolgár címmel Kaposvár is bevallotta: szereti Fésűs Évát.- Amikor jöttek közölni a jó hírt, nem is akartam elhinni. Nem szégyellem, el is érzékenyültem. Mégis nagyon örülök, mert attól a várostól kaptam, ahol boldog voltam. Sok jó ember él itt, ők adták, s ez több, mintha csupán a város adta volna. Szeretem Kaposvárt, mert itt éltem az életemet, itt születtek a gyermekeim, itt van örökre a férjem, s majd én is ott leszek mellette örökre. MÁRKUS KATA Intelmek FÉSŰS ÉVA 1926-ban született Cegléden. 1958-tól húsz éven át a Magyar Rádió külső munkatársa, 353 műsora és 28 mese- hangjátéka hangzott el. Több bábfilmet írt a tv-nek, majd 1973-ban a Palacsintás király című színes mesefilmet. 16 önálló meséskönyve jelent meg. 2001 - Az Év gyermekkönyve - Életmű-díj; 2004 - Kaposvár díszpolgára. Három gyermeke, nyolc lány- és négy fiúunokája van. aranypávát etetnék, ha királyné lehetnék.” (A Palacsintás király) „Este a hold süt, reggel a nap, Éjjel a fű nő, nappal a zab, nyáron eső hullik, télen hó, de éjjel-nappal, télen- nyáron légy te mindig jó!” (Aranypofácska dalából) „Kezdetben csak a nagyobb szem cukrot irigyeltem, később a más örömétől szinte beteg lettem. Bárki kapott új cipőt, új ruhát, az én szívem nagyon fájt! Jaj, de nagyon fájt!” (A Kobakházi Tök király dala) „Ha ló nincs jó a szamár is, a gyűrű helyett kaláris, az ország zsírja, kalácsa a fő, hogy senki ne lássa. Zsák, zsák, zsák, feneketlen zsák ez a rokonság.” (A Palacsintás király) „Hiába az ügyesség, hiába a fürgeség, engedetlen kisinasból soha sem lesz okos mester.” (Az erdei kalapos cimű meséből) „Mindened meg lehet, Mégse győzöd a telet, Meleg nélkül, mese nélkül Tavaszodni nem lehet.” (Télapó dalából) Tapsi káné fiUönfüggöJr „Ilyenkor nő meg a kék szeder, hízik az édes málnaszem, meglátod, te is nagyobb leszel, mire a hajnal itt terem.” (Mackóaltató) „Mert minden zsák elszakad, tél is, nyár is elszalad, Féltett kincsed elveszíted, csak amit adtál, az marad! Csak amit adtál, az marad!” (Aranypofácska dalából) „A szép fényes udvarban, sétálgatnék hajnalban, „Az életünk mesés kaland, de itt se röpdös sültgalamb, és jó, ha nem felejted el: a boldogságért tenni kell!” (Egy készülő meséből)
