Somogyi Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-05 / 30. szám

12. OLDAL N Y U G D í J A S 0 K 2004. Február 5., Csütörtök 911B Megbecsülik a falu örökségét Ecseny Több mint ötven éve létesült ipa­ros és kereskedő cégek alapítói, leszármazottai vehettek át em­lékplakettet és oklevelet pénte­ken a megyeházán, közöttük több ecsenyi is, ami azt jelzi, va­laha szebb napokat látott a bol­dogulásáért manapság kemé­nyen küzdő kis somogyi falu.- Virágzó élet, gyarapodó gazda­ság volt Ecsenyben valóban - erő­síti meg Máj Péter polgármester -, a két világháború között ezer­négyszáz lakója volt a községnek, majd mindannyian svábok, akik szorgalmukról, mesterségbeli tu­dásukról közismertek. Építőiparo­sok, kovács, molnár, fodrász, ke­reskedők, szövő-fonó asszonyok, a földművelés, állattartás mellett népi kismesterségek művelői. Nagy öröm és megtiszteltetés szá­munkra, hogy Somogybán újra becsülete van a tisztes iparnak.- Említsen néhányat az ecsenyi mesteremberek közül.- A legrégibb iparos család ala­pítója nagyapám testvére, Máj Géza, aki 1868-ban nyitott ko­vácsműhelyt a faluban, a negye­dik generáció folytatja máig a je­les szakmát, igaz, már lakatos­ként. Elismertek voltak az építő­mesterek, Hock György és édes­apám, idősebb Máj Péter, jó né­hány kiváló állapotban levő ház bizonyítja ma is hozzáértő, lelki- ismeretes munkájukat. A keres­kedelemben Enner János vívott ki közmegbecsülést, a családi ha­gyomány azóta is töretlen, a le­ány dédunoka, Enner Katalin is a kereskedelemben dolgozik. Scherer Péter 1937-ben kezdett fodrászkodni, túl a nyolcvanadik életévén biciklivel még ma is fel­keresi régi kuncsaftjait beretvá- lás, hajvágás okán, meg egy kis beszélgetés reményében.- Vajon ötven év múlva lesznek-e ecsenyi iparos dinasztiák a kitünte­tettek között?- Ötven év múlva valószínűleg másként folytatódik a történet. Vi­lágjelenség, hogy az iparból, mező­Az ecsenyi kitüntetettek (balról jobbra): Bitz Jánosné, Hock György, Máj Gézáné, Scherer Péter, idős Máj Péter és Enner János fotó: láng Róbert gazdaságból kiszoruló emberek egy harmadik ágazatban, a szolgál­tatásban találják meg számításu­kat. A falusi turizmus fellendülésé­ben reménykedem, amelyben je­lentős szerepet kaphat az ecsenyiek legendás vendégszerete­te. A gazdag sváb hagyományt őrző házias ételek, az évszázados népi kismesterségek életben, emlékezet­ben tartására különös gondot fordí­tunk, ezek egyedülálló vonzerőt kí­nálnak. Az ünnepségre készülve sorra előkerültek a féltve őrzött, majd év­százados megsárgult papírok, ta- noncszerződések, segéd- és mes­terlevelek. Az ecsenyiek tisztelik múltjukat, büszkék szorgos előde­ikre. ■ Hírek SZOCIÁLIS ATLASZ. A me­gyei önkormányzat módszerta­ni intézménye, a patalomi Park-otthon immár negyedszer adta ki Somogy Szociális Atla­szát, minden eddiginél bővebb tartalommal, adatbázissal. A Varga Zsolt igazgató szerkesz­tésében megjelent kötet bemu­tatja a megye minden önkor­mányzati, települési, egyházi, egyesületi, alapítványi bentla­kásos szociális intézményét, közli a szociálpolitikával fog­lalkozó szervezetek adattárát, a települések szociális ellátó hálózatát és az önkormányza­tok címjegyzékét, emellett módszertani tanulmányokat is közread. Az érdeklődők a pol­gármesteri hivatalokban, egy­házaknál, civil szervezetek ve­zetőinél, időskorúak intézmé­nyeiben és a megyeháza hu­mánszolgáltatási főosztályán juthatnak a kötethez. ÜDÜLÉSI CSEKK. Mint tegna pi lapunkban megírtuk, az Idős­ügyi Tanácsban képviselettel rendelkező szervezetek nem kí­vánnak közreműködni a nyugdí­jas üdülési támogatások szétosz­tásában. A tavalyi gyakorlatnak megfelelően sokan a megyei szö­vetség irodájában érdeklődnek, itt azonban érdemi felvilágosítást adni nem tudnak. A Nemzeti Üdülési Szolgálat kaposvári iro­dája januárban megszűnt, így a somogyi nyugdíjasok a pécsi ré­giós kirendeltséghez fordulhat­nak. Az iroda levélcíme: Pécs, Nagy Lajos király utca 11. Tele­fonszáma: (72) 210-829. OLDALSZERKESZTŐ: KATONA CSONGOR Újabb négy év a bizalom jele , szervezete. Az elmúlt évben 15 új mérését és jókívánságait Stikel Já­---------------------------------------- tag kérte felvételét, mintegy 140- nos főtanácsos tolmácsolta. Ki­Be számoló és vezetőségválasztó közgyűlést tartott pénteken az idén 15. születésnapját ünneplő Marcali Városi Szivárvány Nyugdí­jas Egyesület. Az elnökség jelenté­séből - amelyet Antalicz Istvánná elnökasszony terjesztett a tagság elé - kiderült, hogy eseményekben gazdag, sikeres évet tudhatnak maguk mögött. Számos bált tartot­tak, kirándulásokat szerveztek és önálló műsorral szerepeltek városi és megyei rendezvényeken. A klubdélutánok is népszerűek, egy­re többen vesznek részt a tavaly szervezett foltvarró szakkör mun­kájában is. A férfiak persze inkább a kártyapartikat kedvelik. A Szivárvány a város legna­gyobb és legaktívabb nyugdíjas­én vannak jelenleg. Kultúrcsoport- juk állandó szereplői a város ren­dezvényeinek, de a környék tele­pülésein is fellépnek verssel, ének­kel, humoros, vagy zenés-táncos összeállítással. A sok meghívás bi­zonyítja színvonalas munkájukat. Az egyesület jelentős részt vállal a kistérségi egyesülés klubjainak összefogásában is, amelynek leg­sikeresebb rendezvénye a tavaszi kulturális bemutató volt. A beszámolóban elhangzotta­kat megerősítette Sütő László pol­gármester is. Hangsúlyozta, más­fél évtized alatt kiérdemelték a vá­ros lakóinak tiszteletét, a Szivár­vány nélkül szegényebb lenne Marcali kulturális és közélete. A megyei közgyűlés elnökének elis­emelte: a megyei nyugdíjasszövet­ség meghatározó egyesülete a marcali Szivárvány, közreműkö­désükre mindig számíthatnak. A hozzászólások tanúsították, hogy elégedett a vezetőség munkájával a tagság is. Elismerésüket azzal bi­zonyították, hogy újra Antalicz Istvánnét választották elnökké, ez­úttal - alapszabály-módosítást kö­vetően - immár négy esztendőre. A régi-új elnök a bizalmat meg­köszönve leszögezte, az érdem közös, a tagsággal együtt értek el eredményeket. Méltatta azoknak a segítségét, akik kiemelkedő lelkesedéssel vettek részt az egye­sület programjaiban, önzetlen munkájukat ajándéktárggyal is­merték el. VIGMOND ERIKA Születésnapra készülnek Tfriffv visszaemlékezni. Múzeumokban ben. Ha valaki kórházba kerül, voltunk, fürdőkben, rengeteg él- meglátogatjuk. A találkozókat Ötéves születésnapját készül meg­ünnepelni a Dráva Gyöngye Nyug­díjas Klub, az előkészületek már javában folynak. A klub történetét Mikola Ferencné idézte fel.- A környéken már mindenütt volt nyugdíjas klub, legyen hát ná­lunk is, gondoltuk - szólt a kezde­tekről az elnökasszony. - Egy pin­cét tettünk rendbe, ott tartottuk az első összejöveteleket több mint harmincán. Most negyvenhét ta­gunk van, nemrég négyen jelent­keztek. Minden héten találko­zunk, ha tél, ha nyár; nem is bír­nánk ennél többet egymás nélkül.- Milyen közös örömeik voltak ?- A sok kirándulásra nagyon jó ményünk van. A közös születés- és névnapok, a Kotró parti halsü­tések felejthetetlenek. Tudunk spórolni, erre büszke vagyok. A nulláról indultunk és mára min­denünk megvan, ami egy száz­személyes rendezvény lebonyolí­tásához szükséges. Vonattal já­runk kirándulni, s mivel sok kö­zöttünk az egykori vasutas, meg a 60 év feletti, nem sok pénzünk­be kerül. De helyben sem unatko­zunk: egészségügyi előadásokat szerveztünk, verssel köszöntjük egymást, írókról, költőkről be­szélgetünk. Előfordult az is, hogy egyik társunknak segítettünk a kukorica kapálásában, szedésé­mindenki várja, hiányzik, ha vala­ki elmarad.-Öt éve vezeti a klubot. Nem ér­zi néha úgy, hogy elég volt?- Óvónőként dolgoztam, s már akkor is sok társadalmi munkát vállaltam. Mindig szerepeltünk a gyerekekkel. Vannak akik azt mondják: otthon nincs semmi dol­ga, ráér a nyugdíjas klubbal törőd­ni. Mások szerint pletykálkodni já­runk össze. Ezekre a megjegyzé­sekre nem figyelek oda, örömmel teszem a dolgom. Nem fáraszt, sőt el se tudnám képzelni enélkül az életemet. Nagyon mozgalmas öt év volt, lesz mire emlékeznünk az ünnepségen. ______ varga andrea Eg ymást segítve, a község javára Ságvár Szeretnénk örülni az élet apró szép­ségeinek, derűsen, egymást segít­ve, szülőfalunk javára akarjuk tölte­ni nyugdíjas éveinket - így foglalta össze a Ságvári Szivárvány Nyugdí­jas Egyesület céljait a január végi közgyűlésen Szecsődi Sándomé elnökasszony. Nem vüágmegváltó, hanem emberséges tervek, a leg­több, amit egy nyugdíjas közösség egymásért tehet. Szép emlékként elevenítették fel az unokákkal kö­zös karácsonyi ünnepséget, az énekkar szerepléseit. Tevékenysé­güket megbecsüli és anyagilag is tá­mogatja az önkormányzat, a képvi­selő-testület. A tagság is elégedett, a vezetőség újabb három évre kapott bizalmat. Megbeszélték a közeli klubprogramokat, eszerint február végén jelmezes farsangi karnevált, májusban Tavaszvárás címmel mű­soros estet tartanak. ■ A már megyeszerte ismert énekkart Bodáné Bartó Ágnes tanárnő készíti fel a szereplésre A régiós szellem hiánya Somogy megye A múlt héten ülést tartott a megyei nyugdíjas szövetség elnöksége. A tanácskozáson Klujber László elnök és Stikel János, a megyei önkormány­zati hivatal főtanácsosa a Nemzeti Civil Alapprogram pécsi régiós küldöttválasztó gyűléséről számolt be, ahol a házigazdák számbeli fölénye győzött a dél-dunántúli tér­ség érdekei felett. Az előadók a demokrácia paródi­ájaként jellemezték a pécsi elek- tori gyűlést, ahol a baranyaiak 108 elektort vonultattak fel a má­sik két megye összesen 75 szava­zatával szemben. Somogybán komolyan vették, hogy csak régiós hatáskörű civil szervezet kaphat mandátumot, ezzel szemben csak Pécsen hatvan szervezet jutott képviselethez. így for­dulhatott elő, hogy egy tíz-tizenöt tagú csapat szavazata ugyanannyit ért, mint a harminc­ezres somogyi nyugdíjas szövet­ségé. A három megye nyugdíjas szervezetei korábban megegyez­tek abban, hogy Gyenesei Istvánt választják régiós küldöttnek az NCA országos tanácsába, a pécsi gyűlésen azonban nem volt mód a jelölt politikai tapasztalatának, kiterjedt kapcsolatrendszerének, érdekérvényesítő képességének bemutatására, így a helyi szava­zógép a pécsi Civil Szolgáltató Központ vezetőjét választotta dél-dunántúli küldöttnek. A me­gyei szövetség levélben kívánja tájékoztatni az esélyegyenlőségi kormányhivatalt a küldöttválasz­tás körülményeiről. Gyenesei István árnyaltabban fogalmazva összegezte a tapasz­talatokat. Egy kialakulatlan szer­vezet első lépései, gyermekbeteg­ségei ezek, a régiós gondolkodás hiányát mutatják. A történtekből tanulni kell, mert fontos dönté­sek, a kollégiumok megalakítása előtt vagyunk. Ragaszkodni kell ahhoz, hogy nyugdíjas kollégium is alakuljon és az ide érkező pén­zek felhasználásáról minden me­gye azonos számú képviselője döntsön. A megyei közgyűlés elnöke röviden beszámolt az elfogadás előtt álló idei költségve­tés számairól is. Az ön­ként vállalt feladatokra jutó pénz azonos a tava­lyival, ezen belül azon­ban a civil szervezetek támogatására jutó ösz- szeg szerény mértékben nő. Javasolta a szövet­ségnek, hogy ne apróz­za el energiáját, azokra a feladatokra koncentráljon, ahol a befektetett munka és költség leginkább megtérül. Örömmel újságolta, hogy lehe­tőség van arra, hogy három tur­nusban fogadják az igen népsze­rű Őszi Napfény táborok vendé­geit. A szövetség elnöksége márci­us 4-én újabb tanácskozást tart, ott vitatják meg a március 25-i közgyűlés elé kerülő beszámolót, a napirendet. ________________■ A szolgálat utolsó napja a kaposvári 2-es toronyban fotó: kovács tibor Ellenberger József pénteken a kaposvári állomás 2-es tornyá­ban a vasúti szabályzat előírá­sai szerint átadta a műszakot kollégájának. Mint máskor. Munkatársai azonban a szok­ványos elköszönés helyett most hosszas, férfias kézfogással, jó­kívánsággal búcsúztak az utol­só szolgálatát teljesítő kapós- mérői vezető váltókezelőtől.- Ötvenkilenc évemből negyven­ötöt töltöttem munkával - foglalja össze élete sorát. - 1945-ben szü­lettem, kádármester édesapám szerette volna, ha szakmáját folyta­tom, ám akkor igen bizonytalan volt az iparosok jövője. Kellett a pénz a családnak, kisbíró lettem Kadarkúton - sokan talán nem is tudják, mi volt a dolga -, a község­háza híreit doboltam ki faluszerte.- Mikor került a vasúthoz?- Pár hónap híján 41 esztendeje, 1963. április 11-én. Krampácsoló pályamunkás voltam hat hónapig, 18. évem betöltése után vettek át a forgalomhoz, fékezőként kezdtem a tapolcai vonalon. 1968-ban Barcsra osztottak be szolgálatra, majd tartalékos váltókezelő lettem, ami azt jelenti, hogy a pécsi igazga­tóság területén bárhová vezényel­hettek. 1990-ben jöttem vissza Ka­posvárra, a Dombóvár felé eső 2-es toronyban voltam váltókezelő, majd szolgálatvezető váltókézelő a múlt hét péntekig.- Milyen érzéssel hagyta ott a szolgálatot?- Egy nagyon kis csavar voltam én a vasút hatalmas gépezetében, de ennek az apró alkatrésznek egyetlen hibája felmérhetetlen ká­rokat, tömegkatasztrófát okozha­tott volna. Munkámat végigkísérte a nagy felelősség, őszintén meg­mondom, nem bánom, hogy ettől az érzéstől megszabadulok. Meg az örökös telefoncsörgéstől. Öt ké­szülék köti össze a tornyot a szol­gálati helyekkel, sokszor több is jelzett egyszerre, valóságos tele­fon-allergiám alakult ki. Kollégáim­mal megértésben dolgoztunk, ró­luk jó emlékeket őrzök.- Felkészült a nyugdíjazással já­ró új életformám?- Nem ér váratlanul, lesz elég dolog a szőlőben. Negyvenkét sor, tizenöt méter hosszú egy-egy, bizony kifárad az ember, mire permetezőgéppel a hátán végig­járja. Tévét ritkán nézek, inkább olvasgatok. Falun másképp telik az idő. A kaposvári sávházban községnyi nép lakik, de akkor se kéne, ha ingyen rámíratnák az egészet. Leányom családjával élünk Kaposmérőben, a fiamék Fonyódon laknak. Vasutas ő is, most lett menetirányító. Négy unokám közül a legkisebb 6 éves, 13 a legidősebb, többet látom ez­után majd őket is. Feleségem ugyancsak nyugdíjas, mostaná­ban gyakran mondogatja: Jaj, Is­tenem! Ezután mindig itthon le­szel? Tréfálkozik csak. Ahogy ed­dig éltünk, ezután is megleszünk szerényen, békességben. ______■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom