Somogyi Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-01 / Vasárnap Reggel, 5. szám

2004. FEBRUÁR 1.

INTERJÚ

Kiss Péter kancelláriaminiszter, Tóbiás József pártigazgató többször kijelentették, hogy kiállnak mellettem. Ezeket a nyilatkozatokat pedig sokkal komolyabbnak és mértékadóbbnak tekintem, mint a nevüket nem vállalók véleményét.- Én azonban olvastam az egyik lapban, hogy Kósáné Kovács Magda nincs túlzottan elragadtatva az ötlettől.- Azt nem vitatom, hogy egyes politikusok, főleg akik jelenleg is megfigyelőként dolgoznak az EU parlamentjében, meglepődtek, ám egyikük sem fogalmazott meg ellenvéleményt. Egyébként annak pedig kifejezetten örülök, hogy - és ez nem semmitmondó udvariaskodás - Kósánéval együtt dolgozhatom, hiszen rendkívül nagy tudású és segítőkész politikusnak tartom.- A Magyar Narancs cikizésétől függetlenül, mostanában

nincs túl jó sajtója. Hogyan éli meg mindezt?- A segítő szándékú bírálatokat szívesen fogadom, ám sokszor méltánytalanul, politikai megfontolásokból támadnak bennünket, s van olyan napilap és újságíró, aki kifejezetten „utazik rám”. Gyakran elhangzik például a vád, hogy csak a pr-unkkal törődünk, és valójában semmit sem tudunk felmutatni. Aki ilyet állít, nincs tisztában azzal, hogy gyakorlatilag a nulláról - és Európának ezen a felén elsőként - felépítettük az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalt, amely komoly apparátussal, s ami még fontosabb, konkrét tervekkel, elképzelésekkel működik, s már számos eredményt képes felmutatni. Akinek ez a véleménye, azt sem tudja, hány diszkriminációellenes és felzárkóztató programot indítottunk el, milyen konkrét lépéseket tettünk a romák felzárkóztatása terén, vagy - ha csak a legutóbbi napokra utalok - miként segítjük a civil szervezetek tevékenységét. Mérföldkőnek tartom, hogy megválasztották a társadalmi szervezetek és alapítványok működését segítő állami pénzalap, a Nemzeti Civil Alapprogram tanácsának tagjait. Az állam az NCA-n keresztül támogatja ezeket a szervezeteket, idén mintegy hétmilliárd forinttal. A pénz 80 százalékáról pályázati úton, a maradékról a tanács irányelvei alapján döntenek. Mindemellett az ügyfélszolgálatunkat is nagyon sokan felkeresik személyesen vagy telefonon, s akin tudunk, segítünk. De valahogy erről kevesebb híradás lát napvilágot.- Ez mind szépen hangzik. De akkor mivel magyarázza az ön elleni támadásokat?- Sajnos az esélyegyenlőség területén is megjelent a pártpolitika, s már megkezdődött a választási kampány is. Holott nincs baloldali vagy jobboldali szegény, s valamilyen szempontból mindenki kisebbséginek számít: vagy azért, mert roma, netán homoszexuális, vagy van valamilyen fogyatékossága, illetve 45 év feletti, és nem tud elhelyezkedni, de lehet, hogy kistelepülésen él, vagy fiatal nő, akit nem szívesen alkalmaznak, mert elmegy szülni, és még sorolhatnám. Márpedig a többségnek is az az érdeke, hogy a kisebbségben lévők is jól érezzék magukat a bőrükben. Azt azonban hadd jegyezzem meg: a bírálatok ellenére a kormány második legnépszerűbb tagja vagyok, s az összetett politikusi

Dr. Lévai Katalin

Született: Budapest, 1954. május 22. Legmagasabb Iskolai végzettsége: külkereskedelmi főiskola angol-német szak, ELTE szociológia-politológia szak, szociológiából doktorál Munkahelyei: 1987 és ’90 között az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa, 1989-től az Esély szociálpolitikai folyóirat főszerkesztője. Tanít a budapesti Eötvös Loránd, valamint a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, oktat a római, prágai, koppenhágai egyetemen, kutató Hamburgban. 1996 és 1998 között a Munkaügyi Minisztérium Egyenlő Esélyek Titkárságának vezetője. 1998-tól 2002-ig az Egyenlő Esélyek Alapítvány elnöke. 2002-től a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőség Főigazgatóságát vezeti. 2003. május 19-étől tárca nélküli miniszter.

Családi állapota: férjezett, nagyobbik lánya 26, kisebbik 17 éves, unokája egyesztendős Hobbi: tánc, gyorsolvasás

rangsorban is mindig a 4-5. helyen voltam, tehát a közvéleményben a megítélésem inkább pozitív.- Nem vitatom, de ez biztosan nem igaz a prostituáltakra. A megoldási javaslatai még az önnel egyébként szimpatizálók körében, a kormány egyes tagjai között sem arattak osztatlan elismerést, és akkor még visszafogottan fogalmaztam.- Erről a kérdésről nemcsak Magyarországon, de egész Európában komoly viták folynak, s tagországonként eltérő módon próbálják meg kezelni a problémát. Én az északi modellt pártolom, amely szerint - a képzésük, a foglalkoztatottságuk megteremtésével - mindent meg kell tenni azoknak a nőknek az érdekében, akik ki akarnak kerülni ebből a megalázó helyzetből. A prostitúció környezetében és az abból élők ellen viszont a leghatározottabban fel kell lépni a jog eszközeivel is, hiszen ezek az élősködő csoportok, bűnszervezetek maximálisan kizsákmányolják a testük áruba bocsátására kényszerülő lányokat, s a bűnözés melegágyát jelentik. Ez a rendkívül káros folyamat pedig felerősödne, ha nálunk is engedélyeznék a bordélyházak működtetését. S hadd oszlassak el ezzel kapcsolatban egy téveszmét. Többször hallottam, miszerint gyakorlatilag az egész országnak az a véleménye, hogy a nyilvánosházak jelentenék a megoldást. Ez egyszerűen nem igaz: 87 civil nőszervezet azonnal jelentkezett, hogy támogatja az elgondolásomat. Arról nem is szólva, hogy a jelenlegi törvények alapján is nekem van igazam, s a nemzetközi egyezmények - amelyekhez az elmúlt évtizedekben csatlakoztunk - szintén az általam hangoztatott elveken nyugszanak.- A Nők Házát azonban támogatja. De ugye most már nyitva van?- Ez megint egy rosszindulatú sajtóhír volt. Rajtam kérték számon, hogy karácsonykor bezárt, mintha én őrizném a kulcsot. Egyébként tíz civil szervezet elképzelései alapján december 18- án nyílt meg az intézmény. Kitűnő programokkal kerestek meg, amelyek megvalósításához anyagi segítséget nyújtunk. Egy év múlva a hivatal megvizsgálja a működését, és dönt a további támogatásról.- Bár a nők egyenjogúságának egyik élharcosa, a férjével - gondolom - azért megbeszélte, hogy európai képviselő lesz.- Igen, s jön ő is velem. Közgazdász, egyetemi tanár, beszél nyelveket, így azt gondolom, talál magának állást. De most még inkább a hazai feladataimról beszélgetünk, hiszen jelenleg ez a legfontosabb.

Almási B. Csaba

Lévai Katalin körül miniszteri kinevezése óta forr a levegő. Amikor tavaly tavasszal a miniszterelnök bejelentette, hogy az esélyegyen lőség koordinálására őt kéri fel miniszternek, a szociológus addigi tevékenységét ismerők örültek a döntésnek, a közvélemény pedig úgy fogadta: egy okos, dekoratív megjelenésű hölgy mindenképp hasznára lehet a kormánynak. Az esélyegyenlőségi hivatal számos ötlettel, elképzeléssel állt a nyilvánosság elé, amit kezdetben pozitívan fogadott a közvélemény és a sajtó.

Ám a múlt év vége felé megjelentek az első bírálatok, miszerint érdemi munka helyett csak jól menedzseli magát a miniszter. A prostitúció visszaszorítására tett javaslatai pedig még kormányon belül sem arattak egyértelmű sikert, bár a miniszter állítja, neki van igaza. Lévai Katalin azonban már nem sokáig irányítja hivatalát, hiszen az MSZP listájának harmadik helyezettjeként biztos a repülőjegye Strasbourgba, s szeretné, ha nő követné őt a bársonyszékében. Ám a nagyobbik kormánypárt elnökségének javaslata még a párt belső ügyeit jól ismerőket is meglepte. Úgy terveztem, az interjút egy szőke nős viccel kezdem, de látva a miniszter határozottságát, a nőiességét büszkén hangsúlyozó politikust, visszariadtam a humorosnak szánt nyitánytól.- Örül, hogy néhány hónap múlva abban az országban dolgozik majd, ahol az egyik első szerelme él?- Úristen, kire gondol?!- Alain Delonra.- Ó, nagyon kedves, hogy emlékeztet rá. Tízéves koromban láttam a Fekete tulipán című filmet, és beleszerettem a főhősbe.- Azóta nyomon követi a pá lyafutását?- Nemcsak vonzó férfinak, nagyon tehetséges színésznek is tartom, így sok filmjére beültem. De megnyugtatom, nem ezért indulok az európai parlamenti választáson.- Hanem?- Mert úgy gondolom nagyon sokat tudok segíteni a magyar civil szervezeteknek, a fogyatékosoknak, más rászorulóknak azzal, ha az ottani intézményeknél lobbizok, programokat kezdeményezek. Úgy képzelem el a munkámat, hogy az Unió parlamenti bizottsága mellett a' hazai Országgyűlés illetékes testületéivel, az itthoni szervezetekkel is állandó kapcsolatban leszek, közvetítő szerepet vállalok. Ha elnyerem a mandátumot, párhuzamosan végzem a munkámat külföldön és idehaza. Egyébként Strasbourgban és Brüsszelben is ugyanazt csinálhatom, mint eddig itthon, csak más keretek között. Engem ugyanis egyetemi tanárként, kutatóként, miniszterként és képviselőként is ugyanaz a kérdés érdekel szenvedélyesen. Méghozzá az, melyek azok a társadalmi mechanizmusok, amelyek előidézik a diszkriminációt, a kirekesztést, mi van a szegénység, a kiszolgáltatottság hátterében, s legfőképpen arra keresem a választ, miként lehet ezeket a káros jelenségeket felszámolni vagy legalábbis csökkenteni. Az európai politikusoktól pedig nagyon sokat lehet tanulni, ők rengeteg tapasztalatot szereztek ezen a területen. így nagy reményekkel várom az ottani munkát, persze ennek az a feltétele, hogy megválasszanak.- Nem bízik abban, hogy az MSZP eléri az öt százalékot? Persze csak vicceltem.- Arra gondoltam, hogy a Magyar Szocialista Párt listájáról az országos választmány fog február közepén dönteni, addig pedig csak feltételes módban beszélhetek.- Számít arra, hogy a választmányi tagok esetleg megfúrják az ön listahelyét? Hiszen nem egyöntetű az ön támogatása.- Én is olvastam, hogy egyes lapok meg nem nevezett forrásokra hivatkozva - „nagyon kedvelem” az ilyen zsurnalisztikái fogást - azt írták, a párt elnökségében komoly viták voltak a jelöltségemről. Ezzel szemben Kovács László pártelnök, Horn Gyula egykori miniszterelnök,

Földi Ágnes, a Magyar Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke: - Tévesen közelítette meg a prostituáltak problémáját, és a megoldási javaslatai is tökéletesen elhibázottak. A tevékenysége alatt jottányit sem haladt előre az ügyünk, sőt úgy érezzük, neki köszönhetően a prostituáltak helyzete kilátástalanabb lett. Ráadásul a viselkedése sem volt megfelelő: amikor petíciót szerettünk volna átadni neki, szabályszerűen kirúgott minket az irodájából. Ezért nem bánom, hogy Strasbourgban folytatja a pályafutását.

Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke: - Jó szakembernek tartom, nagyra értékelem a munkáját, amelynek révén kiváló kapcsolat alakult ki a kormányhivatal és az önkormányzatunk között. Erre szükség is van, hiszen a romák társadalmi integrációjának megteremtésében mindkét szervezetnek nagy feladatai vannak. A vatikáni látogatás során pedig sikerült emberileg is jobban megismerni, s a személyiségéről is kifejezetten pozitív a véleményem. Sajnálom, hogy az európai választás után megválik posztjától.

Tamás Pál, az MTA Szociológiai Intézetének igazgatója:- Nehéz feladatra vállalkozott, hiszen a többi minisztériumnak nagy hagyománya, konkrétan meghatározott fel- J adatköre van, ehhez szükséges apparátussal. Neki viszont a semmiből kellett építkeznie. Az elvárásoknak sikerült eleget tennie, hiszen szociológusként korábban is a problémák gyakorlatias megközelítésével foglalkozott. A közvéleményben azonban nem egyértelmű a megítélése: a kormány irgalmas nővéreként sok népszerű döntést hozott, ugyanakkor néhány ügyben ellenállást váltott ki a munkássága.

Nincs bal- és jobboldali szegény