Somogyi Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-26 / 48. szám

2004. Február 26., Csütörtök A L M A N A C H 1 7 1 7. OLDAL Jégtörő Mátyásról azt tartják, ha talál jeget, megolvasztja, ha meg nem talál, hát csinál. Lehet ebben valami, az utóbbi napok enyhülése után ugyanis Mátyás napján téli havazás­ban volt részük a sávolyiak- nak. A legtöbb házban azon­ban ismerik az öregek bölcses­ségét, így ezen senki nem lepő­dött meg. Ellenkezőleg: örül­tek a Jégtörő ajándékának. A kivételesen száraz nyár sok kárt okozott, s azóta sem volt annyi csapadék, amennyi hi­ányzik a földnek. Ébresztőt fújna öreg és fiatal- Hiszen csak esne legalább egy hé­tig - hallatszott az egyik kapuból. - Esett volna inkább karácsonyra, s most már inkább jönne a tavasz, hiszen nyílik már az aranyesőm - jött a válasz. A hirtelen jött időváltozás azon­ban nem zavarja a falu minden­napjait. A legtöbb portán, hiába a hó, már érzik a tavasz közeledtét, és dolgoznak az otthoniak. Kevés a fiatal- Októberben végeztem az iskolá­val, azóta semmi lehetőséget nem találok - mondta Tóth Milán, mi­közben egy kiskocsira pakolja a kivágott tujaágakat. - Próbáltam Sámsonban, Marcaliban meg Ka­nizsán is, de semmi munka. Falun azonban csak a lusta unatkozik. Tóth Ákos a barátjának segít, Péter Lászlóval együtt. Árvaiék előtt ugyanis már akkorára nőttek a tuják, hogy az elektromos vezetékig értek. Hát kivágták őket. A szomszédok mindenben számít­hatnak egymásra.- Én a Balaton-parton dolgozom már évtizedek óta - mondta mun­ka közben Péter László. - Szakács­ként, hiszen ez az eredeti szak­mám. Amikor meg vége az idény­nek, kőműveskedem, mert azt is tanultam. Péter László nyolc éve költözött vissza Sávolyra. Szőkedenc.sen született, és Tihanyba nősült. Bala- tonfüreden laktak, de mindig hi­ányzott neki a falu. Mikor hazajöt­tek, Szőkedencsen nem volt eladó telek, ezért választották a szom­széd települést. Ide járt iskolába, úgy érzi hát, mintha hazaköltözött volna.- Aki egyszer megszokja a falusi levegőt meg a közösséget, idegen­nek érzi a várost. Péter Lászlótól a házigazda, Árvái Tamás veszi át a szót.- Én sem költöznék el innen - mondta. - Nem ez a vüág legjobb faluja, de azért hiányozna. Persze megértem azokat is, akik elköltöz­tek. 28 éves vagyok, s az én korosz­tályomból igen kevés lakik itthon. Nekem szerencsém volt: van mun­kám egy mélyépítő cégnél. Amikor menni kell, megyek, de rossz idő­ben, télen Sávolyon vagyok. Ha lenne több fiatal meg nagyobb összetartás, nem is lenne semmi panaszom.- Mi is csak nyolcán ballagtunk a nyolcadikból - mondta Tóth Mi­lán. - Akkor hogyan lenne fiatal a faluban? Kicsi a suli, de erős Most 98 iskolás van Sávolyon. Négy településről járnak ide a gye­rekek. Kevesebb a diák, mint pár éve. 1998-ban voltak a legtöbben: akkor 125-en tanultak itt. Az iskola igazgatóhelyettese, Méri Istvánné is ide járt. Igaz, csak felsőbe. Főnyeden született, s mi­kor alsós volt, még nem volt busz­járat a két falu között. Akkoriban lovas kocsival hozták a gyerekeket Főnyedről a Hupolagoson át Sá­volyra. A Hupolagos kifejezést még most is használják. A két falu kö­zötti terület ez, ahol a néphagyo­mány szerint volt egy kupolás kas­tély. Arról kapta a nevét. Azóta már busz is van, és most naponta 17 gyereket hoz Főnyedről az iskolába. A tanintézmény az át­lag falusi iskoláknál jobb állapot­ban van. Három év alatt kicserélték a tetőt, a nyílászárókat és a világí­tást. Most a taneszközökön van a sor. Korszerű oktatástechnikára, számítógépekre több mint 30 millió forint kellene. A beszerzé­sükhöz szükséges pályázatról a napokban döntenek. Nagy is az izgalom. Segítik egymást a jó szomszédok Terefere Árvaiék kapujában Egyed József nem szeret tétlenkedni Ha sikerül, a következő évtize­dekre is biztosítva lesz a megfelelő szintű oktatás. Maszkázók napja Az iskolától nem messze egy kapu­ban három asszony diskurál. Mind ebben az iskolában ta­nultak meg írni, hiszen a mostani épületben már száz éve oktatnak. Akkoriban persze nem ennyien voltak: több mint 30 gyerek járt egy-egy osztályba.- Más idők jártak - elegyed­tünk szóba Tombor Kálmánnéval. - Ilyenkor, mint ma, nem is lehe­tett volna bennünket otthon tarta­ni. Mert ma nemcsak jégtörő Má­tyás van, hanem húshagyó kedd is. Ilyenkor maszkázni jártunk. Nemcsak gyerekfejjel, de még fia­talasszonyként is.- Beöltöztünk jelmezbe, aztán nyolcan-tízen sorra bekopogtunk a házakba - magyarázta a masz­kázás lényegét Béres Gyuláné. - Ahol felismertek, jót derültünk, ahol meg nem, ott a háziak fánkot fűztek a botunkra.- Manapság be sem engedném a maszkázókat - vette át a szót Árvái Györgyné. - Nem lehet már megbízni senkiben. De nem is jönnek. Nem olyan már az össze­tartás, mint régen; igen sok az irigy ember.- Régen is más volt. A fiatalok panaszkodnak, hogy nincs hova menniük - folytatta Tombor Kálmánná. - Hát panaszkodhat­nak is. Még presszó sincs. De a felnőtteknek sincs helyük. Régen volt énekkar, tűzoltócsa­pat, tánccsoport és kézimunka­szakkör is. Hétfőnként nem volt műsor a tévében, akkor összejöt­tünk, s Anda Kálmánná vezetésé­vel hímeztünk. Mostanában meg? Csak ülünk a tévé előtt, aztán van, hogy napokig csak a boltban fut össze az ember még a szomszéd­jával is. A másik utcában Domsa József idézte a múltat. Épp egy szépen kovácsolt kiskaput szerelt le a he­lyéről. Az egykori Derdák-ház most osztrákoké: új kaput készít nekik. 71 évesen is tevékeny. Nemcsak kaput, szép padokat is készített már. Sosem tétlenkedik.- Nagyon szép ez a régi kapu, drága lehetett, amikor készült - gondolkodik hangosan, mi­közben kalapál. - Mióta emlék­szem erre a házra, ez volt a bejá­ratán. Nem tudom, ki csinálhat­ta. Fiatal koromban Vida Joa- chim meg a Pallér Gyuri bácsi ké­szített ilyen szép kovácsmunkát. Sok ügyes kezű mester élt ebben a faluban. Cipész is volt négy. Meg minden más. Az embernek volt egy cipője s egy csizmája. Ci­pész csinálta méret után, s hord­tuk három évig. Nem vettünk ám minden szezonra újat. Most már nincs olyan becsülete az értékek­nek meg az embereknek, mint régen. Nem is csoda, ha egyre kevesebben vagyunk. Biztató számítások Bizony, kevesebben. Amikor még négy cipészt is eltartott a falu, több mint ezer lakosa volt. Ma alig hatszáz. S csak abban bízhatnak, hogy nem fogynak tovább. Meg abban is, hogy a falu természet adta adottságait sikerül majd job­ban kihasználni. Van itt tőzeg meg gyógyvíz is. Közel lesz az új autó­pálya, és bőven van turisztikai cél­pont is. Biztató előjelek minden­esetre ezenkívül is vannak. Az iskolában ahhoz a bizonyos értékes pályázathoz egy hosszú távú számítást is el kellett végezni a készítőknek. Eszerint pedig 2016-ra 138 diák lesz majd Sávo- lyon. Úgy legyen... ______________■ SÁ VOLY SÁVOLYI HÍRMONDÓ Késik a szennyvíz Sávoly kikerült a Balaton üdü­lőkörzetéből. Emiatt nem jár az a környezetvédelmi támogatás, mint a balatonpartiaknak. Az ottani településeknek az állam vállalja, hogy a gerincvezetéket kiépíti. A falu pedig nem képes önerőből megoldani a beruhá­zást. Ez azért hátrányos, mert a Balaton-törvény érvényes rá­juk, vagyis a csatorna nélkül nem lehet új építési engedélyt kiadni. Felújították a ravatalozót Az elmúlt évben hétmillió forint­ból elkészült a sávolyi temető felújítása. Megújult a ravatalozó, és az uniós előírásoknak megfe­lelően új közkifolyókat is kialakí­tottak a sírkertben. A hétmillió­ból négymillió volt területfejlesz­tési támogatás. Szűkült a költségvetés Tizenkétmillió forinttal kevesebb pénzből kell gazdálkodnia Sá­volynak az idén. Egyed József polgármester elmondta: a több mint'150 milliós költségvetés­nek ez érzékeny veszteség, így fejlesztésre nem jut az idén. Ezért várhatóan nem tudják foly­tatni a temető és a Kossuth ut- cai járda felújítását. ____■ Rec ept Sávolyról Rizsmorzsa 20-25 deka rizst puhára főzünk egy liter tejben. A tejbe előző­leg tizenöt deka cukrot és két csomag vaníliát is beleteszünk, aztán melegítjük a rizzsel együtt. Amikor kicsit hült, bele­keverünk fél vajat, öt tojás sár­gáját, felvert habját és egy cit­rom reszelt héját és mazsolát. Amikor a massza elkészül, for­ró olajban vagy vajban ugyan­úgy sütjük, mint a császármor­zsát. Amikor apró darabokra szedtük és szép pirosra sütöt­tük, megporcukrozzuk és még melegen lekvárral vagy gyü- mólcsszörppel tálaljuk. ■ AZ OLDAL CIKKEIT FÁBOS ERIKA ÍRTA. FOTÓK: TÖRÖK ANETT. AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT A SÁVOLYI ÖNKORMÁNYZAT ÉS A DARIM TERMELŐ ÉS KERESKEDELMI KFT TÁMOGATTA. Úton Európába A tőzegbányászat nem olcsó mulattság, de a jó minőségű sávolyi tőzeg egyre keresetteb, ezért érdemes kitermelni Munkahelyek az uniótól A falu legnagyobb gazdálkodója a Darim Kft. A me­zőgazdasági termelőszövetkezet majorja az eltelt évek alatt teljesen megújult, a kiszolgálóépületekkel és a szárítóval együtt. A falu határában mintagazda­sággá alakult. A helybeliek közül öt-hat embernek van itt munkája. Somogy legnagyobb tőzegtelepe is Sávoly hatá­rában található. Három éve kezdtek hozzá a bányá­szatához és most minél előbb szeretnének egy tő­zegcsomagoló üzemet is felépíteni. Egyed József, a falu polgármestere elmondta: ennek előkészítése már megtörtént, de addig nem tudják elkezdeni a kialakítását, amíg nem készült el a falu rendezési terve. Az új rendezési terv az év második felére, a nyárra készül el, és a Fazekas és Társa Építész Iro­da dolgozik rajt. Ez nemcsak a tőzegcsomagoló, hanem az M7-es mellett épülő kamionterminál mi­att is fontos lenne, hiszen annak építését is csak a rendezési terv birtokában folytathatnák. A hetvenes évek végén olajat kerestek a határban, amikor kétezer méter mélységben 90 fokos gyógy­vízre bukkantak. A sávolyiak abban bíznak, az uni­ós csatlakozás után több olyan befektető lesz, aki le­hetőséget lát az értékes víz hasznosításában és segít kihasználni ezt az adottságot. _____________________■ SÁ VOLY KINCSE A sávolyiak büszkék templomukra. A neoromán stílusú épület külseje felújításra szorulna, de belső tere így is impozáns. A katolikus templom A településen Festetics Pál birtokos idejében, azaz az 1700-as évek közepétől épült számos ma is szép középület. A templom is ekkor készült, 1875-ben kezdték az építését. A birtokos Festetics-család pénzéből és az akkori sávolyiak adományaiból egy évvel később neoromán stílusban készült el. A falubeliek valláso­sak, így nem csak az építéskor, azóta is szívükön vi­selik templomuk sorsát. Önálló plébániája 1941-től van. Addig Somogysámsonhoz tartozott. 2002-től ismét fiijaként működik. Búcsúját Szentháromság vasárnap tartják. Sávoly történelmi históriájáról az oklevelek szerint 1397-ben készült az első doku­mentum, akkor Sauol alakban szerepelt. 1405-ben Fejéregyházi György leánya, Katics asszony itteni zálogos birtokait Anthimus fia Jánosnak, volt szla­vóniai albánnak adta. Kis- és Nagysávoly adomá­nyozásáról szólnak későbbiekben az iratok. 1406- ban Kissávoly egy részét Berzenczei Lóránt fia, György nyerte adományul. Hunyadi János kor­mányzó 1447-ben a Kismaróti és Kissávolyi család­nak adta a helységet. A XVI. századig gyakran ad- ták-vették az itteni birtokokat. A török hódoltság alatt ezek a települések is elpusztultak. 1711-ben te- lepült újra, gróf Festetics Pál birtokában. _________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom