Somogyi Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-19 / 42. szám

2004. Február 19., Csütörtök A L M A N A C H 2 1 5 7. OLDAL A 7-es főúton hétköznap délelőtt is óri­ási a forgalom. A szőkedencsi leágazó­nál azonban ma mi vagyunk az elsők, akik lassítanak. A faluban furcsa csend fogad. Egy lélek sincs az utcán, semmitmondó február eleji a hangulat. A szürke felhők között azonban már próbálgatja erejét a napsugár. Tavasz is lesz, üzenik a madárhangok, amíg meg nem látom a falu közepén a foci­pályát. A gyep varjaktól feketéink, már messziről hallatszik a károgásuk. Ez egy pillanatra elkedvetlenít. A régi öre­gek ugyanis ilyenkor azt mondogatják, amikor a varjak csapatostul leszáll- nak, hó lesz. A népi bölcsesség szerint hiába a napsütés, még marad a tél. A faluszeretet és az olaj élteti Szőkedencset Miközben még mindig az időjósló madarakon merengek, az üres ut­cán feltűnik az első ember. Czikli Miklós kerekezik felénk. A fiatal­embert korábban csak lovas kocsin lehetett látni. Az utolsók között volt, akik állatot tartottak. A két ló, Sári és Tündi fuvaroztak és min­den gazdasági munkát elvégeztek a dencsi portákon. Czikli Miklós eddigi élete legnehezebb napja­ként emlegeti, amikor nagy nehe­zen döntött: eladja őket. Kellett a pénz a családnak. Házat vettek a lovak árán. A falu legszélső házát. A takaros, egyablakos házikó egy kiskunlacházai családtól került Szőkedencs utolsó fuvarosához. Sok errefelé a messziről jött ember. A faluvégen is nyaralónak fenntar­tott házak díszelegnek. Propaganda az utcán- Mikor jössz át, szomszéd? - kér­dezi majdnem kiabálva, csak úgy a két kerékről Czikli Miklós egy ka­puban dülleszkedő embertől.- Megyek, csak megnézetem még a rugókat - emeli 'magasra a kezében lévő két fémdarabot Ko­vács Sándor a kapuból. Szóba ele­gyedünk, elmondja: a közeli akác­erdő karéja akkor a legszebb, ami­kor virágoznak a fák.- Higgye csak el, ha olyankor jön és megérzi azt a csodálatos virágil­latot, el sem akar majd innen men­ni - győzköd a falu vonzerejéről, miközben megérkezik a szomszéd és kiderül, hogy a rugók a motoros fűrészbe kellenek, amit Czikli Mik­lós javít majd meg. Sok mindenhez. ért és szívesen segít, ha valami bar- kácsolnivalóról van szó.- Én azt mondom, szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen falunk van - folytatja töretlenül a falu imázsépítését a dülleszkedő pro­pagandista. - Igen sokan vesznek itt meg rozzant házakat is, csak azért, hogy itt tölthessék a nyarat. Az egyik szomszéd budapesti, há­rom gyerekük van, ott szemben meg külföldiek vették meg a házat. Betelepülők, őslakosok Ami igaz, az igaz. Sokan vásárol­tak Szőkedencsen birtokot azért, hogy szép környezetben, jó leve­gőn lehessenek. Ennél is vonzóbb azonban az, hogy közel van Zalakaros. A gyógyvíz Németor­szágból, Ausztriából és még Hol­landiából is hozott lakókat Szőkedencsre. Az egyik ház tetején cserepet cserélnek és láthatóan komoly át­alakítás folyik. Szintén egy külföl­di a házigazda. Nem túl barátsá­gos, de annyi kiderül, nem csak nyáron szeretné itt tölteni az időt, ezért minden komfortot igyekszik beszerelni a házba. A falu közepén, egy kék kerítés mögött a kispadon ücsörög Bránát József. Egyedül él. Három éve volt egy agyvérzése és még mindig nem teljesen tökéletes a bal keze. A már emlegetett tavaszi napfény csalogatta a padra.- Napozom egy kicsit, amíg megjön az ebéd - mutat a kapu te­tején álló éthordóra. - Ilyenkor már jobb, amikor kicsit süt a nap. Az a téli hideg teljesen elkeseríti a kinti munkához szokott embert. Ahogy jön a jó idő, amennyit csak lehet, kint vagyok. Az ebéd Sávolyról, az iskolából érkezik. A mennyiségével és a mi­nőségével is elégedettek a falubeli­ek, elsősorban az egyedül élők.- Vagyunk páran idős emberek, egyedül élők, akik kérjük. Szeret­jük, mert jó házias. Egyedül a cu­korborsót nem szívesen eszem meg, ha nincs más, az is elfogy. Csordás Lászlóné kerül el bennün­ket, persze nem szó nélkül. Ő már tudja, hogy ma nem cukorborsó­A dencsiek szívesen dicsérik falujukat Bránát József örül a helybe hozott ebédnek Komári József polgármester bízik a jövőben főzelék, hanem kakaós csiga lesz az ebéd. Józsi bácsi örül ennek, Csordás Lászlóné pedig siet is to­vább. A postára igyekszik. Rekviem a postáért Amíg lehet. A postás Ágit min­denki szereti, ezért duplán sajnál­ják, hogy az a hír járja: nyártól, de legkésőbb a jövő év elejétől nem lesz hivatal. Ági helyett csak pos­takocsi jár majd Szőkedencsre is. A postás Ági, Uklár Istvánná Csá­kányból érkezik minden délután. Könnyen tesz az itteniek kedvére, hiszen mindenkit ismer. Szőke­dencsen született és csak férjhez került két faluval odébb. Az újsá­gok mellett vetőmagokat, édessé­get is tart és mindent beszerez, amit csak keresnek nála a földijei.- Tudjuk, hogy máshol is meg­szokták a mozgópostát az embe­rek, hiszen beszélik, de mégsem jól van ez így - szomorkodik han­gosan Csordás Lászlóné. - Most már úgy néz ki, hogy aki falun él, azt büntetik. Nekünk mindenért utazni kell. Gondolja el, az itteni gyerekek negyed nyolckor indul­nak az iskolába a szomszédos fa­luba. Akik dolgozni akarnak, azoknak is menni kell és ha vala­mit venni akarunk, akkor is. Van itt bolt, nem is rossz, meg szép is, de igen drága. Akiknek magasabb a nyugdíja, azok ingyen mennek busszal, a fiatalabbak meg kivár­ják, amíg annyi összejön, hogy ér­demes legyen elmenni kocsival egy nagybevásárlásra. Most meg még a postát is elveszik. Nehéz jövő... A gondokat Komári József, a falu polgármestere is ismeri jól. Itt nőtt fel, tehát jól tudja, mire lenne szükség. Munkára, valahol a kö­zelben és több pénzre, nem csak a dencsiek, de a falu erszényébe is. Éppen Sávolyon, a körjegyzőségen járt és nem hozott sok jó hírt. Be­szélgetés előtt azonban még eliga­zítja a közhasznú munkásokat. Tavaly négyen, idén ketten dolgoz­nak a faluért. Az elhanyagolt föld- utakat takarítják és teszik járható­vá. Volt, amelyiket csak a térkép alapján sikerült beazonosítani, mert már vagy húsz éve nem gon­dozta senki. Áz utakat egyengetik tehát, a falu az idén mégsem jár majd jó úton.- Nagyon nehéz lesz az idei év - mondja Komári József. - Ha az ola­josoktól megkapjuk az ígért pénzt, mindenre futja, amit terveztünk. Ha nem, hát össze kell húzni ma­gunkat. Sosem volt még ennyire szegényes a gazdálkodás. Jóval ke­vesebb érkezik ugyanis a központi költségvetésből. Ennek ellenére azért tervezünk néhány kisebb ja­vítást, meg a csatornahálózat kiépí­tésére spórolunk. Ha az meglesz, összkomfortos lesz a falu és talán könnyebben boldogulhatunk, és lesz jövője Szőkedencsnek. ...biztató múlt Ha történelmi távlatokba tekin­tünk, biztosan. A falut ugyanis már kétszer is elpusztították. Egyszer a török, egyszer pedig egy tűzvész miatt kellett elhagyni a korábbi települést. Lakói még­sem széledtek szét, hanem kitar­tó szívóssággal teremtették meg újra maguk körül a boldogulást és őrizték meg Szőkedencset. Ne­hézségek ide vagy oda, most az unió küszöbén megint úgy tűnik, akár nyerhetnek is. Ahogy egy­előre a tél is a tavaszon. A régi öregeknek ugyanis megint igaza lett. A varjak miatt vagy sem, de amikor újra a forgalmas útra ka­nyarodtunk, igaz, még verőfény­ben, de formás pelyhekben hulla­ni kezdett a hó... ■ Szőkedencs Szőkedencsi hírmondó Elkészült a parkoló Ötven autó befogadására képes parkolót épített a szőkedencs ön­kormányzat a temetőnél. A falusi­ak ugyanis gyakran panaszkod­tak, hogy a csapadékos időben autóval nem lehetett megközelíte­ni a sírkertet. A munkákra saját fonásból több mint félmillió forin­tot költöttek. Pályáznak a csatornára Elkészültek a szennyvízhálózat tervei, és majdnem az összes en­gedélyt beszerezte már az önkor­mányzat a munkákhoz. A beru­házás több mint 100 millió forint­ba kerül majd. A fejlesztést egy speciális olasz technológia szerint hajtják végre. Ehhez azonban az szükséges, hogy a beruházás költségeinek legalább hatvan szá­zalékához pályázati fonásból hoz­zájuthasson a falu. Átrendezik falut Májusra készül el Szőkedencs új rendezési terve.Ebben több új beépíthető területet is kijelölnek. Igaz, a faluban most is van 18 üres, önkormányzati tulajdonban lévő telek. Az elképzelés szerint először a foghíjakat építenék be és csak utána nyitnának új utcát. Recept Szőkedencsről Dénesi gánica A gánica vagy dödölle Somogy­bán és Zalában egyaránt kedvelt étek. A két megye határán több­féle fajtáját is ismerik, íme az egyik: A felkockázott hagymát forró zsíron fonnyasszuk meg. A meghámozott krumplit főzzük meg sós vízben, öntsük le a le­vét, de egy-két kanálnyi marad­jon alatta, s azzal együtt törjük át a burgonyát, amit ízlés szerint sózzunk-borsozzunk. Keverjünk •hozzá lisztet, hogy egy sűrű pü- rét kapjunk. Forró zsíros, hagy­mába mártott kanállal szaggas­sunk belőle galuskákat, rakjuk kizsírozott tepsibe, majd hintsük rájuk a maradék hagymát. Elő­melegített forró sütőben süssük, míg meg nem pirul. Meleg, sós tejföllel leöntve tálaljuk. AZ OLDAL CIKKEIT FÁBOS ERIKA ÍRTA FOTÓ! TÖRÖK ANETT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT A SZŐKEDENCSI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Úton Európába Már a hatvanas években kiderült: kincset rejt a föld mélye. Ma már két olajkút is dolgozik, ami adóbevételt és jövőt jelent Szőkedencsnek Remény a föld alatt A település legfőbb megélhetési forrása ma is, aho­gyan évszázadokon keresztül, a mezőgazdaság. Ma már ugyan csak kevesen foglalkoznak nagyüzemben mezőgazdasági termeléssel, de szinte minden ház­hoz tartozik kisebb-nagyobb gazdaság. Munkalehe­tőségért mint a legtöbb kis faluban, itt is utazni kell. A faluban egy biztosítékokat szerelő üzem ad hely­ben megélhetést, főként az asszonyoknak. A település legnagyobb gazdasági tartaléka azon­ban a föld alatt található. A faluban először a hatva­nas-hetvenes években végeztek fúrásokat, olajat ke­restek. Akkor nem találtak, csak gyógyvizet, de egy új technológiával a biztató kilátásokra alapozva a ki­lencvenes évek elején ismét nekiláttak a kutatásnak. 1994 óta számos fúrás történt és a felderítő kutatáso­kat követően két olajkutat, valamint egy gyűjtőállo­mást is felállítottak. A MÓL Rt így a település legna­gyobb adófizetője lett. Az itt élők abban bíznak, hogy sok kincset rejt még a dencsi határ. Az itteniek bizodalma még a falusi turizmusban van. Közel vannak a főúthoz, közel a Balaton, a Kis- Balaton és egyugrásnyira van Szőkedencstől a gyógyvizéről híres Zalakaros. Ez így együtt komoly vonzerő, már csak arra kell rávenni a turistákat, hogy a Dénes táblánál kanyarodjanak le az M7-esről. ■ A TELEPÜLÉS KINCSE Somogy legöregebb fája a dencsi temető 700 esztendős hársfája. A keresztekkel együtt őrzi a falu múltját. 700 év a temetőben A szőkedencsiek különleges kapcsolatban vannak a temetőjükkel. Itt a település múltjának számos erek­lyéje megtalálható. Legnagyobb büszkeségük a 700 éves ezüsthárs, ami Somogy megye legöregebb fája. Az óriásfáról, amelynek kerülete több mint 10 méter és legnagyobb odvábán egy felnőtt ember is elfér, azt tartják, hogy az egykori templom udvarában állt. A falu 1550-ben már harmadrészben a Vésseyek tu­lajdona volt, 1726-tól pedig már egyedüli birtokosa volt a területnek a család. A falu mai képét is a Vésseyeknek köszönhetik és temetőjének arculatát is alakították azzal, hogy számos síremléket és kőke­resztet állítottak. Igyekeznek is megőrizni az emlé­keket. Azt tervezik, hogy a faragott régi síremlékek­ből egy katalógust készítenek, fényképpel illusztrál­ják és részletes leírásokból majd kiderül, milyen fel­iratok voltak az emlékekre vésve és ki állíttatta őket. A falu nem csak papíron szeretné megőrizni a Véssey-kereszteket, hanem a valóságban is, így, ahogy a település anyagi lehetőségei engedik, egyet-egyet minden évben felújítanának a tizenket­tőből. A keresztek nem csak koruk miatt értékesek, hanem azért is, mert a provinciális művészet, a vá­rosias kőfaragóipar, valamint a népi faragások for- mavilága egyaránt tükröződik rajtuk. __________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom