Somogyi Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-15 / Vasárnap Reggel, 7. szám

2004. FEBRUÁR 15. INTERJÚ Marton Éva: Frankfurttól A világ legnagyszerűbb operaénekesnői között tartják számon, közel negyedszázados világkarrierje során az öt földrész valamennyi híres dalszínházában fellépett. S mi­közben manapság is járja a világot, Miskolcon ő az egyik motorja, művészeti igazgatója a zenei fesztiválnak.- Amikor 1968-ban át­vette az operaénekesi és énektanári diplomáit a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskolán, férje, Marton Zoltán sebész főorvos csak annyit jegyzett meg szeré­nyen, hogy: „Világhírű le­szel!" Elhitte neki?- Ha jól emlékszem, va­lami olyasmit mondott, hogy: „Tíz év múlva világ­sztár leszel.” Ez nagy kü­lönbség, mert ebben az a tíz munkás év is benne van, amiről nekem akkor sejtel­mem sem volt, Zoli viszont már nagyvonalakban tudta, hogy ez mit jelent.- Érdekes, hiszen hajói tudom, ön mindössze hat­hét évesen egyedül állított be a Mester utcai zene­iskola igazgatónőjéhez, hogy zongorázni szeretne.- Úristen! Hol van ettől még a világkarrier? Én csak annyit tudtam, hogy szép hangom van, úgy éneklem ki a három oktávot, mintha mindig ezt csináltam volna, tehát nyilván zeneiskolába kell iratkoznom.- Szüleinek nem tűnt fel a dolog?- Édesapám étteremben dolgozott, mint konyhafő­nök, anyám a három gye­rekkel volt elfoglalva, így a Lónyai utcai általános isko­la tornatermében püföltem a zongorát. Néha, amikor zongorához ülök, még ma is orromba csap a régi-régi tornaterem nehéz izzadt­ságszaga. Nem akartam a szüléimét apró kis ügyeim­mel zaklatni. A zeneiskola igazgatónője maga kezdett tanítani engem, és nagy örömömre anyám zongorát vett nekem - éppen az 1956-os forradalom előtt két nappal.- Először nem vették fel a Zeneakadémiára?- Azt mondták, hogy még éretlen vagyok. A kö­vetkező évben pedig, koráb­bi véleményüket megcáfol­va, két évet ugrottam a ta­nulmányaimban.- Tavaly decemberben tiszteletbeli professzor­ként tartott mesterkur­zust a Liszt Ferenc Zene- művészeti Egyetemen, sőt szeptemberben visszavár­ják. Adhat valami pluszt az ifjú titánoknak a Mar- ton-módszer?- Remélem, hogy tudok segíteni! Furcsa módon minden megtanítható, és semmi sem. Ha valaki nyi­tott, és képes a saját nyelvé­re lefordítani azt, amit hall, megtapasztalhatja, hogy ho­vá tegye a hangot, hogyan támasszon, hogyan vegyen levegőt, megtudhatja azt, hogy miként kell szolgálnia egy művet. Tökéletesen kell érteni a darabot ahhoz, hogy meg tudjuk értetni a közönséggel is.- A világhírű opera­színpadokon is hasonlóan dolgoznak?- Egy új darab olvasópró­bája olyan, mint a kará­csony: mindenki hozza ma­gával a kis batyuját, amiben az elképzelései vannak a da­rabról. Megtanultam „vív­ni”: fontos a hajlékonyság, de állandóan résen kell len­ni. Az ember a saját bőrét vi­szi a vásárra. Amikor Zolival zsíros kenyeret ettünk hagy­mával, akkor is meg akar­tam mutatni a színpadon, hogy milyen vagyok, imád­tam, hogy sokféle jellem, karakter lehetek.- Az Operaházban el­töltött négy éve alatt fon­tos és nagy szerepek egész sorát játszotta el, mégis Christoph von Dohnányi- hoz szerződött a frank­furti operába.- Nemzetközi karriert csak folyamatos külföldi szereplésekkel lehet elkép­zelni. Végre hallhattam a konkurenciát! Közben Zoli fantasztikus munkába kez­dett. Azon kívül, hogy se­bész főorvosként dolgozott a frankfurti kórházban, megtervezte az életem szin­te minden másodpercét úgy, ahogyan a legjobbnak tartot­ta a karrierem szempontjá­ból. Kijelentette, hogy hak­nit nem vállalhatok, csak ko­moly helyen, komoly sze­repre, komoly gázsiért írha­tok alá szerződést. A bécsi Staatsoper Toscája és Tatjá­nája után pedig megnyugta­tott, hogy öt évig kell megka­paszkodnom a legjobbak között, és akkor a marsallbot a kezünkben van. Tíz-tizen­öt menedzserirodával volt kapcsolatban, több szerepet is visszautasított, ha úgy érezte, hogy az valami miatt nem jó nekem. A nagy éne­kesek életrajzát olvasta, azt kereste, ki hol hibázott a kar­rierépítése során, mi volt az a banánhéj, amin elcsúszott. Annyira bízott bennem, hogy el kellett hinnem min­den szavát. Nagy hiba pél­dául, ha az ember türelmet­len, és hagyja, hogy ráömöl­jenek a szerepek, és ne ő ta­lálja meg a neki megfelelőt. Vétek a saját hangunk ellen, ha egy hét alatt három kü­lönböző szerepet játszunk el. Előfordult, hogy egy sze­zonban tizenöt darabban szerepeltem, de úgy oldot­tuk meg, hogy egy-egy blokkban öt-hat estén ke­resztül ugyanazt a szerepet énekeltem. Zoli nélkül most nem is beszélgethetnénk ezekről a dolgokról. Sosem kerültem megalázó, kiszolgáltatott helyzetbe senkivel szem­ben. Igaz, nem engedtem meg magamnak semmiféle lazaságot, még a családi ün­nepeinken se vetettük bele Miskolcig magunkat az éjszakába. A próbákon, lehettek bármi­lyen bohém és szabad szájú partnereim, megadtam min­denkinek a tiszteletet, és ezt is kaptam vissza. Kizárólag a szerepeimre koncentrál­hattam.- Ha mindez nem is a világkarrier receptje, ma­gyarázata viszont lehet a hosszú pályafutásának.- Hosszú? Hát hol van még a vége? Egészséges va­gyok, szeretek énekelni, sze­retek a színpadon lenni, van még közölni valóm, szóval 2008-ig szó sem lehet sem­miféle visszavonulásról, ne örüljenek az ellenségeim.- Mit szól a Bánk bán című film külföldi diadal­menetéhez?- Fantasztikus kritikák jelentek meg róla többek kö­zött a Chicago Sun Times- ban, a Los Angeles-i Variety- ben és a Hollywood Repor- terben. Azt üdvözlik, hogy nem divatfilm, hanem egy örökérvényű alkotás szüle­tett. Szép, komoly szerepet- Nemrég jött meg Bar­celonából, ahol egy ének­versenyen volt zsűritag hétfőn pedig Miskolcra utazik, hogy a negyven­éves Miskolci Szimfonikus Zenekar ünnepi koncert­jén szerepeljen.- Barcelonában a ver­seny nyitókoncertjét is én adtam. Miskolcon először fogok Gershwin-dalokat elő­adni mikrofonnal. Izgalmas lesz dzsesszt énekelni nagy­zenekarral. Ezt a hangver­senyt másnap megismétel­jük a Zeneakadémián. Szer­dán kezdem próbálni Jana- cek Jenufáját az Operaház­ban. A darab cseh nyelven fog futni, Vidnyánszky Atti­la rendezésében. A bemuta­tó előadás március 13-án lesz. Hat nappal később a Budapest Kongresszusi Köz­pontban a Nemzeti Fil­harmonikusok koncertjén Schönberg-dalokat, vala­mint Brünnhilde zárómono­lógját fogom énekeim az Is­tenek alkonyából. Május 2-án lesz a Lohengrin pre­Marton Éva Született: Budapest, 1943. június 18. Diploma: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, 1968. Pályafutás: Magyar Állami Operaház, Frankfurti Operaház, Hamburgi Operaház, 1980-tól szabadúszó. Fellépett töb­bek között a milánói Scalában, a New York-i MET-ben, a bé­csi Staatsoperban, a londoni Covent Gardenban. Elismerések: Az év énekese (New York Times, 1981 és 1986.) Az év művésze (New York Times, 1982.) a bécsi Staatsoper örökös tagja. Bartók-, Pásztory- és Kossuth- díjas. A Zeneakadémia tiszteletbeli professzora. Család: 1965-ben kötött házasságot dr. Marton Zoltánnal. Két felnőtt gyermekük van, akik Budapesten élnek. játszom benne, Gertrudot, minden rossz elindítóját. Kár, hogy a szerep zeneileg nem eléggé kidolgozott. A forgatás azonban fantaszti­kus volt, sajnálom, hogy be­fejeződött. Hiányzik a kelle­mes hangulat, a baráti lég­kör. A film megjelent DVD-n, a zenéje CD-n. A filmet ve­títették Franciaországban, Hongkongban, Oroszor­szágban, Amerikában, Né­metországban, és március 11-én kerül közönség elé a film és a DVD New Yorkban, a Lincoln Centerben. mierje az Erkel Színházban. Catherina Wagner rendezi, én Ortrud szerepét játszom. A világ összes Wagner-tár- sasága jelezte részvételét. Nyáron a Miskolci Zenei Fesztivál művészeti igazga­tójaként egyre több a felada­tom. Idén Bartók- és Csaj- kovszkij-előadásokat láthat a közönség a színházban. Amióta a fesztivált felkarolta a város vezetősége, csodála­tosan beindult a zenei élet. Ugye, hogy képtelenség ab­bahagyni ezt a pályát?! P. HorvAth Gábor Dobják ki a szereposztó díványt!- A hím válogat a pozícióra váró nőstények közül, melyik is kapja meg az állást, jórészt olyan szempontok alapján, hogy kit lehet lefek­tetni - állítja a festőművész Nagy Kriszta, aki egy Árpa Attila produ­cerrel folytatott munkamegbeszélés után megfestette, miként tenné őt magáévá az RTL egykori fenegyereke. A macsó hatalmát megjele­nítő festmény már elkélt, de a nő története, aki szexelés helyett az előmeneteléről szeretne beszélni, megmaradt. Nagy Kriszta (Tyereskova) fest­ményben örökítette meg Árpa Attilával való elképzelt sze­retkezésüket, és cikket ka- nyarintott, hogy egy nőnek nincs más esélye az elő­menetelre, mint az, hogy korunk hősének, a ma­csónak a szexuális já­tékszerévé váljon. A kép elkelt, írása pedig felkavarta a macsók álló­vizét. És a feministákét. Wirtht Judit, a Magyar Nők Érdekérvényesítő Szövet­sége alelnöke szerint a nők kény­telenek tudomásul venni, hogy kényszerhelyzetben vannak, ráadásul a férfiakat arra nevel­ték, hogy ne fogadják el a nőtől a „nem” szót.- Ne tegyük normává a szexuális zaklatást - mondja. - Nem hi­szem, hogy az ilyen férfiaknak börtönben a helyük, de felelősségre kellene őket vonni, hogy belássák, bizonyos határokat tiszteletben kell tartani. Nagy Kriszta is mindig ráérzett arra, miről szólnak bizonyos mun­kamegbeszélései.- Sokszor kedvem ellenére a szexuális tárgy szerepét kellett vol­na eljátszanom az állás betöltésé­vel egyszerre - mondja Nagy Kriszta. - Közöltem, csak azért nem teszem meg, hogy munkám legyen, jó, mondták, akkor nem is lesz. Tudom, nagyon sok nő bele­megy, mások kiböjtölik, hogy „anélkül” is előre jussanak.- Az Árpával való munkánk azért hiúsult meg, mert képtelen volt eltekinteni attól, hogy akivel tárgyal, az egy nő, akiben nem tu­dott mást látni sem ő, sem a kör­nyezete, mint egy tüzelő nőstényt - idézi a történteket Nagy Kriszta. Árpa Attila nem érzékenyült el a megtiszteltetéstől, ráadásul a helyzethez, illetve a festmény té­májához méltó módon és stíluso­san, videón üzent a képzőmű­vésznőnek, aki az első női űrhajós nevét használó énekesnőként is ismert a művészvilágban. „Tye­reskova, kapd be!”- Nem olvastam Nagy Kriszta cikkét - mondja Árpa Attila. - Ezért megerősíteni sem tudom, hogy tettem-e neki ajánlatot vagy nem. Bármiről is vitatkozunk, a showbusiness-hez jutunk el. Min­denki a maga módján igyekszik felhívni a figyelmet, és ezért még csak szemrehányást sem tehetek neki. Ugyanazt teszi, mint én. Az RTL Klub volt kreatív igaz­gatója nem tagadja, hogy televí­ziós irodájában volt szereposztó dívány, de soha nem használta. Pe­dig a ValóVilág szereplőválogatá­sán fel is ajánlkoztak neki, hogy bejussanak a villába.- A nőkbe belenevelték, hogy nőiesnek kell lenniük, elfogad­niuk, legalábbis látszólag, a férfiak felsőbbrendűségét - magyarázza Neményi Mária szociológus. - A mindenkori női érvényesülésben benne van a női eszközök alkal­mazása, sokan rá is kényszerül­nek arra, hogy karrierjük érdeké­ben elfogadják a férfiak szexuális közeledését. Kettős az alárendelt­ség, hiszen az ajánlattevő főnök és férfi is egyben, és bizonyos esetek­ben elkerülhetetlen, hogy csak így jussanak előre a nők. Sarkított vé­lemény, hogy a mai nőnek ez az egyetlen esélye, de van benne igazság. Csontos Tibor Nagyné P. Hajnalka titkárnő- Szerintem csak a művészvilágra érvényes, hogy a nőknek az előrejutáshoz bizony ágyba kell bújniuk. Márpedig ebben a világban sokszor létkérdés a megmutatkozás, a fellépés, a szereplés, és a nők tudják vagy érzékeltetik velük, hogy a szexet is latba kell vetni. És ha nincs családjuk, talán könnyebben meg is teszik. Az átlagemberek között szerencsére a nőknek nem ez az egyetlen esélyük a karrierre. György Éva utazásszervező:- A férfiak számára a nők kedvessége, rátermettsé­ge egyet jelent a szexuális odaadással. Csak akkor képesek értékelni a női hozzáértést, ha szexre is hajlandók. Sokszor előfordul, hogy a nők nem tud­nak nemet mondani, mintha lenne ez ügyben vala­mi közmegegyezés. A szexuális zaklatás az előme­netel ára, s a nők kénytelenek megtenni azt, amire saját jószántukból soha nem vállalkoznának. Pintér Zsolt karriertanácsadó- Nem gondolom, hogy a szexuális odaadás munka­helyi elvárás lenne a férfivezetők részéről. Legalább­is az üzleti életben, a cégeknél, a multiknál nem jel­lemző. A televíziók világában biztos előfordul, hogy a férfiak visszaélnek helyzetükkel. Igaz, egyszer szem- és fültanúja voltam, amint recepciós hölgyeket válo­gattak, és a főnök odaszólt a munkatársának: azt a vörös dögöt vedd fel! Ezzel együtt ritka az ilyesmi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom