Somogyi Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-02 / 27. szám
2004. Február 2., Hétfő 7. OLDAL Sokarcú település Somogytúr. Aki a balaton-kaposvári főúton áthalad kanyargós útján, időről időre látja a gyarapodást, de nem is sejti mennyi értéket rejtenek a belső kis utcái. Vadászháznak berendezett nemesi kúriát vagy egyszerű portát talál, de a falu csak akkor tárja föl igazi arcát, ha a vendég nem sajnálja a fáradtságot s megáll egy barátságos szóra. Vendég- szerető emberek laknak itt a páratlan szépségű, vadakban gazdag vidék szívében. Túr lehet a somogyi Las Vegas A művelődési ház a múlt évben alaposan megújult. Felújították a könyvtárt, és az idősek is kiköltöztek, mert saját lakot kaptak szemközt, s az olyan, mint egy mesebeli házikó. A legjelentősebb változás, hogy majdnem tízévi szünet után kultúrosa is van a falunak. A falu kultúrosa Virágné Németh Ildikó ugyanis több mint fél éve szervezi a köz- művelődés rendezvényeit. S megbízható források arról is értesítettek, hogy ez időben többféle program közül válogathattak, mint korábban akár évek alatt. A kultúrosra azért is büszkék, mert túri fiatal, és családi vonzalom fűzi a helyi közélethez, hiszen a kilencvenes évek elején később tragikus körülmények között elhunyt apját választották a község polgármesterévé. A munkaügyi hivatal támogatásával állt az önkormányzat szolgálatába Virágné Németh Ildikó, s közel érzi magához a feladatot, amely reményei szerint még hosszú évekig munkát ad neki. A látrányi iskolában napközis nevelőként dolgozott, majd most ötéves kislányával, Annamáriával volt gyesen. Amit a falubeliek is számon tartanak: alapító tagja volt 1998-ban az ifiklubnak. Sokan ugyanis azokra a fiatalokra alapozzák most a helyi közéletet, akik akkor többet akartak tenni Túrért. Boldogan sorolja a számos rendezvényt, a gyermekeknek szánt foglalkozást. Ami miatt talán egy kissé szomorú, hogy szeretne minél több helybelit látni a közös megmozdulásokon, hiszen az önkormányzat nem sajnálja a pénzt ezekre a közösségi rendelvényekre. A könyvtár köteteinek a száma is jelentősen gyarapodhatott, mert legalább 300 ezer forint értékben vásárolt új könyveket. S a könyvtárnak ma 53 beiratkozott olvasója van. Azt látni kell, hogy a gyerekek mennyire élvezik a kézművesfoglalkozásokat, mennyire készülnek egy-egy falunapra, ünnepre - összegezte Ildikó munkája hétköznapi örömeit. A református lelkészpár hírét már Látrányban hallottuk, s kíváncsiak voltunk a találkozásra. Két gyermekkel érkeztek. A kicsi édesanyja szívén szundikált, míg beszélgettünk, a nagyobb fiúcska éberen figyelte szülei minden szavát. Bóka Zsombor és Botos Andrea a látrányi parókiára költözött, és Isten áldását látják abban, hogy erre a vidékre települhettek, amikor Nagykőrösről megpályázták ezt a lelkészi munkát. A hit hagyatéka- A gyülekezet révén láttuk, hogy nincs aggodalomra ok - mondta Bóka Zsombor -, mert a lelkészi munka nem rövid távú feladat. Látjuk, hogy elődeink is milyen ügyesen kezdték itt a tevékenységüket. Botos Andrea hozzátette: - A gyülekezet része a falu közösségének, s hozzáteszi, amit tud. A reformátusok hagyatéka a falu múltjának része. Büszke vagyok arra, hogy ebben a lélekben egészséges közösségben élhetek. Itt bármelyik gyermek különleges egyéniséggé válhat, megvalósíthatja önmagát. Nagy szeretettel tárják a falu elé azt a hagyatékot, amit a református gyülekezetek hagytak utódaikra. Háromszáz évvel ezelőtt Túr önálló református parókia volt, s a múlt században, sajnos, az elsők között maradt lelkész nélkül. Most a látrányi lelkészi Bóka Zsombor református lelkész Virágné Németh Ildikó, a kultúra szervezője Müller Tibor nyugodtan számol székhelyhez nyolc istentiszteleti hely tartozik. A parókián mint egy történelmi kincsesházban őrzik a falu múltját, mert annak idején a református lelkészek gyülekezetük mindennapjainak a krónikásaként megírták a község történetét. Szép feladat lesz ezt az önkormányzattal közösen kötetbe rendezni. Tény, hogy Túrnak nincs saját hivatala, nincs iskolája, s ez mégsem akadálya annak, hogy lélekben gazdag közösségeket szervezzenek, mert ebben mindenki megtalálja a maga dolgát. S a múlt és jövő talán össze is köthető. Botos Andrea megjegyzi, hogy 1423-ban Túr városi kiváltságot kapott. Sokat- mondóan hozzáteszi: azon dolgoznak, hogy ez a kiváltság újra meglegyen... Színház évről évre Minden évben szinte szóról szóra átéljük ezt a beszélgetést. Selega Józsefné elpanaszolta, hogy egyre kevesebben vannak, most már biztosan nem áll össze a színházi előadás. Aztán néhány hét múlva megérkezik a meghívó. Nos, pontosan így van ez most is. Panaszkodik, de csakhamar kiderül, hogy a nyugdíjasok házában, bizony megkezdték az olvasópróbákat. Ébredezünk, mondja. S a klub házi szerzője, főrendezője, díszletese s ki tudja még milyen színházi kellékese annyit elárul, hogy egyfelvonásos darabokból állítja össze az egész estés előadást. Ami eddig még nem volt, a gyerekek is föllépnek, angol ke- ringőt táncolnak. S ez már jelzi, hogy fogyatkozik ugyan az idősek színtársulata, de azok az évek nem voltak hiábavalók, amikor újra feltámasztották a színjátszást Túron. Nemcsak a kultúrában, hanem a közéletben is megérkeztek azok a fiatalok, akik átveszik a stafétabotot. A faluban azt mondják, a polgármester nem tesz mást, csak él a lehetőségekkel. Müller Tibor erre visszakérdez: mi mást kellene tennie? S kiváló helyi politikusként rögtön hozzáteszi, hogy az elődök többéves körültekintő gazdálkodásának köszönheti ma az önkormányzat, hogy meg tudja ragadni a lehetőségeket. Lehetőségek tárháza Nem érdemes vitába szállni vele arról, hogy hol van jobb kezekben az önkormányzat vagyona, mert meggyőző a válasza:- Azoknak kell birtokolni, akik olyan jövedelmet tudnak termelni belőle, ami előbb-utóbb eltartja a falut. A polgármester nem panaszkodik a gazdasági környezetre, az állami normatívákra, bár bizonyára van véleménye róla, de alaposan leköti az idejét a saját erőforrások előteremtése. S ezekkel nem is áll rosszul az önkormányzat. Nevetve mondta, hogy ötmillió forint többletpénzzel kezdte az idei gazdálkodást az önkormányzat. Tavaly a 23 milliós költségvetéshez 15,5 millió forint saját bevételt szerzett a falu. S elképesztő arány: a költségvetésének csaknem a felét, 14,3 millió forintot fejlesztésre költött. Több mint ötmillió jutott a kulturális rendezvényekre és a segélyek kifizetésére. Ennél többet, hatmilliót beruházott a gépműhely fölszerelésére, hogy legyen mivel gondozni a közterületeit. Müller Tibor nem sajnálta azt a 200 ezer forintot sem, amit külföldi reklámra fordított, mert akár kétmilliárdos fejlesztést is hozhat ez a summa, ha valóban golfparadicsommá válik a 60 hektáros legelő a hollandok szándéka szerint. ■ Somogytúr SOMOGYTÚRI HÍRMONDÓ Golf holland módra A község északi részén 6 hektáron 39 építési telek alakítható ki. Tavaly külföldi befektetői csoportok érdeklődtek; egy holland cég 300 személyes üdülőfalut és golfpályákat létesítene. Az önkormányzatnak megérné a hosszú távú bérlet is, és 30-40 ember munkát kapna. Panzió és étterem A katolikus templomnál 5000, a Sárfi-tónál 3300 négyzetméteres ingatlant adott el az önkormányzat. Egyiken panzió, a másikon étterem épül. A község a Sárfi-tónál parkot létesít sétány- nyal;s a 8-10 millió forintos beruházáshoz támogatásra pályázik. Felújítják a templomot A templom felújítását tervezik. A 24 millió forinto's beruházás 75 százalékát szeretnék pályázati pénzből elvégezni. A saját forrás kiegészítéséhez bankszámlát nyitott az önkormányzat, s erre várja az adományokat. ■ Recept Somogytúrból Mézes rakott csülök Müller Ervin 1,4 kg kicsontozott csülökből, 1 evőkanál mézzel, 12 dkg vajjal, 1 dl szárazbabbal, gombával, vegyes zöldséggel, 30 dkg burgonyával, zöldborsóval, 20 dkg trappista sajttal, 8 tojással, 8 dl tejszínnel készíti a mézes rakott csülköt. A húst vékony csíkokra vágja, vajban elősüti, rákeni a mézet, bornál puhára párolja. A hús levében a hagymát, a zöldséget borssal, gyömbérrel fűszerezve párolja, majd leszűri. A burgonyát külön főzi. A tejszint simára keveri a tojásokkal, majd összekeveri a zöldséggel. Egy mélyebb tepsit kiken vajjal, zsemlemorzsával megszórja, s rárétegezi a zöldséges ragut és a csülköt. A tetejét megszórja reszelt sajttal. 160 fokos sütőben 45 percig süti, s 30 percet pihenteti. Kockákra vágva tálalja. Magában is finom. ____■ A C IKKEKET GÁLDONYI MAGDOLNA ÉS BERTALAN BERNADETT ÍRTA FOTÓK: MÁRTON LÁSZLÓ AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A SOMOGYTÚRI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA. Úton Európába Vendégváró lópanzió Csillogó szemmel beszél Horváth Péter a kedvenceiről. Télen karámban járatja a ménest, tavasztól őszig a legelőn. Hét hektáron bérel zöldterületet, s ott kitűnően érzik magukat a négylábúak. A lópanzió a tulajdonos német professzor és a magyar lótenyésztő ötlete alapján valósult meg. Az állatok bértartása sikeresnek bizonyult. Mivel kevesen vesznek lovat s még kevesebben tartják őket a portájukon, szakemberre bízzák az állatokat. Délutánonként gyerekek jönnek a faluból. Ismerkednek a lovakkal, megetetik s lecsutakolják őket; a bátrabbak az istállómester felügyeletével lovagolhatnak is. Egyre többen szeretik meg ezeket az álatokat. S egyre nő azoknak a száma, akik szabadidejüket szívesen áldozzák a lovassportra. A lópanzió és az önkormányzat egyre több közös tervet szövöget. A környék rendkívül jó lehetőséget kínál lovas túrák szervezésére, ezeket a faluval közösen tervezik. A lovasturizmus fejlesztésével nem titkolt szándékuk, hogy több bevételhez juttassák a dinamikusan fejlődő falut. A kétéves létesítmény évről évre több lovat fogad. Főként külföldiek, de magyar vendégek is elhozzák ide a kedvenceiket, mert az istálló megfelel minden igénynek. A tiszta, világos bokszok- ban most 11 lovat és két pónit tartanak. _________■ Né met professzor és a fiatal magyar lótenyésztő alapozza meg a lovasturizmust a faluban Somogytúr kincse A világhirű festőművész nemesi kúriájában a somogyi tájról és az itt élő emberekről festett képek láthatók A Kunffy-képtár Kevés kis településnek van olyan múzeuma, amely messze földön híres fiának állít emléket. Kunffy Lajos (1896-1992) híressé tette Somogytúrt, de az itteni emberek is hozzájárultak az ünnepelt festőművész sikeréhez. A falu lakói ma is betérhetnek a képtárba, hogy elődeik vonásait kutassák. A szép kort megért művész ugyanis előszeretettel festette a körülötte élő embereket, s megörökítette a vályogvető cigányok mindennapjait. Több család azért is telepedett meg itt hosszabb-rövidebb időre, hogy a mester kedvére festhesse őket. Párizsban ezért is nevezeték Kunffyt a cigányok, idehaza pedig a magyar táj és a somogyi emberek festőjének. A múlt század elején, amikor nemesi kúriája nyitva volt a művészek előtt, Somogytúrt a somogyi Nagybányaként tartották számon. A termékeny festőművész gazdálkodóként is megállta a helyét, olyan marhatenyészete volt, melynek állataival díjakat nyert a különböző agrárkiállításokon. Sokoldalúságának és tehetségének köszönheti, hogy az államosítás és a tsz-szervezés elkerülte birtokát, így ez egyben maradt, s a képeit sem kellett eladogatnia a megélhetésért. Kunffy Lajos életútja talán a mai Somogytúr jelképe is lehet, hiszen nagyra törő terveket fontolgatnak, és nem restek ezeket megvalósítani. ■ A L M A N A C H - 19 7
