Somogyi Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-14 / 38. szám
6. OLDAL 2004. Február 14., Szombat PATOSFA Patosfai hírmondó Két számítógép az iskolának Öt számítógépet, faxot, nyomtatót és egy szkennert nyert az önkormányzat 1,7 millió forint értékben az Informatikai és Hírközlési Minisztérium pályázatán. Három gépet a polgármesteri hivatalban helyeztek el, kettőt a ladi iskolának adtak át. A gépekkel együtt internet-hozzáférést is kaptak, de ezt a hiányzó telefonvonalak miatt nem tudják kihasználni. Felújították a tetőzetet Több beruházást is elvégeztek tavaly Patosfán. Az önkormányzat 2,2 millió forintot nyert a hivatal tetőzetének felújítására, s ezt hárommillió forintból el is végezték. Sikeres CÉDA-pályázaton 336 ezer forintot nyert gépek beszerzésére: stihlfürészt, fűnyírót és hangosítóberendezést vásárolt. Közmunka hét hónapra Tartósan munkanélküli, hátrányos helyzetűek foglalkoztatására nyújt be pályázatot az önkormányzat; három személynek az alkalmazását tervezi a közmunkaprogram keretében. A hét hónapos munkát áprilisban kezdenék el. Recept Patosfáról Burgonyás szelet Hozzávalók: 5 dkg margarin, 10 dkg porcukor, egy evőkanál méz, egy evőkanál víz. Mindezt gőz fölött összefözzük, belekeverünk egy tojást, 25 dkg lisztet, egy mokkáskanál szódaport. Az összefőzött margarint, porcukrot, mézet, vizet s a hozzákevert tojást, lisztet, szódaport két lapban kisütjük. A töltelékhez szükséges egy margarin, 25 dkg porcukor, egy csomag vanília, 50 dkg főtt, áttört krumpli, 15 dkg darált dió, fél deci rum. Ezeket jól összekeverjük, s a két lap közé töltjük. A mázhoz 12 dkg porcukor, 2 kanál kakaópor, két kanál étolaj, továbbá két kanál forró víz kell. Simára keverjük, s a tészta tetején kisimítjuk. A CIKKEKET VARGA TÍMEA ÉS VAS ANDRÁS ÍRTA FOTÓK: LÁNG RÓBERT AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Ha egy kicsit vastagabban fog annak idején a térképészek tolla, Patosfa talán nem is szerepelne sorozatunkban: alig kőhajításnyira a baranyai megyehatártól, szelíd dombok között bújik meg az apró település, mely ilyenkor, télvíz idején napközben is kihalt. A bolt és a kocsma ajtaján hatalmas lakat éktelenkedik, s még az amúgy takaros házak udvarán sincs mozgás. A síri csendet csak néha töri meg egy-egy eb csaholása, az is a nagy ritkán elhaladó kocsiknak szól. Csend és nyugalom a baranyai határnál- Egyre néptelenebb a falu - mondta Horváth Margit, a település polgármestere, aki a rendszer- váltás óta, azaz immár tizennégy esztendeje tölti be ezt a nem mindig kellemes tisztet. - Fél évtízed alatt egyötödével csökkent a népesség, és ehhez még hozzájárul a mintegy húszszázalékos munka- nélküliség is. Nyaranta azért egy kicsit jobb a helyzet, a szigetvári konzervgyár ha idényjelleggel is, de elfoglaltságot kínál néhány helybelinek, mások a gyöngyöspusztai szociális otthonba járnak dolgozni, s alig tucatnyian a faüzemben vagy a szövetkezetben találnak elfoglaltságot. A többiek vagy otthon, a ház körül sertepertélnek, vagy a segélyt várják.- Az utóbbiak egyre többen vannak, és főleg fiatalok - folyta- tatta a falu első embere -, akiknek jó, ha megvan a nyolc általánosuk. Közülük aztán vannak, akik nem is bírják tovább a tétlenséget, és fölkerekednek. Betelepülő viszont az utóbbi években mindössze egyetlen család akadt, s ez is azt latolgatja, hogy visszamegy Baranyába, hiszen messze nem azt találta, mint amire vágyott. Nyugati betelepülők Ellentétben a külföldiekkel, akik viszont kedvelik a csendet, a nyugalmat, a jó levegőt és az er- dős-lankás vidéket. Az utcákat járva feltűnik egy-egy formájában régi parasztházra, küllemében viszont a legmodernebb, a nagyvárosok zöldövezeteiben megszokott épületekre hasonlító, kúriaszerű lak, aminek - mint kiderül - holland, német, esetleg osztrák a tulajdonosa.- Örültünk nekik, vártuk, hogy hozzák a pénzüket. Ők is ígérgettek, hogy üzemet létesítenek, munkát adnak, aztán nem történt semmi - mondta Zsunics László falugondnok, aki a falu büszkeségét, egy Toyota kisbuszt kormányzott a hepehupás mellékut- cáp. - Nem települ ide semmilyen üzem, igaz, sokat nem is tudunk ígérni: csak adómentességet és területet. Ezt viszont szinte minden más falu is meg tudja adni, amely infrastrukturálisan nálunk sokkal előnyösebb helyzetben van. Nehézkes közlekedés A közlekedés ugyanis csak Szigetvár felé mondható jónak, a két legközelebb eső megyebeli városba, Barcsra és Kaposvárra viszont nehéz eljutni. A buszok rossz időpontokban járnak, aki reggel munkába menne, este hazajönne, nem is tud utazni rajtuk. Iskola, körjegyzőség Ladon, gáz csak palackból jön, ám ami leginkább bántja a helybelieket: nincs kiépítve a vezetékes telefon.- Mindkét szomszédunkban, így Ladon meg Somogyhatvan- ban is van, csak ide nem hozták el- panaszolta a polgármester. - Pedig nagy szükség volna rá. Tavaly például pályázaton kaptunk öt számítógépet, s velük egyéves ingyenes internethasználatot. Csak éppen nincs hová csatlakoznunk... A folyamatos leépülésről beszélt Zsunics Géza is, aki a nyugdíja mellett 23 hektárnyi földjét műveli. Gabona, napraforgó terem a parcellákon, ám az öreg szerint a haszon nem éri meg a fáradságot.- Alacsonyak a felvásárlási árak, s most már a disznókkal sincs értelme megetetni - állította.- De legalább lekötöm magam, nem a tévé előtt ücsörgők, mint a Siposék gulyásának illata messzire érződött többiek. Sokan egész nap ki sem dugják az orrukat a szobából. Pedig régen ez nem így volt; minden kiskapuban ácsorgott valaki, s alig várta, hogy szóba elegyedhessen egy arra járóval. Ma viszont már senkit sem érdekel, mi van a többiekkel. Már a diszkó is bezárt Igaz, legalább béke van. Az országos politikai viták elhalnak a falu határát jelző táblák előtt. Egyöntetű a vélemény, hogy minden politikus a maga pecsenyéjét sütögeti, és a kisemberek sorsa senkit sem érdekel. S minél nincstelenebb valaki, annál inkább megtartja magának a saját gond- ját-baját.- Errefelé szegények az emberek - mondta Tabi Mónika, a helyi vegyesbolt vezetője. - Meg is látszik a forgalmon, nincs is értelme egész nap nyitva tartani. Csak a legszükségesebbeket, a tejet, a kenyeret veszik az emberek, aki pedig megteheti, beül a kocsiba, és bemegy valamelyik városba, hogy a szupermarketben vásároljon be. De megértem őket, az is egy program legalább. A faluban ugyanis nem sok szórakozási lehetőség adódik. A kultúrházban néha összeverődnek a helybeli fiatalok. Régebben még diszkót is tartottak, ám mára már ennek is vége szakadt.- Kihalófélben van a falu - állapítja meg rezignáltan Zsunics Géza, és a felesége, Piroska néni is helyeslőén bólogat. - Gyerekkoromban még több mint nyolcszá- zan lakták Patosfát. Igaz, a legtöbben cselédházakban éltek, de nem akadt üresen álló ház. Most viszont... Nemrégiben megszámoltam: tizenkét olyan épület van, ahol csak egyvalaki él. Persze akad, akit éppen a település nyugalma vonz. Nilavecz Sándor Babócsáról költözött északabbra, igaz, elsősorban munkája miatt váltott - a hedrehelyi vadásztársaság helyi vadőreként keresi a kenyerét -, ám egyáltalán nem bánja, hogy Patosfára vetette a sorsa.- Sokan panaszkodnak, túl nagy itt a csend, ám szerintem éppen ez a legvonzóbb - így a fiatal vadász, aki a környékbeli erdőkben felügyeli a társaság vagyonát.- Itt még akadnak igazán vadregényes helyek, és ezt az állatok is érzik, rengeteg a vad a környéken. Gím- és dámszarvasban, őzben, vaddisznóban gazdag vidék ez, nemhiába vette meg a holland tulajdonos. Sajnos, a falunak ebből nem sok haszna van; nálunk nincs bérvadászat, így turisták sem vetődnek errefelé. Bográcsos vadgulyás A vadból viszont másnak is jut. Az egyik leromlott állagú ház udvarán a hatalmas gazban vígan lobog a tűz, s fölötte a bográcsból fenséges illatok keverednek a friss levegővel. Őzgulyás készül, a ház körül tevékenykedő Sípos család ebédje.- Mi Ladon lakunk, ám a nővé- remék most ide költöznek - mondta az ingerlőén rotyogó ételt kavargatva Sípos András. - Másfél millió forintért vették ezt a házat. Igaz, lesz vele munka bőven. Csak a tavasszal akartunk nekilátni a munkának, ám úgy döntöttünk, kihasználjuk a jó időt, és legalább az udvart rendbe tesz- szük. S mivel bent még nem lehet főzni, kénytelenek vagyunk ide- kint ebédelni. No, lassan jó is lesz- forgat egyet a bográcson, s mi angolosan távozunk. A gulyás illatát még Kadarkánál is az orrunkban érezzük. Úton Európába Patosfa kincse Versenyben a halpiac Három halastó tulajdonosa Patosfán Kiss Kálmán egyéni vállalkozó. Eleinte apjának segített a halászatban, majd 1993 óta egyedül gondozza a halastavakat.- Az őszi lehalászáskor és a tavaszi halkihelyezésben segít a családom is - mondta a vállalkozó. - A halak egy részét tavasszal kitelepítjük, a többit pedig értékesítem: horgászegyesületnek adom el vagy kereskedőknek. Manapság csak a mezőgazdaságból nem lehet megélni, több lábon kell állni. Május elseje, a csatlakozás után várhatóan nagyobb lesz a verseny, és a halászatban is szigorítják az előírásokat. Kiss Kálmán bízik benne, hogy az unióban jobb lesz a gazdálkodók helyzete. A csatlakozás kedvező is lehet, de hátrányt is okozhat. A határok megszűnésével ugyanis könnyebb lesz kiszállítani az árut, de egyszerűsödik a behozatal is. A csatlakozással járó változások nem egy-két év alatt hozzák meg az eredményt - véli -, akár 15-20 esztendő is kell, hogy utolérjük a fejlettebb országokat és megfelelő minőségű termékekkel a piacon maradjunk.- Az unió tagállamaiban tízszer annyi halat fogyasztanak, mint nálunk - állította. - Remélem, hogy egyszer majd nagyobb lesz a kereslet a magyar halak iránt, hiszen kétségtelen: nagyon zamatosak. ■ Kiss Kálmán, Patosfa nagyvállalkozója eleinte apjának segített a halászatban, ma három halastó tulajdonosa Emlékmű a hősöknek Fekete márványlapra, arany betűkkel rótták föl az első és a második világháború éveiben elesett patosfai áldozatoknak a nevét. Harminckét hős nevét olvassuk az emlékművön: többségük a harctéren vagy hadifogságban hunyt el. Az emlékművön civil áldozatok nevei is olvashatók: olyanoké, akik teljesen ártatlanul lettek a háború áldozatai. Van köztük olyan fiatal is, aki a második vüágháború befejezésének évében halt meg: egy, a határban korábban telepített akna robbant föl s az végzett vele. A háború legfiatalabb patosfai áldozata még csak 14 éves volt... Az első világháborús emlékművet a múlt század húszas éveiben állíttatta a község, és 1947-től áll a jelenlegi helyén, a polgármesteri hivatal gesztenyefák- | kai beültetett területén. A második világháborús em- [ lékoszlopot 1992. március 15-én avatták föl. Ezek az emlékművek pótolták az elesettek családtagjainak, az apáknak és az édesanyáknak gyermeküknek távoli, ; talán senki sem tudja, hol levő sírját; itt lehet megemlékezni róluk, letenni egy szál virágot s gyertyát gyújtani, sírni és megvigasztalódni. A patosfaiak leggyak- j rabban mindenszentek napján látogatnak az emlékműhöz, s virágokkal, koszorúkkal és gyertyagyújtással emlékeznek meg a fronton elesett katonákról. Huszonkét nevet véstek a patosfaiak a második világháború áldozatainak emléket állító fekete márványtáblára A L M A N A C H - 1 5 2 _______
