Somogyi Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-08 / 6. szám

2004. Január 8., Csütörtök N Y U G D í J A S O K 7. OLDAL __________Nyugdíjasvágyak, -remények__________ Mi ndannyian sejtjük, nem az anyagi gyarapodás időszaka lesz a nyugdíjasoknak a 2004-es esztendő. Emelik ugyan a nyugdíjakat 6,3 százalékkal, de a naponta ránk zúduló hí­rek szerint ez nem fedezi a gyógyszerek, a villany, a gáz, az élelmiszerek árának jelentős növekedését. Az időseknek sok tartalékuk már nincs. Lakni, melegedni kell, ha beteg az ember, meg kell vásárolni a gyógyszert. Az új év első nap­jaiban a kaposvári Szigetvári utcai és Petőfi utcai idősek klubjának tagjait kérdeztük idei reményeikről, vágyaikról, terveikről. Özv. Hegedűs Nándorné: - A ruhagyárban dolgoztam, a gerinc­betegségem miatt lettem rokkantnyugdíjas. Elég sok gyógyszert szedek, tavaly nyolc-tízezer fo­rintot kellett havonta orvosságra költeni. Ötven­ezer forint a nyugdíjam, közgyógyellátást nem kaptam. Ha minden rezsit kifizetek, tíz-tizenöt ezer forintom marad. Télen még annyi sem, mert fűteni muszáj, nehogy valami újabb betegséget kapjak. Szüleim öreg házában élek, azt is min­dig renováltatni kell, hogy a fejemre ne dőljön. A fiam családjának is megvan a gondja, a segítsé­güket el se fogadnám. A koszton tudtam eddig spórolni, elképzelé­sem sincs, mi lesz ezután. Katona István: - Hetvennyolc éves vagyok, húsz évig katona, húsz évig postás voltam. Már hét éve, a felesé­gem halála óta járok ide a klubba. Egyetlen fiam fiatalon meghalt, teljesen magam vagyok. Most januártól hatvanezer forint körül lesz a nyugdí­jam, nagy igényem nincs, ezt takarékosan beosz­tom, kicsi lakásom rezsijét ki tudom fizetni. Gyógyszerekre a magas vérnyomás miatt van szükségem, ötezer forint körül jön ki havonta. Szerintem középszinten élek, se jól, se rosszul, mint a legtöbben, jut is, marad is. A politika zsi- vány dolog, én azért bízom a jövőben. Baloldali érzelmű ember va­gyok, azt hiszem, az idei áremelés elkerülhetetlen volt. Göcz János: - Combnyaktörés után rokkantosítottak le már tizen­hét éve. Kevés híján harmincötezer forint a havi nyugdíjam, ebből fizetek tizenötezret albérletre, de most azt is biztosan felemelik. Gyógyszerre szerencsére nem költők, a fokhagyma a legjobb orvosság, abból eszek néhány gerezdet estén­ként. Megbecsült ember voltam, míg dolgoztam, most ide jutottam. Ha nem lenne ez a klub, már régen felfordultam volna. Méltányos áron kapom a kosztot, kimossák a ruhámat, fürödni, tisztál­kodni lehet, olyan szeretettel gondoskodnak ró­lunk, talán családban sem lehet különben. Félek az áremelésektől, 1 jobban összehúzódni nem lehet. Farkas Lászlóné: - Három műszakban dolgoztam a kórházban 85-ig, most ötvenháromezer forint a nyugdíjam. Van két felnőtt gyermekem, de ők nem tudnak segíteni, egyedül élek albérletben, amiért tizen­nyolcezer forintot fizetek, emellett a tüzelőt is meg kell vennem. Négy-ötezer forint havonta gyógyszerre megy el. A klub segítségével tudok létezni, így az ebédem megvan, fűteni, világítani se kell addig, amíg itt vagyok, a reggelit, vacsorát előállítom magamnak. Spórolni tudok azon is, hogy itt kimosom a ruháimat, fürdési lehetőség is van. A sok rossz hír ellenére én azért bízom a jövőben, azt mon­dom, ennél rosszabb már nem lesz. Burucs József: - Gépkocsivezető voltam, most ötvennyolc éve­sen ötvenszázalékos egészségkárosodással rendszeres szociális járadékból élek. Elváltam, három gyermekem is segítségre szorulna. Ha­vonta három-négyezer forintot költők el gyógy­szerre. A klubban az étkezésemet biztosítják, a lakás a legnagyobb gondom. Most jöttem el egy albérletből, ketten laktunk egy szobában nagyon rossz körülmények között. Szeretnék bekerülni az önkormányzat kecelhegyi idősek otthonába, remélem, ez az egyetlen vágyam idén valóra vá­lik. Néhány cigarettát szívok naponta, magam töltöm olcsó do­hányból. Erről tudok még lemondani. Apagyi Eszter: - Férjem négy éve meghalt, a pótolhatatlan vesz- ------------------- teségen túl az egyedülállókat sújtó költségekkel B is meg kell küzdenem. Gyerekeim az ország tá- || voli pontjain élnek, a karácsonyt is a barátnőm­ig mel töltöttem. Az ötvenezer forintos nyugdíjam­ul ból a számlákat jó ha harmincezer forint betakar­ja ja. A lakásom négy konvektorából csak egyet | kapcsolok be, az üzletben tízszer is megnézem, |L melyik a legolcsóbb szappan, sampon, vagy élei­ig miszer, turkálóban vettem nemrég néhány mele- III gebb holmit. A legolcsóbb tv-csomagra fizetek elő, könyv, újság vásárlására nem is gondolhatok. Takarékosabbban élni nem lehet, jön a nélkülözés. Drenda József: - Nyolcvankét éves vagyok, az első kaposvári pa­--------—------- nelépítkezések szervezésén dolgoztam annak ide jén. Ha valaki emlékszik még a régi Füredi ut­I iáÜkik cára, tudhatja, milyen hatalmas fejlődést hozott Wm ez a városnak. Feleségem elhunyt, a lányomék f J| nem szorulnak támogatásra, de szerencsére én mm sem. Költséges szenvedélyem nincs, az idei ár- emeléseket is elviselem. A klubba a barátság, az emberi kapcsolatok miatt járok leginkább. En- * gém a mai fiatalság sorsa aggaszt. A falvakban HHI egyáltalán nincs munkalehetőség, de ha van is keresete, mikor alapít családot a minimálbérből, mikor lesz tető a fejük fölött? Szerintem itt a gondok gyökere.________________■ ___________________AZ OLDALT ÍRTA ÉS SZERKESZTETTE: KATONA CSONGOR________________ A szeretetotthon ünnepnapjai A református egyház kapos­vári Csertán Márton Szeretet­otthona számára az utóbbi évek karácsonya rendre örömhírt hozott. 2001 decem­berének utolsó hetében kap­ták az értesítést, hogy elnyer­ték az építkezéshez pályázott pénzt. 2002 decemberére el­készült a ház, megkezdődött a fészekrakás. 2003 karácso­nyának örömhíre: az otthon már a béke, a nyugalom és a szeretet szigete.- Gondozóknak, lakóknak egy­aránt ismeretlen és új volt a kör­nyezet egy évvel ezelőtt, de meg­értéssel és segítőkészséggel igye­kezett mindenki túljutni a kezde­ti gondokon - emlékezik az eltelt esztendőre Matos Istvánná, az in­tézmény vezetője. - Év végéig hu- szonhatan foglalták el a lakosztá­lyokat, aztán 2003 júliusára lett teljes az 56-os létszám.- Csak lakosztályok vannak az otthonban?- Emelt szintű otthon a miénk, ezért kérhetünk beköltözéskor egyszeri hozzájárulást. Egy- és kétszemélyes, berendezett, tele­vízióval, telefonnal felszerelt lak­osztályokban helyeztük el lakóin­kat. A legkisebb, tizenhat négy­zetméteres lakrészben is van für­dőszoba. A kétszemélyes szobák­ban házaspárok, élettársak, vagy más rokoni kapcsolatban levők laknak, az egyikben például égy édesanya a fiával, a másikban egy hölgy az anyósával. Idegeneket, ismeretleneket nem költöztetünk közös szobába. A gondozási díj megállapítása más szocális ottho­nokéhoz hasonló módon törté­nik, tavaly ez havi 34 ezer 320 fo­rint volt, és ugyanúgy részesü­lünk az állami normatívából is. Napi háromszori étkezést, fűtést, világítást, állandó meleg vizet, tisztálkodó- és mosószereket, a jogszabályban előírt gyógyszere­ket és hetente kétszer, illetve szükség szerint az orvosi ellátást biztosítjuk ezért az összegért.- Mivel szolgálják a hit, a lélek ápolását?- Naponta kilenc órakor van a reggeli áhítat ideje, csütörtökön­ként a Biblia-óra, minden vasár­nap és egyházi ünnepeken, hús- vétkor, pünkösdkor, karácsony­kor istentiszteletet tartunk a ká­polnában. A részvétel természete­sen egyiken sem kötelező.- Támasztanak-e különleges feltételeket a befogadáskor?- Minden lakrészünk foglalt, ilyen gondunk jelenleg nincs, le­het, hogy évekig nem is lesz. Elvi­leg azonban előnyben részesül­nek a kaposváriak, a református vallásúak, de ezek mellett az ellá­tatlanság, az elesettség, a sürgős­ség, a szociális rászorultság és sok más tényező befolyásolhatja a döntést.- Az ellátáson, gondozáson túl mi mindennel telnek a napok az otthonban?- Bevallom, az első hónapok­ban a szabadidős programokra nem sok időnk, energiánk jutott, de aztán egyre többször szervez­tünk kellemes, hasznos időtöltést biztosító elfoglaltságokat. Tavasz óta vetítünk filmeket, nemrég a Csárdáskirálynő volt műsoron. Októberben, az idősek hónapjá­ban szinte minden napra jutott valamilyen esemény. Szellemi ve­télkedővel kezdődött, aztán a gyógyszerek hatásáról, mellékha­tásáról hallgattak előadást lakó­ink, a háziorvosunk a magas vér­nyomás, az érrendszeri betegsé­gek kialakulásáról tartott tájékoz­tatót, hogy csak néhányat említ­sek. Ellátogattunk a Liget-otthon­ba, nálunk a Petőfi utcai klub tag­jai vendégeskedtek. Hetente két­szer tornaórát tart testnevelő ta­nár lakónk, természetesen csak időseknek javasolt mozgásele­mekkel. Virágcsokorral vagy egy üveg borral megköszöntjük a névnapjukhoz, születésnapjuk­hoz érkezőket, negyedévente ösz- szevont megemlékezést is tar­tunk szórakoztató műsorral. A re­formátus iskola diákjai verseltek, daloltak itt néhányszor, anyák napján is ők csaltak könnyeket a szemekbe. Nyáron a kaposvári honvédzenekar adott egyórás koncertet az udvaron. Az alka­lomra a kaposfüredi Ági-cukrász­da rendszeresen elküldi ajándék­ba az ünnepi tortát. A köszönté­sekről szólva azért halkan meg­jegyzem, a születésnapokkal kapcsolatosan a hölgyek részéről már elhangzottak hiúság szülte ellenvetések.- Hogy teltek az év végi ünne­pek, a karácsony, a szilveszter?- Emelkedett, szép adventünk a harang avatásával, áldásával kezdődött december 7-én, egyik lakónk nemes adománya volt ez. Aztán a zselicszentpáli hagyo­mányőrző nyugdíjasok jelentkez­tek, szívesen bemutatnák betle- hemes játékukat és Bölcsőcske cí­mű összeállításukat, őket decem­ber 12-én fogadtuk. December 21- én a református iskola diákjai ad­ták elő a betlehemi történetet. A fenyőfákat a Baross Gábor kollé­gium ajánlotta fel az otthonnak. Mivel lakóink közel fele az ünne­peket vagy egy-egy napját családi körben töltötte, ezért házi kará­csonyunkat már december 22-én megtartottuk, akkor adtuk át az otthon és a gondozók ajándékait, ezen munkatársaink gyermekeik­kel együtt vettek részt. Szenteste istentisztelet volt a kápolnában. Csendben telt a szilveszter is, a legnagyobb társalgóban tévézés­sel, beszégetéssel várták meg az éjfélt lakóink, egymásnak boldog új esztendőt kívánva tértek nyu­govóra^ ___________________■ Kö zgyűlés Marcali Beszámoló és tisztújító közgyű­lést tartott december végén a Marcali Honvéd Nyugállomá- nyúak Klubja. Nagy József elnök számolt be az elmúlt év esemé­nyeiről, a kirándulásokról, szín­házi élményekről, bajtársi talál­kozókról, a városi rendezvények­ről, gyermeknapi, nőnapi és Mi­kulás-ünnepségekről, a horvátor­szági vendégek látogatásáról. A klubprogramot a tagság is ered­ményesnek, sikeresnek tartotta. A Nyugállományú Klubok Or­szágos Szövetsége könyvcso­maggal, a megyei hadkiegészítő parancsnokság emléklappal kö­szönte meg az elnök munkáját. A jelölőbizottság javaslata alapján egyhangú szavazattal új­ra a régi elnököt, Nagy Józsefet választották vezetőjükké a nyug­állományú klub tagjai. A beszá­moló közgyűlés vacsorával, tánc- mulatsággal ért véget. _______■ Hír ek ÜDÜLÉSI CSEKK. A tavaly nyá ri méltatlan tömegjelenetek isme­retében sok nyugdíjas már most, az év első napjaiban érdeklődik az idei igénylési lehetőségekről a megyei szövetség irodájában, tudtuk meg Horváth Károlyné el­nökhelyettestől. Elmondta azt is, a hírek szerint átalakítás alatt van az üdülési támogatás rendszere, így érdemi információval a szö­vetség sem rendelkezik. Az érin­tettek türelmét kérik, a feltételek­ről a nyugdíjas-oldalon időben tá­jékoztatást adnak. JÓTÉKONYSÁG. A Nagyatádi Őszi Napfény Nyugdíjas Klub jó­tékonysági teadélutánt rendezett karácsonykor. Egy tragikus sorsú családon igyekeztek segíteni, ok­tóberben hunyt el a két óvodás korú gyermek édesanyja. A klub tagjai ruhaneműt, játékokat, édességeket és pénzt gyűjtöttek a családnak, és segítettek beren­dezni, otthonossá tenni a várostól nemrég kapott lakásukat is. CSALÁDI EST. A Marcali Bajtár­si Egyesület tagjai hagyományo­san családi est keretében tartot­ták évzáró találkozójukat. De­cember végén feleségek, gyere­kek, más városi klubok képvise­lőinek körében elevenítették fel az idei közös élményeket, a sze­retet, egymás támogatása jegyé­ben búcsúztatták az óesztendőt. ÉVZÁRÓ. Több indoka is volt a simonfai nyugdíjasok évzáró ta­lálkozójának. A negyedüt negyed­évi névnaposokat köszöntötték, az iskolások a karácsony hangu­latát varázsolták a terembe, átad­ták a klub ajándékait és egyben elbúcsúztatták az óesztendőt is.a Pótszilveszterrel kezdődött a báli szezon A tegnapi mulatságtól az influenza veszélye sem tartotta távol a törzsközönséget A Kaposi Őszi Napfény Klub a havonta rendszeres nyugdíjas­báljairól közismert, azt már ke­vesen tudják, hogy tagjai min­den szerdán klubdélutánt tarta­nak, most a hideg napokon már az első tavaszi szalonnasütés terveit szövögetik. Tavaly is a zsíroskenyér-partiknak, a ha­lászlé-vacsorának volt a legna­gyobb sikere a tagság körében, bizonygatja Standor Zoltánná, a klub elnöke. Tegnap az Együd Árpád Mű­velődési Házban a pótszilvesz-* terrel kezdődött a Kaposi Őszi Napfény idei báljainak sora. Az­tán a következő hónapokban is akad valamilyen alkalom a zenés összejövetelekre, februárban a farsang, márciusban a nőnap, a szeszélyes áprilisban a fiúk bálja kínál lehetőséget egy kis búfelej- fotóí kovács tibor tő szórakozásra. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom