Somogyi Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-29 / 24. szám

2004. Január 29., Csütörtök A L M A N A C H 1 4 1 7. OLDAL Az idei télen először esik igazi hó. Nagy pelyhekben és kitar­tóan. Néhány perc alatt min­dent beborít a tiszta fehérség. Még nyugalmasabb és üresebb lesz tőle a niklai horizont. Pe­dig egyébként is feltűnően csendes a januári hétköznap a hosszú főutcán. Kulcsra zárt kisajtók és leengedett redő­nyök mögé bújtak a tél elől a falusiak. Az öregek azt mesé­lik, nem is olyan régen még ilyenkor is nagyobb volt itt a mozgás. Talán nemsokára megint csak nagyobb lesz... A méz és a gyerekek édesítik a jövőt Még emlékeznek az idősebb nikla- iak arra, hogy ilyenkor télen min­den napra jutott egy disznóvágás valahol a faluban, az asszonyok pe­dig tollat fosztottak és fánkot sütöt­tek a farsangra, amihez természete­sen bál is tartozott. Nem is egy. Idén azonban csak egy lesz, ilyen is először, ráadásul nem is a fiata­lok, hanem az idősek döntötték el, hogy mulatni hívják a niklai népet. A nyugdíjas egyesület február 14- én Bálint napjára szervez jótékony- sági bált. A bevételből a falu útszé- li keresztjeit állítják helyre. Mert már nagyon viharvert valamennyi.- Hatvanegy éves vagyok, de nem emlékszem, hogy bármelyik keresztet is felújították volna - mondta Végvári Ottóné, az egyesü­let elnöke. - Amelyik itt a falu kö­zepén van, azt talán egyszer beme­szelték, de többet se csináltak vele. Van még egy a temetőben és a Csípi hegyen is. Ha most egyszerre nem is, de lassanként szeretnénk, ha mind megszépülhetne. Termé­szetesen a történetét is feldolgoz­zuk mindegyiknek. Az ugyanis már a feledés homályába merült, kik és milyen meggondolásból ál­líttatták ezeket a kereszteket. Kis könyvtár, sok könyv Ilyenkor, kedden, a délutánt leg­többen a könyvtárban töltik. He­tente csak egyszer van nyitva a ki­csike helyiség, ami teljesen meg­újult az elmúlt évben. A faluban a hatvanas évek elején nyitották meg a könyvtárat. Azon a helyen, ahova most a kölcsönzők nagy örömére sok év után nyolcezer kötetével visszaköltözött.- Egy kis melléképületben mű­ködött sokáig a könyvtár - mondta Táskái Ibolya könyvtáros, aki a szomszédos faluból - nőmén est ómen -, Táskáról jár át Niklára a könyvek és a gyerekek közé. - Leg­több olvasónk iskolás korú, de az idősebbek is el-elballagnak egy-egy könyvért, főleg ilyenkor amikor nincs dologidő. A kisebbek a tanu­láshoz keresnek könyveket, a gim­nazisták is elsősorban a kötelező olvasmányokért jönnek, a felnőt­tek meg inkább az olvasmányos re­gényeket kedvelik. Velem együtt örülnek annak, hogy ilyen szépen megújult az épület. Nagyobb a hely és barátságosabb is lett a könyvtár. Klub az „ifjúságnak” A könyvtárral egy épületben nem­sokára egy ifjúsági klub is meg­kezdi működését. Dénes Gábor, az iskola magyar-történelem sza­kos tanára lesz a vezetője, aki tele van tervekkel. Pécsről érkezett és véletlenül talált rá Niklára, vagy Nikla őrá. Régen vágyott a Bala­ton közelébe és elégedett új lak­helyével, igaz nem olyan pörgős mint a nagyváros, de aki keresi megtalálja benne a számítását.- Sokféle elképzelésem van a programokat illetően - mondta Dénes Gábor. - A legfontosabb az, hogy mindenki fiatalnak számít, aki annak érzi magát, tehát az életkora miatt senkit nem szeret­nék kizárni. A rendszeres találko­zási lehetőség a kiindulás. Ezekre az alkalmakra internethasznála­tot, társasjátékokat tervezek. Sze­retnék előadássorozatot is szer­vezni, a legnagyobb álom pedig egy filmklub. Fiataloknak és fel­nőtteknek egyformán, hiszen az itt élők nem tudnak hozzájutni a mozifilmekhez, legközelebb Ka­posváron van mozi. A térség iskolája Dómján Nándor is abban a szolgá­lati lakásban kezdte pályafutását, ahol most Dénes Gábor lakik. 1978-ban Sávolyról, iskolaigazgató­Táskai Ibolya: örülünk a megújult könyvtárnak Dénes Gábor: a klubban mindenki fiatal lesz Fülöpné Kesztyűs Ágota: gyerekeinkben a jövő nak érkezett Niklára. A faluban is lakott, csak akkor költözött el in­nen a család, amikor Detti lányuk gimnáziumba ment. Azóta a szom­szédból, Marcaliból járnak nap mint nap a niklai iskolába, ahol az eltelt 25 év alatt sok minden meg­változott. Kevesebb a diák mint egykor, a Berzsenyi iskolában még­sem panaszkodtak soha. Inkább mindig szorgalommal alkalmaz­kodtak a körülményekhez. Ennek is köszönhető, hogy a környékbeli iskolák most is szakmai központ­ként tekintenek rá, kis szerencsé­vel azonban valóban bázis iskola lehetne. Ehhez legalább húszmillió forint kellene, ami egy ekkora in­tézményben igen sok pénz, most mégis megcsillant a remény.- Az önkormányzattal közösen, a 21. század iskolája program kere­tében Phare pályázatot készítet­tünk, ami ha sikerrel jár, szinte új lesz az iskolánk - mondta Dómján Nándor, a niklai Berzsenyi Dániel iskola igazgatója. - A 22-24 millió forintból öt tökéletesen felszerelt szaktantermet szeretnénk kialakí­tani. A pénzből jutna az oktatás- technikai eszközökre és az épület felújítására is. Az integrált oktatás mellé, ha ilyen feltételeket tudnánk teremteni, valóban a környék bázis intézménye lehetnénk. A versek tovább élnek Ha az iskola kapuján kilépve Buzsák fele fordul az ember, né­hány nagy lépés után a falu leghí­resebb házához ér. A Berzsenyie­kéhez. Ma emlékmúzeum műkö­dik ott, ahol építésétől 1994-ig vala­melyik Berzsenyi lakott. Legutoljá­ra Berzsenyi Piroska. Rengeteg Da­ni uraságról szóló anekdota maradt utána, és a felirat a múzeum bejá­rati ajtaja mellett: Ha a múzeumba érkezett, kérem kétszer csenges­sen. Mindenki tudta ugyanis, ha Pi­roska nénihez ment vendégségbe, csak egyszer kellett jelezni. A ház legkedvesebb gondnokának szobá­ja ma is érintetlen. A Berzsenyi ük­unokák, Gaszton és Lenke ugyanis nyaranta itt szállnak meg, ha haza­látogatnak az ősi földre. A másik le­származott, Köllő László haza is te­lepült. Takácshegyen vett házat és mióta nyugdíjas, sok időt tölt a te­lepülésen. A másik két ükunoka közül Zoltán hozzálátott a család másik házának felújításához, György pedig Amerikából kíséri fi­gyelemmel a többieket: családfát kutat és levélben azt ígéri, nyáron Niklára érkezik. Lépre csalt vendégek A Berzsenyiekről Darabos József tudja a faluban a legtöbbet. Most ép­pen Dani uraság méhesének bené­pesítésén ügyködik. Az idei Mézes Napra ugyanis újra működővé sze­retnék tenni. A niklaiak vendégcsa­logató nyári programjának ötletét éppen az egykoron a Berzsenyi ház kertjében álló méhészet adta.- Idén már komolyabb rendez­vényt szeretnénk a mézes napból - mondta Fülöpné Kesztyűs Ágota, Nikla polgármestere. - A tavalyinak is szép volt a visszhangja, az idén szeretnénk még több kulturális és szórakoztató programot szervezni, és mézes ételek főzőversenyét is. A Berzsenyi-hagyományokat ugyanis csak úgy tudjuk szélesebb körben ismertté tenni, ha minél több em­berrel megismertetjük a falut. Ugyanilyen hagyományt szeret­nénk éppen ezért a gyermekírók ta­lálkozójából is, és szeretnénk még szélesebb együttműködést a Ber­zsenyi társasággal. Az idei év nagy feladata még az óvoda bővítése. Év­ről évre több ugyanis az óvodás. Ez adhat reményt ahhoz is, hogy a település visszaszerezze vezető szerepét a mikrotérségben. ■ Úton Európába Nikla kincse nikla Niklai hírmondó Akadálymentesítés A törvénynek megfelelőn már a múlt évben akadálymentesítetté ' minden középület bejáratát a niklai önkormányzat. A körjegyző­ségnél, a könyvtár bejáratánál, a kulturháznál és az orvosi rendelő­nél már kerekes székkel is lehet közlekedni. A programra négy- százezer forintot költött a falu. Program a romákért A Niklán élő roma származású la­kosok életkörülményeit szeretné javítani az önkormányzat azzal, hogy 13 család számára lakás- építési segítséget nyújt. Ennek keretében a kormányzat támoga­tásával még az idén elkészülhet­nek az új lakások a Táncsics ut­cában. Az építkezésekhez a falu ingyen ad telket a rászorulóknak. Temetőt újítanak A holocaust hatvanadik évforduló­ján emléktábla állításával tiszteleg majd a falu a második világháború zsidó áldozatai előtt. A nyári meg­emlékezésig a településen össze­gyűjtenek minden olyan helytörté­neti vonatkozású adatot, ami a zsi­dók itteni életével kapcsolatos és felújítják az izraelita temetőt is. ■ Recept Nikláról Mézes krém'es A faluban mindig sokan foglalkoz­tak méhekkel. Népszerűek a méz­zel készült ételek is. Két tojást, két kanál mézet, egy kanál zsírt, öt kanál tejet, 15 deka porcukorral, gőz fölött összemelegítünk, majd egy kávéskanál szódabikarbónát és 45 deka lisztet adunk hozzá. A masszából négy lapot sütünk. Amíg sül, 8 deci tejből, 8 evőka­nál búzadarából, 15 deka marga­rinból, 10 deka porcukorból és egy citrom reszelt héjából krémet főzünk. Amikor a lapok is és a krém is kihűltek, betöltjük a süte­ményt. A krémet baracklekvárral váltogatva tesszük a sütemény­be. A mézes tészták első nap szívósak. Egy éjszakai pihentetés után azonban finom, omlós édességet kapunk.___________■ AZ OLDAL CIKKEIT IRTA: FÁBOS ERIKA FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT A NIKLAI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA A szolgáltatások többségéért nem kell messzire utazni a niklaiak- nak. Hakli Zoltánné fodrász már 33 éve szépíti a helybeli nőket A föld a tartalék A mai Nikla nem ott áll, ahol településelődjének már 1332-ben plébániája volt a pápai tizedjegyzék szerint. Akkor még hatalmas erdőben rejtőzködött a mostani Hódoshát alatt. Jelenlegi helyét a 18. században talál­ta meg, feltehetően a visszahúzódó Nagyberek vizét követve. A 19. század végén magyarok és sokácok lakták, akárcsak a szomszédos Táskát és Somogy- szentpált. Ezekben a községekben is délszláv telepe­sek segédkeztek a berek visszaszorításában. A 20. század elején Nikla lélekszáma csaknem kétszerese volt a mainak. A háború és földosztás után megnőtt az építkezési kedv, a falu egyre nagyobb lett. Lakói fő­ként mezőgazdaságból éltek, de a térségében mindig nagy hagyománya volt a fás szakmáknak és a vadá­szatnak. Ezt folytatja a falu legnagyobb vállalkozása a niklai fűrészüzem is. Ezen Idvül négyen kereskede­lemmel, hárman szolgáltatással foglalkoznak a falu­ban. A legnagyobb munkaadó az önkormányzat: az oktatási intézmények mellett a körjegyzőségen talál­nak még megélhetést az itteniek. Sokan járnak Mar­caliba dolgozni. A település gazdaságának pedig csak a mezőgazdaságban lehetnek tartalékai. Takács­hegyen és Hódosháton az utóbbi években sokan kezdtek magángazdálkodásba. Az unióban is ez adhatja az értékét a településnek. ______________■ A B erzsenyi múzeumban tovább élnek a költő versei és hagyo­mányai is. Darabos József mindent tud a Berzsenyi családról Berzsenyi múzeuma A Berzsenyi társaság, hazánk egyik legrégebb óta működő irodalmi, közművelési civil szervezete. 1904-ben alakult meg és nekik köszönhető, hogy a niklai Bezsenyi kúria, valamint a család kriptája a há­ború után megmenekült az enyészettől. 1948-ban ugyanis a társaság rendezett gyűjtést és Darvas Jó­zsef, akkori építész és közmunkaügyi miniszter tá­mogatásával ebből rendbe hozatta a háború vert há­zat, amelyben 32 évig lakott a legnagyobb magyar ódaköltő. A Berzsenyi-hagyományokat a társaság a három évenként megrendezett vers- és prózamondó versenyen kívül azzal is ápolja, hogy minden Helikon alkalmával, illetve a Berzsenyi évfordulók kapcsán rendszeresen meglátogatja a somogyi emlékhelyet. Berzsenyi Dániel 1804-ben költözött családjával Niklára, ma is álló házát 1811-ben építette. Kazin- czyval folytatott híres levelezése során Niklai Reme­tének, vagy Somogyi Diogenesnek nevezte magát. A költő 1836-ban halt meg Niklán. 1860-ban Somogy vármegye obeliszket emeltetett a sír fölé, amikor sír­emlékét a niklai temetőben felállították, az ország minden részéből tömegek érkeztek a poétára emlé­kezni. 1904-ben alakult meg a közművelési célokat kitűző Berzsenyi társaság. A Berzsenyi emlékmúzeu- mot 1954-ben nyitották meg a közönség előtt. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom