Somogyi Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-28 / 23. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 0 6 8 2004. Január 28., Szerda HEDREHELY Hedrehelyi hírmondó Új falugazdász Miután Udvaros Károlyt leváltot­ták, a község új falugazdászt ke­resett. Rózsa László vette át a körzetet, és a fogadóóra ideje is változatlan: csütörtökönként 8-9 óra között kereshetik föl a polgármesteri hivatalban. Vezetékes lesz a telefon A Matáv Rt fejlesztési terve sze­rint ingyen kicserélik az LLR típu­sú hálózatot, s májusban már ve­zetékes telefonon hívhatják föl ro­konaikat és intézhetik ügyeiket a hedrehelyiek. Ha a település megnyeri a telefontársaság másik pályázatát is, akkor őszre beve­zetik a széles sávú internetet is. Öregszik a falu A község legnagyobb gondja, hogy lakossága évről évre csök­ken. Az önkormányzat lehetősé­gei szerint igyekszik kényelme­sebbé tenni a fiatalok életét, ök mégis városba költöznek. Most 550 lakosa van Hedrehelynek, ahol 1930-ban 1227-en laktak. Recept Hedrehelyről Sárgarépás sütemény Ezt a sütit özv. Sátrán Ernőné mindenkinek ajánlja. Azt mond­ta, igazán különleges, ő is szíve­sen süti. Úgy is hívhatnák, hogy a bögrés sütemény, mert nem mérleg kell hozzá, hanem egy bögre. Szükségünk van egy bögre finomra reszelt sárgaré­pára, egy bögre olvasztott zsír­ra, egy bögre porcukorra, egy bögre lisztre s ugyanennyi tejre. Kell még egy citrom lereszelt héja, egy csomag vaníliás cukor s egy csomag sütőpor. Az alap­anyagokat alaposan kikeverjük. A masszát közepes nagyságú tepsibe tesszük, a tetejét olyan lekvárral kenjük meg, amilyet a család is szívesen fogyaszt. Be­szórjuk cukros darált dióval. Kö­zepes tűzön megsütjük, majd ha kihűlt, fölszeleteljük. S még egy jó tanács: csak a legvégén áruljuk el, hová lett a sárgarépa. A CIKKEKET ÍRTA, SZARKA ÁGNES ÉS SZAKÁLY ANDREA. FOTÓK: TÖRÖK ANETT. AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA. Hedrehely már Nyugat-Európá- nak tekinthető, hiszen a földek nagy része külföldi tulajdon. Az őslakosság lassan elköltö­zik, az iskola felső tagozatát megszüntetik, olyan kevés a gye-rek. A falu legnagyobb érté­ke szinte érintetlen környezete. A turizmus adhatna munkát az itt maradóknak. Terveznek egy utat is Kadarkút felé, s ak­kor a nyolc kilométernyi távol­ság csak háromra zsugorodna. Mindehhez pénz kell, de abban nem dúskálnak. így maradnak az álmok és a rideg valóság. Gazdag vidéken szerényen élnek Erdők szegélyezte, kacskaringós út vezet a településre. Az utazó gyö­nyörködik a táj változatosságában, de felmerül benne az is: hogyan le­het itt télen közlekedni? Később aztán megtudtuk: gyakran még a hókotró is elakad. Az önkormányzati hivatalban Kurucz József várt ránk. Az egyedül élő ember jobbnak látta, ha nem az otthonában keressük föl. A hajdani vízvezeték-szerelő egyetlen társa több mint negyven éve a fényképe­zőgép. Az amatőr fotós- Megyek mindenhová, ahova hív­nak: esküvőre, névnapra, születés­napra vagy temetésre. Van egy ha­gyományos Practica gépem, ez cso­dákat tud a Smenához képest. Digi­tális technikával nem dolgozom; ezt szoktam meg, ezzel tudok szép, maradandó fotókat készíteni. Ren­geteg a fényképezni való, de nem jutok el mindenhová. Ha valahol megjelenek, mindjárt azt kérdezik, hogy hol a gép. Kurucz József nemcsak rendez­vényeken készít fotókat. A maga gyönyörűségére is kattogtatja a gé­pet. Mindent megörökít, amit szép­nek tart: pár cserép fokföldi ibolyát, régi épületet. Megőrzött múlt- A falu több régi háza már csak a fotóimon látható. Őrzöm a múlt emlékeit. S ha összerakom az évek során készített fotókat, a község fej­lődése is nyomon követhető. Egyet­len szívfájdalmam, hogy senkinek sem tudom átadni a fotózás szere- tetét, mert nincs családom - keser­gett az öreg fotós. Kurucz József ezután alkalmi kí­sérőnek szegődött hozzánk. A met­sző szélben végigjártuk a Kossuth utcát. Az idegen nem is gondolná, hogy az egymástól pár száz méter­re levő házsorok egy utcát képez­nek. S ez is elég vegyes: a rendbe tartott, takaros porták mellett nem egy ház szinte összedőléssel fenye­get. A hidegben még a kutyák sem emelték föl fejüket. Nem így Tóth Lajoséké, akiknél egy borjú nagysá­gú eb acsargott a látogatóra. Sze­rencsére a vastag lánc megakadá­lyozta abban, hogy kóstolót is ve­gyen belőlünk. Tej helyett húst Tóthék szarvasmarhát és sertéseket is tartanak. Bár ez utóbbi inkább csak a múlt, mivel most csak pár disznó röfög az ólban. A tejelő mar­hákról pedig átálltak a hús­marhákra. A váltás több százezer forintot kívánt, de úgy látják, csak így maradhatnak talpon.- Több mint ötven marhánk van, s három éve vásároltuk a bikát, most 80 százalékban húsállataink vannak. Kíváncsian várjuk az uniós csatlakozást. Voltunk különböző gyűléseken is, ahol elég biztató dol­gokat hallottunk - mondta a gazda -, de én már sokszor becsapódtam, így csak azt hiszem el, amit látok. Rengeteg a munka az állatokkal, ezért beosztották a tennivalókat. Tóth Lajos az állatokkal foglalko­zik, fia a termény előállításban je­leskedik, s a feleségre hárul az egyéb munka. 70 hektár szántón és 75 hektárnyi legelőn gazdálkod­nak. Arra a kérdésre, hogy megéri- e ma mezőgazdasággal foglalkozni, Tóthné a fejét rázta. A férje szerint, aki harminc éve - mint ő - ebben dolgozik, az nem tud mást csinálni: - A parasztember, ha nekiáll vala­minek, nem tudja abbahagyni, ak-' kor sem, ha ráfizet. Kilencven év terhével A község legidősebb lakosa, Borsi Istvánná az idén lesz 90 éves. Test­vérei - heten voltak - meghaltak, s Kurucz József: Fotón őrzöm a múltat Bellái Béla: Tervünk van, pénzünk, nincs eltávoztak mellőle barátok, ismerő­sök is. Nagyon korán, 1945-ben ve­szítette el a férjét; a kisebbik fia csak kéthetes volt, amikor a férjét fél órára hazaengedték a katonaságtól. Akkor még senki sem sejtette, hogy utoljára látják egymást.- Nehéz volt az életem; a két ki­csi gyerekkel mindent magamnak kellett megoldanom. Mostohát so­ha nem hoztam melléjük, s ha vala­melyiket dorgálni kellett, megtet­tem magam. Miért adtam volna a fi­aimat idegen kezére? Volt tíz hold földem, hajtottam a lovakat, s ha kellett vetettem, arattam. Azon ke­vesek közé tartoztam, aki örült, hogy megalakult a termelőszövet­kezet, mert kevesebbet kellett a me­zőn dolgozni. Borsi Istvánné 1975-ben költö­zött Hedrehelyre, egyik fia családjá­val lakik. - Magdus, a menyem mindent megtesz értem. Dolgozni nem enged, de nem is tudok már - mondta. - Mióta a szemem meg­romlott, a rádió a szórakozásom.- Ha jó idő van, mamókát nem lehet idebenn tartani; sepri a járdát vagy kapálni megy a kertbe. Amiatt pörlekedünk, hogy inkább pihen­jen, de nem hallgat rám - mondja a menye. - Néhány éve még eljárt mi­sére is, de ma már nem engedjük. Átértékelt tevékenység Bellái Béla polgármesterrel be­térünk Sáfrán Ernőnéhez. Több re­ceptből választhattunk, s a krump­lis pogácsát meg is kóstoltuk. A fa­lu első emberével itt, fehér asztal mellett beszélgettünk.- Át kell értékelnünk az önkor­mányzat eddigi tevékenységét - mondta. - Amint lehetett, vissza­hoztuk a nyolcosztályos iskolát, de nem számoltunk a gyerekek szá­mának csökkenésével. Mindenütt ez gond. Visnyével közös fenntartá­sú az iskolánk, s úgy tapasztaljuk, a szülők a gyerekeket elviszik a jobb feltételű tanintézményekbe. Eddig csak halogattuk a döntést; azt mondtuk, csak bírjunk ki még egy évet. A jövő és a csődhelyzet elke­rülése érdekében megkell válnunk a felső tagozattól. Egyelőre az alsó­sok maradnak, még akkor is, ha csak harminc tanulónk lesz. A költ­ségvetésünket is így tervezzük. Bár fölmerült az is, hogy inkább a gye­rekek szállítását kell megoldani és megszüntetni az iskolát. Ebben majd a szülők döntenek. Nemcsak a szabad iskolaválasz­tás, hanem az elköltözések miatt is csökkent a gyerekek száma. Egy Hollandiából visszatelepült vállal­kozó fölvásárolja az ingatlanokat, s annyi pénzt ad a házakért, ameny- nyiből nagyobb faluban is lehet há­zat vásárolni. Valaha gazdag falu Hedrehely valamikor gazdag falu volt, s lakosainak a száma elérte a kétezret. Egyik iskolája a faluban volt, a másik Saroltapusztán. Hedrehelyt ma talán hatszázan lak­ják, és már Saroltapuszta sincs.- A faüzemben valaha három műszakban két-háromszáz ember dolgozott. A gazdasági átalakulás mindent felforgatott. A jobb élet re­ményében sok család elköltözött, a gyerekek pedig nem jönnek vissza. Ezek a házak tönkremennek, s jön­nek a külföldiek, fölvásárolják a tel­keket. Ottjártunkkor is két telek tulaj­donosáról érdeklődött egy fiatal pár. Miként kerültek a faluba, nem tudni. - Nem tudjuk honnan kap­ták a címet, mindkét épület öreg pa­rasztház, amit most még érdemes felújítani. Jankovich József mező- gazdasági vállalkozó is sok ingat­lant megvásárolt. Rendbe tetette a portákat, széppé a falut - mondta a polgármester. ____________■ ■ Úto n Európába HEDREHELY KINCSE Bővülnek a piacok A Westerheide kft mezőgazdasági társaság, vadgaz­dálkodással, gyümölcstermesztéssel, valamint szán­tóföldi növénytermesztéssel foglalkozik. Búzát, ku­koricát és repcét 2500 hektáron termeszt, s 4500 hek­táron folytat vadgazdálkodási tevékenységet.- A gyümölcsösünk az idén fordul termőre - mond­ta Faragó László, a kft ügyvezető-helyettese -, így ed­dig nem voltak értékesítési gondjaink. Több szövet­kezetnek is tagjai'vagyunk. Ezek egyikének közre­működésével szeretnénk jövedelmezővé tenni a gyü­mölcseladást. S tervezünk egy feldolgozót is, már megvannak az épületek és a technológiai berendezé­sek. Az itt termett gyümölcsöt helyben feldolgozzuk, így olcsóbb az előállítás, és egyúttal munkahelyeket is teremtünk. Most tíz embert foglalkoztatunk, így a számukat is növelhetnénk. Úgy gondolom, az Euró­pai Unió nekünk csak jót hozhat, hiszen vannak a fel­tételeknek megfelelő korszerű gépeink, és kedvezőek a piaci lehetőségeink. Mindenképpen szeretnénk bő­víteni a gazdaságot, de csak az EU pályázatainak a megjelenése után döntünk, hogy merre indulunk. Az állatállományunk kicsi, csak öt lovat tartunk, és ha­szonállatunk sincs. Gondolkodunk azonban a bővíté­sen, húshasznú szarvasmarhák vásárlásán. ■ A gazdaság műszaki felszereltsége kiváló, büszke is rá a kft ügyveze­tő-helyettese. A modern gépek eredményesebbé teszik a munkát A református templom A község ékessége a neogótikus református temp­lom. A több mint százéves épületre ugyancsak rá­férne már belül is a tatarozás, ám az épület szépsé­ge ennek híján is szembeszökő. Önerő híján a község a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériu­ma által kiírt pályázatokat nem tudja igénybe ven­ni. Nyolc-tíz millió forint kellene, s ehhez csak né­hány százezer forintnyi önerőt tudna adni az ön- kormányzat. A templomot külsőleg hat éve újítot­ták föl, s az egyházközség és az önkormányzat az­óta is igyekszik csinosítgatni a falu büszkeségét. A templom háromhajós, az orgonáját pedig 1916- ban építették be. Annak ellenére, hogy már régóta villamos árammal működtetik, a lábrésze is mind­máig használható. Az 550 lakosú településre Németh Tamás lelkész Kadarkútról jár át, hogy minden vasárnap istentisz­teletet tartson maroknyi híveinek. A község kilenc­ven református vallású lakosa közül mindössze né­hány jár rendszeresen istentiszteletre. Ám minden évben van két-három olyan alkalom is, amikor em­berek sokasága foglalja el a máskor üresen várako­zó padsorokat.^ A már hagyományos karácsonyi műsor tavaly is nagy sikert aratott. ________■ Év ente többször is van rendezvény a templomban. A lakosság nagy vágya, hogy egyszer itt Varnus Xavér játsszon az öreg orgonán

Next

/
Oldalképek
Tartalom