Somogyi Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-24 / 20. szám

2004. Január 24., Szombat HÉTVÉGE 11. OLDAL Egy asztalnál az Év somogyi emberei Eddig is minden évben megmozdultak az olvasóink, amikor azt kértük, dönt­sék el, hogy szerkesztőségünk jelöltjei közül ki legyen az Év somogyi embere. Idén minden eddiginél többen szavaz­tak. Radovics Csillára egyesével érkez­tek a szavazatok, többnyire fiatal anyu­kák fejezték ki így is hálájukat. Seffer Istvánra pedig sokszor családok szava­zócéduláikat összegyűjtve voksoltak. A döntés lehetetlenné vált, így idén először két Év somogyi embere díjat adtunk át. A díjazottak nem bánják, hogy ketten van­nak. Mindegyikük úgy érzi, a másik telje­sítménye miatt még értékesebb az elisme­rés, mint ha egyedül nyertek volna. Egy­mást csak újságokból és a televízió képer­nyőjéről ismerték, de egy ideje tervezget­ték már, hogy felkeresik a másikat. A díj­nak köszönhetően lapunk összehozta, majd közös asztalhoz ültette őket. Nem is önzetlenül. Titokban azt reméltük, érde­kesen tudnak egymással beszélgetni, olyan dolgokról is, amit a számtalan inter­jú ellenére még nem kérdezett tőlük senki. Seffer István kicsit késett a találkozóról, egyenesen a műtőből érkezett és egy szép­ségversenyre sietett. Radovics Csilla Nagy­kanizsáról egy tárgyalásról jött és alig vár­ta, hogy hazaérjen a lányához. Aztán ahogy telt az idő, úgy lett egyre kevéssé sürgős minden más... Seffer István: - Olvastam az Elitben az interjút Önnel. Gratulálok, tetszett és a fotó is jó volt magáról. Radovics Csilla: - Nem, nem volt az jó. Seffer: - Tényleg nem csak bókolni akar­tam. Mi volt azzal a fotóval a baj ön szerint? Radovics: - Semmi, csak az orrom miatt úgy egy órán át állítgatták, hogy így nézzek ki rajta. Seffer: - Mi van az orrával? Radovics: - Biztosan látja, ferde, amióta nekimentem egy lámpaoszlopnak. Egyéb­ként pedig érdekes, hogy így összehozott bennünket a sors, régóta gondolkodom ugyanis, hogy megmutatom magának az orromat, csak attól félek, sokáig tartana. Seffer: - Nagyon szép orrot tudnék csi­nálni önnek. Radovics:- Ó, köszönöm. Hálából ha esetleg van valami jogi problémája, nagyon szívesen... Seffer: - Van bizony, méghozzá giganti­kus méretű. Éppen magának való az ügy. Elkészült a magánklinikánk bővítése, ami­re 300 millió forintot költöttünk annak a tu­datában is, hogy a társadalombiztosító szándéknyilatkozatot adott arról, hogy fi­nanszíroz néhány beavatkozást. Most még­sem kötnek velem szerződést. Összeállítot­tuk már a perekhez szükséges anyagot, csak nem tudom, mire mennénk vele. Radovics: - Ez tényleg gigantikus, de meg tudom adni egy olyan valakinek a tele­fonszámát, aki többet tud segíteni, mint én. Somogyi Hírlap: - Figyeltem magukat, kíváncsi voltam, mivel telik majd az első néhány perc és látják, most is rögtön dol­goznak... Ismerték korábban is egymást? Radovics: - Én csak a televízióban szok­tam látni, amikor volt valami érdekes eset a klinikáján. Szépségkirálynők és férfiból nő­vé vált emberek. Seffer: - Én is csak az újságokból, a hí­ressé lett kismamaper miatt. Ez egy szép Seffer Radovicsról: Ez a nő olyan, mint a dinamit. Kedves, intelligens és nagyon tudja, mit akar Radovics Sefferről: Lenyűgöz, ha egy férfi ennyire sokat tud a szépségről FOTÓ: TÖRÖK ANETT munka volt, kétségtelenül. Amikor meglát­tam, hogy magát is jelölték az év somogyi embere címre, borítékoltam is, hogy ön lesz a befutó. Sőt még édesanyám is, pedig nála jobban senki nem hisz bennem. Na persze azért a maga módján megtett min­dent, Nagyatádon egy egész lépcsőházban összegyűjtötte a szavazatokat. Somogyi Hírlap: - Ennyire lázba jött a család? Seffer: - A család nem, a feleségem nem is örült, hogy jelöltek. Véletlenül még az újságot is kidobta, így szavazni sem tudott. Radovics: - Az én párom sem szavazott mert azt mondta, ha ezen az egy szavaza­ton múlik, a fene megette. Seffer: - Hát pedig ezek szerint éppen azon az egyen múlt. Radovics: - De van egy kedves történe­tem a szavazásról. Mosdósról az egyik ügyfelemtől kaptam egy sms-t, hogy na­gyon megnövekedett a borítékok forgalma, mert mindenki rám szavaz. Erre én vissza­írtam viccből, hogy veszem észre, a Seffer vezet, mert én meg magát tartottam esélye­sebbnek. Persze örültem, amikor kiderült, hogy ilyen nagyon sokan szavaztak, rám, igaz, volt egy kis rossz érzés is bennem. Arra gondoltam, emiatt csak tovább növek­szik az irigyeim száma. Seffer: - Na az biztos, de ne törődjön ve­le. Rosszakarók mindig lesznek. Radovics: - Magát nem érdeklik? Seffer: - Engem már egyáltalán nem és higgye el, ez nem cinizmus. A sok rosszin­dulat, ha az embernek közben vannak elis­mert eredményei is, megkeményít, még ta­lán kicsit jobbá is tesz. Én sokkal tolerán- sabb lettem tőle, mint előtte. Radovics: - Sosem érdekelte? Seffer: - Dehogynem. Nagyon sok gyo­morszorító élményem van régről és volt sok kellemetlen éjszakám, de már megta­nultam, hogy nem számít. Mert már tu­dom, hogy ami lényeges, abban nem tud­nak ártani. Radovics: - Az eszemmel én is tudom, de sokszor arra gondolok, hogy aki csak ebből értesül, mert nincs alkalma vagy pénze rám nyitni az ajtót, az ez alapján ítél meg és ez fáj. Őszintén mondom: fáj. Somogyi Hírlap: - A pénzről jut eszem­be: maguk most sztárok saját területükön. Ez azt jelenti, hogy drágák is? Radovics: - Én azt tapasztalom, hogy ez bizalmi ügy. Aki bennem bízik meg és ben­nem hisz, hogy segíteni tudok, az kifizet szinte bármennyi pénzt. Ha azt akarja, hogy én védjem, nem megy máshova. At­tól én nem lettem drágább ügyvéd, hogy van most ez a felhajtás körülöttem, legfel­jebb többen hisznek bennem, ami egyéb­ként nagyszerű érzés. Seffer: - Azt hiszem, hogy ez a fajta nyilvánosság mindkettőnk pályáján, a gazdasági életben növeli az ember Érté­két. Ezt írja nagy É-vel, mert nem a pénz­ről szól. Arról, hogy jobban odafigyelnek a munkánkra, nagyobb felelősség is, hiszen jobban észreveszik a legapróbb tévedést is, meg azért is, mert talán egy-egy olyan esetben, amire figyel a média, nem csak magunkat képviseljük, hanem kicsit a szakmánkat is. Somogyi Hírlap: - A szakmájukat is. Szépségsebész, ügyvéd, ezek sztárszakmák manapság... Radovics: - Tudnék azért jobbat is. Seffer: - ??? Radovics: - Most szívesen lennék példá­ul stewardess. Imádok repülni és nagyon szeretem azokat a helyeket, ahol mindig süt a nap. Azt tapasztalom, hogy ott jobb kedvűek, optimistábbak, kedvesebbek és mosolygósabbak az emberek. Somogyi Hírlap: - Ön váltana ha lehet­ne? Seffer: - Annyira mániás vagyok és any- nyira a szakmámban élek, hogy alig tudom elképzelni. De ha csak a gondolattal kell el­játszani, szívesen lennék olyan igazi üzlet­ember, ami most is vagyok, kicsit a klinika fejlesztése, menedzselése miatt, vagy pél­dául szívesen lennék sportoló is. Somogyi Hírlap: - Sokat dolgoznak. Ho­gyan pihennek? Radovics: - Én napfényes helyen szeret­nék, csak időm nem nagyon van rá, de most nem is vágyom másra, csak a kislá­nyomra. Fárasztó dolog, mert nagyon ele­ven, de tökéletes pihenés. Seffer: - Csillához hasonlóan én is na­gyon szeretem a napfényt és a vizet is. Minden évben én vagyok az első és az utolsó is, aki a Balatonban megfürdik. Sze­retek sportolni, sokat biciklizem és lövöl­dözöm. De kizárólag céltáblára, állatra még sosem lőttem. A pihenés egyébként rám is rám férne. Radovics: - Hát igen, csak az ember ami­kor ráérez a siker ízére, akkor nagyon nehéz pihenni. Újabb és újabb feladatok sarkallják és mindig a következőre figyel. Seffer: - Ez így van. Nagyon jó érzés együtt örülni valakivel egy jól sikerült mű­tét után. Akkor pillanatokra még elégedett­nek is érzem magam, talán így lehet egy nyertes perrel is, de valóban addig jó, amíg az emberben van valami újító szándék. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megadatott, hogy olyan a hivatásom, amitől nap mint nap boldognak érezhetem magam. Ekkor mindketten szinte egyszerre pil­lantottak az órájukra és látszott, hogy hirte­len eszükbe jut: ők tulajdonképpen sietnek. Reméljük, nem utoljára találkoztak, de azt is, hogy ezután is inkább magánemberként keresik egymás társaságé______fábos erika „Erős várunk, a nyelv” ________(Kosztolányi) Az elipszilon Nagyon sok honfitársunknak okoz gondot, hogy a különbö­ző - j hangot tartalmazó - sza­vainkat j vagy ly betűvel kell-e írni. A legtöbben a ly betűt tö­rölnék is a helyesírásból, hi­szen mindkét betű - ma már - ugyanazt a j hangot jelöli. Vala­mikor azonban a két hang kiej­tése különböző volt. Ezt a két­féle ejtést őrzi a hagyomány iránti tisztelet: és sokak - külö­nösen gyenge helyesírású diá­kok és felnőttek - bánatára megmaradt a ly betű. A magyar helyesírás alapelvei között a hagyományos írásmód elve ugyanolyan létjogosultság­gal rendelkezik, mint a többi. Ez az írásmód elsősorban a család- és helynevekben érvényesül. Nehezen tudnám elképzelni például a következő neveket ly helyett j-vel, így: ’Károj, Kiráj, Miháj, Mészöj, Ilosvai Sejmes Péter vagy Ijjés Gyula; Erdéj, Zójom, Gajatető, Keszthej, Szombathej, Jukóbánya’. Ez kö­rülbelül ugyanazt jelentené, mintha ’Dezsőfi’-t írnánk Dessewffy, ’Madács’-ot Madách, vagy ’Battyányi’-t Batthyány, esetleg ’Kosut’-ot Kossuth he­lyett. De - hogy egyszerűbb pél­dát hozzak - mit szólnának a Kováts, Kovách; Gaál, Gaal vagy Soós, Soos családnevek viselői, ha ezután csak Kovácsok, Gálok vagy Sósok lehetnének? Arról pedig még említést sem tettem, hogy ugyanaz a szó mást jelent, ha j és mást, ha ly szerepel benne. Gyakran hibáz­nak a figyelmetlen tanulók pél­dául akkor, amikor Arany János halhatatlan művének a címét így írják le: 'Toldi estélye’ - mintha az öreg bajnok valami­lyen estélyt rendezett volna. Pe­dig a mű címe helyesen: Toldi estéje - amelyben nem az es­tély, hanem az este szó szere­pel, és vele Miklós öreg korára utal a költő. Aztán itt van a sújt-súlyt, fojt- folyt, szabja-szablya vagy gomb- juk-gomblyuk és a súgójuk-sú- gólyuk szópár, amelyek egy­mással fel nem cserélhetők: „Úgy érzem, átok sújt. Barátom súlyt emel. Othello feleséget fojt. Még a vízcsapból is bor folyt. A szabó szabja a ruhát, a szablya fejet nyisszant le. Elgu­rult a gombjuk. Készen van a gomblyuk - mondja a szabó.” S végül: „Teljesen tele lett a súgó­lyuk, mert belebújt a kövér sú­gójuk.” Nincs más hátra, meg kell je­gyezni a ly betűvel írandó szava­kat, s akkor helyesírásunk eme szabálya sem marad senki szá­mára rejtély! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Kultúravigyázók a 1989-tol január 22-én tartjuk a magyar kultúra napját. Kölcsey Ferenc 1823-ban e napon vetette papírra a Himnuszt. A kultúra ünnepének valódi színtere a hétköznapokban található. Ün­nepi dísze azoknak a közössé­geknek az öröme, amelyek a mindennapokban éltetik, s ész­revétlen tisztelettel őrzik örök­ségüket. A kultúra napja nemcsak a művé­szetek és az alkotók ünnepe, hanem .azoké a pedagógusoké is, akik a mindennapok harcait vívják kultu­rális örökségünk megőrzéséért. Bántó Zsuzsanna magyartanár, a fo- nyódi Mátyás Király Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola Né­meth László-díjas igazgatója is ezt teszi nap mint nap.- Talán sosem volt ennyire hang­súlyos a magyar kultúra óvása, ápo­lása, mint most, hogy az Európai Unióhoz csatlakozunk rövidesen. Önt ez hogy érinti meg?- Három évvel ezelőtt Franciaor­szágban a magyar év alkalmával egy vidéki kisvárosban rendezett nemzetközi fesztivál díszvendége volt a gimnázium néptánccsoportja. Az a kisváros így vette ki a részét eb­ből a programkínálatból. A gyereke­ink számára nagy élmény volt a si­ker. Érezhették, hogy a mi kulturális örökségünk milyen értékes Európá­ban egy uniós fesztiválon - mondta Bántó Zsuzsanna. - Fonyódon az Ottoffy házaspárral szerveztünk először magyar kultúra napi ren­dezvényt, mert meg szerettük volna mutatni, hogy mi történik a város intézményeiben a zene, az iroda­lom és a képzőművészet területén. Aztán egy időre elhalt a kezdemé­nyezés, de az intézményekben megmaradt. Úgy alakult, hogy min­dig van valamilyen napi üzenete ezeknek az alkalmaknak a diákok számára arról, hogy mi a magyar kultúra.- Miért fontos ez az értékőrzés?- József Attila gondolata nyomán mondom, hogy a kultúra a legna­gyobb közösségszervező erő. Tehát a város összefogásának is nagyon fontos elemei ezek a kulturális al­kalmak. Nemigen hiszem, hogy le­het jobb eszköz megszólítani az embereket, mint a magyar kultúra. Amikor 1989-ben január 22-e a ma- 'gyar kultúra napja lett, sok hasonló­ságot láttam a reformkor történel­mével. Ugyanolyan nemzeti meg­újulást és fellendülést vártam akkor. Úgy éreztem, hogy a család, az isko­la és a város életében jelentős ünne­pek, évfordulók összekovácsolnak. Tehát a közösségteremtésnek és összetartó erőnek szántuk ezeket az alkalmakat. Arra is gondoltunk, fon­múzsák lakhelyén tos, hogy lássa a város a tehetséges gyerekeket, a felkészült pedagógu­sokat és alkotókat, akikre büszke le­het.- Büszkék a mai diákok az örök­ségükre?- Mi kamaszokkal foglalkozunk és a kamasz gyerekekben alapvető­en bennük van a lázadás és az elhá­rítás, ugyanakkor a befogadás. A mi gyerekeink többsége részt vesz a színjátszó kör, a néptánc, a kórus vagy a képzőművészeti kör munká­jában, amelyek értékfeltáró műhe­lyek. Megtanulhatják és tudják is ér­tékelni a kulturális hagyományai­kat.- A hely szelleme is hozzájárulhat ehhez. Bizonyára nem véletlen, hogy tavaszonként a gimnáziumba költöznek a Múzsák. A Helikon köl­tőtalálkozó a kortárs magyar líra ünnepe, s kevés vidéki város dicse­kedhet azzal, hogy országos jelentő­- Mit lehet tenni most, amikor az információhoz való könnyű hozzáfé­rés leszoktatja a gyerekeket, fiatalo­kat az olvasásról?- Magyartanárként mégiscsak a hagyományos műveltség híve va­gyok, de amellett nem lehet elmen­ni, hogy átalakulóban vannak a mű­veltség hordozói. Az olvasást a vizu­ális kultúra nagy erővel szorítja hát­térbe. Nem nyugszunk bele, de struccpolitikának tartom, ha nem foglalkozunk vele, nem veszünk tu­domást róla, de mindent elköve­tünk, hogy a hagyományos kultúra közvetítésének teret nyerjünk.- Mi lehet ma a magyar kultúra üzenete?-Az öreg Toldi és Lajos király vi- Bántó Zsuzsanna hisz a mai gyerekekben tájában a magyarságot féltő két erő áll egymással szemben, a magyarság ségű irodalmi társaság székhelye őserejében bízó és a haladásért ág- mini a Fodor András baráti kör. gódó. Ez a vita ma is időszerű lehet. - A balatoni táj nagyon megtartó. ____________oáldonyi Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom