Somogyi Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-24 / 20. szám
2004. Január 24., Szombat HÉTVÉGE 11. OLDAL Egy asztalnál az Év somogyi emberei Eddig is minden évben megmozdultak az olvasóink, amikor azt kértük, döntsék el, hogy szerkesztőségünk jelöltjei közül ki legyen az Év somogyi embere. Idén minden eddiginél többen szavaztak. Radovics Csillára egyesével érkeztek a szavazatok, többnyire fiatal anyukák fejezték ki így is hálájukat. Seffer Istvánra pedig sokszor családok szavazócéduláikat összegyűjtve voksoltak. A döntés lehetetlenné vált, így idén először két Év somogyi embere díjat adtunk át. A díjazottak nem bánják, hogy ketten vannak. Mindegyikük úgy érzi, a másik teljesítménye miatt még értékesebb az elismerés, mint ha egyedül nyertek volna. Egymást csak újságokból és a televízió képernyőjéről ismerték, de egy ideje tervezgették már, hogy felkeresik a másikat. A díjnak köszönhetően lapunk összehozta, majd közös asztalhoz ültette őket. Nem is önzetlenül. Titokban azt reméltük, érdekesen tudnak egymással beszélgetni, olyan dolgokról is, amit a számtalan interjú ellenére még nem kérdezett tőlük senki. Seffer István kicsit késett a találkozóról, egyenesen a műtőből érkezett és egy szépségversenyre sietett. Radovics Csilla Nagykanizsáról egy tárgyalásról jött és alig várta, hogy hazaérjen a lányához. Aztán ahogy telt az idő, úgy lett egyre kevéssé sürgős minden más... Seffer István: - Olvastam az Elitben az interjút Önnel. Gratulálok, tetszett és a fotó is jó volt magáról. Radovics Csilla: - Nem, nem volt az jó. Seffer: - Tényleg nem csak bókolni akartam. Mi volt azzal a fotóval a baj ön szerint? Radovics: - Semmi, csak az orrom miatt úgy egy órán át állítgatták, hogy így nézzek ki rajta. Seffer: - Mi van az orrával? Radovics: - Biztosan látja, ferde, amióta nekimentem egy lámpaoszlopnak. Egyébként pedig érdekes, hogy így összehozott bennünket a sors, régóta gondolkodom ugyanis, hogy megmutatom magának az orromat, csak attól félek, sokáig tartana. Seffer: - Nagyon szép orrot tudnék csinálni önnek. Radovics:- Ó, köszönöm. Hálából ha esetleg van valami jogi problémája, nagyon szívesen... Seffer: - Van bizony, méghozzá gigantikus méretű. Éppen magának való az ügy. Elkészült a magánklinikánk bővítése, amire 300 millió forintot költöttünk annak a tudatában is, hogy a társadalombiztosító szándéknyilatkozatot adott arról, hogy finanszíroz néhány beavatkozást. Most mégsem kötnek velem szerződést. Összeállítottuk már a perekhez szükséges anyagot, csak nem tudom, mire mennénk vele. Radovics: - Ez tényleg gigantikus, de meg tudom adni egy olyan valakinek a telefonszámát, aki többet tud segíteni, mint én. Somogyi Hírlap: - Figyeltem magukat, kíváncsi voltam, mivel telik majd az első néhány perc és látják, most is rögtön dolgoznak... Ismerték korábban is egymást? Radovics: - Én csak a televízióban szoktam látni, amikor volt valami érdekes eset a klinikáján. Szépségkirálynők és férfiból nővé vált emberek. Seffer: - Én is csak az újságokból, a híressé lett kismamaper miatt. Ez egy szép Seffer Radovicsról: Ez a nő olyan, mint a dinamit. Kedves, intelligens és nagyon tudja, mit akar Radovics Sefferről: Lenyűgöz, ha egy férfi ennyire sokat tud a szépségről FOTÓ: TÖRÖK ANETT munka volt, kétségtelenül. Amikor megláttam, hogy magát is jelölték az év somogyi embere címre, borítékoltam is, hogy ön lesz a befutó. Sőt még édesanyám is, pedig nála jobban senki nem hisz bennem. Na persze azért a maga módján megtett mindent, Nagyatádon egy egész lépcsőházban összegyűjtötte a szavazatokat. Somogyi Hírlap: - Ennyire lázba jött a család? Seffer: - A család nem, a feleségem nem is örült, hogy jelöltek. Véletlenül még az újságot is kidobta, így szavazni sem tudott. Radovics: - Az én párom sem szavazott mert azt mondta, ha ezen az egy szavazaton múlik, a fene megette. Seffer: - Hát pedig ezek szerint éppen azon az egyen múlt. Radovics: - De van egy kedves történetem a szavazásról. Mosdósról az egyik ügyfelemtől kaptam egy sms-t, hogy nagyon megnövekedett a borítékok forgalma, mert mindenki rám szavaz. Erre én visszaírtam viccből, hogy veszem észre, a Seffer vezet, mert én meg magát tartottam esélyesebbnek. Persze örültem, amikor kiderült, hogy ilyen nagyon sokan szavaztak, rám, igaz, volt egy kis rossz érzés is bennem. Arra gondoltam, emiatt csak tovább növekszik az irigyeim száma. Seffer: - Na az biztos, de ne törődjön vele. Rosszakarók mindig lesznek. Radovics: - Magát nem érdeklik? Seffer: - Engem már egyáltalán nem és higgye el, ez nem cinizmus. A sok rosszindulat, ha az embernek közben vannak elismert eredményei is, megkeményít, még talán kicsit jobbá is tesz. Én sokkal tolerán- sabb lettem tőle, mint előtte. Radovics: - Sosem érdekelte? Seffer: - Dehogynem. Nagyon sok gyomorszorító élményem van régről és volt sok kellemetlen éjszakám, de már megtanultam, hogy nem számít. Mert már tudom, hogy ami lényeges, abban nem tudnak ártani. Radovics: - Az eszemmel én is tudom, de sokszor arra gondolok, hogy aki csak ebből értesül, mert nincs alkalma vagy pénze rám nyitni az ajtót, az ez alapján ítél meg és ez fáj. Őszintén mondom: fáj. Somogyi Hírlap: - A pénzről jut eszembe: maguk most sztárok saját területükön. Ez azt jelenti, hogy drágák is? Radovics: - Én azt tapasztalom, hogy ez bizalmi ügy. Aki bennem bízik meg és bennem hisz, hogy segíteni tudok, az kifizet szinte bármennyi pénzt. Ha azt akarja, hogy én védjem, nem megy máshova. Attól én nem lettem drágább ügyvéd, hogy van most ez a felhajtás körülöttem, legfeljebb többen hisznek bennem, ami egyébként nagyszerű érzés. Seffer: - Azt hiszem, hogy ez a fajta nyilvánosság mindkettőnk pályáján, a gazdasági életben növeli az ember Értékét. Ezt írja nagy É-vel, mert nem a pénzről szól. Arról, hogy jobban odafigyelnek a munkánkra, nagyobb felelősség is, hiszen jobban észreveszik a legapróbb tévedést is, meg azért is, mert talán egy-egy olyan esetben, amire figyel a média, nem csak magunkat képviseljük, hanem kicsit a szakmánkat is. Somogyi Hírlap: - A szakmájukat is. Szépségsebész, ügyvéd, ezek sztárszakmák manapság... Radovics: - Tudnék azért jobbat is. Seffer: - ??? Radovics: - Most szívesen lennék például stewardess. Imádok repülni és nagyon szeretem azokat a helyeket, ahol mindig süt a nap. Azt tapasztalom, hogy ott jobb kedvűek, optimistábbak, kedvesebbek és mosolygósabbak az emberek. Somogyi Hírlap: - Ön váltana ha lehetne? Seffer: - Annyira mániás vagyok és any- nyira a szakmámban élek, hogy alig tudom elképzelni. De ha csak a gondolattal kell eljátszani, szívesen lennék olyan igazi üzletember, ami most is vagyok, kicsit a klinika fejlesztése, menedzselése miatt, vagy például szívesen lennék sportoló is. Somogyi Hírlap: - Sokat dolgoznak. Hogyan pihennek? Radovics: - Én napfényes helyen szeretnék, csak időm nem nagyon van rá, de most nem is vágyom másra, csak a kislányomra. Fárasztó dolog, mert nagyon eleven, de tökéletes pihenés. Seffer: - Csillához hasonlóan én is nagyon szeretem a napfényt és a vizet is. Minden évben én vagyok az első és az utolsó is, aki a Balatonban megfürdik. Szeretek sportolni, sokat biciklizem és lövöldözöm. De kizárólag céltáblára, állatra még sosem lőttem. A pihenés egyébként rám is rám férne. Radovics: - Hát igen, csak az ember amikor ráérez a siker ízére, akkor nagyon nehéz pihenni. Újabb és újabb feladatok sarkallják és mindig a következőre figyel. Seffer: - Ez így van. Nagyon jó érzés együtt örülni valakivel egy jól sikerült műtét után. Akkor pillanatokra még elégedettnek is érzem magam, talán így lehet egy nyertes perrel is, de valóban addig jó, amíg az emberben van valami újító szándék. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megadatott, hogy olyan a hivatásom, amitől nap mint nap boldognak érezhetem magam. Ekkor mindketten szinte egyszerre pillantottak az órájukra és látszott, hogy hirtelen eszükbe jut: ők tulajdonképpen sietnek. Reméljük, nem utoljára találkoztak, de azt is, hogy ezután is inkább magánemberként keresik egymás társaságé______fábos erika „Erős várunk, a nyelv” ________(Kosztolányi) Az elipszilon Nagyon sok honfitársunknak okoz gondot, hogy a különböző - j hangot tartalmazó - szavainkat j vagy ly betűvel kell-e írni. A legtöbben a ly betűt törölnék is a helyesírásból, hiszen mindkét betű - ma már - ugyanazt a j hangot jelöli. Valamikor azonban a két hang kiejtése különböző volt. Ezt a kétféle ejtést őrzi a hagyomány iránti tisztelet: és sokak - különösen gyenge helyesírású diákok és felnőttek - bánatára megmaradt a ly betű. A magyar helyesírás alapelvei között a hagyományos írásmód elve ugyanolyan létjogosultsággal rendelkezik, mint a többi. Ez az írásmód elsősorban a család- és helynevekben érvényesül. Nehezen tudnám elképzelni például a következő neveket ly helyett j-vel, így: ’Károj, Kiráj, Miháj, Mészöj, Ilosvai Sejmes Péter vagy Ijjés Gyula; Erdéj, Zójom, Gajatető, Keszthej, Szombathej, Jukóbánya’. Ez körülbelül ugyanazt jelentené, mintha ’Dezsőfi’-t írnánk Dessewffy, ’Madács’-ot Madách, vagy ’Battyányi’-t Batthyány, esetleg ’Kosut’-ot Kossuth helyett. De - hogy egyszerűbb példát hozzak - mit szólnának a Kováts, Kovách; Gaál, Gaal vagy Soós, Soos családnevek viselői, ha ezután csak Kovácsok, Gálok vagy Sósok lehetnének? Arról pedig még említést sem tettem, hogy ugyanaz a szó mást jelent, ha j és mást, ha ly szerepel benne. Gyakran hibáznak a figyelmetlen tanulók például akkor, amikor Arany János halhatatlan művének a címét így írják le: 'Toldi estélye’ - mintha az öreg bajnok valamilyen estélyt rendezett volna. Pedig a mű címe helyesen: Toldi estéje - amelyben nem az estély, hanem az este szó szerepel, és vele Miklós öreg korára utal a költő. Aztán itt van a sújt-súlyt, fojt- folyt, szabja-szablya vagy gomb- juk-gomblyuk és a súgójuk-sú- gólyuk szópár, amelyek egymással fel nem cserélhetők: „Úgy érzem, átok sújt. Barátom súlyt emel. Othello feleséget fojt. Még a vízcsapból is bor folyt. A szabó szabja a ruhát, a szablya fejet nyisszant le. Elgurult a gombjuk. Készen van a gomblyuk - mondja a szabó.” S végül: „Teljesen tele lett a súgólyuk, mert belebújt a kövér súgójuk.” Nincs más hátra, meg kell jegyezni a ly betűvel írandó szavakat, s akkor helyesírásunk eme szabálya sem marad senki számára rejtély! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Kultúravigyázók a 1989-tol január 22-én tartjuk a magyar kultúra napját. Kölcsey Ferenc 1823-ban e napon vetette papírra a Himnuszt. A kultúra ünnepének valódi színtere a hétköznapokban található. Ünnepi dísze azoknak a közösségeknek az öröme, amelyek a mindennapokban éltetik, s észrevétlen tisztelettel őrzik örökségüket. A kultúra napja nemcsak a művészetek és az alkotók ünnepe, hanem .azoké a pedagógusoké is, akik a mindennapok harcait vívják kulturális örökségünk megőrzéséért. Bántó Zsuzsanna magyartanár, a fo- nyódi Mátyás Király Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola Németh László-díjas igazgatója is ezt teszi nap mint nap.- Talán sosem volt ennyire hangsúlyos a magyar kultúra óvása, ápolása, mint most, hogy az Európai Unióhoz csatlakozunk rövidesen. Önt ez hogy érinti meg?- Három évvel ezelőtt Franciaországban a magyar év alkalmával egy vidéki kisvárosban rendezett nemzetközi fesztivál díszvendége volt a gimnázium néptánccsoportja. Az a kisváros így vette ki a részét ebből a programkínálatból. A gyerekeink számára nagy élmény volt a siker. Érezhették, hogy a mi kulturális örökségünk milyen értékes Európában egy uniós fesztiválon - mondta Bántó Zsuzsanna. - Fonyódon az Ottoffy házaspárral szerveztünk először magyar kultúra napi rendezvényt, mert meg szerettük volna mutatni, hogy mi történik a város intézményeiben a zene, az irodalom és a képzőművészet területén. Aztán egy időre elhalt a kezdeményezés, de az intézményekben megmaradt. Úgy alakult, hogy mindig van valamilyen napi üzenete ezeknek az alkalmaknak a diákok számára arról, hogy mi a magyar kultúra.- Miért fontos ez az értékőrzés?- József Attila gondolata nyomán mondom, hogy a kultúra a legnagyobb közösségszervező erő. Tehát a város összefogásának is nagyon fontos elemei ezek a kulturális alkalmak. Nemigen hiszem, hogy lehet jobb eszköz megszólítani az embereket, mint a magyar kultúra. Amikor 1989-ben január 22-e a ma- 'gyar kultúra napja lett, sok hasonlóságot láttam a reformkor történelmével. Ugyanolyan nemzeti megújulást és fellendülést vártam akkor. Úgy éreztem, hogy a család, az iskola és a város életében jelentős ünnepek, évfordulók összekovácsolnak. Tehát a közösségteremtésnek és összetartó erőnek szántuk ezeket az alkalmakat. Arra is gondoltunk, fonmúzsák lakhelyén tos, hogy lássa a város a tehetséges gyerekeket, a felkészült pedagógusokat és alkotókat, akikre büszke lehet.- Büszkék a mai diákok az örökségükre?- Mi kamaszokkal foglalkozunk és a kamasz gyerekekben alapvetően bennük van a lázadás és az elhárítás, ugyanakkor a befogadás. A mi gyerekeink többsége részt vesz a színjátszó kör, a néptánc, a kórus vagy a képzőművészeti kör munkájában, amelyek értékfeltáró műhelyek. Megtanulhatják és tudják is értékelni a kulturális hagyományaikat.- A hely szelleme is hozzájárulhat ehhez. Bizonyára nem véletlen, hogy tavaszonként a gimnáziumba költöznek a Múzsák. A Helikon költőtalálkozó a kortárs magyar líra ünnepe, s kevés vidéki város dicsekedhet azzal, hogy országos jelentő- Mit lehet tenni most, amikor az információhoz való könnyű hozzáférés leszoktatja a gyerekeket, fiatalokat az olvasásról?- Magyartanárként mégiscsak a hagyományos műveltség híve vagyok, de amellett nem lehet elmenni, hogy átalakulóban vannak a műveltség hordozói. Az olvasást a vizuális kultúra nagy erővel szorítja háttérbe. Nem nyugszunk bele, de struccpolitikának tartom, ha nem foglalkozunk vele, nem veszünk tudomást róla, de mindent elkövetünk, hogy a hagyományos kultúra közvetítésének teret nyerjünk.- Mi lehet ma a magyar kultúra üzenete?-Az öreg Toldi és Lajos király vi- Bántó Zsuzsanna hisz a mai gyerekekben tájában a magyarságot féltő két erő áll egymással szemben, a magyarság ségű irodalmi társaság székhelye őserejében bízó és a haladásért ág- mini a Fodor András baráti kör. gódó. Ez a vita ma is időszerű lehet. - A balatoni táj nagyon megtartó. ____________oáldonyi Magdolna
