Somogyi Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-20 / 16. szám

2004. Január 20., Kedd 7. OLDAL ■■■ A Kis-Koppány völgyében húzó­dik meg a Kapolypusztából és Kapolyból álló 728 lakosú tele­pülés. Vadban gazdag erdők határolják délről és nyugatról. A község infrastruktúrája az utóbbi évtizedben sokat fejlő­dött, s a Balaton közelsége folytán egyre vonzóbb a külföl­dieknek. Itt megbecsülik a múlt örökségét, a faluközpont­ban a parkban állítottak emlékművet a két háború áldo­zatainak. A településen áll az a ház is, ahol Kádár János volt pártvezető töltötte gyerekkorát. Visszahúzódó, zárkózott emberek Kapoly csendes, mintha téli álmot aludna. Korán elutaztak a munká­ba járók és a diákok is; naponta mintegy százan ingáznak, elsősor­ban Tabra. A falu két hosszú utcá­ja kihalt. A legnagyobb foglalkoz­tató itt az egykori Haladás szövet­kezet irodájából kialakított üzem­mel az Epro kft. Csaknem 60 em­ber keresi itt a kenyerét, de csak nyolc-tíz a helybeli - tudtuk meg Poth Ibolya polgármester asszony­tól. A napközi otthonos óvodában most 15 kicsi játszott. Kovács Ti- bőmé szakács ebédre csontlevest főzött nekik és zöldbabfőzeléket párolt pulykamellel, s kaptak még egy müzliszeletet is. Naponta 45-50 adag ebéd készül itt a kicsik­nek, valamint az iskolásoknak és a felnőtteknek. Könyvkedvelő diákok Elsősorban a fiatalok, illetve a ta­nulók járnak a 2500 kötetes isko­lai-községi könyvtárba. A könyv­táros elmondta: a beiratkozott ötvenöt olvasó között csak 14 a fel­nőtt, a legtöbb a 8-14 éves diák. Krezingemé Pór Aliz másfél éve ve­zeti a kis bibliotékát. A kötetekből másfél ezernyi a kaposvári könyv­tárból van itt letétben, a falu mind­össze ezer kötettel rendelkezik. Minden kedden kinyitnak két órá­ra; az olvasók több száz kötetet kölcsönöznek ki az év során.- A könyvek fele mese és ifjúsá­gi regény, a többi szépirodalmi al­kotás - mondta a könyvtáros. - A lexikonokat és az Idegen szavak szótárát is Kaposvárról kaptuk. A gyerekek elsősorban a mesésköny­veket kölcsönzik ki, a tanulók pe­dig ismeretterjesztő irodalmat. A felnőttek közül néhány nyugdíjas keresi a klasszikusokat is. A fiatalasszony szívesen végzi a könyvtárosi teendőket, tanulmá­nyai során elsajátított elméleti tu­dását így a gyakorlatban kamatoz­tatja. Munka mellett végzi a zsám- béki katolikus főiskolát, most má­sodéves. Azt mondta: a rendszeres olvasás, az irodalom szeretete hoz­zátartozik mindennapjaihoz. Gyerekekkel 42 év Karsai Gyuláné 1945. november 12-én Nyimből került Kapolyra. Negyvenkét évig tanított a helyi is­kolában. 1981-ben lett nyugdíjas, de visszahívták, s nyugdíjasként még hat évig tanította betűvetésre a kicsinyeket. Pályafutása során 39 évig csak az elsősökkel foglalko­zott. Nagy élményt jelentett szá­mára, mint mondta, hogy megta­nította őket írni, olvasni és számol­ni. Ők ragaszkodtak leginkább a tanító nénihez, bár ebben az is közrejátszott, hogy sokat volt ve­lük. Azt mondta a 78 éves nyugdí­jas pedagógus: ő az iskolában örökké gyerek maradt. Kezdetben az 1-2-3. összevont osztály nebu­lóival foglalkozott, 56-an voltak a keze alatt. Sokukkal ma is tartja a kapcsolatot. Tanítványai közül na­gyon büszke Wéber Ferencre, aki kiemelkedően jó tanuló volt, s mérnöki diplomát szerzett. Egyko­ri diákjai közül több pedagógus lett, s vannak orvosok is. Aggódtak a szülők Karsai Gyuláné elmondta, tapasz­talatai szerint régebben ragaszko- dóbbak voltak a diákok. Öröm volt velük dolgozni, mert szorgalmas, kedves, tisztelettudó volt vala­mennyi. A nyugdíjas pedagógus 1995-ben kapta meg az aranydip­lomát, s jövőre már a gyémántot is a vitrinbe teheti. Azonban évek óta nem járt az iskolában... Hónapokig aggódtak az alsó ta­gozatos gyerekek szülei: megma­rad-e a kisiskola? Decemberben aztán döntött a képviselő-testület: Karsai Gyuláné nemzedékek sorát oktatta Falvainé Magyarosi Erika: Most jól döntöttek Özv. Takács Ferencné: Engem ez pihentet a következő tanévben beindítja az iskolaotthonos képzést. Falvainé Magyarosi Erika - akinek a na­gyobbik gyermeke Kapolyon járta ki az alsó tagozatot, a kisebbik pe­dig most másodikos - úgy látja, jól döntött az önkormányzat. Ez meg­nyugtatta a szülőket, bár vala­mennyi anya várakozással tekint az új tanév elé. Más módszerrel Különösen a gyerekeknek lesz fur­csa, hogy akkor egész napjukat az iskolában töltik. Ott készülnek föl a másnapi órákra, megírják a házi feladatot. Ezzel megoldódik a leg­több szülő gondja, mivel délután is felügyelet alatt van a csemetéje és otthon nem kell a házi felada­tokkal bíbelődniük.- Úgy hallottam, ez nyugodtabb ütemű oktatás lesz a magasabb kö­vetelménnyel - mondta Falvainé. - Ha ennek megfelelnek a csemeté­ink, valamennyien örülhetünk a bevezetésének. Az új képzés beve­zetését szinte kivétel nélkül min­den szülő üdvözölte. A testületi döntés - ahogy töb­ben is mondták - lehet, hogy csak átmeneti, mivel rohamosan csök­ken a gyermekek száma. így nem zárható ki az sem, hogy néhány év múlva mégis be kell majd zárni az iskolát. Addig azonban időt nyer­tek a gyerekek és a szülők. Gobelint varr Mindössze négyen varrnak go­belint Kapolyon, közöttük van özv. Takács Ferencné is. Négy év­vel ezelőtt ismerkedett meg e so­kak által kedvelt művészi-kézmű­ves tevékenységgel, s nagyon meg­kedvelte. Igaz, már azelőtt is ké­zimunkázott, hímzett; a kalocsai csipke a kedvence. A gobelinké­pekből tavaly a falunapon ren­deztek először kiállítást. Özv. Ta­kács Ferencné akkor hat képét mutatta be, s a látogatók szerint nagy volt a sikerük. - Nagyon tet­szik a gobelin varrása, jóllehet ezzel már csak nyugdíjasként is­merkedtem meg - mondta, mi­közben egy pillanatra megállt a varrással. - Télen szinte naponta kézbe veszem. Most az előnyo­mott „Szent család” című képen dolgozom. Nagy figyelmet, pon­tos öltögetést kíván, ha azt akar­ja az ember, hogy szép és muta­tós legyen. Ehhez jó szem, kéz­ügyesség és türelem kell. A kézi- munkázás engem megnyugtat, pihentet, és hasznos kikapcsoló­dás. Hiányzó egyesületek Érdektelenek, zárkózottak a kapolyi emberek - mondta szomo­rúan Poth Ibolya polgármester -, hiányzik a közösségi szellem is. Mindössze egy civil szervezetünk van, itt csak a sportegyesület tevé­kenykedik. Nincs közalapítványuk sem. Pedig a falu életében megha­tározó lehetne a civü szervezetek tevékenysége, támaszkodhatna rá az önkormányzat is. Ezzel egyetértett Horváthné Pór Jolán óvónő, a helyi rendezvé­nyek főszervezője is. - Szívesen vég­zem ezt a munkát, s bevonom az óvodában dolgozókat is - mondta. - Nyolcan-tízen vannak olyanok, akik szívesen segítenek, részt vesz­nek a rendezvények előkészítésé­ben, lebonyolításában. Mi szervez­zük a farsangi mulatságot, az anyák napját, falunapot, gyermeknapot... Legutóbb karácsonykor zsú­folásig megtelt a kultúrház. Szer­veznek színházlátogatást az óvo­dásoknak, iskolásoknak, s nép­szerűek a kirándulások is. Hor­váthné azt mondta: fontolgatják, hogy az idén megalakítják a Kapolyért egyesületet. ________■ KA POLY Kapolyi hírmondó Segítik a családokat. A gyer­mekjóléti szolgálatot két éve tart­ja fenn az önkormányzat, s Kiss Lászlóné óvónői munkája mellett megbízással látja el ezt a felada­tot is. Nagy gondot fordít a meg­előzésre, a szülőknek tanácsot ad. Legutóbb egy gyermekeit egyedül nevelő apa kérésére ru­hákat is gyűjtött a kicsiknek. Egészséges ivóvizet. Gond van évek óta az ivóvíz minőségé­vel. A község tavaly kétmillió fo­rintot nyert a regionális fejleszté­si tanács pályázatán a víztisztító rendszer cseréjére. A 3,2 millió­forintos beruházáshoz hiányzó pénzt önerőből pótolják, s a DRV Rt-vel szerződtek a munkák elvégzésére. A rendszert az első negyedévben átadják. Új betelepülők. A faluban 1991 óta 59 ingatlan cserélt gaz­dát, 25 német, holland, osztrák vett itt házat, két család letelepe­dett. 28 ház hétvégi ingatlan. Az utóbbi évtizedben hét család is visszaköltözött egykori falujába. A nem állandó lakosok évi 12 ezer forint kommunális adót fizetnek; ebből tavaly 336 ezer forint folyt be a önkormányzathoz. Recept Kapolyról Kukoricaprósza Ez hajdan a falusi emberek étele volt. Receptjét Kiscsepregi La- josnétól kaptuk. Hozzávalók: fél liter tej, 2 dl kefir, 2 dl tejföl, 1 dl olvasztott kacsazsír, egy tojás, 3-4 evőkanál cukor és egy kés­hegynyi só. Az anyagokat habve­rővel összekeverjük, majd négy kanál búzalisztbe beleteszünk egy kávéskanál szódabikarbónát és annyi frissen őrölt kukorica- lisztet, hogy az összekevert masszával vegyítve sürü, de még folyós állagú tésztát kapjunk. Zsírozott tepsibe ujjnyi vastagra öntjük, a tetejét kevés tejfölös zsírral meglocsoljuk, majd szilva­lekvárt csöpögtetünk rá. Előme­legített sütőben pirosra sütjük. Porcukorral meghintjük, s koc­kákra vágva melegen tálaljuk. A CIKKEKET KRUTEK JÓZSEF ÍRTA. FOTÓK: GÁTI KORNÉL. AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT A KAPOLYI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA. Úton Európába Kapoly kincse Bóka Dezső: Képeimen igyekszem megörökíteni ennek a vonzó és változatos tájnak a szépségét, a Koppány-völgy sokszínűségét Kapolyi táj ecsettel Kétlaki életet él a 68 éves Bóka Dezső festőművész, az év nagy részét azonban a Koppány völgyi faluban tölti. A természetet járó tájképfestő úgy látja: nem lesz könnyebb a festőművész helyzete az uniós csat­lakozással. Csaknem a közel fél évszázados mun­kája során mindig a közérthetőségre törekedett.- Úgy tapasztaltam, egyre több az öncélú alkotás, s e művek nélkülöznek minden ötletet - mondta. - Ezeknek a képek egy szűk rétegnek készültek. Eb­ben a hírek áradatával agyonterhelt világban azon­ban az embereknek szükségük van a kikapcsolódás­ra. Tájképeim épp ezt a célt szolgálják; aki a művei­met nézi, megtalálja az összhangot, a nyugalmat... Bóka Dezső sok képét a Koppány-patak völgyé­ben festette, ezeken a kapolyi, a karádi, a somogy- meggyesi, a tabi tájjal találkozunk. A valóságot tük­rözi élethűen, akár a vízpartot, akár egy tanyát vagy erdőrészt örökített meg. Tájképeit főleg akvarellel, guass- és temperatechnikával festette. A fél évszá­zad alatt több mint háromezer képet festett, ennek ellenére csak 12 önálló kiállítása volt. A következőt Hatvanban szeretné megrendezni, ott ugyanis öt évig élt. Az érintetlen természetet, a vízpartot s az erdőt járja, hogy megörökítsen újabb tájakat. ■ Bognár Zoltán amatőr régész: Igazi kincs ez az agyagból formált, több ezer éves kis csupor, amit a falu határában találtam Nyílhegyek, cserepek A község egyedülálló kincse a régiséggyűjtemény, ez Bognár Zoltán amatőr régész szorgalmát dicséri. - Sokkal inkább megszállottság, szenvedély nekem ez a gyűjtés, mintsem egyszerű kedvtelés. A még föl­lelhető „kincseket” szeretném megmenteni az utó­kornak. Az utolsó órában vagyunk. A padlásokon ta­lált régi munkaeszközök s a határban lelt nyílhe­gyek, csiszolt balták, cserépdarabok konzerválása, rendszerezése jelenti nekem a kikapcsolódást. Bognár Zoltán sokat járta a határt, legutóbb a ré­gészeti intézet munkatársaival. A kapolypusztai kö­zépkori templom helyét sikerült beazonosítaniuk. Az amatőr régész megtalálta a hajdani templom fa­ragott sarokkövét is. Valaha nagy lélekszámú tele­pülés volt Kapolypuszta. Bognár Zoltán a hatvanas évek közepétől foglalkozik honismerettel, a régisé­gek gyűjtésével. Sok értéket megmentett a pattin­tott kőkorszakiaktól a középkoron át napjainkig. A közelmúltban ajándékozta neki Kadlicskó István lánya az apja teljes pásztorhagyatékát. Egyes tár­gyai százévesnél is öregebbek. Bognár Zoltán azt mondta: örül annak is, hogy a nyolcadikos Szabó Péter diák rendszeresen járja vele a határt, együtt keresik a régiségeket. A fiút is érdekli a régmúlt. ■ _______A L M A N A C H - 0 8 3________

Next

/
Oldalképek
Tartalom