Somogyi Hírlap, 2004. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-03 / 2. szám

2004. Január 3., Szombat H ÉT- VÉGE 11. OLDAL Király Nelly versei Önmagad Más emberré kellene válnom, hogy önmagam lehessek - mondta egy barátom. Mit tegyek? Először is. Miként a virág sem lehet önmaga egy fában S fel nem lelheted a holnapot a mában, de megsejtheted. A nap nem süt tegnap És elmegy, ki elhagy. Ám néha - mily öröm - visszajön. A szépség ugyanakkor belülről árad S olykor a szerelem is elfárad, de nem lehet mégsem gyűlölet egészen: Ha lecsukódik a szemem, Övé a végtelen. Másrészt. Mi lehet hangosabb, mint a némaság? S a mainál fontosabb - talán - a tegnapi vágy. Kín lehet az öröm és öröm a kín, ha nincs béke idebenn és odakinn. Lehet teher a szép és hamis a kép: hiába festi a mesteri kéz. A lélek néha előbb érint, mint a test maga. S kitárhatod, pedig nincs is ablaka. A kérdés s a válasz oly közeli, mint az embertelen és az emberi. Élet és halál -ha itt az idő: Mindkettő megtalál. Lehet évekig várni- történjék bármi, kitartani érte, pedig senki sem kérte. Erőt meríteni semmiből, S látni, ahogy más semmiért összetör testet, lelket, szellemet, neki egyremegy. A sorok között- kész a válasz -,. ha keresed, fellelheted a feleletet: A szintézis mindig az ember önmaga. Bármivé változol, bármit teszel mindvégig önmagad maradsz s önmagaddá leszel Játék A játék, ha váratlan utakat talál, mit sem ér többé a szabály. Nem vezet. _________Inkább akadály.____________________■ Pe zsgőzés közben jólesik a fürdő Érdekes látvány a harminchat fokos termálvíz gozolgese a fagypont körüli hormersekletben FOTÓ: VARGA Zalakaros A karácsonyi, leginkább csaíádi körben eltöltött, bejglivel és töl­tött káposztával terhelt ünnepek után sokan szavaztak a tevékeny pihenésre az óév utolsó napjai­ban. Kedvelt családi program volt a wellness is, hiszen a zalakarosi gyógyfürdő rekordszámú vendé­get fogadott. A fürdőváros szállodái ezekben a napokban zsúfolásig teltek, öre­gek és fiatalok rohamozták meg a medencéket. A vendégeken vé­gigtekintve hihettünk a fürdő szlogenének, miszerint Zalakaros a generációk találkozóhelye az év minden szakában.- Napi 1500-2000 vendégünk volt, akik szinte mind magyarok - tudtuk meg Horváth Venceltől, a zalakarosi Gránit gyógyfürdő igazgatójától. - Évről évre erősö­dő tendencia, hogy bővül a ma­gyar vendégkör, mert szolgáltatá­sainkra itthon is van igény és pénz. Igaz, a külföldi vendégek­kel ellentétben, nem több hétre jönnek, hanem néhány napra. Hazánkban itt létesült először fe­dett élményfürdő 1999-ben, ezzel nyitottunk a ma divatos wellness irányába. Minket választanak akik az aktív fürdőzést kedvelik és sok a kisgyermekes család - mondta Horváth Vencel. Év végén - így szilveszter nap­ján is fél hatig - 700 négyzetmé­ter vízfelületű élményfürdőben, 360 négyzetméternyi fedett me­dencében áztathatták tagjaikat a vendégek. A szabadban két nagy­medence - egyik élmény meden­ce - és a jakuzzi gőzölgött. Kelle­mes volt a kinti hőmérséklet, mégis borzongató látványként hatott, ahogy ezekben ücsörög­tek az emberek. A fázósabbak sapkát húztak a fejükre és úgy süllyedtek nyakig a 36 fokos ter­málvízben. VARGA ANDREA A karosi sikertörténet: A Magyar-Amerikai Olajipari Rt 1944-ben végzett először kutatófú­rást a környéken. 1962-ben egy próbafúrás alkalmával 96 fokos, ásványi anyagokkal telitett termálvíz tört a felszínre. A vegyelemzés eredménye és a kút vízhozama új perspektívát adott az elnéptelene­dő Zalakaros számára. 1965 szeptemberében megnyitotta kapuit a fürdő, s napjainkban mintegy 800 ezren keresik fel évente. Kéményseprő az üdvözlőlapon Kéményseprőt látok, szerencsét találok - így tartja a babona. Az újévi üdvözlőlapok régóta ránk köszönő figurája a fekete ruhás szaki. Hogy miért éppen ő? A babona eredetét többféleképp magyaráz­zák. Az egyik szerint amikor fia­tal lányok találkoztak a kémény­seprővel, utána azt mondták: sze­rencsém volt, mert nem kormo­zott össze. Ám valószínűbb, hogy az igazság ott lakozik: nem égett le ház, nem történt tüzelés miatt tragédia, ahol lelkiismeretesen, hozzáértőn átvizsgálták a ké­ményt. A munkaruha mesz- sziről mutatja, ha ké­ményseprő közelít. Ilyen­kor az emberek megfog­ják a gombjukat vagy iksz formában keresztül­vetik egymáson az ujjai- kat. De előfordul az is, hogy nem kerülik, sőt el­kérnek egy szőrszálat a keféjükből, hogy a pénz­tárcába tegyék. Nyáron gyakorta tartják fel turisták őket egy közös fotózás idejére. A fekete viseletét egyébként az ésszerűség alakította ki; a régi pa­rasztházakban ugyanis mászható kéményeket építettek, s azokat úgy tisztították, hogy alul belebújtak, s fölfelé mászva végig le­vakarták a lerakódott kormot. A munka ma­napság tisztább, ugyan­akkor nagyobb a fele­lősség, mert a gáztüze­lésnél az elhanyagolt kémény egyenesen élet- veszélyes. Sajnos gyakorta öl a színtelen, szagtalan szén-mono- xid. A szakemberek manapság ka­merákkal vagy tükrökkel vizsgál­ják a kéménybelsőt, benne hibát keresve. czene „ERŐS VÁRUNK, A NYELV” (Kosztolányi) Bolondos grammatika Nagy íróinktól - így Kosztolányi­tól - sem állt távol a nyelvvel va­ló játék, bolondozás. így va­gyunk ezzel mi is: anyanyel­vűnk lehetőségeit felhasználva, gyakran humorizálunk szavak­kal, mondatokkal. Ki ne ismerné a következő viccet: „A börtönben két rab be­szélget. - Mondja, maga miért ül? - Mert az anyósomat agyon­ütötte a villám. - És ezért magát ültették le? - Igen, mert a nyele a kezemben volt.” A vicc alapja a két szó alaki azonossága. Ren­geteg ilyen szavunk van: terem (Teremben nem terem gyü­mölcs.), volt (Az áram feszültsé­ge 220 volt volt.), érem (Gyö­nyörű ez a kitüntetés, érem; én ezt soha el nem érem.), hullám (A hullám tetején úszott a hul­lám. - mondja a halott. Brrrl), te­gez, mellék, ég, ár stb. E szócso­port végére: - Szemtelen légy! - kiált fel a konyhában repkedő, mindenre rászálló állatka láttán az anya. - Szemtelen légy! - biz­tatja ugyanő a hosszú sor végén álló fiacskáját a tolakodásra. A k és sz, valamint a hasonu­ló g és sz ugyancsak alkalmas helyesírási képtelenségek „alko­tására”: tyúxem, éxer, mexólal, axűz, gyerexoba, kakuxó, mex- eret, sox , fexem, mexépül, gyíxem; és bocsánatot kérvén: Mixáth, Franxinatra stb. De e csoporttól búcsúzva, mintegy véxóra: Vagy mexox, vagy mexöx! Játékra csábítanak az össze­tett szavak látszatát keltő alap­vagy képzett szavak (ezeket áp­rilis 1. napján elemzésre fel is le­het adni a humort értő tanulók­nak): nővér (’nő+vér’), kancsu­ka (kan+csuka), áruló, napló, vasaló, padló (Melyik lovat nem lehet hintó elé fogni? - nagysze­rű válaszok erre a kérdésre.). Aztán itt vannak az ilyen sza­vak: halász (’hal+ász’), jogász Cjog+ász’), kertész (’kert+ész’), vadász (’vad+ász’); amelyek iga­zából nem összetett szavak, ha­nem -ász, -ész képzősek, s ezért elválasztásuk sem helyes így: ’hal-ász’, ’jog-ász’, ’kert-ész’, ’vad-ász’. Helyesen: ha-lász, jo­gász, ker-tész, va-dász! Végül a két legsikeresebb „összetett” szó: szarvas és job­bágy. Ezeket - gondolom - ma­gyarázni sem kell. Még három név a végére: XIV. Lajos, VI. Lenin és V. Hugó - komolyan ezeket sem ejtjük így: Kszív Lajos, Hatodik Lenin vagy Ötödik Hugó, hisz akkor a Nyomorultak című Victor Hugo- regény is csak iroda-lom lehet­ne! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Sió tündérnek jutott aranyfürt Csúszkálók hada lepte el a Balatont Sós­tónál. A sebzett víz fölött varként forrt össze a jég; a hepehupákon csak bukdá­csolni lehetett mint egy frissiben föl­szántott földdarabon, s óvatos léptek nyomán is szanaszét futott a rianás. A kockázatot csökkentette, hogy alul kö­zel esett az iszap. A lány már fertályórája járt a vízen, s előtódult benne sok emlék; amikor vi­torlák szálltak a Balaton fölött s a szerel­me ölbe kapta itt, amikor hattyút formá­zó vízibicikliről csúszott apja kezei kö­zé, amikor először pancsikolt meztelen fenékkel. Egyszer csak valami fényeset vett észre a jég alatt. Először azt hitte, hogy a gyengéden sütő nap fénye bukott át egy buckán. Közelebb lépve azonban látta már, hogy valami aranyszínűt ölel magába a jég. Tihany félszigetén egykor pompás palotában lakott a mesés aranyszőrű kecskenyáj birtokosa, a dúsgazdag Rohán, kinek két szép viruló leánya volt egyedül a büszkesége. Az öregebb Hor- ka kevély, hiú, önmagát túlbecsülő volt és míg száját föl nem nyitotta, tetszett, de rikácsoló hangja mindenkit visszari­asztott. Nyájas lélek volt ellenben Helka, termete gyönyörű mint fiatal su­gár fenyő, szóval szép volt az elbájolá- sig. Lelke megfelelt testi bájainak. Szó mi szó, az esendőbb leányzó a monda lejegyzője szerint a jó természete miatt kívánatosabb testvére életére tört. Egy jósnő tanácsára ugyanis arra kérte a csa­ládi vagyonra vágyó gonosz férjével egyetemben Helkát, hogy fogja ki a tó­ból a balatoni tündér féltve őrzött, ked­venc halacskáját, aminek köszönhetően a szeme világát időközben elveszítő ap­ja visszanyerhetné látását. Kelén, a tiha­nyi remete fia vállalkozott arra, hogy szerelmével egy sajkán beevezzen a Ba­laton közepére, ahol a vadon tomboló hullámokban mindketten halálukat lel­ték volna, ha Sió, a tó tündére pártjukat nem fogja. Ő cserébe azt kérte tőlük, hogy a menyegző után adjanak neki az aranyszőrű kecskenyájuk szőréből egy maroknyit hajfürtül... A lány közelebb hajolt a jégbe fagyott aranyló tárgyhoz, de az nem hajfürtnek nézett ki, hanem sokkal inkább gyűrű­nek, jegygyűrűnek. Kisandított a partot védő jókora vörös kövekre. Merthogy eszébe villant: ösz- szetörhetné a jeget, s kibányászhatná belőle az ékszert - nem tűnt úgy, hogy nagy erőfeszítést kívánna. De ugyan mi­nek, kinek? Elnézett a siófoki hajókikö­tő felé, ahol a Helka és a Kelén, a Balato­ni Hajózási Rt nosztalgiaflottájának két közkedvelt hajója időtlen idők óta egy­más mellett telel, majd tétova léptekkel hazament. Egész éjszaka nyugtalanul forgolódott; egy lányról álmodott, aki megtalálta a boldogságot. CZENE ATTILA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom