Somogyi Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)
2003-12-14 / Vasárnap Reggel, 50. szám
Szász-vándor Szász Endre már 1970 kora nyarán többfelé nyilatkozott arról, hogy az ősz folyamán Kanadába megy, és három évre szóló meghívásának eleget téve, csak festeni fog. Ez nyilván azt jelentette, hogy a megélhetési gondokat leveszik a válláról. ■ Egy kanadai multimilliomos hívta meg, és ott ugyanaz a menedzsere, mint Salvador Dalinak. Sokáig szinte semmit sem lehetett hallani róla, tehát vagy dolgozott vagy éhezett, vagy mindkettő egyszerre. Ám nemcsak hogy volt munkája, de közben halálra kereste magát. Megbízható és tárgyilagos osztrák és német médiaforrások szerint már az első, kint töltött évében 8 millió dollárt keresett. Ez még odaszületett és ottani, jó kapcsolatokkal bíró, befutott művésznek is dicséretére vált volna. Hát még egy kelet-európai jöttmentnek. Szerencsére a korlátlan lehetőségek honában (Kanada is az, csak szerényebb formában] mindig is volt az effélére mindenkinek lehetősége, kiemelkedő tehetséggel, jó menedzseléssel, és sok-sok szerencsével. Szász Endre életének leghangosabb sikerekkel övezett húsz évéről aránylag szűkszavúak a dokumentumok, és maga a festő is aránylag keveset beszélt ezekről. Nem a villájáról, a kocsijáról, a művészeti gyűjteményéről, a partikról, hanem a feladatokról, az elkészült művekről és azok további sorsáról. Mert egyvalamit biztosra vehetünk: odaérkezése első napjától kezdve keményen és sokat dolgozott. A húsz év egyébként nem folyamatos Amerika volt, időről időre hazalátogatott az első, néhány dercésebb év után. Tehette, hiszen nem számított disszidensnek: engedéllyel volt odaát, nem úgy, mint any- nyian mások, például közeli barátja, Gyémánt László, aki disszidálása után 2 év 8 hónapot kapott távollétében, és addig várt az első hazatérés lehetőségére, amíg sok sorstársához hasonlóan vagy megszerezte a befogadó ország állampolgárságát, vagy amíg amnesztiát nem kapott. Ezek a haza- látogatások aztán tovább fonták- szőtték a Szász-legendáriumot, amit ő maga is szívesen ápolt és továbbfejlesztett. Még a kiutazása évében súlyos szemoperáción esett át, szürkehályog támadta meg, s ezért ki kellett venni az egyik szemlencséjét (nem az egész szemgolyót! csak a lencsét!!). Itthon megrendeléseket is kapott. Már a végleges hazatérés tervezésekor megjelent a Hollóházi Porcelángyár tervező stúdiójának a gondolata, ami végül megvalósult, és jól bejáratottan működött. Interjúk és beszámolók sora követte az eseményt, a gyár életében az egyik legjelentősebb és leghasznosabb beruházás volt Szász Endrét szerződtetni, a festő Szász Endre honi megítéltetésé- ben azonban nem használt a külföldön kiérdemelt glóriának. Magyarországon soha olyan nagy* mennyiségben nem fogalmaztak Szász Endre-munkákat, mint attól kezdve, hogy ő lett a gyár meghatározó tervezője. Ahogy a pécsi Zsolnay gyár legjobb, 1896 és 1914 közti korszakának a tervezői (mindenekelőtt Apáti Abt Sándor, Mattyasovszky-Zsolnay László, Mack Lajos) neve egybeforrott a legszebb Zsolnay-dísz- kerámiákkal, akként Szász Endréé is a hollóházi porcelánokéval. A Zsolnay-dekoratőrök az ipar- művészeti sikerek után képző- művészeti babérokra vágytak, Szász Endre fordított utat járt be. Nem állt meg a porcelánterveknél, ékszer-, bútor- és divattervezői feladatokat is elvállalt. Természetesen a festést sem hagyta abba, képeinek komoly gyűjtői köre alakult ki itthon és külföldön. Az persze természetes, hogy miután legjobb korszakában is voltak kritikusai, a művészi életpálya utolsó, itthoni szakaszában készült művei sokak elutasításában is részesültek. Azt hangoztatták, hogy ezek a késői művek erőtlenek, önismétlők, modorosak; jelentés nélküli, üres vázak, gondoEGY POÉNÉRT FELÁLDOZOTT EGY MÜVET ■ Mielőtt elutazott az őssejtbeültetésre Németországba, előtte pár nappal meglátogattam várdai otthonában. Azután már csak a televízióból értesültem, hogy sikerült a beavatkozás. Én magamat elég lustának tartom, és többször is jártam már úgy, hogy valakit kórházban meg akartam látogatni, de nem tettem meg, és ezt már ké- r sőbb nem is lehetett pótolni. Most „szerencsére” Szász Bandi esetében mégis másként történt. Egyébként ha már a lustaságról van szó, talán ez volt közöttünk a legnagyobb különbség, Bandi ugyanis eszelősen, gyorsan és sokat dolgozott, sohasem lehetett őt úgy látni, hogy legalább nem rajzol. A televízióban több portréfilm is készült róla, de a legemlékezetesebb az volt, amikor ő közben egy nagyméretű porcelánképet festett, majd miután befejezte élete történetét, hátralépett, és azzal a megjegyzéssel, hogy „ezt elkomponáltam”, letörölte az egészet. Ezért a poénért feláldozott egy művet, ami ugyanolyan értékű volt, mint a többi munkája. Bandival kapcsolatban látszólag több ellentmondás is megfigyelhető, köztudott volt róla, hogy szenvedélyesen gyűjtött sok mindent. A várdai házában szinte múzeumi nagyságrendű gyűjteményt hozott össze, emellett sok mindennel körülvette magát. Szerette az életet, szerette, ha pávák sétálnak a kertben. Azt nem tudom, hogy ezeket az ösz- szegyűjtött kincseket mikor élvezhette, hiszen a kastély garázsába gondosan beállították például a Rolls-Royce-t. Bizonyára már régen nem indította el, hiszen eléggé poros volt. Visszatérve a látogatásra, Banditól sem úgy búcsúztam el, hogy soha nem fogom látni, hanem biztos voltam benne, hogy újra találkozunk. A mai napig hihetetlen számomra, hogy ő már nincs köztünk, hiszen túlélt nagyon sok infarktust. Azt hiszem, ez is belekerülhetne a Guinness-rekordok könyvébe. Akik nem szerették, bizonyára ezt nehezen vették tudomásul. Akik pedig szerették, ezt természetesnek vették. Azzal, hogy nekem ő nagyon hiányzik, elsősorban magamat sajnálom, mert megint egy emberrel kevesebb lett azok közül, akik engem értékelnek. Bandinak rendkívül sok olyan emberi erénye volt, ami összevethetet- len más kollégákkal. A legfontosabbnak azt tartom, hogy egész életében soha senkiről nem mondott semmi rosszat. Ez nagyon ritka dolog. lati töltés nélkül. A kritikákkal nem sokat törődött, a kritikusok sem vele. Sokan leírták, nem tekintették említésre méltó művésznek, sokan pedig művei bűvkörében éltek. A Szász Endrét kritizálók sok mindent elmondtak, és a szemére is hányták életében. Olyan megállapításokat azonban sehol sem lehetett olvasni, amelyek azt kifogásolták volna, hogy milyen festő az, aki egész életében egyetlen csendéletet, egyetlen tájképet sem festett, vagy hogy: sehol az életműben egy zsánerkép, egy többalakos jelenet, vagy akár egy egész alakos ábrázolás. Pedig az élete végéig figuratív stílusban alkotó Szász Endrétől ezeket a kívánalmakat bármikor számon lehetett volna kérni. És akkor kénytelen védekezni, ami mégis csak szánalmas lett volna, hiszen szakmai kifogásokat nem lehet egyetlen mozdulattal elsöpörni az asztalról. Még azzal a magyarázattal sem, hogy az arcképeken, a fejfedők körül ott van minden: csendélet, tájkép, ami csak kell. Ilyenkor derül ki, hogy mennyivel jobb absztrakt festőnek lenni: bezzeg attól nem lehet a falusi tájképet, meg a virágcsendéletet (cicával!) számon kérni. Vagy aki megpróbálkozik vele, magát járatja le. Szóval ebbe a sarokba sohasem próbálták Szász Endrét beleszorítani. *részlet a Badapestprint Kiadó Szász Endre kötetéből • • SZÉP VAGY, ALFÖLD ■ Hazánk második legrégebbi nemzeti parkja a Petőfi által oly sokszor megénekelt Kiskunság, ahol máig megfigyelhetjük a puszta homokos vidékén élő védett ősi növény- és állatfajokat. A Kiskunsági Nemzeti Park 1975 óta védett terület, hét különálló, nagy mozaikfoltja hatalmas területen szóródik szét. A rejtvényből kiderül, mi jellemzi ezeket a mozaikfoltokat - (1/1,1/2,1/3). Sokan élettelennnek gondolják a homokvilágot, de a látszat csal, az itt élő állatfajok az évszázadok során kitűnően alkalmazkodtak az életkörülményekhez. Madárvilágunk egyik legdíszesebb tagját, a szalakótát, vagy népi nevén a kékcsókát is az élelmesebb állatok közé sorolhatjuk, mert miután visszatér a telelésből, a zöld küllő nevű madár odújában telepszik meg, amihez aztán évekig ragaszkodik. Nem veszélytelen a lét a körzet madarai számára sem. Fellelhetjük a szikes tavakban az íves csőrű gulipánt, a könnyed röptű küszvágó csért, a bíbiceket, a piros lábú cankót, de mellettük a ragadozó héja is menedékre lel az erdőségekben, és a parlagi viperához hasonlóan egyáltalán nem válogatós. Igazi érdekesség, hogy a hatvanas évek óta egy-két pár szerecsensi- rály is rendszeresen költ a Kiskunsági Nemzeti Park területén. A rejtvényben megfejtheti, hogy eredetileg melyik vidéken honos a szerecsensirály, ez a jellegzetes, fekete nyakú hófehér madár - (2/1, 2/2). NAPKELTE 3*6 ■ 2003. december 15-én, hétfő reggel is NAP-KELTE 5.50 és 9.00 között a Magyar Televízió egyes és kettes csatornáján, valamint délután 15.30 és 18.00 között ismétlés az m2-n stúdióbeszélgetésekkel, szolgáltatásokkal, hazai és külföldi jelentésekkel. A NAP-KELTE TERVEZETT TÉMÁI:- A lakáshitelek kamattámogatása körüli helyzetről kérdezzük 'Csabai Lászlóné lakásügyi kormánymegbízottat.- Kereszttűzben Kovács László külügyminiszter, az MSZP elnöke.- A pénzpiac válságáról Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke.- Hogyan érinti az ingatlan- piacot a kamattámogatás csökkentése? Vendégünk Borsi László, az Ingatlan és Befektetés című lap főszerkesztője. Producer: Gyárfás Tamás Főszerkesztő: Lakat T. Károly Műsorvezető: Betlen János Telefonszámunk az adás Idején: 251-0519 A karriernél is fontosabb lett számára a család Hermann Károly (Vác), Simon Sándor (Lábatlan), Manczel Sándorné (Salgótarján). Heti rejtvényünk megfejtését hétfő éjfélig kérjük a következő címre feladni: Vasárnap Reggel, 1122 Budapest, Városmajor utca 12-14. Megfejtését bemondliatja a 06-90-230-718-as telefonszámon is szerda éjfélig. (A hívás díja 120 Ft + áfa percenként + kapcsolási díj.) A teleíonszám nem hívható a 27-es, 28-as, 62-es, 63-as körzetből, nyilvános telefonkészülékről, rádiótelefonról és külföldről sem. E heti rejtvényünk helyes megfejtésének beküldői közül három olvasónk Tvr-hét-előfizetést nyer. Fejtsen kedvére az ügyes, Terefere, KÓPÉ, KÁPÉ rejtvénylapokban Is!
