Somogyi Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)
2003-12-31 / 303. szám
12. OLDAL S Z I L V E S Z T E R 2003. December 31., Szerda * 111 BIBI Boldog új évet! Hányszor, de hányszor hangzik el ezekben a napokban a megszokott, jókívánságokat tartalmazó mondat: Boldog új évet kívánok! Ma már túl vagyunk a honfoglalás nehézségein, a tatárvész tovatűnt; a török hódoltság másfél évszázada, a Habsburg-elnyomás a múlté, nincs már fasiszta- és nyilasterror, az oroszok kivonultak, és a szocializmus építése is csak rossz emlék ma már. Semmi és senki nem akadályozhatja nemzeti és egyéni boldogságunk megvalósulását és megvalósítását. Hacsak mi magunk nem. Több mint tizenhárom éve élünk független, szabad hazában; sorsunkat, életünket úgy alakítjuk, ahogy akarjuk: együtt, összefogva, egyetértésben; e nemzet minden egyes tagjának boldogulását és boldogságát elősegítve. Hogy minden jóakaraté, jóindulatú, jó szándékú honfitársunk, aki tenni, cselekedni akar és fog ezért az országért, bizton mondhassa: „...nem vagyok magam! Testvérim vannak, számos milliók; Én védem őket, ők védenek engem. Nem félek tőled, sors, bár mit akarsz.” És valóban itt a lényeg: a boldogságot nemcsak kívánni kell, hanem tenni is kell érte. Mert mikor is mondhatjuk egymásnak őszintén, tiszta szívvel, hogy boldog új évet kívánok, mikor lesz boldog évünk? Mikor lesznek boldog éveink? Majd ha úgy közelítjük meg egymást, mint tanítványát a jó tanár, aki - a diák feleletének és dolgozatának az értékelésekor - először arra tér ki, hogy mi a jó, az értékes, az okos abban, és csak utána szól a gyengébb, a javítandó dolgokról; rávilágítva a javítás mikéntjére is. Majd ha Afrikában, Afganisztánban, Indiában és a világ más tájain nem halnak éhen ártatlan gyermekek. Majd ha minden nemzetnek, amelyik azt igényli, lesz saját hazája. Majd ha az emberiség eljut odáig, hogy Párizsban, Rómában és Budapesten se legyenek éhező, didergő hajléktalanok, kolduló nyomorék gyermekek és felnőttek. Majd ha egyáltalán nem lesznek hajléktalanok. Majd ha könyörületesek leszünk a szegényekhez, a szerencsétlenekhez. Majd ha a rászorulók nagy ünnepeink idején nem meleg ételhez, hanem élhető élethez jutnak. Majd ha egyáltalán nem lesznek rászorulók. Majd ha az erőszak, a durvaság helyét a valóságban és a televízióban, az újságokban is átveszi a megértés, a toleranciája szelídség; a másságot pedig nemcsak eltűrjük, hanem örülni tudunk neki, gyönyörködni is tudunk benne. Majd ha kisebb vagy nagyobb horderejű javaslatok, indítványok sorsát - akár a parlamentben, akár másutt - nem az döntí el, hogy ki mondja, hanem az, hogy mit mond. Majd ha fontos lesz az is, hogyan mondja mindezt az illető. Majd ha nem lesz e nemzet politikailag megosztott, hanem egy nemes célért - hazánk boldogulásáért - pártállástól függetlenül ösz- sze tud fogni. Majd ha legfeljebb ellenfelek lesznek, de még inkább barátok maradnak a politikailag másként gondolkodók. Majd ha a politika, a politizálás - még a politikusok számára is - cél helyett eszköz lesz, mégpedig egy mindenki számára élhető élet megteremtésének az eszköze. Majd ha mindenkinek megadatik a remény, a lehetőség az ilyen életre. Majd ha nemes célokat, eszményeket tudunk állítani fiataljaink, gyermekeink és unokáink elé; hogy ezekből a tiszta, csillogó tekintetű ifjakból ne egymást ócsároló, gyűlölő; széthúzó felnőttek legyenek. Majd ha mi is tudunk felhőtlenül, fenntartás, előítélet nélkül örülni, hogy van Nobel-díjas írónk. Majd ha nem tépik szét Nobel-díjas írónk művét. Majd ha nemzeti ünnepeinken nem a vereségekre, a katasztrófákra emlékezünk csak, hanem tudunk örülni és büszkék is lenni nagyjainkra, dicső tetteikre. Majd ha megőrizzük népi, nemzeti hagyományainkat, értékeinket, szokásainkat, meséinket, dalainkat; nemzeti öntudatunkat. Majd ha eljön az az idő, hogy amikor valaki nem tud vagy nem akar jót tenni, legalább nem cselekszik rosszat. Majd ha rájövünk, hogy az anyagi gazdagságnál van fontosabb is az életben: a lélek gazdagsága, ami abból fakad, hogy tudunk-e, akarunk-e jót cselekedni; jót cselekszünk-e. Majd ha megtanulunk látszólag apró dolgoknak is örülni. Majd ha... majd ha... Folytathatnám a sort, de ezt önök is megtehetik. Egyet azonban soha nem szabad feledni: Az élet túl rövid; és az ember nem arra született, hogy gyűlöljön; az ember arra született, hogy szeressen. S majd csak akkor nézhetünk őszintén, nyílt tekintettel egymás szemébe, ha - nem másra várva - tettünk, cselekedtünk a felsorolt és fel nem sorolt feltételek megvalósulásáért, az egyre boldogabb évekért. Mert csak akkor nyerjük el a jogot, hogy kimondhassuk az immár tartalommal is megtelt, nem felszínes, tetteket is ígérő mondatot, hogy: Boldog új évet kívánok! ____ mihályfalvi László 20 03 visszapillantó tükörben A 2003. esztendőt eddig is sokan, sokféle jelzővel illették. Somogy közéleti, gazdasági, kulturális életében szép számmal dőltek meg a helyi rekordok és születtek újak. Az idei „leg-ek” nem mindegyike hitelesített adat, viszont kétségkívül megerősíti, hogy eseménydús esztendőtől búcsúzunk. A leglátogatottabb előadást Babarczy László rendezte. A Noszty fiú esete Tóth Marival című darabot idén 13 016-an látták. A bérleteseken kívül 3814 vendég vett jegyet. A leglátogatottabb hónap szeptember volt a Csiky Gergely Színházban. A leghosz- szabb előadás - csaknem négyórás- a Csak egy szög című darab. A legsikeresebb film a Gyűrűk Ura - A két torony című epizódja volt. Ezt a kaposvári multiplexben 12 413-an nézték meg. A második helyen végzett Mátrix folytatását 8441 filmrajongó kísérte figyelemmel. A legforgalmasabb mozis hónap -16 469 fizetővendéggel - a január, a legkevesebben júniusban moziztak. A legeredményesebb nap január 11-re esett: azon a szombaton 1351 mozirajongót számláltak össze. A leggyengébb napot - július 9. - egyhamar nem törlik ki emlékezetükből. Mindössze 166 mozirajongó vett jegyet a filmekre. A legnagyobb tűz kétségkívül a húskombinátban ütött ki. Hat napon át füstölt a raktárépület, naponta átlagosan 15 tűzoltó teljesített szolgálatot. Kaposvári, siófoki, dombóvári és szigetvári egységek oltottak, és a Kötél egyesülettől is komoly szakmai segítséget kaptak. 310 köbméter oltóvizet, valamint 4500 liter oltóhabot engedtek az épületre. A legsokkolóbb baleset Siófokon, 2003. május nyolcadikán történt. A német turistabusz katasztrófájában 33-an vesztették életüket, öten súlyos, két személy könnyű sérüléssel élte túl a tragédiát. A legtöbb mentős egyszerre itt dolgozott. Harminc mentőautót és négy helikoptert rendelt ki a központ. A leggyorsabb autós Kiskorpádon bukott le, 132 kilométeres sebességgel süvített el a rendőrautó előtt. Azon a szakaszon amúgy legfeljebb ötvennel lehet haladni. A legsebesebb teherautós cím azt a sofőrt illeti, akit Bőszénfán mértek be. Ötven kilométer helyett 91-gyel száguldott. A legrészegebb sofőr balesetet nem, annál nagyobb megrökönyödést okozott. A szonda 3,98 ezreléket mutatott. Az illető három éven át gondolkodhat, hogy később iszik vagy vezet. A legnagyobb buli ismét az Off Road terepamúgy is nehéz pályákat idén néhány új, látványos elemmel bővítették, de a legnagyobb sikert ismét a siratófal és a dagonya aratta. A leghosszabb tűz Sávoly környékén ütött ki. A tőzeg másfél hónapig égett. A Fonyód és Fenyves között lévő tőzeg is begyulladt és egy hónapon át riogatta az ott élőket. Huszonegy szervezet képviseletében 374 szakember dolgozott a helyszínen, 570 ezer liter víz kellett az oltáshoz. A legnagyobb tévedés az volt, amikor egy balatoni ház lakói már csak a tűzoltók szakértelmére bízták életüket. A konyhából beszűrődő félelmetes zörejek alapján azt feltételezték, hogy kóbor róka mászptt a házba. Súlyosan tévedtek. A tűzoltók ugyanis a család megszeppent macskáját halászták ki a kredenc alól. A legügyesebb tűzoltónak a kaposvári Bodrogi Dezső főtörzsőrmestert tartják. Több forduló után győzött az országos szakmai versenyen. A legszerencsésebb katasztrófavédelmis Horváth Jenő alezredes, sajtóreferens, aki a korcsolyapályává vált úton gépkocsijával megcsúszott és fejreállt. Karcolás nélkül túlélte a kalandot. A legfényesebb sikernek számít a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság térinformatikai nívódíja a San Diego-i térinformatikai konferencián. A legérdekesebb esküvő Tánczos Zoltán őrnagyé, a kaposvári tűzoltóság munkatársáé volt, aki szeptemberben kötött házasságot. A család apraja-nagyja izgatottan várta a ceremóniát, csaíkhogy közbejött a húskombináttűz. Az őrnagy eltávozhatott, ám az ünnepély után nem sokkal később visszament oltani. A „legillatosabb” páciens az az ittas férfi volt, aki egy pöcegödör-tisztításnál erősen ittasan elájult és a fekáliával borított talicskába zuhant. Kis híján belefulladt az „anyagba”. A balszerencsés eset jól végződött; a férfi rendbe jött, ellenben a mentősök egy napig súrolták, szellőztették a mentőkocsit. A legaszályosabb év volt az utóbbi időkben a tavalyi, mert több mint 140 ezer hektáron regisztráltak aszálykárt. Somogybán 2122 termelő jutott kárenyhítő támogatáshoz, a hozamkiesésből eredő árbevétel-kiesésük meghaladta a hétmilliárd forintot. A legszárazabb hónap március volt, mindösz- sze 11,6 milliméter csapadék hullott. (A sokéves átlag 45 milliméter.) A legcsapadékosabb hónap az október volt, Somogybán 101,8 milliméter esőt mértek. Ezzel szemben hosszú éveken át átlagban 57,8 millimétert esett. A csapadékdeficit mértéke meghaladja a 250 millimétert. A legkisebb búzahozam nem érte el a hektáronként 3,2 tonnát. A legdrágább takarmánykukoricáért átlag több mint 29 ezer forintot vehettek fel a termelők. A legolcsóbb normálsúlyú vágósertés átlagára 230 forint volt. A legnagyobb bliccelő egy huszonéves kaposvári tanuló. Hússzor kapták el, de hiába a jó szó, nem hajlik bérletvásárlásra. A legnagyobb blamázs az uniós csatlakozást népszerűsítő kampányt kísérő fotózkodás sikertelensége volt. Még annyian sem gyűltek össze a kaposvári Kossuth téren, hogy a megye alaprajzát befedje az integető embertömeg... harsányi miklós AZ ÉV SOMOGYI PILLANATAI Jó, jó ezzel jobban tudnék célozni, de nem fér bele a pisztolytáskámba! fotó: láng Róbert Lorenzo és motorja minden női szívet képes meghódítani Az amerikai katonák a magyar polgárok után a német juhászokkal is megbarátkoztak
