Somogyi Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-27 / 300. szám

9. OLDAL Somogyi Hírlap 2003. December 27., Szombat Hétvége Párizs elől menekült Ka­posvárra. Karád kincseit kutatta. 11. oldal Krónika Hó helyett jég. Takarítják a nemzeti parkot. A századik karácsony. 16. oldal Tizenegy évvel ezelőtt, egy sikeres egyete­mi felvételi után történt a tragédia. Súlyos balesete miatt már soha többé nem tud lábra állni az a fiatalember, akinek pedig mindene volt a sport és kortársaihoz ha­sonlóan világmegváltó terveket szőtt. Nagy Bendegúz azóta, harminc éves korára lé­lekben talpra állt, de a mindennapi élet akadályait kerekesszékre szoruló sorstár­saihoz hasonlóan ő sem képes segítség nél­kül legyőzni. Nemrég azzal vált ismertté, hogy precedens értékű pert nyert egy fővá­rosi kávéház ellen, ahol nem tettek eleget az akadálymentesítés törvény adta előírá­sainak. Nagyon hideg volt azon a napon, 1992. november 14-én. Ekkor Bendegúz, otthon, Baja közelé­ben sziklamászó edzésre indult. Már első éves volt a budapesti műegytemen. Szerencséjére vele tartott egy ismerős fiú is, aki lent­ről figyelte a tapasztaltabb szik­lamászót. -A fagyos időben egy­szerűen kimerültem, elgémbe­redtek a tagjaim, s egy óvatlan pillanatban lezuhantam a mély­be. Fejjel lefelé mintegy tizenöt méternyi magasságból-emlékezik vissza a szörnyű napra. Szerencsére a fiú azonnal segítséget hívott, így az életét megmentették, de a gerinctörés miatt deréktól lefelé megbénult. A szegedi klinikán fekve néhány hétig még reménykedett, hogy műtéttel helyre lehet hozni a csi­golyák között futó idegpályák folytonosságát, de hamarosan megtudta: soha többé nem állhat lábra. Tizenkilenc éves, örök­mozgó fiatalemberként ekkor be kellett látnia, hogy további életé­ben kerekesszékbe kényszerül. Mióta mozgáskorlátozottként él azt vette észre magán, hogy to- leránsabb, mint ép embertársai. Néha elképedve figyeli, hogy mennyit képes valaki panaszkod­ni egy beszakadt köröm vagy más pici sérülés miatt. Sok élet­erős fiatalember el sem tudja képzelni, hogy Bendegúz és a hozzá hasonlók miként ülő vízi­síelnek, ülőkorcsolyáznak, lova­golnak, ejtőernyőznek vagy ép­pen terepmotoroznak. Miközben az életben is mindenért meg kell küzdeniük. A legextrémebbek azok a túlélőtúrák, amelyekre fo­gyatékkal élők is jelentkeznek. Bendegúz ismer egy svéd kerekesszékes fiút, aki harminc nap alatt egyedül jutott át Új-Bor- neó áthághatatlan dzsungeléin. A legnagyobb gond, ha valaki el­esik egy olyan terepen, ahol sen­kire nem számíthat. Bendegúz már rengeteg díjat nyert, legtöb­bet maratoni futóként. Legször­nyűbb kalandja egy erdei terep­motorozás, amikor felborult és hosszú órák elteltével csak pén­zért voltak hajlandóak kihúzni őt az iszapos patakmederből. Bendegúz szerint a fogyatékos embereknek még sokáig nem lesznek egyenlő esélyeik Ma­gyarországon. A legfontosabb lenne az építészeti és kommuni­kációs akadálymentesítés, amely a tanuláshoz és a munkavállalás­hoz is nélkülözhetetlen. És ez nem is mindig pénz kérdés, külö­nösen az új épületeknél. Meg­építhető, működtethető lenne egy középület úgy is, hogy azt mozgássérültek, vakok vagy hal­lássérültek is használhassák. Ugyancsak hiányoznak a fogya­tékkal élők számára is használ­ható, megfizethető bérlakások. Amíg valaki személyesen vagy családtagja révén nem szembe­sül a fogyatékos személyek prob­lémáival, addig nem érzi át a gondjaikat. Nálunk sajnos a vé­dett munkahelyeken is gyakran csak kizsákmányoltként, éhbér­ért foglalkoztatnak fogyatékos embereket, miközben nem egy ilyen cégnél a vezetők az állami támogatások révén igen jól ke­resnek. A fejlettebb országokban más a helyzet. Például a norvé­goknál senki nem ütközik meg azon, hog'1 vak embert neveznek ki pénz- ü'gymi- niszterré. Ausztráliá­ban pedig dol­goznak kerekesszékes rendőrnyomozók is. Bende­gúz szerencsésnek tartja ma­gát, mert olyan szakmát, hiva­tást választott, amelyből már egyetemistaként is képes eltarta­ni magát. Ugyanakkor rendkívül keserűen élte meg, hogy vannak, akik képesek akár egy kerekes­széket is ellopni a járni képtele­nektől. Balesete előtt néhány héttel szakított egy lánnyal. így leg­alább nem kellett azzal szem­besülnie, hogy a barátokhoz hasonlóan a szerelme is szép lassan eltávolodik. A kórház­ból hazatérve három évig is­merkedni sem mert lányok­kal. Önbizalmát Svédor­szágban nyerte vissza, ahol mérnök hallgatóként egyetemi ösztöndíjasként töltött el egy évet. Azóta könnyen barátkozik, el­múltak a gátlásai. És jött Petra, a nagy szerelem, ^ akinek képével ma is tele Bendegúz kollégiumi szo­bájának fala. Amikor a vá­gyairól kérdezik bevallja: Most már, harminc évesen egyre többet nézegetem a gyerekeket. Hiányzik már a család, egy szerető társ. NÉMETH ZSUZSA Akadálymentesítés csigatempóban Az ország közintézményeinek alig tíz százaléka felel meg az aka­dálymentesség követelményeinek. Hiába írják elő az 1998. január 1 -jén életbe lépett jogszabályok a szükséges építési és átalakítási szabványokat, a legtöbb helyen bevehetetlen lépcsők és szűk ajtók sokasága állja útját a kerekes székben közlekedőknek. Az európai államokban és világszerte sok helyütt a legtermésze­tesebb, hogy olyan életkörülményeket teremtenek, hogy abban az ép és a fogyatékossággal élő emberek egyformán boldogul­janak. A hazai jogszabályok eredetileg 2005. január elsejét szabták határidőként a közintézmények akadálymentesítésé­re, míg a tömegközlekedésben 2010-ig kell biztosítani a fo­gyatékossággal élő élők zavartalan boldogulását. Többnyire nem is horribilis összegekről, csupán némi figyelmesség­ről lenne szó, azért, hogy a látás-, hallás- vagy mozgás- sérültek éppúgy járhassanak iskolába, dolgozni vagy be­vásárolni, ügyes-bajos dolgaikat intézni, mint bárki más. A jogszabályok szerint minden középületben a lépcső­ket vagy rámpával, vagy emelő berendezéssel vagy a kör­nyezet átalakításával kell áthidalni. Az ajtók belszé- lességének legalább 90 centiméternek kellene lennie. A fo­gyatékosok által használhatóvá kell tenni a lifteket, a toalette­ket, s a nyilvános telefonkészülékeket is. A fejlett országokban egyre több mélypadlós tömegközle­kedési jármű áll forgalomba, amelyeken akadálymentes a ke­rekes székkel való utazás. A metróvonalakon 2010-ig kell utólag beépíteni a lifteket.Jó példával járnak elő a hazánk­ban gyárat vagy áruházat építő multinacionális cégek, ame­lyek eleve a saját országuk előírásainak megfelelően bizto­sítják az akadálymentességet. Optikai vezetősávokkal, az eligazodáshoz szükséges fény- és hangjelzéssel vala­mennyi fogyatékos számára biztonságos közlekedési fel­tételeket kínálnak. Az akadálymentesítés az ép emberek életét is kényelmesebbé teszi, hiszen a babakocsit tolók és az idős emberek számára is gyakran jelent nehézsé­get a sok lépcső, a magas járdaszegély. A rendszerváltozás óta a mozgássérültek civil szer­vezetei fokozott figyelemmel kísérik az akadálymentesí­tést, az mégis kínos lassúsággal, csigatempóban való­sul meg a közintézményekben, polgármesteri hivatalok­ban, ügyfélszolgálatokon, iskolákban, orvosi rendelők­ben, kulturális intézmények területén. A mai ütemet fi­gyelembe véve akár ötven-hatvan év múlva közelítjük meg a nyugat-európai országok szintjét, hacsak nem gyorsul fel jobban a tempó. A fogyatékossággal élő sze­mélyek európai éve, a 2003-as esztendő a politi­kusok szerint lehetőséget kínált jogaik érvényesítésé­re, az uniós felzárkózást szolgáló változtatásokra. Becslések szerint 80-120 millió európai polgár él va­lamilyen fogyatékossággal. Magyarországon 350 ezer­re becsülik a mozgáskorlá­tozottak létszámát, akik kö­zül 70 ezer a súlyosan fo­gyatékos. Számukra a leg­fontosabb a környezet aka­dálymentesítése, amely az európai uniós csatlakozás­hoz is kötelezően teljesí­tendő. Csak így képesek egyenlő eséllyel elindulni az iskolákba, a munkahe­lyekre. Ahhoz, hogy tanul­ni, illetve dolgozni is tudja­FOGYATEKKAL ELOK ARANYA A FOGYATÉKOSSÁG TÍPUSA SZERINT, SZÁZALÉKBAN □ TESTI FOGYATÉKKAL ELŐ MOZGÁSKORLÁTOZOTTAK □ SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK ■ ÉRTELMI FOGYATÉKKAL ÉLŐK ■ EGYÉB FOGYATÉKKAL ÉLŐK □ VAKOK ÉS GYENGÉN LÁTÓK középületek akadálymen­tesítéséhez nagyon kevés Magyarországon a jól kép­zett mérnök. SZÜLETETT: 1973. január 5-én Erdőszentgyörgyön, Erdélyben CSALÁDI ÁLLAPOTA: nőtlen ISKOLÁI: Baján érettségizett, a III. Béla Gimnázium­ban, jelenleg a Bu­dapesti Műszaki Egyetem végzős építészmérnök hall­gatója, Svédország­ban a Dalarna Egye­temen végzett reha­bilitációs mérnök, a Műegyetemen reha­bilitációs szakmér­nök képesítés váro­mányosa. nak, nálunk még alapvető szemléletváltásra van szük­ség. No és szakemberekre, mert például a környezet, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom