Somogyi Hírlap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-24 / 299. szám

KARÁCSONY 7. OLDAL 2003. December 24., Szerda Találkoztam boldog romával is Találkoztam boldog romával is. Nagy szó ez ebben a panaszko- dós világban. Orsós Erzsébet ese­te azért is figyelemre méltó, mert úgy maradt optimista, hogy ro­ma létére 16 éve egyedül neveli és taníttatja ikerlányait. Mégis boldog. Egyórányit beszélget­tünk, s panaszos szó egyszer sem hagyta el a száját. Nem ta­nult kommunikációt, s pr-t sem. Ismerőseitől tudom: mindig ilyen. Akarja a sikert.- Nem rendkívüli az én ese­tem - mondta Orsós Erzsébet. - A családomban azt láttam, van a munkának értelme akkor is, ha nekünk mindenért egy kicsit ke­vesebbet fizetnek. Kaposváron a százforintos boltban dolgoztam, amikor eszembe jutott: miért ne végezném el a boltvezetői tanfo­lyamot. Minden olyan gyorsan ment. A tanulás nem okozott gondot. Nem akartam én osztály­első lenni, de csak munkált ben­nem az azért is megmutatom. Nem akarok másnak látszani, mint ami vagyok. A biztatás is mindig magamnak szól. Az önálló vállalkozás ötlete is egyik pillanatról a másikra szüle­tett bennem, bár ehhez kellett, hogy újra találkozzak Boros Lászlónéval, pálmajori tanárom­mal, aki most ebben a faluban polgármester. A tanárnőt nagyon szeretem, mert iskolásként is megfogott az önzetlensége, tenni akarása. Ő tanított meg írni-ol- vasni, neki köszönhetem a szem­léletemet is. A szüléimét és talán a nagyszüleimet is ő tanította. Boros Lászlóné segítette Orsós Erzsébetet a vállalkozáshoz is. Szerencsés egybeesés volt, hogy éppen abban az időben a kisebb­ségi alapítványnál lehetett vállal­kozói hitelt igényelni. Megpá­lyázta, és nyert másfél millió fo­rintot. Már vissza is fizette a köl­csönt. A részleteket a pálmajori boltból termelte ki. Közben elad­ta a kaposvári házát, és Nagyba­jomba költözött, albérletbe, mert a pálmajori boltot nem lehet Ka­posvárról üzemeltetni. A kaposi ház árán vett lakást Nagybajom­ban. Ott készül az újabb bolt.- Miért éppen boltos lett?- Azért, mert megláttam en­nek a munkának a jó oldalát. Ne­künk, romáknak a vérünkben van a kereskedelem és a zene. Sokkal könnyebben teremtünk kapcsolatot, mint mások, és megvan bennünk az eladáshoz nélkülözhetetlen alázat. Dolgoz­tam az egészségügyben, a ven­déglátásban és a kereskedelem­ben is. Mindegyik munka tet­szett, de eljött az idő, hogy a ma­gam ura legyek. Most hajnalban kelek, későn fekszem. A szak­maválasztásomat az is meghatá­rozta, hogy a szülés után az ik­rekkel egyedül maradtam, olyan Orsós Erzsébet nem panaszkodik, biza­kodó, akarja a sikert fotó: kovács munka kellett, ami mellett nevel­hetem a lányaimat.- Milyen vásárlót szeret?- A vevő az szent; mindegy hogy férfi vagy nő, idős vagy fia­tal, mégis leginkább a gyereke­ket szeretem. Pálmajorban sok okos gyerek van, sok mindent rá­juk lehet bízni, a bevásárlást is. Az én vevőim a napi, alapvető cikkeket keresik. Nem mindenki teheti meg, hogy eljárjon a város­ba vásárolni: drága az útiköltség. Jól ismerem a vevőket, itt szület­tem. Az tény, hogy az árakat ne­héz tartani. Nekem az a legfonto­sabb, hogy elégedettek a vásár­lók. Az akciókat mindig közösen tervezzük, hiszen a mi falunk egy igazi nagy család. Itt na­gyobb az összetartó erő, mint másutt. A bizalom, az őszinteség nagyon fontos. Magam is meg­élem a helyi gondokat. Itt nincs munka, pedig jó lenne a nap­szám is. A roma olyan ember, akinek a gyerek a legfontosabb. A gyerekért elbicikliznek 20-30 kilométert is, és hát ezt nem a legjobb állapotú kerékpárral te­szik. A romabiciklit nehéz hajta­ni. Igyekszem mindenben egy kicsit segíteni. Van jó példa előt­tem: a polgármesteré. Tudom, hogy közösen minden köny- nyebb. Az új boltba is kinéztem már az eladót: egy szakiskolát végzett roma kislányt.- Mit tervez a gyerekeivel?- Még nem döntöttek, de már akarnak valamit. Ez a legfonto­sabb. Remélem, valaki továbbvi­szi majd az üzleteket. Elképzel­tem, hogy milyen szép családi vállalkozás lehet a mienk. Van remény, mert az emberekből nem az erő, hanem inkább az akarat hiányzik. Én nagyon erős akaratú vagyok, a lányaim is aZOk. LENGYEL JÁNOS Fába álmodott betlehem Vadvirágút a Zselicben, az Er­dő szelleme, az Öreg halász, a kaposvári betlehem szobor- csoportja - csak néhány alko­tás, ami Horváth-Béres János szobrászművész nevét or­szágszerte ismertté tette. A művész minden alkotásán át­süt a természet szeretete, s ezt egyéni módon akarja lát­tatni a nézőkkel is.- Gyermekkoromban a pajtása­immal egy szál fekete klott- gatyában csapatostul rajzottunk ki az erdőre, s kajtattunk min­denfelé. Tavasszal szarka- és var­júfészket raboltunk, nyaranta fü­rödni jártunk a patakra. Annyi szépséget, csodát láttam, hogy úgy éreztem, ezt meg kell mutat­nom másoknak is. Ám hiába akartam bárkit kicipelni magam­mal, nem sikerült. Ezért válasz­tottam a láttatásnak ezt a módját sok éve és sok vargabetű után. Gyerekkoromban már agyagöz- tam, s műveimet a tűzhely para­zsában égettem ki. Később ama­tőr képzőművészeti kiállításokon is indultam, ezekről általában a második helyet hoztam el. Majd jött a nagybetűs élet, és másfelé sodort.- Merre?- Minden családban van egy főnök, aki dönt a gyerekek sorsá­ról. Nálunk a nagyapám volt az. Szerinte egy művész csak éhezte- ti a családját, ezért kell lennie egy tisztességes foglalkozásának is. így lettem víz-, gáz-, majd fű­tésszerelő, lakatos és minősített hegesztő;- dolgoztam Pakson az erőműben, s van hivatásos-jogo­sítványom is. Aztán elérkezett az a pillanat, amikor válaszúihoz ér­tem, s rádöbbentem: eltelt a fél életem, sok mindent csináltam, de egyik sem szerez boldogságot. Valahogy nen\ tudtam kiteljesed­ni. Akkor döntöttem el, hogy újra faragni kezdek. Az első darabok rosszabbak voltak, mint amiket tizenévesen faragtam. Egy év kel­lett, mire a munkáimat meg mer­tem mutatni. Beneveztem külön­böző kiállításokra, a legelső sike­remet a FeHoVá-n értem el. Ma ott tartok, hogy abból élek, ami a hobbim: minden időmet a fara­gásnak szentelhetem.- Egyszer azt mondta, nem az a fontos, hogy tölgy, dió vagy akác. Az élő fát érzi a legkedvesebbnek, ám mégis holt fával dolgozik...- Az élő fának lelke van, nem is szeretem kivágni. Olyan fákat választok, amelyek már vagy el­pusztultak, vagy látszik rajtuk a visszafordíthatatlan enyészet. Ahogy egy orvos látja a betegen, hogy menthetetlen, én is így lá­tom a fákon. Az elpusztult fákon azonnal megjelennek a cincérek, a szarvasbogarak, s rövid idő alatt lebontják, s alkalmatlanná válik arra, hogy szobor készüljön belőlük. Ebben a köztes időben Horváth-Béres János szobrászművész az élő fát szereti fotó: török anett kell kivágni, s újra életet lehelni belé. Két fontos dolog van az éle­temben: az egyik, hogy örömöm leljem a munkámban, a másik, hogy ne számítson az idő. A lé­nyeg, hogy az kerekedjen ki a vé­gére, amit elképzeltem. Egy köz­téri szobornál soha senki nem fogja megkérdezni, hogy meny­nyit dolgoztam, kínlódtam vele, hány izzadtságcsepp és álmatlan éjszaka van benne. És ez valóban nem is számít.- Készen van-e egy-egy szobor vagy csak abbahagyja?- Soha nem lehet befejezni. Igazi alkotó sohasem mondhatja el a művéről, hogy tökéletes. Az alkotás egyben érési folyamat is. Művésszé egy életút során válik az ember. Kevés a született zseni. Én is inkább próbálkozó, gyötrő­dő típus vagyok.- Kaposváron már harmadszor állították föl a betlehem szobor- csoportját, s minden évben több alakkal bővíti. Mi adta az ötletet azr elkészítéshez?- Egy felkéréssel kezdődött, s azóta valóban egyre gyarapodik; az első évben tíz alakkal állítot­tuk ki, tavaly már tizennyolccal, de még húsz figurával bővíthető lenne. Képzeletemben már él a jövő évi is; most három szín van, középen á betlehemi istálló a szent családdal, a másik színen a pásztorok és a birkák, a harma­dikban pedig a három királyok. A fejemben már megszületett a ne­gyedik szín is, amelyben az istál­ló szegénységét állítom szembe a fogadó mulatozó vendégeivel, a másik oldalra pedig Heródes ki­rályt és udvartartását képzelem.- Országosan ismert művész, de Európában tudnak-e önről? Mit jelent egy somogyi szobrász­nak az uniós csatlakozás?- Több kiállítási meghívásom van, a határok megszűnése után talán könnyebb lesz kivinni az anyagot. Elsősorban hazai meg­bízatások alapján dolgozom, s félek, hogy a csatlakozás után visszaesik a megrendelők szá­ma. Azért remélem, a külföldi ki­állítások hoznak annyit, hogy ezt az átmeneti időszakot átvé­szelj em. SZARKA ÁGNES A cédrus és a kitartás SOMOGYSZOB Az atlasz cédrus a piramisok és hajóépítők fája, a mediterrán ősfenyvesek különlegesen szívós, hosszú életű növénye. A nálunk díszként ültetett fafajból a somogy- szobi lankákon díszlik Magyaror­szág egyik legnagyobb és legidő­sebb cédruserdeje. A gazdája Mocz András. Neki mindmáig az ünnepet, a kitartást és a természet csodával határos erejét jeleníti meg ez a sok viszontagságot átélt kísérleti ültetvény.- 1995-ben Franciaországban jártam, ahol az erdészszakmában a cédrus atyjának ismert Tóth Já­nos magyar származású erdőmér­nökkel, a francia erdészeti tudo­mányos intézet igazgatójával ta­nulmányozhattam a dél-francia­országi cédruserdőket. Ez a nö­vény a szélsőséges környezeti kö­Mocz András kedvenc fái között rülmények csodálatos túlélője. A legsivárabb talajon is igen értékes fát nevel; kártevőjét, kórokozóját sem ismerjük - sorolta Mocz And­rás erdőmérnök. - Akkor ígértem meg, hogy egy üzemi méretű kí­sérleti cédrusültetvényt telepí­tünk a szélsőségesen meleg, szá­raz homoktalajú belső-somogyi területen, hogy lássuk, hogyan növekszik itt ez a hazánkban ide­gen, ám igen értékes fafaj. Mire a megvalósításra sor ke­rült, az állami munkahely bizton­sága helyett az akkor még igen­csak bizonytalan magánerdészeti gazdálkodást választotta Mocz András. Nem volt könnyű helyet, időt, feltételt teremtenie a szak­mai ígéret teljesítéséhez.- A cédrus két év alatt érleli be a magját decemberre, és szinte már a tobozában elkezd csírázni. Eredeti termőhelyén februárban hull a mag a talajra, de a hazai er­dészeti gyakorlatra nem jellemző, hogy hideg, fagyos földbe bármit is vessünk - mondta Mocz And­rás. - Hozzám január 8-án érke­zett meg a cédrusmag, s akkor már 10 centi hó borította a kertet. Különös élmény volt ezt az igen értékes, ritka magot a hóra szórni. Magam sem bíztam benne, hogy lesz belőle valami. Mindennap mértem a hőmérsékletet, és les­tem, mi történik. Aztán egy hó­nap múlva kezdtek kikelni a kis cédrusok, s már szépen soroltak, amikor február 20-án egy mínusz 17 fokos fagy érte az állományt. Nagyon aggódtam a fákért, a cse­meték azonban ezt is kibírták. Kétévesen ültették őket végle­ges helyükre, s ma már nyolcéves a Dunántúl legnagyobb - egyhek- táros - cédruserdeje. A nemzetkö­zi cédrusszövetség folyamatosan méri és ellenőrzi a kiváló növeke­désű állományt, amely mintha a tulajdonos kabalája lenne. Aho­gyan ugyanis gyarapodott a céd­ruserdő, úgy vált a Mocz és Társa Kft az ország első és legnagyobb magánerdészeti integrátorává.- Van a cédrusnak egy ritka képessége, ami más fafajoknál is­meretlen. Ez a növény nem ké­pez sarjakat, kizárólag magról szaporodik, s a szomszédos fák gyökerei mégis kapcsolatban áll­nak egymással. Ha egyiküket ki­vágják, a társak életben tartják a tüsköt, és képes benőni a sebét. Számomra ez olyan példa, ami meghatározza a család, a munka, a vállalkozás mindennapjait is - teszi hozzá a gazda. - Gyönyörű, sudár, örökzöld fenyő a cédrus, akár karácsonyfának is szép len­ne. De ezeket a fácskákat leg­alább százéves korukig szeret­ném nevelni, s remélem, a csalá­di vállalkozás is megél majd eny- nyi időt... ____________bírómária Hír ek OPERALÁTOGATÁS. A Nemze­ti Gyermekmentő Szolgálat és az egyik bank jóvoltából a Rákóczi iskola 39 tanulója vehetett részt az Operaházban megrendezett karácsonyi rendezvényen. A gye­rekek megtekintették a Diótörő című mesebalettet, és ezután részt vettek a gálán, (mk) KARÁCSONYVÁRÓ. A Szent Imre-templomban karácsonyvá­ró hangversenyre várták az ér­deklődőket. Ludmány Géza ve­zényletével fellépett a Vikár Béla vegyes kar is. NŐK AJÁNDÉKA. Ajándékcso- maggal lepték meg a Nők Kapos­várért Egyesület tagjai az ünnep alkalmából a Pécsi utcai és a szentjakabi óvodásokat. Adomá­nyokat és játékcsomagot kaptak még a Napsugár gyógypedagógi­ai tanácsadó, a Korai Fejlesztő- és Szociális Központ gyermekei is a karácsonyi ünnepségen. SZERETETVACSORA. Nagy családosokat és egyedülállókat hívott meg Baksáné Csák Mária képviselő szeretetvacsorájára Somogysárdon. A résztvevőket a helyi nyugdíjasklub tagjai szóra­koztatták, s ez alkalomból Ker­tész Sándor festőművész nyitotta meg Winiczky Leimer Gabriella fotóművész kiállítását. Az ünnep előtt Csikós Nagy Márton polgár- mester 300 somogysárdi nyugdí­jasnak adott át az önkormányzat nevében 1500 forintos vásárlási utalványt, a művelődési házban pedig az iskolások műsorára volt hivatalos a falu apraja-nagyja. CSOMAG A GYEREKEKNEK. Mintegy százezer forint értékű karácsonyi ajándékkal lepte meg a Kaposvölgyi Vízitársulat az écsenyí gyerekeket. A település­sel jó munkakapcsolatban levő cég igazgatója, Kovács János vitte Máj Péter polgármesternek a meglepetéseket, s ezeket a falu­gondnokkal közösen adták át a 36 ecsenyi gyermeknek, (tz) AJÁNDÉK FORINTOK. Hét száz forintos vásárlási utalványt juttatott karácsony előtt a falu gyermekeinek és nyugdíjasainak a somogyacsai önkormányzat. 143-an kaptak utalványt, közülük 32 az iskolás. A képviselő-testület százezer forinttal segítette a csa­ládokat. (kj) NYUGDÍJASPROGRAM. A tabi művelődési központ nyugdí­jasklubja is megtartotta a kará­csonyi ünnepségét, erre a bölcső­de épületében működő idősek klubjának a tagjait is meghívták. Műsort az 1. számú általános is­kola énekkara adott, s a karácso­nyi verses-zenés összeállítással szerepeltek a nyugdíjasok is. (kj) FALUKARÁCSONY. Karácsony közeledtével Alsóbogát önkor­mányzata a település közösségi házában ajándékozta meg a gye­rekeket és az időseket: a 79 kicsi csomagot, a 72 nyugdíjas pedig 1500 forintos vásárlási utalványt kapott. A rendezvényen karácso­nyi műsorral az általános iskolá­sok köszöntötték a vendégeket. NAGYATÁDI ÜNNEP. Több mint félezer nyugdíjas vett részt kedden Nagyatádon az idősek karácsonyán, amit a városi sport­csarnokban rendeztek meg. Az általános iskolások művészeti csoportjai, a zeneiskola, a Gyöngy­virág óvoda, a Talentum irodalmi stúdió és a nagyatádi vegyes kar adott ünnepi műsort, (bm) RÁDIÓS NYEREMÉNY A Slá­ger Rádió nyereményjátékának hárommillió forintos díját elnye­rő Horváth Attila és csapata 400 ezer forint értékű karácsonyi ajándékot adott át a Somogy Me­gyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat lakóinak. Az ün­nepség keretében tv-készüléket, számítógépes játékokat, videót és egyéb játékokat adtak át. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom