Somogyi Hírlap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)
2003-11-16 / Vasárnap Reggel, 46. szám
2003. NOVEMBER 16. Miért félnek a polgárok? Az emberek többsége egyre gyakrabban gondol arra, hogy félnie kell, mivel a bűnözők már őt is fenyegetik. Többek között ez derül ki az Országos Kriminológiai Intézet (Okri) felméréséből. A megkérdezettek kétharmada szokott arra gondolni, hogy betörhetnek a lakásába, minden tizedik válaszoló éjjel nem mer kimenni az utcára, harmaduk szerint a rendőrség nem képes garantálni a közbiztonságot. Elkeserítő tehát a helyzet, mindenki fél, gyanakszik, s a közelmúltban történt két tömegverekedés - Hatvanban és Miskolcon - sem azt a képet erősíti, hogy a pesszimistáknak nincs igazuk. Holott a helyzet korántsem ennyire tragikus. Bűncselekmények száma ■ Ugye még emlékeznek Horn Gyula egykori miniszterelnök emlékezetes kijelentésére, miszerint „ami itt van, az nem közbiztonság”? Nos, e megállapítás most is igaz. A kérdés már csak az, hogy mennyire torz a tükör, azaz az emberek romló biztonság- érzete vajon hű tükre-e a jelenlegi helyzetnek? A válasz meglepő: a többség sokkal jobban fél, mint ahogy azt a bűnözési adatok indokolnák. Kó József kriminológus, az Okri tudományos munkatársa szerint világjelenség, hogy a központi intézményekben megrendült az emberek bizalma.- Ma már nemcsak a ídőrség- ben bíz- k ren egyre kevésbé, hanem a bíróságokban, az önkormányzatokban, a parlamentben is, de még az egyházak is veszítettek a bizalomból. Ez valószínűleg a demokrácia velejárója: minél inkább önállókká válunk, annál jobban nyűgnek érezzük a minket korlátozó intézményeket. Régebben, ha hoztak egy törvényt, azt a többség igyekezett betartani. Ma még el sem fogadnak egy jogszabályt, már megkérdőjelezik a létjogosultságát. Ebben főleg a politikusok jeleskednek, az emberek pedig azt gondolhatják, hogy ebben az esetben ők is hasonlóképp gondolkodhatnak. A kriminológus szerint a sajtó is túl harsányan tálalja az eseményeket. Példaként a hatvani, illetve a miskolci tömegverekedést említette. Ez 30-40 embert érintett. Régebben is előfordultak verekedések, főleg a búcsúkon került elő falun a bicska, ám azokból nem lett ügy, nem vonult ki a tévé...- Ha valaki csak az újságokból tájékozódik, könnyen azt szűrheti le, hogy az emberölések, a rablások nálunk mindennaposak. Holott az igazság az, hogy az erőszakos bűnügyek aránya nem éri el az összes eset 10 százalékát. Ma nincs több gyilkosság, mint három vagy öt évvel ezelőtt. Sokan támogatnák a zéró tolerancia elvét, amellyel New Yorkban 40 százalékkal sikerült visszaszorítani a bűnözést. Ám a kriminológus szerint ez csalóka szám. ■ Kevesen tudják, hogy az egykori futballista, f Nyilasi Tibor a XII. kerületben polgárőrként járja az j utcákat. így első kézből vannak tapasztalatai.- Hétköznapi polgárként nappal nem érzem, hogy félnem kellene, de éjjel már nem szívesen járnék a nép- j télén utcán. A '70-es években még másként volt, emlékszem, akkor kissrácként még este tízkor is csatangolhat- tünk, nem kellett félnünk semmitől. Nyíl szerint a jelenlegi közhangulatért nagy részben a politika is felelős. Mint mondta, az ország megosztottsága nem tesz jót az idegeknek. Az amerikai nagyvárosban ugyanúgy 10 millióan élnek, mint hazánkban. Ott jelenleg egy évben - a'drasztikus intézkedések után - 5000 emberölés van, míg nálunk 300. Miközben azt mondjuk, hogy hú, ott milyen jó... A romló biztonságérzetnek persze nem csak külső okai lehetnek. Az idősebb korúak esetében a fokozódó félelem teljesen természetes ■ Márta néni néhány éve rácsokat szereltetett földszinti lakására. A '80-as évek végén már betörtek hozzá, s mi- j után két szomszédját is kifosztották, úgy érezte, valamit tennie kell a bizton-§ sága érdekében. Ö leginkább attól fél, hogy a mai betörők már az erőszaktól sem riadnak vissza.- Ha valaki becsenget hozzám, kinyitom neki a lépcsőházi ajtót, majd a bejárati ajtó rácsán keresztül megkérdezem, mit akar. Ha azt válaszolja, hogy a villanyórát jött leolvasni, közlöm, hogy nálunk az is a lépcsőházban van... jelenség - állítja dr. Bilkei Pál pszichológus, aki szerint ez a fajta bizonytalanság leginkább a kora gyermekkori félelemhez hasonlít.- Az ötven év felettiek képesek átlátni saját helyzetüket, tisztában vannak azzal, hogy fizikai állapotuk már nem a régi, s azt is tudják, hogy bizonyos helyzetekben védtelenek, tehetetlenek. Ezek a félelmek persze sokszor irreálisak, s a jelenséget még tovább gerjesztheti, ha nincs, akivel kibeszélhetnék mindezt - mondta a pszicho^ lógus, hozzátéve: a feszültségek egyik levezetési terepei a familiáris összejövetelek lehetnének, ám a családok széthullanak, az idősek pedig magukra maradnak. A rendőrség nem tartja tragikusnak a kriminológiai intézet felmérésének eredményét, még annak fényében sem, hogy ez alapján minden harmadik ember alkalmatlannak tartja őket a közbiztonság garantálására. Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója szerint ez a vélemény ugyanis többnyire olyan emberektől származik, akiknek csak közvetett tapasztalataik vannak a bűnüldözőkről.- Igazi baj akkor lenne, ha ugyanezt azok mondanák, akiknek a sérelmére már elkövettek valamit - jelentette ki. - Mi is rendelünk félévenként hasonló felmérést a Gal- luptól, s az valamivel árnyaltabb képet ad.- Az nem érv, hogy úgysem találjuk meg a tettest, mivel sehol a világon nincs 100 százalékos felderítési arány. Az, akinek megtaláljuk az autóját, vélhetőleg másként is vélekedik erről. Dián Tamás M Bárdos András szerint az emberek rossz biztonságérzete részben annak köszönhető, hogy a '80-as évek végéig sokan biztonságban j érezték magukat.- Persze ma már tudjuk, hogy ez is hamis biztonságtudat volt, s a jelenlegi helyzetet a bűnügyek hatásos tálalásával a kereskedelmi média is | | generálja. Egyébként a közhangulat sokkal feszültebb, | mint ami indokolt lenne. Mindenki haragszik valakire: | az idősek a fiatalokra, a vásárlók a zöldségesre... Egy börtönt járt vadkapitalista Kovács Mihály élete kész regény. Az Agrobank exelnöke, aki Öcsödről indult vándorújára, idővel pedig Ausztráliában, majd Angliában lelt otthonra, a rendszerváltás előtt nem sokkal hazatért. Maga Grósz Károly csábította vissza. Feledve a múlt rémségeit, a deportálás és a hazátlanság éveit, létrehozta a Gyorssegély Alapítványt, megkapta (ős)hazája Csillagkeresztjét, végül mégis a zárka várt rá. ■ K. M. Jancsó Miklós unszolására könyvet írt. Moziba illő igaz mesét vetett papírra (Kettős bilincsben). Kovács önvallomásából kiderül: 1927 augusztusában egy kis Békés megyei helyiségben, Öcsödön született, zsidó család sarjaként. Hősünket egy ma általa boldognak látott gyermekkor után deportálták, s a felszabadulást már Theresienstadtban érte meg. Az államosítás után kilátástalannak érezte jövőjét: nehéz szívvel, de elhagyta hazáját. Világ körüli kalandtúráját kivetett emigránsként kezdte, de elismert üzletemberként ért a nyugdíjkorba. A java azonban csak ekkor következett, minthogy Kovács úr fejébe vette, hogy részt vesz a magyar átalakulásnak (ki) nevezett játékban. mmmmmmmmmmigm- Naiv voltam. Nem hittem el, hogy bajba kerülhetek. Amikor pedig kattant a bilincs, még azt sem tudtam, mi ellen kell védekeznem - említi Kovács úr, aki ma is kétlaki életet él: hol bel-budai, pazarul berendezett „fészkében”, hol Londonban időzik. Tény, hogy nyolcéves procedúra végén a Pesti Központi Kerületi Bíróság elsőfokú ítéletében felmentette a csempészettel, adócsalással és közokirat-hamisítással megvádolt bankárt. Az igazgató, Kunos Péter rosszabbul járt: mindmáig harcol az igazáért. Az exelnök nem titkolja: ma is baráti kapcsolatban állnak. - Tudom, hogy bűntelen! - rögzíti. „A magyar jogtörténet egyik legszégyenletesebb fejezete az Agrobank-ügy” - állapítja meg Popper Péter. A pszichológusguru régi barátja az üzletembernek. Ott volt a bírósági procedúra pillanataiban is. Emlékeztet rá, hogy az akkori védőügyvéd, az időközben elhunyt dr. Orosz Balázs az elmarasztaló ítélet előtti pillanatokban kijelentette: biztosra veszi, hogy nem érheti baj védencét. Ha ugyanis elmarasztalnák Kovácsé- kat, ötven évet esne vissza a magyar igazságszolgáltatás... ■ Dr. Sárközy Tamás értékelése szerint Kovácsék bűne az volt, hogy nem kívántak részt venni a konszolidációban. A másik ilyen az állam szempontjából renitens alakulatnak az Agrobank mellett a Postabank számított. Mindkettőn szépen el is verték a port... - Súlyosbítja a helyzetet, hogy Kovács mintha vonzódna a \ vadkapitalizmushoz, a kihívásokhoz. Igaz, yégül nem a 20. szá- j zad gyalogolt át rajta, hanem épp fordítva - summáz Sárközy. Hozzáfűzi: az Agrobank valaha volt vezérének azzal a jogi gyakorlattal gyűlt meg a baja, ami formai szempontból ugyan helytálló, viszont nélkülözi a tartalmi igazságot, s az emberséget. Kovács úr több rokonát deportálták a haláltáborokba, ő ’49-ben hagyta el Magyarországot, de Grósz miniszterelnök hívására hazatért. Három fia nem hajlandó átlépni a magyar határt, mióta apjukat meghurcolták Grósz bizalmasa S Kovács életében Grósz Károly kulcsfigurának bizonyult. A pártfőtitkár 1988. május 7- én, angliai látogatásakor kérte fel a visszatérésre. K. M. hiúságának jólesett a miniszterelnöki gesztus, hiába óvta családja a magyarországi szerepvállalástól, hazajött. Kicsivel később már egy bukott főtitkárral kva- terkázott. Amikor Grósz (be-) csatlakozott az alakuló MSZP baloldali ellenzékéhez, amely valójában egy maroknyi sértődött emberből állt, Kovács adott neki tanácsot. - Grósz úr, miért csatlakozott ezekhez a jövőtlen emberekhez? - tudakolta tőle. Mire az MSZMP korábbi reformere így reagált: „...mert hívtak”. K. M. állítólag nyomban figyelmeztette: „nem kell mindenhova elmenni...” í? I Fiai szerint egyébként a most hetvenhatodik évében járó papa megbolondult, amikor hazatért, és beszállt a zűrős privatizációs hercehurcába. Kovács mfjgis büszke' az Agrobankra, mivelhogy úgy érzi, amíg tehették, so- -kat segítettek a forgótőkével alig- alig rendelkező honi vállalkozóknak. Mi több, a mezőgazdaságnak is mentőövet dobtak. - Ma is biztosra veszem, hogy ez a terület lehetne az egyik húzóágazata gazdaságunknak. Magyarországon egyelőre nem a lényegi problémákat boncolgatják. Azt a kérdést sem teszi fel senki: honnan, kiktől áramolnak ide a milliárdok? Kovács biztosra veszi, hogy őrá és Kunosra is a nagypolitika orrolt meg.- A baj az lehetett velünk - jegyzi meg -, hogy új kliensi kört igyekeztünk kiépíteni, így megpróbáltunk minél több magá- nosítási ügyben részt vállalni. Csakhogy az Antall- kormánytól kezdve minden kormány maga igyekezett keverni és kiosztani a kártyát, így nem illettünk bele a képbe. Kevesen látják még be idehaza, hogy a sok pénz önmagában nem boldogít; s a gazdagság elviseléséhez kultúrára, szívre is szükség van. „Az élet sokkal bonyolultabb, mint bármilyen fantázia” - mondta volt Sherlock Holmes. Nos, ez az állítás, átböngészve a kötetet, újra igaznak tűnhet - jelezte a könyvbemutatón a jó barát, Jancsó Miklós. „Kovács úr története a szememben azt bizonyítja, hogy napjainkban is a dzsentrik akarják megkaparintani az ostort. Ez a tény engem spéciéi pesszimistává tesz, és csodálom Kovácsot, hogy a vele történtek ellenére megmaradt optimistának.” - A 20. század minden veszélye itt van a nyakunkon - jövendölte a Kárpátia étterem látványos „díszletei” között Verebes István. A színészmindenes amúgy sokat köszönhet az Agrobank-vezérnek, hiszen annak angliai farmján is megfordult, sőt elmondása szerint élete egy nehéz korszakát ott vészelte át. A régi ismertségre hivatkozva - Jancsóhoz hasonlóan - megállapította: tőlünk a csibészek elmenekülnek hol Bécsbe, hol még messzebbre, ezzel szemben a szerinte jogtalanul megvádolt Kovács maradt, és úgy fest, tartja a frontot. Popper is hasonlóan látja. A pszichológus szerint a gyökerektől, magyarságától nem tud és nem is akar szabadulni a könyv nem éppen cserkészkorú hőse. Szabó Zoltán Attila Kovács úr mindennel foglalkozott, csalamádét készített, hőmérőket árult, volt aranybányász, ingatlanügynök, bankár, és volt kétszer bilincsben. Briport