Somogyi Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-29 / 252. szám
6. OLDAL A L M A N A C H 2 2 2 2003. Október 29., Szerda 1HHH A KÖZSÉG CÍMERE Álló, kerek talpú, kék pajzs, melyben lebegő helyzetű, jobbra fordult, kiterjesztett szárnyú, szájában zöld nádszálat tartó, nyakán nyíllal átlőtt, természetes színű vadkacsa látható. A település a Nagyberek délnyugati oldalán fekszik, a Balatonnal a berket átszelő kisvasút is összeköti. A falu határában terül el a Nagybereki Fehérvíz, melynek 1537 hektárját 1977-ben országos természetvédelmi területté nyilvánították. A területen a lápvidék állat- és növényritkaságai mellett szép számmal akadnak nagyvadak is. A LAKOSSÁG SZÁMA 2003-ban 502 i 1990-ben 534 1970-ben 860 1960-ban 1160 k ÜGYFÉLFOGADÁS A polgármesteri hivatal címe: 8696 Táska, Arany János utca 2. Telefon: 85/312-229, fax: 85/312-276. Ügyfélfogadás hétfőtől csütörtökig 8-16.30- ig, pénteken 8-14 óráig van. Gadányi István polgármester minden kedden 8-12 óráig várja a polgárokat. Gáspár László falugazdász fogadóórája ugyancsak kedden van 13-16 óráig. CIVILEK, VEZETŐK A Mozgáskorlátozottak Egyesülete helyi szervezetének Hajdú István a vezetője, a nyugdíjas- egyesület tevékenységét Czobor János irányítja. A községi sportegyesületet Gadányi István vezeti. ORVOSI ÜGYELET w Az orvos Nikláról jár át i Táskára. Dr. Fülöp Rudolf j szerdán délelőtt 9-től 12 -. óráig, pénteken 15-től 17 L óráig rendel. Y Fülöpné Kesztyűs Ágota védőnő az orvosi rendelés idején látogatja a családokat és fogadja a rászorulókat. MISEREND A faluban katolikusok laknak. Szentmisét minden vasárnap délelőtt 9.30 órai kezdettel tartanak a templomban. Balsai Tamás plébános Buzsákról jár át táskái híveihez. MÚLTIDÉZŐ A XIII. században már létezett, de később, a hódoltság idején megsemmisült Táska. A XVIII. században kelt új életre a falu. A településről 1268 óta vannak írásos emlékek. A település 1580-ra épült ki a mai helyén. 1677-ben azonban minden háza leégett. Újjászületését Széchenyi György kalocsai érseknek köszönheti. A főpap az 1700-as évek elején szerbhor- vát telepesekkel népesítette be. A falu határában országos értékű természetvédelmi terület van: az 1537 hektáros, szigorúan óvott Nagyberek-Fe- hérvíz, amelynek különleges állat- és növényvilága csak külön engedéllyel látogatható. A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÍRTA FOTÓK: TÖRÖK ANETT Az oldal megjelenését az önkormányzat támogatta Az unió nem oldja meg a helyi gondokat Táskán is várják az uniós csatlakozást, de nem várnak tőle sokat. Gadányi István szerint a gondokat egyetlen település helyett sem oldja majd meg az európai közösség, azokat továbbra is helyben kell rendezni. Persze van, ami nem megy egyedül sem. A költségvetésből az ön- kormányzat a kötelező feladatokkal is alig boldogul, pedig fejlesztenivaló is lenne.- Arra vagyok a legbüszkébb, hogy minden nehézség ellenére működött és fejlődött a település az elmúlt években is - mondta Gadányi István. - A szennyvízcsatornán kívül minden infrastruktúránk elkészült már és nagyrészt úgy, hogy több saját erőt vállaltunk, mint a környékbeli települések. Hátrány ugyanis, hogy mindentől elég messze vagyunk. Persze előny is lehet. A külföldiek közül, akik eddig letelepedtek a faluban, legtöbbGADÁNYI ISTVÁN 1949-ben született Táskán. A szakképzettsége: szőlészgépész technikus. A rendszerváltás éve, 1990 óta Táska polgármestere. Nős, két gyermeke van. jüket a nyugalom vonzotta.- Az itt élőket pedig taszítja.- Ez is igaz. Sokan elmentek, vagy inkább úgy mondom, nagyon kevesen maradtak. Fiatal azonban azért még így is több van, mint amennyi ma az országos falusi átlag. Sajnos. Táskán is a mezőgazdaság siralmas állapota okolható a problémáért. Rájöttek az itt élők, hogy senki nem becsüli meg a munkájukat és nincs megélhetésük a földjükből, ezért a fiatalok már inkább megpróbálnak a városban boldogulni. Szerencsére az elmúlt pár évben azt is tapasztaljuk, hogy a gyerekek és unokák közül többen vannak olyanok, akik nem hagyják el a szülőföldet. Hazajárnak a pincéhez, segítenek a ház körül és talán már nem olyan egyértelmű, hogy eladják a szülői, nagyszülői házat.- Mi kéne ahhoz, hogy végleg hazajöjjenek?- Idegenforgalmi fejlesztések. Ha ilyenek megvalósulnak, megmenthető a település. Ehhez az kéne, hogy a balatoni háttértelepülések lehetőséget kapjanak a fejlődéshez. Na és persze az is, hogy a Balatonnál is rendbe tegyék a turizmust. Ha ezt az esélyt is elveszik tőlünk és rajtunk kívül azoktól a falvaktól is, akik már csak ebben bízhatnak. Arra is alig jut, hogy a kötelező feladatainkat megoldjuk. Fejlesztésre csak összekuporgatott forrásokból és befektetőkkel lehetne, de ha a turizmust nem támogatják, ez a támasz is elveszik.- Az unióban nem bíznak?- Dehogynem, abban is, de ahogy közeleg a csatlakozás, úgy csökken a várakozás. Most már lassan megtudjuk, hogy ez sem a kistelepüléseknek kedvez majd elsősorban. Azt meg már megtanultuk, hogy nekünk itt a végeken mindig magunknak kellett megoldani a gondjainkat. így lesz ez ezután is. ■ Recept Táskáról Kukoricagörhöny Az alábbi ételt a táskaiak elsősorban télen, disznóölések idején készítették. Sok helyen ugyanis kárba vész a kisütött töpörtyűzsír alján marad pörc- törmelék. Táskán azonban nem, ebből készítették ugyanis a kukoricagörhönyt. Hozzávalók: egy kiló kukoricaliszt, 25 dekagramm tört töpörtyű. Mindezt pedig annyi sós forró vízzel kell összekeverni, amennyit csak fölvesz. Ezek után kanállal ebből a masszából a jól kizsírozott tepsi aljába kell kenni egy réteget. Erre azután lekvárt raknak, majd pedig jöhet rá a tészta másik fele. Kemencében, vagy sütőben szép pirosra kell sütni. Nemcsak ízletes étel, hanem igen laktató eledel is. ________■ Ki ncset ér a dal és a népviselet Menyecskekórus alakult Táskán 1975-ben. Az akkori fiatalasszonyok közül még mindig sok énekel. A sokszoros arany minősítéses együttes átlagéletkora 65 év, ennek ellenére az asszonykórus fiatalos lendülettel tevékenykedik. Ők tesznek legtöbbet a hagyományok életben tartásáért.- Az asszonykórus 1990-ben újjáalakult - mondta Mikics Istvánná. - Előtte több mint tíz évig nem volt vezetője a kórusnak, s emiatt aztán szép lassan elmaradtak a fellépéseink is. Tizenhárom fővel alakultunk újra, és most is ennyi taggal tevékenykedünk. Az utóbbi tíz esztendőben a kórus legszebb eredménye a „Kultúrával a Nyugat kapujában” sorozat megyei első helyezése volt. A kórus a falu népviseletének az őrzője is. A településen már csak nekik van a táskái hétköznapi és ünnepi viseletből. Rinkóczy Józsefné minden fontos ruhadarabból eltett egyet-egyet emlékbe.- Ünnepi viseletből csak néhány volt mindenkinek, de hétköznapi szoknyája tíznél is több - mondta Kis Gyanó Lajosné. - A viseletűnk legjellegzetesebb darabja az a konty. Én nem éneklek az énekkarban, de a kontyfelelős mindig én voltam. Ez a fekete főkötő pedig arról nevezetes, hogy régen igen büszkék voltak rá az asszonyok. Legelőször a menyecsketánckor kötötték a fejükre a lakodalomban, onnantól kezdve aztán nem lehetett levenni. Aki nem hordta, arról tudták, hogy vagy lány még, vagy pedig vénlány. Az énekkar tagjai szívesen örökül hagynák a viseletét a fiatalokra. Az elmúlt évtizedben azonban mindössze egy fiatal taggal bővült a kórus. __________■ A híres táskái viselet Három-négy négyszeles alsószoknyát, bő felső szoknyát - szövetből, selyemből vagy kasmírból - hordtak az asszonyok. Ehhez fehér réklit öltöttek, amin csipkés vagy hímzett gallér volt. Színes, kantáros vagy félkötényt hordtak. Az asszonyok fején a jellegzetes fekete főkötő volt, a konty, amit hétköznap és ünnepnap is viseltek. Ma már csak az idősek és csak ünnepnap hordják ezt a ruházatot. Óvoda a természet közelében Családias hangulatú az óvoda. Az idén egy csoportban 21 gyermek tölti itt a hétköznapjait. A falusi környezet ideális a gyerekek fejlődéséhez, és ahhoz is, hogy kiemelten foglalkozzanak a hagyományok őrzésével. Zóka Istvánná vezető óvónő pontosan számon tartja a település apróságait. így nemcsak azt tudja, hogy az idén 21 gyermek jár ide, hanem azt is, hogy jövőre már huszonhármán lesznek. A viszonylag kis létszám azonban nemcsak gond, hanem öröm is, hiszen így olyan foglalkozásokat is tarthatnak, amelyeket egy 30-40 fős csoportban lehetetlen. Ilyen egyebek közt a hagyományőrzés, erre Táskán nagy gondot fordítanak. Nemcsak énekelni tanulnak a gyerekek, hanem megismerkedhetnek a helyi kézművesség sajátosságaival is. A falusi óvodák nagy lehetősége a természetjárás, ezt A táskái gyerekek szeretnek óvodába járni sem hagynák ki a kicsik: amikor csak tehetik, igyekeznek a közeli erdőkbe, hogy megismerjék lakóhelyük környékét. Az óvoda 22 éve működik Táskán. Valaha iskolája is volt a falunak - összevont alsó és felső tagozat. Aztán előbb a felsősök mentek el Balatonfenyvesre, majd pedig az alsó tagozatosok is. Később Buzsákra, még később pedig Niklára is jártak iskolások. Amióta a szülők is beleszólhatnak az iskolaválasztásba, azóta a három település megosztozik Táska 55 iskolás korú gyerekén. ____________■ Be fektető kell, nem ígéret ígéretek helyett befektetőre várnak Táskán, az utóbbi években ugyanis túl sokan és túl sokat ígérgettek. Ma már kevés a bizalom, a hit azonban töretlen, hogy egyszer pénz lesz a föld alatt rejlő kincsből. A hatvanas 'évek végén végzett szénhidrogén-kutatások során Táska területén hét-nyolc helyen is végeztek mintafúrást, és mindenhol kiváló minőségű termálvizet találtak. Akkor 400 millió köbméter gyógyvizet térképeztek föl, ám a jelentős sótartalom miatt egyetlen csővezeték sem felelt volna meg a szállításnak. Ha für- | dő nem is épült, de egy termálvizes kertészetet 1975-ben létrehoztak a falu határában, és ez egészen 1986-ig üzemelt. Ezután tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra központi téma legyen a termálfürdő ötlete a községben. 1996-ban új kutat fúrtak, és 360 méter mélységben ivóvíz-minőségű gyógyvizet találtak. A bevizsgáltatás után már erre a kútra építik Táska jövőbeni termálprogramját. A polgármester elkészíttette egy 135 hektáros zöldmezős beruházás terveit, amelyre 50 ezer négyzetméteres épületegyüttest álmodtak meg. A 11 milliárd forintos tervezetben többek között szerepel gyógyszálló és reha- bilitációs központ is. __________■ Ős i örökség a borospince A faluban mindent megtesznek, hogy újra hozza a kisvasút a pincejáró vendégeket Nagy hagyománya van a szőlő- művelésnek a táskái dombokon, több mint 200 éve. Olyan pince is van itt, ami azóta áll. A pincék apáról fiúra szállnak, és olyany- nyira büszkék rá a lakosok, hogy még azok sem adták el, akik évtizedekkel ezelőtt mesz- szire költöztek a településről. A népi építészet emlékeiként a hatvanas években nyilvánították védetté a táskái pincéket. A több mint száz pincéből 35 műemlék. Ezek az építmények vert falú, fehérre meszelt, nádtetős házikók. A műemlékek közül eddig egyet sem adtak el, pedig volna rá kereslet külföldről is.- Nem adnám én sem, semmiért; én is úgy örököltem és az enyémek is a lányaim fogják - mondta Gyanó István. - Nem tudom, mikor épült. Csak azt, hogy az öregapámé volt, meg annak az öregapjáé és már ők sem emlékeztek pontosan, ki építette a pincét. A gazdáknak nagy bánata, hogy amióta nem jár a fenyvesi kisvasút, nincs vendég sem. Pedig korábban, nyaranta itt tízezer turista is megfordult a szezonban. A hegy leve mellett a különleges pincék és a romantikus erdei vonatozás kedvéért is jöttek.__________. ____________■ íz ek is őrzik az emlékeket Nemcsak az idősek, hanem a fiatalabb háziasszonyok is gyakran kevergetnek régi ízeket a fazékban.- Nálunk otthon a kukoricagörhöny a kedvenc étel - mondta Rinkóczy Józsefné. - Sokat főzök, hiszen nagy a család. Négy unokám és két dédunokám is van. Gyakran hozzám és az az első kérdés, sü töttem-e valamit. Én a saját ked jönnek vemre nem állnék neki főzni, beérem egy kis pogácsával, de nekik nagyon szívesen teszem. Szeretik a régi hagyományos ízeket és meg is tanulták már a legtöbb készítését is. A táskaiak büszkék még a bocsporra, a csacskanicára és a lisztes tercre,* amit szintén évszázadok óta az asztalra tesznek, ősi horvát recept szerint. ■
