Somogyi Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-07 / Vasárnap Reggel, 36. szám

2003. SZEPTEMBER 7. Életmentéshez nem kell engedély Szabó István professzor, a pécsi szülészeti klinika igazgatója szerint az a titkuk, hogy bár a beteg- biztosító egy fillért sem fizet a magzatvíz feltöltésért, hozzájuk éjjel-nappal bemehet a kismama Rákos betegek túlélési esélyeit növelő víz, születésnél levett ős­sejt, életeket mentő idegsebé­szeti eljárás - egy a közös vala­mennyiben: valamiért mindegyik útjába akadályokat gördített a bürokrácia. Mert az manapság nem érv, hogy egy új eljárás, vagy készítmény emberek életét menti, illetve hosszabbítja meg. A betegek életéért a gyógyítók olykor már két fronton harcol­nak: a kórházi ágyak mellett és a bíróságok előtt. ■ A dr. Csókay András által ki­talált új műtéti eljárás azoknak az embereknek mentheti meg az éle­tét, akik valamilyen fejsérülést szenvedtek, s az agyuk megduz­zadt. A megnövekedett térfogatú agy problematikájára már száz év­vel ezelőtt is tudták a megoldást: meg kell nyitni a koponyát. Igen ám, de a vágás mentén keletkező éles koponyacsont széle többnyi­re elvágta a kitüremkedő agyban lévő ereket. Ez pedig a páciensre nézve végzetes. Csókay András a Dr. Csókay András már a második műtéti eljáráson dolgozik, pedig a szakma még az elsővel se békéit meg fej két oldalán eltávolítja a kopo­nyacsontokat, a csontszél és az agy közé úgynevezett pilléreket tesz. így az agyi keringés megma­rad, a zselészerű anyag pedig ké­sőbb magától felszívódik. Az ideg­sebész ezzel a módszerrel a ko­rábbi, 80-90 százalékos halálozási arányt 40 százalékra csökkentette, ám a szakmai kollégium az eljá­rást mégis a „nem ajánlott” kate­góriába sorolta.- A hivatalos indoklás szerint nem végeztem el soha a kettős vakpróbát - mondta dr. Csókay András. - Ennek az a lényege, hogy van egy kontrollszemély, akinél nem alkalmazzuk az eljá­rást, hanem vele összehasonlítva megnézzük, hogy valóban hatá- sos-e a módszer. Na már most tudni kell, hogy ezek végső két­ségbeesésben elvégzett életmen­tő beavatkozások, és én egyetlen beteget sem hagyok meghalni csak azért, hogy bebizonyosod­jék, jő a módszerem. Az idegsebész már letett arról, hogy eljárása belátható időn belül a megtűrt kategóriából a támoga­tottba kerül. Számára elegendő, hogy a szombathelyi Marku- sovszky Kórházban rá bízták az idegsebészet vezetését. S közben már egy másik műtéti módszeren gondolkodik.- Megfigyeltem, hogy az erek védelmével az agylebenyek job­ban eltarthatók, ezért az eddig megközelíthetetlennek hitt tumo­rok is nagyobb biztonsággal távo­líthatók el. Egyelőre többet nem akarok mondani, mivel ennek az elfogadtatása sem lesz könnyű... Somlyai Gábor biológus több mint tíz éve vizsgálja a csökken­tett deutériumtartalmú víz éltet- tani hatásait. A deutérium a hidro­génatom nehéz változata. Somlyai Gábor kísérletek hosszú sorával bebizonyította, hogy minél kisebb a víz deutériumtartalma, annál jó­tékonyabb hatást fejt ki a rákbete­gekre. A készítményt állatgyógyá­szati célra engedélyezték, ám ami­kor az emberi célú ideiglenes törzskönyvezéséért folyamodtak, az Országos Gyógyszerészeti Inté­zet (OGYI) elutasította a kérést.- Az általunk benyújtott 33 bi­zonyítási pont közül az OGYI egyet emelt ki, mondván: ez nem támasztja alá a készítmény haté­konyságát, a többi dokumentációt meg sem nézték - mondta Som­lyai Gábor. - Államigazgatási pert indítottunk, s a bíróság nemrég jogerősen kimondta, hogy az inté­zet köteles minden benyújtott bi­zonyítékot érdemben vizsgálni, és nyilatkozni arról, hogy miért nem vette figyelembe. A megnyert per ellenére a bio­lógus nem bízik a pozitív végkifej­letben, mivel olyan jelzéseket ka­pott, hogy úgysem fogják engedé­lyezni a szert, amely így most élel­miszerként kapható. Az itthoni törzskönyvezésről már letettek, jelenleg befektetőkkel tárgyalnak arról, hogy Amerikában fejezik be a kinti elismertetéshez szükséges klinikai vizsgálatokat. Sokan még emlékezhetnek rá, mekkora felzúdulást okozott az Egészségügyi Tudományos Ta­nácsnak (ETT) az a véleményé, hogy a születésnél, a köldökvér­ből nyerhető őssejtek levétele tu­dományos kísérletnek minősül, s így megtiltották az eljárás alkal­mazását. Itt is a bíróság mondta ki a végső szót: eszerint az ETT ál­láspontja mindössze egy tudomá­nyos vélemény, amely nem köte­lező jellegű, így a szolgáltatást nyújtó Sejtbank Kft.-nek sem kell tartania semmilyen szankciótól.- Tudomásom szerint a minisz­térium most fogalmazza azokat a minimum feltételeket, amelyek­nek majd meg kell felelni - mond­ta Merhala Zoltán, a vállalkozás vezetője, hozzátéve: nem tartanak a szaktárca szigorától, mivel a Cryo-Cell brüsszeli laboratóriuma - ahol az őssejteket tárolják - bár­milyen szakmai próbát kiáll. Olykor teljesen bevett mód­szereket is az engedélynélküliség vádjával illetnek, mint ahogy az Pécsett, a magzatvízfeltöltéssel megmentett koraszülöttek eseté­ben történt. Hazánkban ma 8-9 százalék a koraszülések aránya, s a legnagyobb veszélyt e téren az jelenti, ha a kismamának idő előtt teljesen elfolyik a magzatvize. Ilyenkor a magzatnak nincs helye a növekedésre, fejlődésre, ha pe­dig megindítják a szülést, még olyan fejletlen, hogy az életesé­lyei minimálisak. Erre az esetre csak egy megoldás létezik: a m'ag- zatvízfeltöltés. Ez ugyanazzal a módszerrel történik, mint amikor a hasfalon keresztül mintát vesz­nek a magzatvízből, csak épp itt fordított irányú a folyamat: steril fiziológiás oldattal töltik fel a mé- het. így a magzat a számára leg­természetesebb közegben fejlőd­het addig, amíg eléggé nem érett a világra jövetelhez. Nemrég egy napilapban megjelent ez a mód­szer „Életmentés - engedély nél­kül” címmel. A szerző azt fesze­gette, hogy az eljárás nem szabá­lyos, mivel nem kértek rá enge­délyt az Egészségügyi Tudomá­nyos Tanácstól. Szabó István professzor, a pécsi klinika igazga­tója szerint kár, hogy őt nem kér­dezték, mert életmentésnél nincs szükség engedélyre. Egyébként az etikai bizottság áldását adta a módszerre, és az édesanya bele­egyezését is kérik.- Ezt a módszert nem mi ta­láltuk ki, a ’80-as években már alkalmazták külföldön. A szülé­szeti tankönyvben is szerepel, az MTA tudományos doktori cí­mem elnyerése során is jórészt e témakörben írtam a disszertá­ciómat, ami az ETT-tagokból is álló bizottságtól maximális pont­számot kapott. Csaknem száz koraszülöttet mentettünk meg így. Azért mi csináljuk ezt egye­dül az országban, mert hozzánk éjjel-nappal bármikor lehet jön­ni. Az OEP ugyan nem fizet ezért külön semmit, de ha bejön hozzám egy anyuka a gyermeké­vel, akiről tudom, hogy az eljá­rás nélkül meghalt volna, s ez a csemete azt kérdezi tőlem, hogy van-e csokid, akkor az többet ér minden pénznél... D. T. Nagy vihart kavart egy kismadár, amely állítólag természetellenesen kérészkedik. A jelenetet megörökítő fotós képei bejárták a világot, a National Geographic hasábjain és most az a hír járja be a világot az internet segítségével, hogy a felvételek hamisak. A jégmadár ugyanis a hírt terjesztők szerint holtában táplálkozik, egyszerű stúdiófelvétel­ről van szó kitömött állatokkal. A főszereplők magyarok, a fényképész, az őt megvádoló természetfotósok hada, a jégmadár a kérészekkel. A jelenség is tipikusan magyar. A patinás lap viszont amerikai. Ott repül a kismadár? ■ Egyáltalán nem tiszavirág-éle­tű téma, hiszen már hetek óta te­rítéken van Szentpéteri L. Jó­zsef tiszavirágzást megörökítő bravúros képriportja, amely a National Geographic májusi szá­mában jelent meg. Ezeket a képe­ket éppen magyar kollégái tartják gyanúsnak, s ennek hangot is adott a Magyar Természetfotósok Szövetsége. Vezetői telekürtölték a világot, levélben értesítették a washingtoni anyaszerkesztősé- get, hogy szerintük a képek hami­sak. A lényeg: egy preparált álla­tokkal készített stúdiófelvételt a fotós természetfotónak tüntetett fel. A jégmadár ugyanis szerintük ilyen lehetetlen testhelyzetben nem vadászik kérészcsemegére, természetellenes a fej- és szárny­tartása, a szeme körül hiányosak a bőrgyűrűk és a víz sem fodrozó­dik. Alapos vizsgálódásuk, nyo­mozásuk - amelybe rovartani, madártani és fotótechnikai szak­embereket vontak be - eredmé­nyeként a verdikt: kétséget kizá­róan műtermi felvételekről van szó! Álláspontjuktól a szövetség nem tágít, többször is felhívta az amerikaiak figyelmét a kép­hamisításra.- Nem találkoztam még élő ornitológussal, aki másként látta volna ezt a kérdést - nyilatkozta lapunknak Kármán Balázs, az MTSZ alelnöke. - Úgy tűnik, mint­ha az irigység beszélne belőlünk, de ez nem igaz. A szakma becsü­lete kívánja meg, hogy tisztázzuk ezt a kérdést. Az utóbbi hetekben annyi szakmabeli hívta fel a fi­gyelmünket és kérdőjelezte meg a képek valódiságát, hogy nem te­hettünk mást a magyar természet- fotósok jó híréért. Az csak véletlen egybeesés, hogy pont egy magyar fotóssal szemben. Létrehoztunk egy honlapot is, amelyet augusz­tus vége óta kilencezren látogat­tak meg hatvanhárom országból. Célunk ezzel az volt, hogy a National Geographic és a szerző érveljen képei mellett, védje meg az igazát, de ez idáig nem történt meg. A mi szakértőink vállalják a nevüket, a lap szakértőinek nevét azonban még mindig nem hozták nyilvánosságra, csak arra hivat­koznak, hogy a képek valódiak. Bizonyítsák be. A washingtoni anyaszerkesztő­ség képviselője valóban mindvégig kitartott amellett, hogy hiteles ter­mészetfotókról van szó - az erede­ti felvételeket többször is alaposan megvizsgálták -, ezért nem is rót­ták meg a fiatal magyar fotóst a magyar „feljelentések” hatására sem. Kent J. Kobersteen, a maga­zin fotóigazgatója Magyarorszá­gon járva kiállt a képek eredetisé­géért, persze mondhatnánk, hogy a mundér becsületét védte. A te­kintélyes amerikai folyóirat, ha nem is volt mindig tévedhetetlen, 115 éve hitelességével, csodálatos képanyagával és tartalmas cikkei­vel hódította meg a világot. A lap magyar főszerkesztője, Papp Gá­bor az esetről a következőket ' mondta a Vasárnap Reggelnek. Nem volt példa az évszázados múltra tekintő magazin történeté­ben arra, hogy teljes képriportot magyar szerzőtől leközöljön. Az eredeti képanyagot az amerikai központtól kaptuk meg, miután szakembereik gondosan leellen­őrizték. Semmi kivetnivalót nem találtak bennük, pedig azóta a ma­gyar kérésre újra alaposan meg­vizsgálták. Az amerikaiak bizonyí­tottnak vélik, hogy a jégmadár élő. Szerettük volna megkérdezni a fotóst, Szentpéteri L. Józsefet is, de éppen újabb megrendelésre külföldön fotózik. A fotóst isme­retlen „feladók” nemcsak Ameri­kában, hanem az egyik piacvezető külföldi cégnél is bemártották. E-mailen keresztül figyelmeztet­ték a vállalatot, hogy vigyázzanak a fotóriporterrel, ne szponzorál­ják, mert hamis képeket készít. A cég egyik vezetője kérdésünkre így reagált: - Tudunk az ügyről, de a nevezett fotóst soha nem tá­mogattuk se nyersanyaggal, se szolgáltatással. Nálunk bárki elő­hívhatja a filmjét, nem ellenőriz­zük, hogy hamis-e vagy sem. A magyar rosszakarók keze hosszúra nyúlik. Amikor Kertész Imre megkapta a Nobel-díjat, ép­pen Magyarországról ostromolták a Nobel-díj-bizottságot levelekkel, hogy az író nem szolgált rá az el­ismerésre. „Ilyenre a Nobel-díj százéves történetében nem volt példa, hogy a díjazottat a saját or­szágából fúrják” - nyilatkozta a bizottság vezetője. Állítólag már Szent-Györgyi Albertnál is kísérle­tet tettek honfitársai arra, hogy ne kapja meg a kitüntetést. Gyurkovics Tibor szerint több nagy írónk, költőnk elisme­rését már a Nobel-díjra való felter­jesztéskor megfúrták a kollégák. Juhász Ferenc is így járt, Aczél Györgynél „mószerolták” be, hogy már a jelölését megakadá­lyozták. Gyurkovics híres színda­rabja, a Nagyvizit hasonló okból nem juthatott ki Olaszországba a Firenzei Színházi Fesztiválra há­rom évtizeddel ezelőtt, holott az olaszok ragaszkodtak hozzá. Gyurkovics Tibor: a Nobel-díj történetében csak magyar példa van rá, hogy valakit a saját országából fúrjanak- Szeretünk a másiknak ártani - jegyezte meg. Aldobolyi Nagy György, több nagy sláger zeneszerzője ar­ról beszélt, hogy a zene világában gyakran előfordul, hogy kollégá­kat plágiummal megvádolnak.- Valakinek mindig fáj a má­sok sikere. Ezt a fotós ügyet jobb lett volna házon belül elintézni - mondta. Szelényi Károly fotóművész is hasonlóan vélekedik és felhá­borítónak tartja ezt az egész men­talitást, amivel egy tehetséges fo­tóst akarnak kikészíteni. Tóth Ist­ván az egyetlen magyar Évszázad Kiváló Fotóművésze díjazott pe­dig csak ennyit tett hozzá:- A külföldi fotósvilág még most is a tenyerén hordoz, a ma­gyar viszont soha nem becsült, különösen amikor megkaptam a fotózás Oscar-díját. Éppen most léptem ki a Magyar Fotóművé­szek Szövetségéből. Temesi László ŰRIPORT

Next

/
Oldalképek
Tartalom