Somogyi Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-06 / 208. szám
Azt mondják, a rali népszerűsége a Forma-1-gyei vetekszik Magyarországon; tízezrek kelnek útra, hogy elzarándokoljanak egy hosszú hétvégét felölelő bajnoki futamra. A két sportág között van más hasonlóság is: a hatszoros magyar ralibajnokot, a zamárdi ifjabb Tóth Jánost akkora rajongás és szeretet veszi körül, mint az utazó nagycirkusz világsztárjait. Ha egyszer valaki készítene közvéleménykutatást arról, ki az ország legnépszerűbb autóversenyzője, biztosan előkelő helyen végezne. A bajnokok ma Siófokon a SZÚR kísérőprogramján is bemutatkoznak. Névjegy IFJABB TÓTH JÁNOS (jobb oldalt) 1968. augusztus 22-én született Siófokon. 1987 és 1993 között indult ralikrosszversenyeken, ahol két bajnoki címet is szerzett. 1989- ben Pécsen a Mecsekben mutatkozott be ralipilótaként. Három éwel később Salgótarjánban a Mogürt-Salgó Rallyn nyert először, amelyet azóta még pontosan 40 futamgyőzelem követett. Hatszoros abszolút magyar ralibajnok (1995, 1996,1997, 2000, 2001 és 2002), egyszer második (1999), egy alkalommal pedig harmadik volt (1998). Eddigi pályafutása során kereken 10 Európa-bajnoki szorzó- ju versenyt nyert. Két világbajnoki futamon áll(hatot)t rajthoz Olaszországban, San Remóban; '96-ban a 11., '98-ban pedig a 15. helyen autózott célba a gyári nagymenők mögött. Tavaly májusban nősült, felesége Horváth Krisztina. Csúcsokat támad a hegyek királyának fia A Balaton partján, Szántód és Zamárdi között van a „Tóth-birodalom”, amelyet igencsak nehéz lenne eltéveszteni; már messziről vonzza az ember tekintetét a hosszában félbevágott, sárga színekben rikító versenyautó. Ifjabb Tóth János és húga, Krisztina - aki annak idején szintén belekóstolt a raliba és a ralikrossz- ba, ahol bajnok lett - 1995 óta csinálja a szervizt, édesanyjuk segít az ügyesbajos dolgok intézésében. Igazi autósdinasztia a Tóth-család. A „szájhagyomány” szerint járni sem tudott még Janika (a szurkolók szólítják így), amikor édesapja - aki szintén jó nevű autóversenyző volt, és csak a hegyek királyaként emlegették - az ölébe vette, s hagyta, hogy nagy erővel a kormányt markolássza.- Régen volt, nem emlékszem rá - kezdte ifjabb Tóth János. - Az viszont beugrik, hogy hat-hét évesen próbáltam meg először egyedül kormányozni, 10 évesen pedig vezetni. Nyújtózkodtam rendesen, hogy lássak is valamit az útból, a gázpedált viszont annál jobban tapostam.- Már akkor sem tudta magát türtőztetni? Jól ismerheti az utak szélén por- tyázó rendőröket.- Még soha nem volt nagyobb összetűzésem velük. Az persze előfordult, hogy megállítottak, de akkor is az volt a gond, hogy egy fogadásra siettem Budapesten, s vezetés közben kellett nyilatkoznom rádiótelefonon egy élő műsorban. Egyébként nemigen hallani és olvasni, hogy valamelyik raliversenyzőt megbüntették volna mondjuk gyorshajtásért. Próbáljuk betartani a KRESZ-t, a limiten megyünk; mi, pilóták tudjuk a legjobban, hogy a közút nem azonos a versenypályával. Valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy a.versenyek után jólesik egy kicsit megpihenni. Végre úgy hajtani, hogy közben nem kapkodunk, nem sietünk sehová; csak szép nyugodt tempóban, a saját kedvünkre autózunk.- Mikor fordult elő utoljára, hogy egész nap nem ült autóba?- Nagyon régen... Amióta verseny- zem - márpedig ennek több mint másfél évtizede -, az életem részévé vált a kocsi. Bármit kell intézni, már ülök is be, s indulok.- Azt mondják, minden sportágnak megvan a maga előiskolája. A Forma-1- es pilóták gokarton nevelkedtek, s a hecc kedvéért még ma is szívesen beül nek ezekbe a törékeny járművekbe.- Ezek szerint a rali a kivételek közé tartozik. Én legalábbis nem tudok arról, hogy az élversenyzők korábban más sportágiadban is otthon lettek volna.- Éveken át ralikrosszozott, méghozzá nem is akármilyen eredménnyel.- Ennek az időszaknak a ralipályán is érzem az előnyeit. Megtanultam csúsztatni az autót, érzem a határokat; azt, hogy bizonyos szituációkban meddig mehetek el, mit bír el alattam a versenyautó. Nekem jó iskola volt, de nagyon kevesen vagyunk, akik a ralikrosszból érkeztek.- A technikai sportok örök érvényű kérdése; mennyit jelent a tudás, s mennyit a technika?- Alapigazság, hogy jó technika nélkül nem lehet nyerni. Az elitmezőnyben közel egyforma képességű versenykocsik vannak; az újabb fejleszté- sűekből talán nehezebben lehet kihozni a többletet. S itt jön a képbe a pilóta, hiszen ma már aprónak tűnő dolgok döntenek.- A raliban mikorra érik be igazán az ember?- Harminc körül. Persze vannak kivételek, de ez az a kor, amikor az ember bizonyos kényes helyzetekben már jól tud mérlegelni, döntést hozni.- Hova sorolja magát: a nyugodt és megfontolt, a bátor és merész, vagy pedig az őrült autóversenyzők közé?- A szituáció dönti el. Ha általánosságban fogalmaznék, ennek az összemixelt változatára voksolnék.- A versenyautójukat külföldről, Ausztriából bérlik; mennyi ideje marad összebarátkozni a Peugeot 206 WRC-vel?- Csak közvetlenül a versenyek előtt kapjuk meg, azaz egy napunk marad arra, hogy kicsit meghajtsuk - ez egyébként nem több 20-30 kilométernél -, teszteljük, megpróbáljuk minél jobban beállítani.- Ennyi elég?- Mondjuk úgy: elégnek kell lenni. De olyan is előfordult, hogy nem érkezett meg időben a kocsi, s a versenyen kellett összerázódnunk. Az autóval együtt 8-10 szerelő is érkezik Ausztriából; ők ügyelnek arra, hogy minden rendben menjen.- Elismerően szokott nyilatkozni a Peugeot-ról. Tényleg semmi hibája?- De egy van; pontosabban nem is a Peugeot-nak, ugyanis ez a WRC-kre jellemző. Csak egy aprócska nyílás van a kocsiban, nincs megoldva a szellőzés. El lehet képzelni, milyen a nyári forróság a bezárt autóban... Van, amikor az 50 fokot is meghaladja benn a hőmérséklet. Csoda, hogy a futamok alatt jó 4-5 kilótól is sikerül megszabadulnunk...?- Egy-egy súlyos baleset nem gondolkodtatja el?- Áz életünk a rali. Ugyanakkor az sem igaz, hogy közömbösek vagyunk egymás iránt; ellenfelek, és nem ellenségek vagyunk. A pálya mellől is lehet látni, érezni, hogy egy-egy ilyen eset mennyire megfogja a pilótákat; mindenki óvatosabban, visszafogottabban megy.- Mesélik, hogy régebben egészen megdöbbentő dolgokat művelt. Például kora hajnalban képes volt felkelni, s autóba vágni magát, hogy otthon, Zamárdiban fogyaszthassa el a kedvenc kakaóját, amit a mama készített. Aztán irány vissza a verseny színhelyére...- Valóban nagyon jó kakaót csinál, de azért ennyire... Pont az ellenkezője az igaz: 'az anyukám - a húgommal együtt - kísér el a futamokra, a versenypálya mellett dolgozik a büfében.- Sok autóversenyző álma a Forma-1.- Hát én spéciéi nem tartozom közéjük. Még az sem izgat különösebben, hogy egyszer mondjuk a Hungaro- ringen beleüljek egy ilyen gépbe. Semmiért nem cserélném el a ralit a Forma-l-re.- Azért mégiscsak van hasonlóság a kettő között; az országban nagyon sokan éppen úgy rajonganak ifjabb Tóth Jánosért, mint mondjuk Michael Schumacherért.- Nem könnyű, de megpróbálok minden kérésnek eleget tenni. Végül is miattuk versenyzek. Megtankolják a kocsijukat, telepakolják a-hűtőtáskájukat, s két-három napon át minket figyelnek, nekünk szurkolnak; erről szól a rali. Néha előfordul, hogy a túlcsorduló rajongás és szeretet terhessé válik. Főleg akkor, ha rossz passzban vagyok, nem mennek úgy a dolgok, ahogy azt szeretném. Ilyenkor jó lenne egy kicsit elbujdosni vagy mással foglalkozni. Mégsem tehetem meg; ezek az emberek sokat jelentenek számomra, s bármikor és bárhol utolérhetnek.- Egyszer azt nyilatkozta: elmúlt már harminc, de még mindig tanul, s ez így is lesz élete végéig. El tudom képzelni, milyen szép kis videogyűjtemé- nye lehet otthon a különböző vb-futa- mokról és hazai raliversenyekről.- Nagyot fog csalódni. Nem szeretem nézni a versenyeket, még kevésbé felvenni, mivel nem igazán kői le. A leghűségesebb híveim úgyis abban a pillanatban felhívnak, ha valaki kiesik, azaz így is teljesen naprakész vagyok. Én vezetni szeretek, de azt nagyon. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom, de az biztos; ettől a sporttól soha nem fogok - nem tudok - végleg elszakadni. FENYŐ GÁBOR Vadász - zsákmány nélkül Ha ifjabb Tóth János éppen nem dolgozik - reggel hétkor kezd a szervizben, s egészen este hatig ott találni -, vagy nem versenyez, akkor az erdőt járja. Szeret vadászni, főleg vaddisznó kerül terítékre. Sokszor előfordul azonban az is, hogy hiába visz magával fegyvert, meg sem húzza a ravaszt. - Sokszor azon veszem észre magam, hogy hajnalban csak hallgatom az ébredező madarak csiripelését, figyelem, ahogy a szél fújja a fák leveleit. Ilyenkor gyakran el is felejtem, hogy fegyver van nálam. Az erdő jelenti számomra a kikapcsolódást; megteremti a lelki békémet, s új energiákkal tölt fel - mondta ifjabb Tóth János. Egy kis számtan A jelek szerint nagyon összenőtt egymással az évek során az ifjabb Tóth János, Tóth Imre páros és a Peugeot 206 WRC; amióta ugyanis ezzel az autóval versenyeznek, rendre ők nyerik a ralibajnokságot. Az idén azonban „kicsit" nehezebb dolguk lesz. Miután rosszul kezdtek, így a hátralévő két futamot mindenképpen meg kell nyerniük, a jelenleg élen álló Bénik Balázs, Somogyi Pál duónak pedig hibáznia kell - azaz Pécsen és Miskolcon is harmadikként, vagy még ennél is hátrább kell célba érniük -, hogy a honi ralisport világában hetedszer is Janikáékat koronázzák meg. Röpülő százmilliós gépcsodák A csapat honlapja: www.bombarallyeteam.hu Ha valaki „eltéved” egy raliversenyre, ne lepődjön meg, hogy csak úgy röpködnek előtte a százmilliós gépcsodák. A Peugeot 206 WRC - ez alatt nem a gyári versenykocsikat, hanem az ügyfélautókat, azaz a már 4-5 vb-futamon szerepeiteket kell érteni - olyan 120 milliót kóstál. Ifjabb Tóthék már négy éve „nyúzzák” az autójukat; ennek függvényében kell levonni néhány tízmilliót, s máris megkapjuk, hogy mennyit ér most az autó. A magyar mezőnyben egyébként nem a Peugeot a legdrágább jármű; Benikék Ford Focusa, vagy Angyalfiék Subaru Imprezája - mindkettő tavalyi fejlesztésű - közel a duplájába kerül. Miután az ilyen szintű versenyzéshez már nagyon stabil anyagi háttér kell, így a legtöbben - köztük Janikáék is - úgy bérlik az autót a versenyekre. jr 4 k ! 4 7
